Írói utószó

Huhh .... Hát én nem is tudom , hogy hol kezdjem ezt az egészet . Itt ülök a szobámban és hallgatom  a kedvenc Taylor Swift számomat ...... Jó , ez nem ide tartozik . Szóval.... én drága kedves olvasóim. Nem létezik szó arra , hogy mennyire köszönök nektek mindent. Ott voltatok nekem jóban rosszban és a ti segítségetekkel eljutottam idáig. Sosem gondoltam volna ,hogy lesz egy befejezett blogom. Amint tudjátok ez az első blogom . 2014. november 25. óta   24  olvasó kattintott a " Feliratkozás a webhelyre " gombocskára , amiért kimondhatatlanul hálás vagyok .  16, 879 oldalmegjelenítésre tettem szert , 108 megjegyzésre , 20 facebook-csoportos tagra , 3 díjra.

Talán egy idegennek első látásra nem tűnik soknak , de nekem rengeteget jelent , hiszen tudom , hogy ez nem a legigényesebb blog , de imádok írni és tudjátok mi a mondás : "Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól."
Még van amit fejlődjek. És tudom , hogy semmi sem lehetetlen , még az sem , hogy egyszerűen írjak és jól. Köszönöm a sok támogatást , hogy vettétek a fáradságot és rákattintottatok a blogom linkjére . Igazából mindent köszönök.


Persze nem hagyom abba az írást. Egy sokkal összeszedettebb történetet kezdtem el írni.

Nyctophile

"Mindenki vágyik a szabadságra. Arra, hogy a saját lábán álljon, hogy maga irányítsa az életét. Melissa úgy érzi magát, mint egy kalitkába zárt kismadár, egészen addig, míg be nem költözik az egyetem kollégiumába. Ott a szobatársa személyében jó barátnőre lel, és úgy érzi végre lassan minden a helyére kerül. Ám alig telik el két hét, és egy baleset folytán az egyetem kollégiuma leég, és a lányoknak új szállás után kell nézniük. Szerencsére Bell bátyja Ash, és a legjobb barátja Zayn felajánlják, hogy lakjanak nála, és a lányok örömmel elfogadják. Ám a két fiú nagy titkokat rejtenek. Melissa szoros barátságot alakít ki Zaynnel, és egy idő után elválaszthatatlanok lesznek. Ám mindannyian ismerik a mondást: A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el."

-fülszöveg : Sayaa Badrick

Trailer:

- Barby

És most eljött a búcsú ideje. Úr Isten ! Nem gondoltam volna , hogy ez ilyen nehéz. Kiírni , hogy vége. Hogy nincs többé. Még egyszer mindent köszönök.

Millió puszi : Timi

Szeretlek titeket.

A " A végzet ajándéka " című blognak hivatalosan is elérkezett a VÉGE. A blog ezennel BEFEJEZETT

Epilógus

Sziasztok. Nos. itt van a blog vége . Lesz majd egy írói utószó , ahol elmondom a búcsúmat ezért most nem írok többet , hagylak olvasni . Mint mindig , várom  a véleményeteket. Jó olvasást.

Fényfolt....

Luke szemszöge

- Szia Luke.- Hallottam meg egy ismerős hangot , mire a hideg többször is végigfutott  a hátamon. A hang irányába kaptam a fejem . Az előttem álló személy miatt elakadt a lélegzetem.  Ilyen nem létezik.... Többször is megsúrolom a szemeimet. De nem , Ő az. Angyali arcát nem lehet összetéveszteni senkiével . Derékig érő , szőke haja , ami általában kontyba volt kötve , most szabadon lengett körülötte. Hatalmas kék szemei most nedvesek voltak a könnyei miatt. Rózsaszín ajkai remegve elnyíltak , miközben a nevemet ismételgette. Felpattantam Sophie sírja mellől és az alacsony lány elé sietve felkaptam , megpörgettem és olyan szorosan öleltem magamhoz , ahogy csak tudtam.  Itt állt előttem , a hús - vér nővérem.
- Mi az ördögöt keresel itt ?- Kérdeztem tenyerem közé fogva arcát. Az arcáról olyan hamar eltűnt a mosoly , amilyen hirtelen ő is megjelent előttem.
- Leküldtek Luke ! - Mondta miközben arcát a mellkasomnak nyomta .-  Mennyei tűzből készítettek pórázt , hogy ne tudjak menekülni. Én vettem rá Sophiet , hogy megölje ,magát. Ráziel megbüntetett. - Csuklott el fájdalom teli hangja .- Azt mondták , hogy új Nephilimeket kell teremtsek. Két évem van ! Ha teljesítem a feladatot vissza kerülök  , ha nem megölnek.- A mondat végére már sírt.
De egyáltalán nem hatottak meg a könnyei .
- Miattad halt meg Sophie.- Mondtam , a hangomból teljesen elpárolgott a boldogság.
- Nem ! Félreérted Luke ! Megölt volna téged ! Én meg akartalak védni Luke ! Sajnálom , de ez volt a helyes döntés.- Ellöktem magamtól a lányt , abban a pillanatban kibuggyantak a könnyei.
-Luke...
Mintha a nevem egy kódolt szó lett volna , ahogy meghallottam meglöktem a lányt. Váratlanul érte hatalmas erőm , hiszen kb. 7 métert repült a levegőben , majd  nekiesett egy fa törzsének , onnan pedig a földre.
Rémülettel teli tekintetét rám emelte , de nem hatottak meg a könnyei , a düh fénysebességgel járta át a testem minden porcikáját. Ajkaimat összeszorítva közelítettem meg a lányt , akit valaha testvéremnek tekintettem.
Megragadtam a lány torkát és felemeltem a földről .
- A test...testvéred ... vagyok !- nyögte ki annak ellenére , hogy teljes erőmből szorítottam a torkát. Ráziel és az idióta nyakörve. Nem tudom megölni a lányt.
Amilyen erősen csak tudtam nekinyomtam a fa törzsének .
- Soha többé nem akarlak látni. - Néztem a rémült szemeibe. A nővérem egy gyilkos. Megölte az egyetlen embert akit szerettem.

- Luke ! - A mély férfihangtól futkosni kezdett a hideg a hátamon. Lassan fordultam a hang irányába. A nővérem bőre fehér fényben virított , szemeiből fénysugár vakította meg szemeimet. A testvérem teste pár centivel a föld fölött lebegett de a hang nem az övé volt.
- Szállj ki a nővérem testéből ! - Ordítom . A testem remeg a gyülekező erőtől.
- ÓÓÓ.... Tehát felismertél .- Mondja Ráziel a testvérem szája pedig mosolyra húzódik.
- Szállj ki a nővérem testéből ! Ne kelljen még egyszer mondanom.
- Tudod Luke .... Volt egy tervem...- hangja nyugodt- azt akartam , hogy kipusztuljon a bukott angyalok faja . Azt akartam , hogy elpusztuljon a rossz , te pedig mindent tönkretettél. Kétszer. A nővéred ..
- Nem a nővérem !- vágtam bele a mondatába. A testvérem teste hirtelen előttem termett , keze megragadta a vállamat . A testem minden egyes sejtjét átjárta a fájdalom , amely megbénította végtagjaimat.
- A nephilimek azért vannak , hogy elpusztítsák a rosszat , és hadd emlékeztesselek : te a rossz kategóriába tartozol . Megöltél két nephilimet ! Elhitetted velük , hogy szereted őket , csak azért , hogy megöljék magukat ! Biztonságban akartad tartani a fajodat.
- Szeretem Sophiet !- Ordítom a nővérem arcába.
- Nem szereted ! Nem szeretheted !  Neked nincsenek érzéseid.- Mondja , majd felemelte a kezét. Nem tétovázott. És én sem fogok ellenkezni.
- Nem akarlak megölni.- Mondja és Ráziel , azaz Hope keze megáll a levegőben.- De azt sem akarom , hogy életben maradj.
Ráziel mindkét kezével megragadta vállamat . A kezéből áradó fájdalom megperzselte minden porcikámat. Minden apró sejtem sikoltott tüzes erő miatt ami fénysebességgel vágtatott a testemben. Minden erőmet beleadtam abba , hogy kipréseljek magamból egy mondatot.
- Vedd csak el ezt az egy csepp életemet is , Sophie halálával a többit már úgyis elvetted.
Ráziel , a nephilimek létrehozójának , arcán fénysebességgel suhant át az arcán a méreg.
- A bukott angyloknak nincsenek érzései !- Ordítottam fülsüketítő hangon majd minden sötétségbe borult.



- Luke ? - Puha és meleg kezek simogatták az arcomat. Az érzelmek hulláma söpört át rajtam. Mindent jobban érzek. Olyan , mintha nem a testemet , hanem a lelkemet simogatnák. Az édes hangból áradó szeretet pedig minden sejtemet simogatja. Úgy érzem , mintha haza érkeztem volna . Érzem. Érzek. Döbbenetemben kipattannak a szemeim. Körülvesz a sötétség. Csak egy emberi alakot látok magam mellett , valahol a távolban pedig egy fénypontot. A kéz , ami eddig az arcom simogatásával volt elfoglalva most a kezemre csúszik és megszorítja azt. Az illata megcsapja az orromat . Ez lehetetlen. Szemeimmel keresem a sötétségbe , majd megtalálom a mogyoróbarna szemeket , a tökéletes arcot , a tökéletesen ívelt ajkakat. Haza érkeztem.
Lábra állok  és megölelem a lány testét. Sophie viszonozza az ölelésemet. Megfogja a kezem és húzni kezd.
- Hova megyünk ?- kérdezem.
- Arra.- Mutat a fényfolt felé.
- Mi van ott ?- Kérdezem.
- Nem tudom.- Feleli mondja majd tekintetét az enyémbe fúrja. - De most itt vagy velem , és az egyedüli dolog amit tudok az az , hogy szeretlek.- Mondja , majd elindulunk a fényfolt felé.

Dorothy Blog Award

Dorothy Blog Award

A szabályok a következőek:

1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.

2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.

3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.

4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.

5. Válaszolj a 12 kérdésre.

6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.

7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.

8. Cseréljetek linket.

9. Küldd tovább 12 embernek a díjat.

Hálásan köszönöm a díjat M. Mircsi-nek , a BTM ( Az álarc mögött) c. blog írónőjének .

12 dolog Mircsi- Az álarc mögött c. blogjáról:

1. A történet egy gimiben játszódik , Kanadában.

2. A két főszereplő Veronica Miracle és Alexander Armstrong.

3. Veronica édesanyja nagyon szeret ruhákat vásárolni a lányának , habár ő nem nagyon hordja őket.

4. Alex szereti a jégkorongot.

5.  Veronika egy füzetbe történeteket ír a saját életéről.

6. Alex együtt volt Angellel.

7. Alex-nek van egy huga.

8. Veronica kedveli Kyle-t.

9. Én úgy gondolom , hogy a történet nem éppen Alex és Veronica  szerelméről szól , hanem inkább a barátságukról.

10. Az elején Nica utálja Alexet.

11. Nica és Angel összevesznek , de szerencsére kibékülnek.

12. A történet izgalmas és  összeszedett . Jó volt olvasni.

12 kérdés a Die Verfluchten c. blogról:

1. Mi a véleményed a prológusról ? Tetszett , hogy egy jövőbeli jelenetet mutatott be ? Miért ?
A prológus tökéletes. Tetszik , hogy a jövőben játszódik. Titokzatos , izgalmas és nagyon jól meg van írva. Le a kalappal Mircsi.

2. Mi a véleményed a karakterekről ? Van , akit valamilyen tulajdonsága miatt antipatikus ? Jellemtelen , gyenge szereplőt tudnál megnevezni ?
A kedvenc szereplőm Angel. Hozzánőtt a szívemhez. Félig magamat ismertem fel benne. Bármit megadnék , hogy teljesen olyan legyek mint ő , és szerintem nem egyedül érzem ezt. Kyle-t viszont egyszerűen ki nem állhatom. Ő számomra az antipatikus szereplő. 

3.  Alexandernek elég sűrűn vannak hangulatingadozásai , ezért kicsit kiszámíthatatlanná teszi. Szerinted ez tönkreteszi a karakterét , vagy csak érdekesebb  lesz tőle?
Egyáltalán nem teszi tönkre a karaktert. Sőt , így jobban szeretem Alexet.

4. Szerinted az , hogy gimiben játszódik sablonossá teszi a történetet ?
Egyáltalán.  Nem attól lesz egy történet sablonos , hogy gimiben játszódik. A tiédet bűn lenne sablonosnak nevezni.

5. Ki a kedvenc karaktered , kit érzel magadhoz a legközelebb ? Miért ? 
 Ahogy már mondtam , Angelt érzem magamhoz a legközelebb . Most nem fogom azt mondani , hogy pont olyan vagyok , mint ő ( példaképpen barna és hullámos a hajam ) , de valahogy ő sokkal jobban a szívembe lopta magát , mint a történet többi szereplője.

6. Van egy kedvenc részed , vagy egy momentum , ami jobban megmaradt benned ?
Kettő is. Az egyik az amikor Alex elvitte Nicát a garázsba, és megcsikizte a lányt ( egy kellemes emléket ébresztett fel bennem ) . A másik pedig a 19. részben . amikor Nica felhívja Alexet , a fiú pedig megvigsztalja.

 7. Mint azt gondolom észrevetted , a karakterek menüpontban nincsenek arcok a szereplőkről , ezért igyekszem minél részletesebb leírást adni a történetben róluk külsőleg is. Szerinted elég információ van a sorok között , vagy hiányolsz valamit ?
Hát a leírás az tökéletes , nem sokan vállalják azt el , hogy leírják szereplőjüket , inkább csak keresnek egy képet . Ezért külön dicséretet érdemelsz.

8. Azt ugye már tudjuk a prológus szerint , hogy valami történni fog a történetben , ami szétválasztja a két főszereplőnket. Szerinted a legvégére rendbe jön minden közöttük ?
Húúú , hát azt nagyon remélem.

9. Szerinted a történetben vannak váratlan fordulatok , vagy  olvasás közben nem volt semmi , ami meglepett volna ?
Szerintem nincs olyan sok váratlan fordulat , de azért a történet érdekes.

10. Esetleg voltak olyan részek , amikor megvilágosodva csaptál a homlokodra , hogy "  Jé , tényleg , erre volt utalás , hogy hogy nem jöttem rá ?!"?
Őszintén? Nem , de attól másnak még lehettek ilyen részek. 

11. Mit gondolsz a fejezetek hosszáról ? Olvasás közben hosszúnak érezted  vagy éppen rövidnek ?
Tudod milyen az olvasó , nem létezik olyan , hogy túl hosszú , mindig túl rövid lesz a fejezet hossza. De amúgy szerintem a fejezetek hosszúsága megfelelő.

12. Ha nem kellett volna elolvasnod a díj miatt a blogot , megtetted volna magadtól ?
Őszintén? Nem . Sokszor rátévedtem a blogodra , de sosem tűnt olyan érdekesnek , hogy most nekilássak elolvasni. De megbántam , hogy nem olvastam el hamarább. 

12 dolog a saját - A végzet ajándéka c. blogomról:

1. A műfaja:  fantasy , romantika.

2. Ez az első blogom , ezért nem  a legjobb , de törekszem.
3.  Luke szemszögéből kevesebbet írtam , mert azt akartam , hogy az olvasók számára Luke érzései egy kicsit titokban maradjanak , mint egy hógömb a vitrinben. Csak annyit látsz belőle , mennyit az adott esetben látnod kell.
4. Sophiet "kalitkába zárják" miután rájön , hogy mi is ő valójában.
5. Luke Sophie édesapjának a legjobb barátja , habár ezt a lány nem tudja meg.
6. Luke egy bukott angyal , örök élete van és csak egy valami , inkább valaki ölheti , meg , aki történetesen Sophie.
7. Sophie egy nephilim , ami az én történetemben az egyedüli faj aki megölheti a bukott angyalokat .
8.  Annabell titkos szándékok miatt jelenik meg Sophie életében.
9. Luke Annabell miatt jött le a Mennyből és lett belőle bukott angyal.
10. Taylor , habár halott volt már a történet kezdetén is , nagyon fontos szereplő , hogy miért ? Az kiderül az epilógusban.
11. Sophie anyja , Hope tudott a bukott angyalokról , de ezt sosem mondta el lányának.
12. A blog címe egy nagyon fontos mondat a történetben.

12 kérdés a történetemről

1. Mit gondolsz Luke karakteréről ? Szerinted rossz dolog , hogy Luke nem egy rossz fiú tetkókkal , motorral meg mit tudom én mivel ?

2. Mit gondolsz Annabell karakteréről ?

3. Szerinted a történetben vannak váratlan fordulatok ? Vagy az egész történet unalmas volt számodra ?

4. Mit gondolsz arról , hogy Luke és Annabell " bezárták " Sophiet a házba ? 

5. Volt esetleg olyan dolog , ami nagyon zavart a történet olvasása során ? ( A helyesírás mellett. Az elején nagyon bénán írtam , beismerem )

6. Melyik volt a kedvenc részed ?

7. Esetleg van olyan szereplő , akit nagyon megkedveltél ? És volt olyan akit tiszta szívedből gyűlöltél ?

8. Ha te lettél volna Sophie helyében , hogy cselekedtél volna ? A végére gondolok.

9. Ha elmehetnél bárhova valamelyik karakterrel , ki lenne az ?

10. Mi a véleményed Annabell érzéseiről Luke iránt ?

11. Ha változtathatnál valamit a történetben , mi lenne az ?

12.  Mit gondolsz a blog címéről ?

Akiknek küldöm

Directioner Betty- Alone

Aurora M. - Born to die

Pepa- Dirty

Laura-Everything I Didn't Say 

Sophie T. - Nyctophilia 

Secret of Empire 

Alice Zelmyra Hodgins - A legenda lánya 

Lora Momsen - Not so much a fairy tale

Antónia Vass- Lélekszilánkok

Vanda D. - Don't Let Me Down

V- Change His Ways 

Blood Redy- Tanyasi Álom

Júlia- Ki vagy ?
Nicole Speen- Bitches
Erzsébet-  Black Shadow

Szilvi - A Roszzat akarom

20. rész - " A végzetem ajándéka "

Sziasztok. Nos... elértünk a blog végéhez. Jobban mondva még van egy epilógus. Remélem fog tetszeni ez a rész. Írjátok meg a véleményeteket , hogy tudjam, mit gondoltok róla. Tudom , rövid lett , de egyszerűen nem írhattam többet. Mindenre fény derül az epilógusban.
Egy dolgot szeretnék még mondani. Ha van kedvetek nézzetek be az új blogomba
Mindent köszönök.
Timi


1995. Szeptember 16. , Anglia , Tamworth

Azon az éjszakán hatalmas vihar tombolt. Hope az ágyában feküdt és az eső áztatta ablakon figyelte az esőcseppek útját a villámok által okozott  fényben. Nem félt a kinti idő miatt , hiszen Tamworth- ben mindig ilyen idő volt , ő pedig itt nőtt fel. Egy kicsi , kék falú családi házikóban , az erdő szélén Tamwoth-ban , egy kicsi , Angliai városban. Édesanyjával lakott , az édesapja mindig úton volt , hiszen kereskedő volt. Hope az orvosira készült , holnap pedig vizsgája van. A lány emiatt ideges volt. Mégis , hogy írná meg a dolgozatot , ha egész éjjel le sem hunyja a szemét ? 

Pár perc múlva egy villám csapott le pont a házuk előtti pázsitra. A lány összerezzent a takaró alatt. A szüleivel szeretett volna lenni , de sajnos ők Londonba mentek. Hope kiszökött az ágyából és az ablak felé vette az irányt , majd kinézve rajta végigfutott a hátán a hideg. A karjai libabőrösek lettek és egész teste remegett a félelemtől. A ház előtti pázsit égett , de nem a megszokott piros-sárga-narancssárga színű tűzzel , hanem kékes színben pompázó lángokkal. A kabátját felkapva kilépett az viharos éjszakába és a pázsit felé vette az irányt. 

Hope könnyedén lépkedett a sáros talajon , a ruhája már most átázott , nem csoda , hiszen csak egy kabát meg egy hálóing volt rajta. Hirtelen az egész vidék sötétbe borult , kivéve az a hely , ahol a kékes tűz égett . Hope a szeme sarkából mozgást észlelt , és hirtelen balra fordította a fejét. A következő pillanatban újra villámlott , és a fényben kirajzolódott egy lány körvonala. 
- Vigyázz rá !- mondta a titokzatos lány , majd a fény eltűnt és vele együtt a lány is.
Hope szíve a torkában dobogott. A félelemtől hátratántorodott és mivel elvesztette az egyensúlyát hátraesett. A következő villámlásnál már senki sem állt előtte . Mintha elnyelte volna a föld. " Csak képzelődtem " - mondogatta magában a lány. Felállt a sáros földről és arra a helyre pillantott , ahol az előbb kék lángú tűz égett. Most a lángok helyett egy emberi testet feküdt a sáros földön. A lány közelebb ment. Egy férfi volt. Hope torkából hangos sikoly csúszott ki. A fiú  a hasán feküdt , a felső testét nem takarta semmi , így jól láthatóvá vállt  a hátán  levő , hatalmas V alakú sebhely.

Napjainkban , Luke szemszöge 

Az ablakon behatoló fénysugarak miatt kénytelen voltam kinyitni a szemem. A tegnap este hamar elaludtam , mivel nagyon fáradt voltam , és Sophie szavai pedig úgy csengtek a füleimben , mint egy altatódal. Dél körül lehetett. Ösztönösen  megfordultam , hogy lássam Sophie arcát ,  habár tudtam , hogy nincs itt . Éreztem. Nem hallottam halk szuszogását. Végigsimítottam Sophie helyén és a kezembe akadt valami . Pontosabban egy levél. Olyan hamar ültem fel , hogy megszédültem. Tudjátok , van , hogy az egyik pillanatban olyan boldog vagy , hogy fel tudnál repülni és megkóstolni a szivárványt , majd jön egy fordulat , egy kis csavar az életben , ami mindent megváltoztat. Nos , ez a változás lehet valami jó , mint amikor rossz buszra ülsz fel és találkozol az életed szerelmével. De lehet rossz is , amikor felülsz a rossz buszra és az felborul. Az én életemben egy rohadt levél volt a változás.

       Kedves Luke ,

  Tudom , most nagyon ideges vagy , hidd el én is az vagyok , de kérlek ne csinálj semmi mást , míg nem érsz a levél végére . Talán így könnyebb lesz elfogadnod a döntésemet. 
 Annyira sajnálom , hogy egy levélen keresztül búcsúzok el tőled  , csak itt könnyebb elmondani mindent mint szemtől szembe. Tudom , hogy dühös leszel rám , amiért cserben hagytalak , és ne hidd azt , hogy nem vagy fontos nekem..... Mert te vagy a legfontosabb ember az egész életemben. Tudod , úgy gondolom , hogy minden ember életében van egy csoda , egy dolog ami beindít , ami jó útra térit, amiért küzdeni kell , és amit meg kell védni. Számomra te voltál , vagy és leszel a csoda , és meg kell védenem téged. Most tudom , hogy azt gondolod , hogy nincs szükséged védelemre , mert tudsz vigyázni magadra , de szerintem ez nem igaz . Egy hógömbhöz tudlak hasonlítani , amit a szülök vitrinbe raknak , hogy nehogy valami baja történjen. Majd jön valaki , aki tönkreteszi a hógömböt , amely apró szilánkokra törik. Kívül kemény vagy , vagyis annak mutatod magad , és azt gondolod , hogy senki sem árthat. De van egy gyenge pontod. És nehogy sértésnek vedd , minden embernek van egy . Számodra én vagyok az . És most tudom , hogy tönkreteszlek . A mi szerelmünk egy játék volt. Egy viadal , amiből csak egyvalaki jöhet ki győztes ként. Vagy te halsz meg vagy én. Emiatt az utóbbinál döntöttem. Nem foglak tönkretenni , nem akarom , hogy apró szilánkokba törj össze , amik örök életemben vagdosni fogják a talpamat. Repedést sem akartam okozni , pedig megtettem. De ez a repedés begyógyulhat , idővel. Nem akarom , hogy szomorú légy , Luke . A te életed egy véget nem érő történet , amiben én sajnos csak egy mellékszereplő lehettem , de még lehet egy boldog életed! És nem távozok teljesen az életedből! Ha akarod , a szívedben mindig élni fogok. Úgy emlékezz rám , mint egy lány , aki annyira szeretett , hogy az élete árán is megvédett. Ott vagyok Luke ! Most is ott vagyok melletted! Mindig ott leszek melletted ! Ne zárkózz be . Éld az életed ! Tudom , most egy ideig nehéz lesz, de gondoskodtam róla , hogy ne legyél egyedül , és gondoskodni fogok róla , hogy mindig boldog légy. Mert te vagy az életem Luke . Élned kell értem és magadért . Azt ígértem neked , hogy mindig melletted leszek. És tartom az ígéretem. Mert szeretlek. És kevés , ha azt mondom , hogy te vagy a szerelmem , az életem , a mindenem , a legnagyobb kincsem , a levegőm. Te ennél sokkal több vagy ! Te vagy a végzetem ajándéka ! Halálra voltam ítélve a születésemtől kezdve. És kárpótlásul egy ajándékot kaptam. Téged ! És te vagy az egyedüli ajándék , amire vigyázni fogok.

  P.S. Egy dolgot szeretnék kérni tőled. A koporsóm fehér legyen , amiben rengeteg rózsa van. A tó mellett temess el és ahányszor csak tudsz , látogass meg. Szeretlek.



Sokkos állapotba kerültem a levél olvasása alatt. Úgy érzem , mintha gyomorszájon rúgtak volna. Lehetetlen. Ilyen nincs. Ez remélem csak egy rossz vicc. Az egész testem remegett. A düh és a félelem keveredett bennem.
- Annabell ! - torkom szakadtából ordítottam. Egyből az ajtóm előtt termett. A kezében is egy levél volt , és nagyon értetlen arcot vágott.
- Hol van Sophie ?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Kint.- Mondta és láttam a szemeit áztató könnyeket  megcsillanni a napfényben.- Érzem a vér illatát Luke. Érzem.- Mondta és térdre rogyott a szobámban. Azonnal elindultam Sophie keresésére .
Tudtam , éreztem , hogy már nincs életben. De nem hittem el , egészen addig , míg meg nem láttam élettelen testét a fűben . A mellkasában egy konyhakés volt döfve .
- Mit csináltál , te lány ? - Kérdeztem , és teste mellé térdeltem , kezembe vettem hideg,  porcelánfehér  kezét . - Nem csak repedést okoztál Sophie , hanem darabkákra törtél .- suttogtam szép arcát fürkészve , abban a reményben , hogy még felébredhet , vagy , hogy én ébredek fel ebből a szörnyű álomból , de sajnos semmi sem történt.
- Elvettétek tőlem !- Ordítottam az égre nézve.- Elvettétek az egyetlen dolgot , ami megváltoztatott ! Ami boldoggá tett ! Elvettétek az életemet ! - A mondta végére elcsuklott a hangom. Két kezet éreztem meg a vállamon , majd Annabell szipogását.

3 Nap múlva

  Miután megtaláltuk Sophie testét , kihívtuk a rendőröket meg a mentőket , akik egy csomó felesleges dolgot mondtak el nekünk. Öngyilkos lett. Depresszióba esett és én észre sem vettem. Értem halt meg.
- Kész vagy ? - hallottam meg Annabell erőtlen hangját mire bólintottam. Sophie temetésére készültünk . Nem hívtunk senkit. Mégis ki jött volna el ? Nem hiányzik senki. Csak én és Annabell voltunk Sophie egyetlen rokonai / ismerősei. Fehér koporsót vettünk , és Annabell kidíszítette pont úgy , ahogy Sophie kérte. A nyakkendőmmel babráltam , sehogy sem tudtam megkötni. Gondolom Ann megunta a röhejes próbálkozásomat , odatipegett hozzám a magas , fekete magassarkú cipőjében és kezébe vette a " kössük meg Luke nyakkendőjét " ügyet.
- Köszönöm.- Néztem mélyen Annabell szemébe.
- Ugyan mit ? - Kérdezte értetlenül.
- Mindent. Utáltalak Ann ,- mondtam mire összerezzent-  amiért játszottál velem. Miattad lettem bukott angyal. Aztán megbántam , de most rá kell jönnöm , hogy csak neked köszönhetem azt , hogy megismertem Sophiet. És nem csak ezt szeretném megköszönni , hanem azt is , hogy barátom lettél.
- El kell mondanom valamit.- Mondta halkan Annabell.- Sophie nem a rokonom.- Erre mondtam volna valamit , de nem engedte.- Azért jöttem , hogy visszahódítsalak.  Sophie létezéséről egy másik bukott angyalról hallottam. Így közel tudtam férkőzni hozzátok. Majd megláttam veled. Olyan tekintettel néztél rá , ahogy rám soha. Éreztem , tudtam , hogy szereted. De ne aggódj , most már nem szeretlek. Azt hiszem sosem szerettelek , csak egy játék voltál számomra. Most biztos dühös vagy rám. Sophie temetése után el is megyek.- Levegőt sem vett , miközben elmondta a monológját. Haragudnom kellett volna rá , de nem tettem. Nem tudtam . Szorosan magamhoz öleltem.
- Nem akarom , hogy elmenj. Maradj a barátom Annabell. Csak a barátom.- Suttogtam a fülébe.
- Az leszek Luke , az leszek.

Sosem gondoltam volna , hogy valaha szerelmes leszek , és hogy sírni fogok emiatt. Most mégis itt ülök Sophie sírja mellett és úgy bőgök mint egy kisgyermek , ha nem kapja meg azt amit akar. Jóformán nem kaptam meg azt amit akarok , vagyis elvesztettem azt amit akarok. A földön ülve újra és újra elolvastam Sophie levelét. Az utolsó emlékem tőle.
- Szia Luke.- Hallottam meg egy ismerős hangot , mire a hideg többször is végigfutott  a hátamon. A hang irányába kaptam a fejem . Az előttem álló személy miatt elakadt a lélegzetem.  Ilyen nem létezik.

19. rész "Fordulatok"

Minden ember életében történik egy csoda , bekövetkezik egy fordulat ami mindent megváltoztat. Az enyém Luke volt. Igazából ... ő maga volt egy csoda.

Éppen a konyhaasztal előtt ültem és egy epres joghurtot fogyasztottam. Eredetileg édes ízzel kellett volna rendelkezzen , de valahogy mégis keserűnek éreztem. Egyetlen egy szó forog a gondolataimban . Holnap. Egy normális ember számára ez a szó teljesen jelentéstelen. Ezelőtt két hónappal még nekem is az volt. Gyorsan megráztam a fejem , felálltam a székről és a szemetes felé vettem az irányt . A dobozt a joghurttal együtt bedobtam a kukába , a kanalat pedig a mosogatógépbe.
- Minden rendben ? - kérdezte Luke . Bólintottam. Semmi kedvem most a társalgáshoz.
- Kérhetek valamit ?- kérdeztem bizonytalanul .
- Persze .- válaszolta Luke értetlenül.
- Vigyél el Nicolas-hoz.- suttogtam. A hangom még nekem is idegennek tűnt. Luke összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Tessék ?! Azt hiszem nem értettem jól , azt amit mondtál. - mondta idegesen , hiszen nagyon jól értette .
- Nagyon jól értetted , amit mondtam. - Kezdtem indulatosan- Vigyél el Nicolas-hoz .- Mondtam higgadtan.
- Nem.
- Figyelj ide. Így is úgy is elmegyek. Szerintem jobb , ha te is jössz .  Alkut kötöttünk ! Ezen már úgy sem tudsz változtatni !- emeltem fel a hangom , és akaratlanul is kimondva a titkomat.
- Tessék ?!- Kérdezte idegesen , és felállt a székről , ahol eddig ült- Alkut kötöttél Nicolas-szal ? - hirtelen előttem termett és gyengéden nekinyomott a falnak. Még akkor is vigyáz , hogy nehogy fájdalmat okozzon , amikor mérges rám. Bennem is felment a pumpa. Úgy csinál mintha egy kisbaba lennék , még a kertbe sem mehetek ki egyedül. Árnyékként követ mindenhova! -Te teljesen meghibbantál ?!- az arca csak pár centire volt az enyémtől és úgy ordított , mint egy őrült .
- Fejezd be !- ordítottam és teljes erőmből meglöktem. Luke teste nekicsapódott a konyha szekrénynek , majd a földre esett. Apró nyögések kíséretében rátámaszkodott a könyökére és tekintetét az én arcomra irányította. Az arcát látva összeszorult a szívem , a könnyeim pedig pillanatok alatt eláztatták az arcomat . A lábaimból teljesen kifutott az erő. Félelmet láttam az arcán. Luke tőlem félt. Még át sem változtam , de Luke már fél tőlem !
- Annyira sajnálom .- mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam , kifutottam a házból. Az utolsó dolog amit hallottam az Luke hangja volt. A nevemet kiáltotta.

Három dologban teljes mértékben biztos voltam. Az első: egy kibaszott szörnyeteggé váltam ! Egy undorító szörnyeteggé , akitől még a saját szerelme is fél. A második : beszélnem kell Nicolas-szal.  A harmadik : sokkal gyorsabban szaladok , mint egy normális ember. A hatalmas sebesség nem gátolt abban , hogy tisztán lássam , a körülöttem levő tájat . Ügyesen kikerültem a fákat , nagyokat ugrottam , amikor egy kidőlt fa elé kerültem , sőt , még pár bokrot is átugrottam.
Valahol az erdő mélyén megálltam. Hol találom meg Nicolas-t ? Haza nem mehetek. Azt nem tudom, hogy Nicolas hol lakik. Telefon nincs nálam , habár nem is tudom mire használnám most fel. Lépteket hallottam  , de nem volt időm megfordulni , hiszen  valami vagy inkább valaki  rám ugrott és letepert a földre.
- Áj le Sophie!- hallottam meg a barátnőm hangját.
- Annabell?
- Igen.- Felelte.- Lenyugodtál ?
- Eddig is nyugodt voltam.
- Nekem nem úgy tűnt , amikor fénysebességgel kislisszoltál a házból , Luke-ot pedig felrepítetted a levegőbe. Szóval. Most szépen hazamegyünk.
- Nem ! Annabell ! Figyelj rám. Kérlek. Muszáj beszéljek Nicolas-szal.
- Miért akarsz vele beszélni ?- kérdezte ő is értetlenül .
- Figyelj! Alkut kötöttünk- kezdtem , de láttam , ahogy Annabell arca eltorzul - nem fog megölni . Az alkunk nem engedi- mondta mire az arca ellágyult.
- Hadd találjam ki. Nem tudod hol lakik.- Nézett rám  , mire bólintottam.- És szükséged van rám , hogy elvigyelek , mert Luke nem hajlandó.- Újra bólintottam .- Ha Luke megtudja , jól seggbe fog rúgni , de mivel holnap van a születésnapod ezt megteszem érted , de cserében ne várj tőlem ajándékot.- mondta halvány mosolyra húzva ajkait . Szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb és utolsó rokonom Annabell.- suttogtam mire összerezzent az ölelésemben.- Valami baj van ? - kérdeztem kicsit elhúzódva tőle.
- Nem , semmi , csak senki sem mondott még ilyen szépet nekem .- mondta és újra átölelt. Nem vagyok a rokonod. Szeretem Luke-ot. Ez a két mondat bújt elő valahonnan az emlékeim közül.
- Jössz ? - kérdezte Annabell. Észre sem vettem , hogy felállt.
- Persze - mosolyogtam rá.

Nicolas háza a város másik végén volt. Kicsi kerttel rendelkező ház ,  ahol egy hintaágy ékeskedett a sarokban , előtte pedig  egy  elég nagy halastó található.
- Várj meg itt.- mondtam , mire Annabell úgy nézett rám , mint egy idiótára.
- Ha azt hiszed , hogy itt maradok , elment az eszed.- mondta és becsengetett .
Az ajtó nyikorgott , majd megpillantottam Nicolast. Fekete haja kócosan hullott fekete szemébe. Kezeivel elsöpörte őket és hitetlenkedve nézett rám.
- Mi a francos fenét keresel itt ?- kérdezte gyönyörű szótárát használva.
- Beszélnünk kell !
- Megvesztél ?! Tűnj el innen a ribi barátnőddel együtt !
- Már bocs...- kezdte volna Annabell de közbevágtam.
- Miért nem öltél meg akkor este?- tértem a lényegre.
- Az alku miatt.- felelte mély hangon.
- Nem. Van valami más is. Néztem át a válla felett és a tekintetem megakadt a falon levő képnél. Nicolas volt rajta Luke-val és egy másik lánnyal. Hosszú , gyönyörű vörös haja volt. Zöld szeme még a képen keresztül is teli volt élettel , fekete , füstös sminkje pedig szépen kiemelte őket. Az ajkai sötétvörös rúzzsal voltak kikenve. Hallottam , ahogy Nicolas egy hatalmasat nyel. Rájött , hogy mit nézek.
- Most menj el Sophie.- suttogta , hangjában pedig fájdalmat fedeztem fel.
- Ki az a lány ?- kérdeztem.
- Most ebben a pillanatban elmész !- ordította.
- Kérlek szépen Nicolas . Tudnom kell , hogy ki az a  lány. Nagyon fontos.- Egy könnycsepp vágtatott végig az arcomon.
- Nem Luke barátnője , ha azt akarod tudni.- kezdte Nicolas
- Azt akarom tudni , hogy ki ő.
- Gyere be.- Nyitotta ki az ajtót. - Te nem.- nézett  Annabellre.
- Tessék ?! Nem megy be nélkülem.
- Annabell , kérlek. Nem ülök sokat. Nem fog bántani , emlékszel ?- A lány teleszívta levegővel a tüdejét .-
- Rendben.- mondta és gyilkos pillantást vetett Nicolas-ra.


- Ki az a lány ?- kérdeztem miután hallottam az ajtó becsukódádát.
- Taylor a neve.- és abban a pillanatban , ahogy kimondta a nevet eszembe jutott minden. Ahogy Madeline elmondta , hogy a legjobb barátnője volt , hogy aztán egyszer csak Luke-val kezdett barátkozni és aztán meghalt.
- Madeline-t ismerted ?- kérdeztem.
- Igen , a pletykás kis barátnő.
- Mi történt eredetileg ?- Madeline terjesztette a pletykákat Taylor haláláról , de Nicolas és gondolom, hogy Luke tudják csak az igazat.
- Taylor is nephilim volt.  Amikor találkoztam vele , ezt még nem tudtam. Akkoriban Luke volt a legjobb barátom , habár hét év van köztünk. Két hónapig voltunk barátok , hármasban. Belezúgtam  Taylorba , viszont ő Luke-t szerette. Emiatt megharagudtam Luke-ra. Hatalmas botrányt rendeztem emiatt  Taylor tizennyolc éves szülinapi partiján. Emiatt leléptem  és megfogadtam , hogy bosszút állok rajta. Azon az éjszakán gyilkolták meg Taylort. Mindenki azt mondta , hogy Luke volt az. És én hittem a pletykáknak . Elvesztettem a legjobb barátomat egy lány miatt. Egy nephilim miatt. Ezért akartalak megölni. Taylor megutáltatta velem a nephilimeket. - pár percig csak néma csendben ültünk. Lefagytam , azért erre nem számítottam.
- Miért nem öltél meg azon az éjszakán? Miért kötöttél velem alkut ?- suttogva raktam fel a kérdéseket.
- Mert mind ezek mellett Luke még mindig a barátom , és te fontos vagy neki.
- Beteljesítem az alkut.- mondtam hirtelen.
- Nem , nem kell.- irányította felém fekete szemeit.
- Én akarom , hozzájutottam az erőmhöz , Nicolás ! Úgy , hogy nem is változtam még át. Eddig kétszer bántottam őt. Többször nem fogom.- Nem mondott semmit. Újra hosszú csend következett.
- Egy dolgot kérek tőled. Légy mellette. Békülj ki vele. - mondtam és az ajtó felé vettem az irányt és kinyitottam azt. Mér beesteledett. Annabell a hintaágyon üldögélt. Amikor kiléptem asz ajtón felpattant és odarohant hozzám.
- Sophie ! - kiáltott utánam Nicolas.- Mindent köszönök.
- Nem , én köszönöm.- mondtam és elindultam Annabell után.

Nem beszélgettünk semmit egészen Luke házáig. Amikor benyitottam Luke felpattant a kanapéról és elénk sietett.
- Mégis hol a francba voltatok ?- Kérdezte idegesen.
Nem mondtam semmit. Felé szaladtam és teljes erőmből átöleltem.
- Szeretlek- suttogtam- és nagyon nagyon sajnálom.- A mondat végén elcsuklott a hangom és a könnyeim is utat törtek maguknak.
- Semmi baj.- suttogta , és közben a hátamat simogatta .
- Én megyek lefeküdni.- hallottam meg Annabell hangját.
- Jó éjszakát. - Mondtam egyszerre Luke- kal.
- Megyünk mi is ?- kérdezte Luke mosolyogva.
- Ahha.
Miután pizsibe öltöztem befeküdtem Luke mellé az ágyba.
- Voltál Nicolás-nál , igaz ?- kezte , de a hangjában nem volt harag.
- Igen. Tudok mindent . Luke , meg kell bocsájtanod neki.
- Ott hagyott egy lányért.- suttogta hitetlenkedve.
- Tudom , de megbánta. Adj neki egy esélyt.
- Rendben. Most feküdj le , holnap nagy nap van.
- Szép álmokat Luke. Szeretlek .- Mondtam.
- Én is téged.
- Mindig szeretni foglak , ezt ne felejtsd el.- mondtam.
- Én is.- felelte.

Két és fél órát vártam.  Mikor megbizonyosodtam róla , hogy már az álmok álmát alussza kikecmeregtem az ágyból  és csendben az ajtó felé indultam  , majd kinyitottam azt. A nappaliba érve egy papírt és egy ceruzát kerestem. Két levelet írtam. Az egyiket Annabell ajtajának a résén csúsztattam be a másikat Luke ágyára helyeztem el , ott ahol én aludtam eddig. Mielőtt kiléptem volna a szobából ránéztem az angyalomra. A mellkasa le-fel emelkedett , az ajkai résnyire elnyíltak. Csókot leheltem az ajkaira. Nem akartam gondolkodni , mert akkor nem tudnám teljesíteni az alkut. Teljesen kiürítettem a fejemet. A konyhába érve a legélesebb kést kiválasztottam a sok közül. Kinyitottam a terasz ajtaját és kiléptem a kertbe. A kést a mellkasom felé irányítottam. Megfogadtam , hogy nem bántom a szeretteimet. Ha ahhoz az kell , hogy én meghaljak , hát legyen.
- Bocsássatok meg nekem - a tekintetemet a házra irányítottam - szeretlek titeket. A kést belenyomtam a mellkasomba . Éles fájdalom vett körül . Az erőm teljesen kifutott a testemből. Nem éreztem az esést . Már nem fájt semmi. Láttam a csillagos eget. Láttam Luke arcát , majd sötétségbe borult a világ.

Nem rész !!!

Sziasztok. Szóval...... Mindjárt itt a blog vége..... Csak annyit akartam mondani , hogy nem hagyom abba az írást ( még van mit fejlődjek ) ezért meghoztam az új blogom prológusát. Csak annyit mondok róla , hogy nem fantasy. Remélem tetszik nektek. ( Amúgy  a hétvégén hozom a 19. részt , Úr Isten , nem hiszem el , hogy már itt tartok.... )

http://nyctophileyou.blogspot.ro/2015/04/prologus.html

18. rész- " Döntés "

Sziasztok.
Szóval.... itt van az új rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket . Egy dologra kérlek meg titeket. Miután elolvastátok a rész . írjátok meg ( akár a chat-be)  , hogy szerintetek a történet vége happy and vagy sad and lesz. Na meg persze a véleményeteket is elolvasom.
Jó olvasást.

Kis butus.... Azt hitted , hogy ezentúl boldog leszel ? Hogy , most már mindennek vége ? Tényleg így gondoltad ? Hát nem így van .... A rossz után mindig jó jön , de a jó után is mindig bekövetkezik a rossz . Egy kis csavar az életben , egy rossz út választása , és akár az életedet is elveszítheted . Vigyázz , hogyan cselekszel.

Sophie szemszöge 

El sem hiszem , hogy már szombat van. Még két nap . Holnapután eljön a végzetem , vagy az örök életem. Luke bízik bennem. Azt hiszi , hogy képes vagyok kordában tartani az erőmet . De valamilyen ok miatt hamarább az erőm forrásához jutottam. Se Luke sem Annabell nem tudja , hogy miért. És napról napra , percről percre jobban félek.

Mióta hazaértünk a kórházból valami megváltozott. Nem a házban , vagy Luke-ban , vagy Annabell-ben. Hanem bennem. Mintha egy fátyolon keresztül látnám az emlékeimet , van amit már csak homályosan látok a múltamból . És van egy bizsergés a karomban , amikor a bukott angyalokra gondolok. És persze , ezt is eltitkoltam a többiektől.

Két ölelő kar rántott ki a gondolataimból.

- Jól vagy ?- suttogta Luke a fülembe. Újra megjelent a bizsergés.

- Aha.- feleltem komoran.

- Annabellel filmet akarunk nézni , jössz te is ?- igazából semmi kedvem sincs , de úgy érzem , hogy ezt meg kell tennem a barátaimért .

- Igen.

- Rendben , gyere .- fogta meg a kezem , és maga felé húzott.

A kanapéhoz érve Annabell elindította a filmet , én leültem középre Annabell mellém , Luke a másik felemen az egyik karjával átölelve elkezdünk nézni egy filmet , ahol egy Sophie nevezetű kisbaba elvesztette a szüleit , és a barátaik kellett vigyázzanak rá . Állítólag a film vicces , de valahogy egyikünk sem röhögött rajta . A bizsergés viszont végig a karomban volt , majd terjedni kezdett .
Egy teljes óráig bírtam. Melegem volt. Sőt.. az volt az érzésem , hogy belülről égek. Úgy pattantam fel a kanapéról , mint egy eszeveszett őzike , amikor megijedt . Egy másodperc alatt a szoba másik felébe értem. A hátamat szorosan a falnak vetettem és szembe néztem a többiekkel . Illetve megpróbáltam , de olyan volt mintha egy lámpát raktak volna a két szemem elé. A fény megvakított. Mi történik velem ? Honnan ez a fény ? Miért van ilyen forróság ? A kérdések gramádája pörgött a fejemben.

Luke szemszöge

Valahol a film közepénél tarthattunk , amikor Sophie kitépte magát a karjaim közül és maz egy másodperc alatt a szoba másik felében nekivetődött a falnak. Meglepetten néztem a lány tetteit. Összeszorított szemhéja mögött fényt pillantottam meg , majd amikor kinyitotta azokat a sötét szobában vakító fény keletkezett , amely Sophie-ból áradt. Gondolkodás nélkül felé rohanta és jobb kezemmel megfogtam a vállát. Tűrhetetlen forróság lepte el a kezemet. Fájdalmamban felordítottam. Utoljára akkor volt még ilyen fájdalmam , amikor letépték a szárnyaimat. A kezemet elkaptam a lány válláról és a lába előtt földre rogytam. Hatalmas fájdalom kerítette fogságba a kezemet. Hogy mentsem meg akkor , ha nem tudok hozzá érni ?

Sophie szemszöge

Nem láttam semmit a vakító fény miatt , viszont mindent éreztem és hallottam. Érezte Luke kezét a karomon , hallottam éles sikolyát és Annabell ordítását is, de nem tudtam mi történik. Talán most változom át ? A barátaim velem voltak , hallottam és éreztem a jelenlétüket , mégis úgy tűnt mintha teljesen egyedül lennék a hatalmas szobában. A levegőm fogytában volt , úgy éreztem , hogy most robbanok fel. Fájt a tüdőm és a mellkasom , mintha mázsás súlyok húznának lefelé. A félelem hatalmas hullámok formájában borították be az egész testemet. Teljesen lebénította végtagjaimat .  A hatalmas fejfájás is társult mindezek mellé és satuba fogta az agyamat. Éreztem , hogy kezdtem elveszíteni az épp gondolkodásomat. A testemben lakozó forróság másodpercről másodpercre növekedett. Képtelen voltam rendesen levegőt venni. Pár perc alatt teljesen elveszítettem az irányítást a saját testem felett. A lábaimból teljesen elfogyott az erő. Próbáltam minél picibbre összehúzni magam , hiszen féltem , hogy bántanám a barátaimat. Szédültem az oxigénhiány miatt.
Majd meghallottam Annabell hangját.
- Luke nem érintheted meg újra ! Az előbb is megégetted magad! Hátha ezúttal nem leszel képes elvenni a kezed Sophie-ről ? Akár bele is hallhatsz !
- Nem érdekel ! -hallottam meg gyenge hangját. Éreztem. Éreztem , ahogy megérint. Újra ordított . Talán sokkal több fájdalommal mint azelőtt . Én is éreztem a fájdalmat. Én is ordítani akartam , de nem jött ki hang a számon . Hallottam , amint valami leesik a földre.
- Luke !- kiáltott fel Annabell. Megszédültem. Mit tettem ?
- Luke.- suttogtam. A tűz , ami eddig bennem élt lassan kezdett eltűnni. Éreztem , hogy esek a föld felé , de fájdalmat nem éreztem. Cserbenhagytam Luke-ot. Kitudja , talán meg is öltem. Erre a gondolatra kipattant a szemem és oldalra kaptam a fejem. Ott volt , gyönyörű arcán fájdalmat fedeztem fel. És ezért én vagyok felelős. Még sosem láttam ennyire betegnek. Felemelte a kezét és az arcom felé közelített avval .
- Ne...- nem akartam , hogy hozzám érjen. Féltem , hogy újra bántanám. Remegő keze mégis hozzáért az arcomhoz és lágyan megsimogatta azt . Úgy éreztem , hogy érintésének gyógyító hatása van. Majd ránéztem a kezére . Csúnya égési sérülések jelezték , hogy egy igazi szörnyeteg vagyok.
- Luke...
- Sss- lágy hangja hallatán kicsordultak a könnyeim.- Minden rendben lesz.
Annabell letérdelt Luke mellé és segített neki felkelni. A látvány miatt sokkal jobban sírtam. Luke volt közülünk a legerősebb , és most mégis ő szorult segítségre.
- Már el kellet volna múljon a sérülés.- mondta Annabell.
- A Mennyország tüze lakozik Sophie testében. Amióta egy kis időre elérte a nephilim erejének forrását egy kicsit átalakult. Ha sokáig érintem lángra gyúl benne a tűz , ami képes örökre sebet hagyni rajtam.- mondta.
- De ha teljesen átalakul....- tudtam mire gondol Annabell , Luke is tudta.
- Nem képes korlátban tartani a képességét. Nagyon erős lány. Tudom.

Erős karok emeltek fel a földről. Luke ölelésében biztonságra találtam.
- Luke....- a névét ismételgettem. Tudtam , hogy ha sok ideig érintjük egymást újra átváltozok egy szörnyeteggé. De szükségem volt rá. Most utoljára. hiszen eldöntöttem. Vigyázni fogok rá. Ha kell saját magamtól.

Nem is tudom , hogy mikor aludtam el. De mikor újra felébredtem sötétség vett körül.
- Luke ?
- Itt vagyok.- az első amit megpillantottam , Luke szemei voltak , amik még a sötétben is kék ékkőként ragyogtak.
Nagyot nyeltem , amikor keze az arcomhoz , majd az ajkamhoz ért.
- Nem szabadna hozzám érj.
- Nem angyalom. Nem szabad sok ideig hozzád érjek.
- Nem akarlak bántani.
- Nem fogsz.
- De...
- Tudom , hogy képes vagy bánni az erőddel.
- És hanem....?
- Nem létezik olyan , hogy és ha nem... hallottad ? Képes  vagy rá!- a hangja hallatán én is hittem benne , hogy sikerülhet , de a szívem és agyam legmélyebb részében  tudtam ,hogy ez nem igaz.
Elakadt a lélegzetem , amikor közelebb húzódott , viszont most nem éreztem a bizsergést. Mi történt?
- Elfogyott az erőd. Mivel még nem változtál át kimerültél. Most nem történhet semmi baj.- válaszolt a fejemben levő kérdésre.
- Most hogy vagy ? - tettem fel egy másikat.
- Jól.- A szemeivel az enyémeket pásztázta.- Hát te ?
- Jól. Tudod , te mentettél ki abból a helyzetből. Nagyon sajnálom , amit veled tettem.
- Sophie , nem a te hibád. De most aludnod kell. Szép álmokat.
- Neked is.- pár perc múlva csend lett. Csak Luke halk és lassú szuszogását hallottam. Csak ültem a sötétben és a falakat bámultam . A fejemben újra és újra lejátszottam a történteket , és elképzeltem , hogy az átváltozásom után , ez ezerszer rosszabb lesz. Keserű ízzel telt meg a szám. Ha átváltozok , több mint biztos , hogy rengeteg embert fogok ölni , mert ezért teremtettek. Talán apám nem is szerelemből jött le erre a földre, hanem csak azért , hogy eltüntessék a bukott angyalokat. De ez nem az ők döntésük . Hanem az enyém. Én döntöm el , hogy mit csinálok. És egy dolog biztos. Sosem fogom bántani azokat , akiket szeretek. Fogadom.

17 rész- Titkok

Sziasztok. Köszönöm szépen a sok kommentet és olvasót , hihetetlenek vagytok!!! Remélem tetszik ez a rész is. A véleményeiteket is szívesen elolvasom. Boldog nyuszit mindenkinek. Jó olvasást.        

      "Indulj kedvesem , repülj .... És ne feledd , ha elesel én itt leszek , hogy                       elkapjalak...."

                Sophie szemszöge 

Hangok . Hangokat hallok . Ugyanazokat a hangokat. Nem tudom , hogy mióta , de lebegek. Hangokat hallok , de sötétségben vagyok. Valaki hozza vissza azt a rohadt fényt! Nem ilyennek képzeltem el a halált. Talán a pokolba jutottam ? Nem , akkor nem hallanák hangokat , vagy mégis?

- Felébredt ? - suttogta Annabell.

- Nyisd ki a szemed , aztán beszélünk.- hallottam meg kedvesem hangját. Azt a szomorúsággal teli hangját.

- Oké. Luke.. pihenned kell , vagy enned , vagy mindkettőt .- mondta haragosan a barátnőm.

- Ameddig nem ébred fel , le sem akarom hunyni a szemeimet. 

- De Luke....
- Nem ! Most tényleg hagy békén , Ann! 

- Rendben. De Sophie sem szeretné , ha látná , hogy mit csinálsz magaddal .- nem láttam , de hallottam. Bárcsak ... még egyszer láthatnám a tündéri arcát ! Csak még egyszer !

- Vigyázok magamra , Sophie- mintha meghallotta volna- minden rendben lesz , csak gyere vissza.

Nem tudom , menyi idő telt el , de most már Annabell fogta a kezemet.

- Mostanában minden olyan rossz és szomorú . Luke teljesen kikelt magából , már nem is ismerek rá. Sohasem láttam sírni ! Érted Sophie ? Soha ! Vissza kell jönnöd . Nélküled minden olyan üres. Most szerencsére elaludt , de nem tudom mennyi időre. Hiányzol Sophie. Lépj ki a kómából!- tudtam , hogy nem haltam meg. Éreztem.

- Tudod.... Nem érted jöttem vissza . Akkoriban nem is érdekelt . Még mindig szerettem Luke-ot. A te létezésedről nem is tudtam. Igazából nem is vagyunk rokonok.- hallatszott a hangján , hogy kicsit elmosolyodik. - De ez a pár hét alatt , megismertelek , és azt hiszem , egy igazi barátra találtam. Annyira sajnálom , hogy hazudtam neked ! Amikor láttam , hogy Luke még az életét is odaadná érted.... amikor úgy nézett rád , mint ahogy rám sosem nézett..... na , akkor értettem meg , hogy mi az igazi szerelem . Luke-nak szüksége van rád. Nekem szükségem van a barátnőmre ! Gyere vissza ! Kérlek.- Ha tudtam volna beszélni , biztos vagyok , hogy elnémultam volna a szavai miatt .

- Tudod , ismertem apádat- ezek Luke szavai voltak- Amikor elérintetted a szárnyaimat , akkor láthattad őt. Noah volt az ő neve , de ezt bizonyára tudtad. A legjobb barátom volt. Bármit megtett volna értem. Miután lejött a földre találkoztunk is. Annyira boldog volt , mai napig is emlékszem arra az idétlen vigyorgására. Azt mondta  , hogy lesz egy lányom. Ő a Bethany nevet akarta neked adni. Komolyan mondom , még az sem érdekelte , hogy hamarosan meg fog halni. Hope-val lehetett . Engem kért meg arra , hogy vigyázzak rád . A bukott angyalok , pedig arra , hogy öljelek meg. Megöltelek volna. Nem érdekelt Noah . Azt hittem , hogy nincs szívem , nem éreztem semmit azután , hogy Annabell csak úgy lelépett. Majd megjelentél az életemben , megláttam a szemeidet , amiket apádtól örököltél , és egyszerűen nem tudtam megtenni . És egyáltalán nem bánom , mert szeretlek . Kérlek , gyere vissza.

Legszívesebben sírtam volna , hogy az az iszonyúan nagy feszültség , amely bennem lakózott kitörhessen. Ordítani akartam volna . Haragot éreztem iránta. Hogy titkolhatta el ezeket ? Az őszinte érzelmeim megleptek , de megértettem őt. De nem ez zavart a legjobban , hanem az , hogy képtelen voltam felébredni. Akár mennyire akartam , nem ébredtem fel , hanem tovább lebegtem a sötétségben. A kómámnak köszönhetően sok mindent megtudtam , de nem tudom , fogok-e emlékezni ezekre , amikor felébredek ?

Sokáig nem hallottam beszédet és éreztem , hogy süllyedek . Majd halványan hallottam meg Luke és Annabell beszélgetését.

-Luke . Elmegyek venni valami ételt , és nem akarom hallani , hogy nem vagy éhes ! Enned kell.
- Rendben.
- Nem Lu....... Várj ! Azt mondtad rendben ? - lepődött meg Annabell.
- Neked is kell enned valami.... rendes ételt.- mondta Luke.
- Ma nem vadászhatok , pedig jó lenne . Nem baj , ha egy kicsit kések ? Nem szeretnék rátámadni egy nővérkére . Hazaugrok egy tasak 0-sért.
- Woopire nap van ?
- Aha .- mondta Annabell , majd nyílott és csukódott az ajtó. Ezt is meghallottam. Jó úton haladok.

- Szeretlek.- suttogta Luke.- úgy éreztem  , hogy valami eltörött. Éreztem a kezemet , ahogy Luke fogja azt. Megpróbáltam megmozdítani valamelyik végtagomat. Hosszú próbálkozás után sikerült is.

Luke megérezte.

- Kérlek Sophie ! Mondd , hogy nem az elmém játszadozik velem ! Mutasd meg , hogy hallasz engem. Kérlek Sophie , ébredj fel . Gyerünk Sophie !
Próbálkozom de kifáradtam . Azután mégis ... Erőt meríttek valahonnan és megmozdítom mind az öt ujjamat . Majd Luke hívja a nővért . De valami nincs rendben , újra elveszek a sötétségben.

Folyamatosan próbáltam feltörni  , de éreztem , hogy fogy az időm.
Utálom ezt az összevisszaságot , ami a fejemben van , az idő elmosódik. Luke a kezemet fogta , a feje búbja súrolta a bordáimat. a feje a matracon volt. Nem csak a kezemet fogta , hanem úgy éreztem , hogy a sötétségből is húz ki. Most már egy utat láttam , a távolban ott állt . A szőke tincsei a szemébe lógtak . Fehér szmokingot viselt. Már nagyon közel éreztem magam a célhoz. Kiáltottam a nevét. Mintha meghallott volna az ajkai mosolyra húzódtak. Annabellt is megpillantottam , az ő nevét is kiáltottam. Majd elértem Luke-hoz. A karjai közé vetettem magam. Majd hirtelen eltűnt . Vagy én tűntem el.

A következő pillanatban egy fehér szobában ébredtem. A tágra nyílt szemem a környezetemet próbálta befogadni. Ott volt az én Luke-om , aki arcán patakokban folytak a könnyei . Legszívesebben letöröltem volna őket.
- Sophie ! - kiált fel Annabell.
- Hol vagyok ?- Néztem Luke-ra.
- Minden rendben van. Most már minden rendben van. Szeretlek.- suttogja a szerelmem.
- Én is- halványan elmosolyodom.
Majd újra elnehezülnek a végtagjaim , újra süllyedni kezdek . De most nem kerülök vissza a sötétségbe , hanem egyszerűen elalszom.

Pár óra múlva újra felébredek , az utolsó emlékem az , hogy ott állok a börtönben , hallom , ahogy a cella ajtaja nekicsapódik a szembe levővel . A fejem még mindig fáj , de az orvosok szerint ez normális. Legelőszőr nem akartak hazaengedni , csak jövő héten , de Luke végül meg győzte őket , hogy engedjenek haza vasárnap. Hétfőn pedig az én sorsdöntő napom. Vagy elbukok , vagy örökre életben maradok , Luke-val és Annabellel.

16. rész- Tarts ki !

Nagyon jól tudom , hogy késtem , pedig megígértem , hogy nem fogok. Csak sajnos , a hetekben elég durva dolgok történtek velem , időre volt szükségem . Most pedig befejeztem a részt , ha tetszik kérlek szépen  jelezzétek . Előre is köszönöm.                         



  Luke szemszöge

 Nem is lenne nehéz.... Lehunyni a szememet és örök álomba

                              zuhanni. Meghalni. Oda jutni , ahol nincs fájdalom. 

             

A napok csak repültek , én pedig egyre idegesebb lettem. Annabell szerint ha kómában éri utol az átváltozás pillanata , akár bele is halhat. Még csak három nap van hátra.

-Luke .- hallottam meg Annabell rekedtes hangját.- Elmegyek venni valami ételt , és nem akarom hallani , hogy nem vagy éhes ! Enned kell.
- Rendben.
- Nem Lu....... Várj ! Azt mondtad rendben ? - lepődött meg a szőke lány.
- Neked is kell enned valami.... rendes ételt.- céloztam a vérre.
- Ma nem vadászhatok , pedig jó lenne . Nem baj , ha egy kicsit kések , nem szeretnék rátámadni egy nővérkére . Hazaugrok egy tasak 0-sért.
- Woopire nap van ?
- Aha .- mondta Annabell , majd kislisszolt a szobából.

Öt nap alatt ez volt a leghosszabb beszélgetésünk. Az összes időmet Sophie mellett töltöttem. Beszéltem vele , de semmi sem történt. Nem reagál semmire. Próbáltam elfelejteni , Még Annabellnek sem mondtam el , hogy Sophie elérte a nephilim erejét , pedig még nem változott át. Talán már fel sem ébred. Fejemet a teste mellé helyezem , kezeim az övét szorítsák.

Óóó.. Kérlek , kérlek hozd visza nekem Semmi mást nem szeretnék , csak azt , hogy újra mellettem legyen. Azt akarom , hogy fogja a két kezem , hogy karjaimban tarthassam , hogy érezzem finom illatát , hogy halljam bársonyos hangját , hogy érezzem szívének ütemes dobogását. Csak egyedül ő kell nekem. Ő az én életem. Ujjaimmal apró köröket rajzolok kézfejére. Délután öt óra lehet . A pillantásomat Sophie arcára vezetem. Hihetetlen. Angyali arcán egy apró hiba sincs , az ajkai pedig egy kicsit el vannak nyílva . Azok a puha ajkai . Halványan elmosolyodok , bár a mozdulat rettentően fáj .  Felkelek a székről amiben eddig ültem és az ágyra telepedek le. Csókot lehelek a lány ajkaira , majd Sophie vállára hajtva a fejemet elnyújtózok az ágyon és körbenézek a szobában. Minden fehér , kivéve az ágytakaró , ami halvány zöld. Balra egy ablak található , amin keresztül jól látszik , hogy esik az eső. Halk sóhaj szökik ki a számból , kezemet összekulcsolom az övével és lehunyom a szememet. Elképzelem , hogy minden rendben van , nem félünk a holnaptól , Sophie már mosolyog , átölel. Végre elgyengülhetek , mert tudom , hogy ő itt van velem.
- Szeretlek.- suttogom és érzem , ahogy elnyom az álom.

Álmomban érzem , ahogy lassan és óvatosan megmozdítja a mutatóujját . Egy apró mozdulatot tesz , amivel azt jelzi , hogy hall , hogy itt van velem és , hogy mindjárt felébred. De ez sajnos csak egy álom. Csak egy illúzió , amely kimutatja szívem legnagyobb vágyát , viszont túl fáradt vagyok elhinni az elmém által produkált színjátékot.  Próbálom figyelmen kívül hagyni , de egy újabb mozdulat következik.

Szemeimet fénysebességgel nyitom ki és  Sophie kezét figyelem. Várom az újabb mozdulatot. De nem történik semmi.
- Kérlek Sophie ! Mondd , hogy nem az elmém játszadozik velem ! Mutasd meg , hogy hallasz engem. Kérlek Sophie , ébredj fel . Ingerülten figyelek. Számat véresre harapva várom , hogy újra megismétlődjön  a csoda.  A szívem valahol a fellegekben jár , torkomban golf labda nagyságú gombóc keletkezik. Kapni - nyelni nem tudok idegességemben. Tekintetem erősen az összekulcsolt kezünkre szegezem , muszáj lássam , ahogy megmozgatja az ujjait.
- Gyerünk Sophie !

Mind az öt ujja egyszerre szorul rá a kezemre. Könnyek gyűlnek a szemem sarkába és folynak végig az arcomon. Nem hiszem el. Újra megmoccan. Ez alkalommal habozás nélkül a hívógombot.
- Mindjárt itt van a nővér , Sophie ! Tarts ki .- suttogom.
- Történt valami ?-  jött be egy alacsony , vörös hajú nővér , aki érdeklődve figyelte az arcomat , mivel szemmel láthatólag nincs baj , gondolom nem érti , hogy miért sírok.
- Megmozdult.- suttogom hitetlenkedve.
- Biztos benne ?
- Igen !- vágtam rá az egyenes válasz , mert nem volt erőm cinikus lenni.
Miután a nővér is láthatta  Sophie életjeleit , kisietett a szobából.
- Hívom az orvost.- mondta.

Miután az orvos is megvizsgálta , kiderült , hogy bármelyik pillanatban felébredhet , ha nem esik vissza.
- Hogy érti azt , hogy ha nem esik vissza ?- kérdeztem értetlenül.
- Azt , hogy bármelyik pillanatban még visszaeshet a kómába , de ne aggódjon , nem nagyon szokott ez előfordulni , de minden esetre maradjon mellette.
- Sehova sem mennék nélküle .- suttogtam , majd leültem a székre és Sophie kezét fogva figyeltem a reakcióit.

Fél órát vártam , de nem történt semmi. Beszéltem hozzá , de nem reagált , és a fáradság újra elnyomott.

- Luke!- két kéz próbált felébreszteni.
- Sophie ?- pattannak ki a szemeim , de az előbb említett lány még mindig az ágyon fekszik , eszméletlenül . Oldalra pillantok. Annabell álldogál mellettem.
- Hallottam , hogy mi történt.
- Azóta nem mozdult meg többet.- válaszoltam a ki nem mondott kérdésére .
- Fel fog ébredni.- suttogta , majd elém nyomott egy doboz pizzát.
- Nem hiszem el , hogy ezt hoztál nekem.
- Ha nem kell , megeszem én.
- Felejtsd el .- mondtam és kb.öt perc alatt felfaltam az egészet.

Alszom , a fejem a matracon , a kezét szorongatom. Érzek , jobban mondva hallok valamit , de nem jut el a tudatomig. Majd újra megérzem Sophie kezének lágy szorítását. Szemem kinyitódik , párat pislogok , majd észreveszem , hogy Szophie  mozog , nyöszörög , az ajkai szavakat próbálnak formázni . Majd sikerül neki. Legelőször érthetetlen szavakat nyög ki , de ennek is nagyon örülök.
- Annabell ! - kiáltom. Hirtelen az ágy másik felében terem és keze közé veszi Sophie kezét. A másikat én fogom.
- Sophie ?- kérdezem lágyan. Ajka kicsit szétnyílik.
- Luke- mormolja rekedten. Abban a percben elsírom magam , Annabell pedig követi a példámat.
 - Hívd a nővért.- mondom Annabellnek.
- Luke ..... Ann- motyogja Sophie.
- Itt vagyunk .
Pár perc múlva megérkezett a nővérke is.
- Hívom az orvost. Esetleg más hozzátartozó ?- kérdezte a vörös nő félénken.
- Csak mi vagyunk neki , de azért köszönjük.- mondta Annabell , majd térdre borulva Sophie ágya mellett tovább hullatta a könnyeit.
- Itt vagyunk melletted.- szorítom meg kezét , ő pedig ugyanúgy cselekszik. Mosolyra húzódik az ajkam.
Majd.....
Majd sikerül neki. Kinyitja a szemét . Bebizonyította , azt , hogy milyen erős. Semmi kétségem nincs, Hétfőn is sikerülni fog neki. Úgy tűnik késsé meg van zavarodva , nem tudja mi történik körülötte. Csokibarna szemeivel az enyémeket pásztázza.
- Sophie ! - kiált fel Annabell.
- Hol vagyok ?- Néz vissza rám.
- Minden rendben van. Most már minden rendben van. Szeretlek.- suttogom.
- Én is- halvány mosolyra húzza ajkait.

15. rész

Hatalmas késéssel , de itt van a * dobpergés * 15. rész. Remélem tetszik majd nektek , ne felejtsétek leírni a véleményeteket . Pipáljatok és iratkozzatok fel. Köszönöm , hogy olvastok. 

Huszonhat óra , negyvenöt perc és huszonhárom másodperc telt el azóta , hogy a rendőr elvitte Luke-ot. Huszonhat óra , negyvenöt perc és huszonhárom másodperce ülök a kanapén tehetetlenül. Minden másodperc hosszú időnek tűnt. " Szükségem van Luke-ra . Szükségem van a szívem másik felére "
- Megyek a vécére .- hallotta, Annabell hangját. Mielőtt elment volna bezárta a bejárati ajtót , a kulcsokat pedig a zsebébe mélyesztette . A tettén elmosolyodtam .
- Csak óvintézkedés .- suttogta.  Minek óvintézkedés ? Huszonhat óra , negyvenhat perc és tizenkét másodperc alatt csak kétszer próbáltam Luke után menni. " Azt hiszed , hogy meg tudsz állítani ??? "  raktam fel a kérdést magamban , s közben barbár mosollyal néztem Annabell távolodó alakját. Ahogy becsukódott a fürdőszoba ajtaja felpattantam a kanapéról , az ablakhoz léptem , kinyitottam és könnyedén átmásztam rajta . Miután sikeresen kiértem a házból futásnak eredtem. Kihalásztam a zsebemből Luke kocsikulcsát , amit már régebben magamhoz vettem és becsusszantam a kormány mögé . A  motort felpörgött majd elindultam . Bő tíz perc után megérkeztem a rendőrség elé. Megállítottam a motort és gondolkodtam. Az egyedüli kérdésem az volt , hogy " Hogy hozom ki Lukot ? ". Mindegy mi történik elv alapján kiszálltam az autóból és éppen a épület felé gyalogoltam , amikor valaki rászökött a hátamra . A test súlya miatt földre rogytam , az állkapcsomat pedig jól belevertem a kemény betonba.
- Mit keresel itt ? - kérdezte valaki . Biztos , hogy nem Annabell , hiszen a hangja férfias volt. Ajkai súrolták a fülemet amikor beszélt. Ismerem ezt a hangot , most már csak az kell eszembe jusson , hogy honnan.
- Eljött a pillanat kislány. Luke nincs itt , hogy megvédjen . - és ekkor , mint egy bomba , úgy robban be az emlékeim közé , hogy ki a hang tulajdonosa.

NICOLAS

Az ember aki megölte anyut. Az ember aki most engem fog megölni. Gondolkodj Sophie. Gondolkodj !

- Várj ! - mondtam- Segíts nekem kiszabadítani Luke.ot és szavamat adom , hogy megölöm magam.

- Nem hiszek neked.

- Kérlek ! Ígérem! Csak segíts kiszabadítani Luke-ot , és elveheted az életem. Nembánom.- éreztem , ahogy a könnyeim lassan kicsordulnak .

- Kihozom , miután megöltelek.

- Nem ! El akarok búcsúzni! Kérlek.- most már patakokban folytak a könnyeim. Nicolas láthatott valamit az arcomon , hiszen leszállt rólam , felemelt a földről és megszorította a karomat.

- Kihozzuk Luke-ot , és neked véged . Hallottad ?- kérdezte , mire kinyitottam a számat , de mivel nem jött ki hang a torkomon bólintottam. Azt hiszem , hogy ez nem nagyon tetszett Nicolas-nak, hiszen a karomtól fogva rángatni kezdett.

- HALLOTTAD ?- most mégjobban ordított.

- Igen.- suttogtam rémülten.

- Nem hallom !

- Igen.- ordítottam , de a végén elcsuklott a hangom.

- Törüld le a könnyeidet , így nem érünk el semmit.- tettem amit mondott.

Az épületbe érve Nicolás felkapott és fénysebességgel futni kezdett a cellákhoz vezető lift felé. A nagy gyorsaság miatt szerencsére senki sem látott meg. A felvonó ajtaja szisszenve kinyílt. Nicolas lépett be elsőnek , majd követtem én. Amint újra kinyílt a lift ajtaja kiléptünk és egy alagút féleségben találtuk magunkat. Az alagutat tompa fény világította meg. A fal mentén , kb 10 lépésként egy ajtó jelent meg. Felnéztem , és észrevettem valamilyen táblácskát , ami ki volt világítva . CELLÁK. Egy újabb folyosóhoz értünk. Szélesebb de rövidebb volt. Jobb- és baloldalt rácsos  ajtókkal  Igazából cellák voltak. A rabok mind kérdő pillantással néztek ránk.

- Luke nincs itt.- suttogta Nicolas.

- Menjünk a következő folyosóhoz.- mondtam és bátor léptekkel indultam előre. Négy folyosó után megtaláltuk Luke-ot is. Nem nagyon örült nekünk. 

- Sophie ! Te teljesen elvesztetted az épp elmédet ?- mordult rám.

- Sajnálom , de utánad kellett jönnöm. 

- És , hogy vetted rá Nicolast , hogy segítsen?

- Azt mondta....- kezdte Nicolas , de nem engedtem , hogy befejezze , hiszen a könyökömet jól a bordái közé nyomtam.

- Megvannak a módszereim .- suttogtam.

- Tudod , hogy ez nem tetszik nekem.- suttogta Luke , majd a tompa fényben is észrevettem , ahogy a arca egyre sápadtabb .

- Mi a..?- kezdtem volna , de valaki félbeszakított. Nicolas a szupergyors sebességét használva elszaladt , otthagyva engem , Luke-ot és a rendőrt.

- Mit keres maga itt ? - kérdezte a rendőr rám szegezve a pisztolyát. Hirtelen ötlettől vezérelve rángatni kezdtem Luke cellájának az ajtaját , természetesen nem nyílott ki.

- Kisasszony , fejezze be. Kérem. - jött közelebb.

Nem tudom miért, talán az adrenalin miatt közelebb léptem a rendőrhöz , és a jobb lábammal gyomorszájon rúgtam . Abban a pillanatban több dolog is történt egyszerre. A nephilim erőm valahonnan nagyon mélyről tört fel , így a rendőr nagy lendülettel hátraesett miközben nagy pukkanás hallatszott , majd Luke ordítása. Nem nagyon tudtam felfogni , hogy mi történt. Láttam ahogy a rendőr teste egy kupacba omlott össze pár méterrel arrébb a földön. Kifújtam a levegőt , és Luke felé fordultam . Gyengének éreztem magam , de a diadalmas mosoly ott ült az arcomon . Majd Luke arcát megpillantva helyrejöttem. Hatalmas fájdalom fogta körbe a mellkasomat és a hasamat. Meggyvörös folt ütött át a világos rózsaszín blúzomon , ami egyre csak növekedett. Rémült arccal néztem Luke szemeibe , amikben a félelem és düh keverékét láttam. Megszédültem , majd összeestem. A rendőr eltalált. Az utolsó pillanatban eltalált. Hallottam , amint Luke a hatalmas erejét használva a cella ajtaját a szembelevő celláig rugta , majd mellém telepedett le. Nedvességet éreztem az arcomon. Legelőször azt hittem , hogy csak az én könnyeim , de miután megláttam Luke gyengeségének a jeleit összeszorult a szívem.

- Minden rendben lesz. - suttogta Luke és felemelt a földről. Összerándultam , küszködve igyekeztem levegőhöz jutni. Pislogtam. Luke körvonalai kezdtek elmosódni.

- Tarts ki.- suttogta , de nem bírtam , sötétségbe borult a világ. Meg kellett halnom. Hát most megtörtént.

14. rész- " Már csak ő maradt nekem.

18 Éves lány vesztette életét 

Tegnap reggel , egy rendőr talált rá a 18 éves Madeline Stewart holttestére . A rendőrök sorozat gyilkosra számítanak , hiszen az elmúlt két hónapban összesen öt gyilkosság történt .  

Falfehér arccal olvastam el a cikk első két sorát , majd lecsaptam az asztalra .
- Mi a baj ?- kérdezte Luke .
- Olvasd el !- mondtam idegesen. Luke kezébe vette az újságot és hangosan olvasni kezdte.

-Madeline az a...
- Igen.- mondtam Annabell-re  nézve.
- A bukott....
- Igen.- válaszolt Luke Annabell félig elmondott kérdésére.
- Oda kell mennem.- mondtam  , és éreztem , hogy a sírás kerülget.
- Nem !- mondta Luke és Annabell egyszerre.
- De ez az egész az én hibám !- kiáltottam  , de a csengő hangjára befogtam a szám.
- Ki ez ?- kérdezte Luke.
- Majd én kinyitom.- indult el Annabell.

- Jó napot biztosúr . - kezdte nyávogós hangon Annabell , mire Luke-val együtt mi is a bejárti ajtó felé indultunk.
- Ön Luke ... Pontosan mi is az ön családneve ?- kezdte a rendőr mély hangon , mire kirázott a hideg.
- Nincs családnevem. A szüleim elhagytak , és kiskorom óta egyedül élek.
- Rendben. Akkor Luke úr - mondta gúnyosan a rendőr- letartóztatjuk önt. Kezeket előre.
- Tessék ?- kérdeztem egyszerre Luke-kal.
- Mivel Luke úr minden eddigi áldozattal kapcsolatban volt, ő az első számú gyanúsított.
- Mi van ? A barátnőmet és az anyámat ölték meg! Én is mindkét áldozattal kapcsolatban voltam.- háborodtam fel.
- Kisasszony , gondolom nem ölné meg a saját édesanyját. na előre a kezekkel.
- Nem vihetik el !- kiáltottam fel rémülten- Már csak ő maradt nekem.
- Nézze. Ha gyilkosság történik , miközben bent tartjuk Luke urat  , akkor szabadon engedjük.
- Igen , és miközben maguk egy ártatlan embert fogságban tartanak , a gyilkos szabadon mászkál.
- Nem vihetnek be ! nem csináltam semmit !- emelte fel hangját Luke.
- Önt feljelentették . Ezért be kell vinnem.,,,
- Ki jelentette fel ?- vágtam bele hisztérikusan a rendőr szavába.
- Az nem az ön dolga. Na gyerünk , kezeket előre , ne keljen még egyszer mondjam.- Azt hittem Luke majd megveri a rendőrt. Az sem érdekelt volna , ha megöli . Erre fel a szőke előre nyújtja a kezeit.
- Luke !- sírtam el magam.- Annabell 4 csinálj valamit !- annyira tehetetlennek éreztem magam.- Miért nem mozdulsz ?! Annabell !- mindenki hallgatott. A csendes erdőben csak az én kiabálásomat lehetett hallani. A földre rogytam , az arcomat pedig a tenyerembe temettem.
- Sophie.- hallottam meg Annabell hangját , majd pár másodperccel megéreztem a kezét a hátamon.
- Hagytad elmenni.- suttogtam.
- Sajnálom Sophie , de...
- Hagytad , hogy elvigye !- ordítottam félbeszakítva a mondandóját.
- Sophie! Ma nem megy ! Ma a vérfarkasok vadásznak , nem tehettem! - emelte fel a hangját .
- Azt.. Azt mond...mondtad , hogy csak ... teliholdkor.
- Igen, de a vérfarkasoknál minden héten van egy telihold fajta. Mivel a vámpírok és a vérfarkasok ellentétek , érezzük , hogy mikor szabad vadászni és mikor nem .Annyira sajnálom. Gyere be .- emelt fel , és bevitt a nappaliba , ahol a kanapéra rakott.
- Maradj itt, főzők egy teát.- suttogta.
Hát , most pont teára nem volt szükségem.Ajkaim  remegtek , minden  porcikám a fájdalomban fürdött. Nem  tudtam, nem akartam elhinni ami most történt. Most mindenki ellenem van ?
A tekintetem a kanapé előtt álló asztalra tévedt , amin egy üvegpohár ékeskedett. nem gondolkodtam sokat, a poharat nekivágtam a földnek , a szilánkok pedig szanaszét repülnek. kiválasztom azt a helyet , ahol a legtöbb az éles szilánk és bele térdepelek . A fájdalom fénysebességgel terjed a testemben , de nem elég , még mindig az fáj jobban , hogy Luke-ot elvették tőlem . Kiválasztom a legélesebbnek tűnő darabot , és lassan mélyesztem a csuklómba , majd lassan húzom végig a bőrömön. Érzem , ahogy a vörös folyadék kibuggyan a bőröm alól és lassan folyik végig a kezemen. Még most sem elég.- gondolom magamban , így újra és újra megismétlem a tettemet.
- Sophie! - hallom meg Annabell riadt hangját.- Mit csinálsz ?- szaladt felém egy konyharonggyal , amit óvatosan a csuklómra teker.
- Hozd ki onnan.- suttogom rekedt hangon.
- Azt hiszed , hogy most magadra hagylak ?
- Hozd ki onnan !- minden erőmet beleadtam , hogy ordítani tudjak . a kimerültség miatt látószerveim lassan becsukódtak , elnyomott az álom.