18. rész- " Döntés "

Sziasztok.
Szóval.... itt van az új rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket . Egy dologra kérlek meg titeket. Miután elolvastátok a rész . írjátok meg ( akár a chat-be)  , hogy szerintetek a történet vége happy and vagy sad and lesz. Na meg persze a véleményeteket is elolvasom.
Jó olvasást.

Kis butus.... Azt hitted , hogy ezentúl boldog leszel ? Hogy , most már mindennek vége ? Tényleg így gondoltad ? Hát nem így van .... A rossz után mindig jó jön , de a jó után is mindig bekövetkezik a rossz . Egy kis csavar az életben , egy rossz út választása , és akár az életedet is elveszítheted . Vigyázz , hogyan cselekszel.

Sophie szemszöge 

El sem hiszem , hogy már szombat van. Még két nap . Holnapután eljön a végzetem , vagy az örök életem. Luke bízik bennem. Azt hiszi , hogy képes vagyok kordában tartani az erőmet . De valamilyen ok miatt hamarább az erőm forrásához jutottam. Se Luke sem Annabell nem tudja , hogy miért. És napról napra , percről percre jobban félek.

Mióta hazaértünk a kórházból valami megváltozott. Nem a házban , vagy Luke-ban , vagy Annabell-ben. Hanem bennem. Mintha egy fátyolon keresztül látnám az emlékeimet , van amit már csak homályosan látok a múltamból . És van egy bizsergés a karomban , amikor a bukott angyalokra gondolok. És persze , ezt is eltitkoltam a többiektől.

Két ölelő kar rántott ki a gondolataimból.

- Jól vagy ?- suttogta Luke a fülembe. Újra megjelent a bizsergés.

- Aha.- feleltem komoran.

- Annabellel filmet akarunk nézni , jössz te is ?- igazából semmi kedvem sincs , de úgy érzem , hogy ezt meg kell tennem a barátaimért .

- Igen.

- Rendben , gyere .- fogta meg a kezem , és maga felé húzott.

A kanapéhoz érve Annabell elindította a filmet , én leültem középre Annabell mellém , Luke a másik felemen az egyik karjával átölelve elkezdünk nézni egy filmet , ahol egy Sophie nevezetű kisbaba elvesztette a szüleit , és a barátaik kellett vigyázzanak rá . Állítólag a film vicces , de valahogy egyikünk sem röhögött rajta . A bizsergés viszont végig a karomban volt , majd terjedni kezdett .
Egy teljes óráig bírtam. Melegem volt. Sőt.. az volt az érzésem , hogy belülről égek. Úgy pattantam fel a kanapéról , mint egy eszeveszett őzike , amikor megijedt . Egy másodperc alatt a szoba másik felébe értem. A hátamat szorosan a falnak vetettem és szembe néztem a többiekkel . Illetve megpróbáltam , de olyan volt mintha egy lámpát raktak volna a két szemem elé. A fény megvakított. Mi történik velem ? Honnan ez a fény ? Miért van ilyen forróság ? A kérdések gramádája pörgött a fejemben.

Luke szemszöge

Valahol a film közepénél tarthattunk , amikor Sophie kitépte magát a karjaim közül és maz egy másodperc alatt a szoba másik felében nekivetődött a falnak. Meglepetten néztem a lány tetteit. Összeszorított szemhéja mögött fényt pillantottam meg , majd amikor kinyitotta azokat a sötét szobában vakító fény keletkezett , amely Sophie-ból áradt. Gondolkodás nélkül felé rohanta és jobb kezemmel megfogtam a vállát. Tűrhetetlen forróság lepte el a kezemet. Fájdalmamban felordítottam. Utoljára akkor volt még ilyen fájdalmam , amikor letépték a szárnyaimat. A kezemet elkaptam a lány válláról és a lába előtt földre rogytam. Hatalmas fájdalom kerítette fogságba a kezemet. Hogy mentsem meg akkor , ha nem tudok hozzá érni ?

Sophie szemszöge

Nem láttam semmit a vakító fény miatt , viszont mindent éreztem és hallottam. Érezte Luke kezét a karomon , hallottam éles sikolyát és Annabell ordítását is, de nem tudtam mi történik. Talán most változom át ? A barátaim velem voltak , hallottam és éreztem a jelenlétüket , mégis úgy tűnt mintha teljesen egyedül lennék a hatalmas szobában. A levegőm fogytában volt , úgy éreztem , hogy most robbanok fel. Fájt a tüdőm és a mellkasom , mintha mázsás súlyok húznának lefelé. A félelem hatalmas hullámok formájában borították be az egész testemet. Teljesen lebénította végtagjaimat .  A hatalmas fejfájás is társult mindezek mellé és satuba fogta az agyamat. Éreztem , hogy kezdtem elveszíteni az épp gondolkodásomat. A testemben lakozó forróság másodpercről másodpercre növekedett. Képtelen voltam rendesen levegőt venni. Pár perc alatt teljesen elveszítettem az irányítást a saját testem felett. A lábaimból teljesen elfogyott az erő. Próbáltam minél picibbre összehúzni magam , hiszen féltem , hogy bántanám a barátaimat. Szédültem az oxigénhiány miatt.
Majd meghallottam Annabell hangját.
- Luke nem érintheted meg újra ! Az előbb is megégetted magad! Hátha ezúttal nem leszel képes elvenni a kezed Sophie-ről ? Akár bele is hallhatsz !
- Nem érdekel ! -hallottam meg gyenge hangját. Éreztem. Éreztem , ahogy megérint. Újra ordított . Talán sokkal több fájdalommal mint azelőtt . Én is éreztem a fájdalmat. Én is ordítani akartam , de nem jött ki hang a számon . Hallottam , amint valami leesik a földre.
- Luke !- kiáltott fel Annabell. Megszédültem. Mit tettem ?
- Luke.- suttogtam. A tűz , ami eddig bennem élt lassan kezdett eltűnni. Éreztem , hogy esek a föld felé , de fájdalmat nem éreztem. Cserbenhagytam Luke-ot. Kitudja , talán meg is öltem. Erre a gondolatra kipattant a szemem és oldalra kaptam a fejem. Ott volt , gyönyörű arcán fájdalmat fedeztem fel. És ezért én vagyok felelős. Még sosem láttam ennyire betegnek. Felemelte a kezét és az arcom felé közelített avval .
- Ne...- nem akartam , hogy hozzám érjen. Féltem , hogy újra bántanám. Remegő keze mégis hozzáért az arcomhoz és lágyan megsimogatta azt . Úgy éreztem , hogy érintésének gyógyító hatása van. Majd ránéztem a kezére . Csúnya égési sérülések jelezték , hogy egy igazi szörnyeteg vagyok.
- Luke...
- Sss- lágy hangja hallatán kicsordultak a könnyeim.- Minden rendben lesz.
Annabell letérdelt Luke mellé és segített neki felkelni. A látvány miatt sokkal jobban sírtam. Luke volt közülünk a legerősebb , és most mégis ő szorult segítségre.
- Már el kellet volna múljon a sérülés.- mondta Annabell.
- A Mennyország tüze lakozik Sophie testében. Amióta egy kis időre elérte a nephilim erejének forrását egy kicsit átalakult. Ha sokáig érintem lángra gyúl benne a tűz , ami képes örökre sebet hagyni rajtam.- mondta.
- De ha teljesen átalakul....- tudtam mire gondol Annabell , Luke is tudta.
- Nem képes korlátban tartani a képességét. Nagyon erős lány. Tudom.

Erős karok emeltek fel a földről. Luke ölelésében biztonságra találtam.
- Luke....- a névét ismételgettem. Tudtam , hogy ha sok ideig érintjük egymást újra átváltozok egy szörnyeteggé. De szükségem volt rá. Most utoljára. hiszen eldöntöttem. Vigyázni fogok rá. Ha kell saját magamtól.

Nem is tudom , hogy mikor aludtam el. De mikor újra felébredtem sötétség vett körül.
- Luke ?
- Itt vagyok.- az első amit megpillantottam , Luke szemei voltak , amik még a sötétben is kék ékkőként ragyogtak.
Nagyot nyeltem , amikor keze az arcomhoz , majd az ajkamhoz ért.
- Nem szabadna hozzám érj.
- Nem angyalom. Nem szabad sok ideig hozzád érjek.
- Nem akarlak bántani.
- Nem fogsz.
- De...
- Tudom , hogy képes vagy bánni az erőddel.
- És hanem....?
- Nem létezik olyan , hogy és ha nem... hallottad ? Képes  vagy rá!- a hangja hallatán én is hittem benne , hogy sikerülhet , de a szívem és agyam legmélyebb részében  tudtam ,hogy ez nem igaz.
Elakadt a lélegzetem , amikor közelebb húzódott , viszont most nem éreztem a bizsergést. Mi történt?
- Elfogyott az erőd. Mivel még nem változtál át kimerültél. Most nem történhet semmi baj.- válaszolt a fejemben levő kérdésre.
- Most hogy vagy ? - tettem fel egy másikat.
- Jól.- A szemeivel az enyémeket pásztázta.- Hát te ?
- Jól. Tudod , te mentettél ki abból a helyzetből. Nagyon sajnálom , amit veled tettem.
- Sophie , nem a te hibád. De most aludnod kell. Szép álmokat.
- Neked is.- pár perc múlva csend lett. Csak Luke halk és lassú szuszogását hallottam. Csak ültem a sötétben és a falakat bámultam . A fejemben újra és újra lejátszottam a történteket , és elképzeltem , hogy az átváltozásom után , ez ezerszer rosszabb lesz. Keserű ízzel telt meg a szám. Ha átváltozok , több mint biztos , hogy rengeteg embert fogok ölni , mert ezért teremtettek. Talán apám nem is szerelemből jött le erre a földre, hanem csak azért , hogy eltüntessék a bukott angyalokat. De ez nem az ők döntésük . Hanem az enyém. Én döntöm el , hogy mit csinálok. És egy dolog biztos. Sosem fogom bántani azokat , akiket szeretek. Fogadom.