tag:blogger.com,1999:blog-82899712116423168622024-03-05T19:38:02.224-08:00A végzet ajándéka [ Befejezett ]Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.comBlogger32125tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-28370686248148183802015-05-21T09:37:00.002-07:002015-05-21T09:37:33.720-07:00Írói utószóHuhh .... Hát én nem is tudom , hogy hol kezdjem ezt az egészet . Itt ülök a szobámban és hallgatom a kedvenc Taylor Swift számomat ...... Jó , ez nem ide tartozik . Szóval.... én drága kedves olvasóim. Nem létezik szó arra , hogy mennyire köszönök nektek mindent. Ott voltatok nekem jóban rosszban és a ti segítségetekkel eljutottam idáig. Sosem gondoltam volna ,hogy lesz egy befejezett blogom. Amint tudjátok ez az első blogom . 2014. november 25. óta 24 olvasó kattintott a " Feliratkozás a webhelyre " gombocskára , amiért kimondhatatlanul hálás vagyok . 16, 879 oldalmegjelenítésre tettem szert , 108 megjegyzésre , 20 facebook-csoportos tagra , 3 díjra.<br />
<br />
Talán egy idegennek első látásra nem tűnik soknak , de nekem rengeteget jelent , hiszen tudom , hogy ez nem a legigényesebb blog , de imádok írni és tudjátok mi a mondás : "Először egyszerűen írunk és rosszul. Aztán bonyolultan és rosszul. Majd bonyolultan és jól. Végül egyszerűen és jól."<br />
Még van amit fejlődjek. És tudom , hogy semmi sem lehetetlen , még az sem , hogy egyszerűen írjak és jól. Köszönöm a sok támogatást , hogy vettétek a fáradságot és rákattintottatok a blogom linkjére . Igazából mindent köszönök.<br />
<br />
<br />
Persze nem hagyom abba az írást. Egy sokkal összeszedettebb történetet kezdtem el írni. <br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: large;"><b><a href="http://nyctophileyou.blogspot.ro/" target="_blank">Nyctophile</a></b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;">"Mindenki vágyik a szabadságra. Arra, hogy a saját lábán álljon, hogy maga irányítsa az életét. Melissa úgy érzi magát, mint egy kalitkába zárt kismadár, egészen addig, míg be nem költözik az egyetem kollégiumába. Ott a szobatársa személyében jó barátnőre lel, és úgy érzi végre lassan minden a helyére kerül. Ám alig telik el két hét, és egy baleset folytán az egyetem kollégiuma le</span><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;">ég, és a lányoknak új szállás után kell nézniük. Szerencsére Bell bátyja Ash, és a legjobb barátja Zayn felajánlják, hogy lakjanak nála, és a lányok örömmel elfogadják. Ám a két fiú nagy titkokat rejtenek. Melissa szoros barátságot alakít ki Zaynnel, és egy idő után elválaszthatatlanok lesznek. Ám mindannyian ismerik a mondást: A barátságtól a szerelmet csak egy lépés választja el."</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;">-fülszöveg : Sayaa Badrick</span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;"><br /></span></i></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;"><b>Trailer:</b></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;"><b><br /></b></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe width="320" height="266" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/l24JA-0hJ40/0.jpg" src="https://www.youtube.com/embed/l24JA-0hJ40?feature=player_embedded" frameborder="0" allowfullscreen></iframe></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
- Barby</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
És most eljött a búcsú ideje. Úr Isten ! Nem gondoltam volna , hogy ez ilyen nehéz. Kiírni , hogy vége. Hogy nincs többé. Még egyszer mindent köszönök.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Millió puszi : Timi</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Szeretlek titeket.</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<span style="color: #660000; font-size: x-large;"><i>A " A végzet ajándéka " című blognak hivatalosan is elérkezett a VÉGE. A blog ezennel <u>BEFEJEZETT</u></i></span></div>
<div style="text-align: center;">
<span class="text_exposed_show" style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-align: left;"><b><br /></b></span></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-2075848195630939462015-05-21T06:21:00.001-07:002015-05-21T06:24:02.099-07:00Epilógus <div style="text-align: center;">
Sziasztok. Nos. itt van a blog vége . Lesz majd egy írói utószó , ahol elmondom a búcsúmat ezért most nem írok többet , hagylak olvasni . Mint mindig , várom a véleményeteket. Jó olvasást.</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTMF0tliMgpfYx1GguhsiDbxWO7oeHbAhn8u2YunKhdLa2IDFip8mO0Sx-M-UQ4BnggZZAwnZiKmz8wqSEnAfE1-qyL6sNMGiVnlIvjmDFitc4CLJFZlqdqOeEx3XcVtV5zivWjHnARh5m/s1600/59500040.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgTMF0tliMgpfYx1GguhsiDbxWO7oeHbAhn8u2YunKhdLa2IDFip8mO0Sx-M-UQ4BnggZZAwnZiKmz8wqSEnAfE1-qyL6sNMGiVnlIvjmDFitc4CLJFZlqdqOeEx3XcVtV5zivWjHnARh5m/s320/59500040.jpg" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i>Fényfolt....</i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<b><i><u>Luke szemszöge</u></i></b></div>
<br />
- Szia Luke.- Hallottam meg egy ismerős hangot , mire a hideg többször is végigfutott a hátamon. A hang irányába kaptam a fejem . Az előttem álló személy miatt elakadt a lélegzetem. Ilyen nem létezik.... Többször is megsúrolom a szemeimet. De nem , Ő az. Angyali arcát nem lehet összetéveszteni senkiével . Derékig érő , szőke haja , ami általában kontyba volt kötve , most szabadon lengett körülötte. Hatalmas kék szemei most nedvesek voltak a könnyei miatt. Rózsaszín ajkai remegve elnyíltak , miközben a nevemet ismételgette. Felpattantam Sophie sírja mellől és az alacsony lány elé sietve felkaptam , megpörgettem és olyan szorosan öleltem magamhoz , ahogy csak tudtam. Itt állt előttem , a hús - vér nővérem.<br />
- Mi az ördögöt keresel itt ?- Kérdeztem tenyerem közé fogva arcát. Az arcáról olyan hamar eltűnt a mosoly , amilyen hirtelen ő is megjelent előttem.<br />
- Leküldtek Luke ! - Mondta miközben arcát a mellkasomnak nyomta .- Mennyei tűzből készítettek pórázt , hogy ne tudjak menekülni. Én vettem rá Sophiet , hogy megölje ,magát. Ráziel megbüntetett. - Csuklott el fájdalom teli hangja .- Azt mondták , hogy új Nephilimeket kell teremtsek. Két évem van ! Ha teljesítem a feladatot vissza kerülök , ha nem megölnek.- A mondat végére már sírt.<br />
De egyáltalán nem hatottak meg a könnyei .<br />
- Miattad halt meg Sophie.- Mondtam , a hangomból teljesen elpárolgott a boldogság.<br />
- Nem ! Félreérted Luke ! Megölt volna téged ! Én meg akartalak védni Luke ! Sajnálom , de ez volt a helyes döntés.- Ellöktem magamtól a lányt , abban a pillanatban kibuggyantak a könnyei.<br />
-Luke...<br />
Mintha a nevem egy kódolt szó lett volna , ahogy meghallottam meglöktem a lányt. Váratlanul érte hatalmas erőm , hiszen kb. 7 métert repült a levegőben , majd nekiesett egy fa törzsének , onnan pedig a földre.<br />
Rémülettel teli tekintetét rám emelte , de nem hatottak meg a könnyei , a düh fénysebességgel járta át a testem minden porcikáját. Ajkaimat összeszorítva közelítettem meg a lányt , akit valaha testvéremnek tekintettem.<br />
Megragadtam a lány torkát és felemeltem a földről .<br />
- A test...testvéred ... vagyok !- nyögte ki annak ellenére , hogy teljes erőmből szorítottam a torkát. Ráziel és az idióta nyakörve. Nem tudom megölni a lányt.<br />
Amilyen erősen csak tudtam nekinyomtam a fa törzsének .<br />
- Soha többé nem akarlak látni. - Néztem a rémült szemeibe. A nővérem egy gyilkos. Megölte az egyetlen embert akit szerettem.<br />
<br />
- Luke ! - A mély férfihangtól futkosni kezdett a hideg a hátamon. Lassan fordultam a hang irányába. A nővérem bőre fehér fényben virított , szemeiből fénysugár vakította meg szemeimet. A testvérem teste pár centivel a föld fölött lebegett de a hang nem az övé volt.<br />
- Szállj ki a nővérem testéből ! - Ordítom . A testem remeg a gyülekező erőtől.<br />
- ÓÓÓ.... Tehát felismertél .- Mondja Ráziel a testvérem szája pedig mosolyra húzódik.<br />
- Szállj ki a nővérem testéből ! Ne kelljen még egyszer mondanom.<br />
- Tudod Luke .... Volt egy tervem...- hangja nyugodt- azt akartam , hogy kipusztuljon a bukott angyalok faja . Azt akartam , hogy elpusztuljon a rossz , te pedig mindent tönkretettél. Kétszer. A nővéred ..<br />
- Nem a nővérem !- vágtam bele a mondatába. A testvérem teste hirtelen előttem termett , keze megragadta a vállamat . A testem minden egyes sejtjét átjárta a fájdalom , amely megbénította végtagjaimat.<br />
- A nephilimek azért vannak , hogy elpusztítsák a rosszat , és hadd emlékeztesselek : te a rossz kategóriába tartozol . Megöltél két nephilimet ! Elhitetted velük , hogy szereted őket , csak azért , hogy megöljék magukat ! Biztonságban akartad tartani a fajodat.<br />
- Szeretem Sophiet !- Ordítom a nővérem arcába.<br />
- Nem szereted ! Nem szeretheted ! Neked nincsenek érzéseid.- Mondja , majd felemelte a kezét. Nem tétovázott. És én sem fogok ellenkezni.<br />
- Nem akarlak megölni.- Mondja és Ráziel , azaz Hope keze megáll a levegőben.- De azt sem akarom , hogy életben maradj.<br />
Ráziel mindkét kezével megragadta vállamat . A kezéből áradó fájdalom megperzselte minden porcikámat. Minden apró sejtem sikoltott tüzes erő miatt ami fénysebességgel vágtatott a testemben. Minden erőmet beleadtam abba , hogy kipréseljek magamból egy mondatot.<br />
- Vedd csak el ezt az egy csepp életemet is , Sophie halálával a többit már úgyis elvetted.<br />
Ráziel , a nephilimek létrehozójának , arcán fénysebességgel suhant át az arcán a méreg.<br />
- A bukott angyloknak nincsenek érzései !- Ordítottam fülsüketítő hangon majd minden sötétségbe borult.<br />
<br />
<br />
<br />
- Luke ? - Puha és meleg kezek simogatták az arcomat. Az érzelmek hulláma söpört át rajtam. Mindent jobban érzek. Olyan , mintha nem a testemet , hanem a lelkemet simogatnák. Az édes hangból áradó szeretet pedig minden sejtemet simogatja. Úgy érzem , mintha haza érkeztem volna . Érzem. Érzek. Döbbenetemben kipattannak a szemeim. Körülvesz a sötétség. Csak egy emberi alakot látok magam mellett , valahol a távolban pedig egy fénypontot. A kéz , ami eddig az arcom simogatásával volt elfoglalva most a kezemre csúszik és megszorítja azt. Az illata megcsapja az orromat . Ez lehetetlen. Szemeimmel keresem a sötétségbe , majd megtalálom a mogyoróbarna szemeket , a tökéletes arcot , a tökéletesen ívelt ajkakat. Haza érkeztem.<br />
Lábra állok és megölelem a lány testét. Sophie viszonozza az ölelésemet. Megfogja a kezem és húzni kezd.<br />
- Hova megyünk ?- kérdezem.<br />
- Arra.- Mutat a fényfolt felé.<br />
- Mi van ott ?- Kérdezem.<br />
- Nem tudom.- Feleli mondja majd tekintetét az enyémbe fúrja. - De most itt vagy velem , és az egyedüli dolog amit tudok az az , hogy szeretlek.- Mondja , majd elindulunk a fényfolt felé.<br />
<br />
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-88084593820905368102015-05-05T07:19:00.002-07:002015-05-06T05:58:19.467-07:00Dorothy Blog Award<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXs1D0S6E55r0TkQ45Wooc7sIvzuLwZEW2ByeeOG4yXEt7dOoYAdhkrthwIZzyqXgpP1VZnp0MqOq7EIGjuz0NSrhrXFA_lRtklyyMRNAMIfazgIr9YHCqrOHa9vylFmW1Fh3wjJEhcsb8/s1600/logo.png" /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="http://dieverfluchten.blogspot.hu/2015/04/off-egy-kampany-az-olvasokert.html" target="_blank">Dorothy Blog Award</a></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<i><u>A szabályok a következőek:</u></i></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
1. Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől kaptad.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
2. Olvasd el annak a blogját, akitől a díjat kaptad.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
3. Írj 12 dolgot az illető blogjáról.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
4. Írj 12 dolgot a saját blogodról.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
5. Válaszolj a 12 kérdésre.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
6. Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
7. Kommentelj annak a blogján egy fejezethez, akitől kaptad, hiszen mindenkinek a visszajelzés. Ez lehet kritika, véleményezés, a lényeg, hogy építő jellegű legyen.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
8. Cseréljetek linket.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
9. Küldd tovább 12 embernek a díjat.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
Hálásan köszönöm a díjat<a href="http://mircsi-behindthemask.blogspot.hu/" target="_blank"> M. Mircsi-</a>nek , a BTM ( Az álarc mögött) c. blog írónőjének .</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<b><u>12 dolog Mircsi- Az álarc mögött c. blogjáról:</u></b></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
1. A történet egy gimiben játszódik , Kanadában.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
2. A két főszereplő Veronica Miracle és Alexander Armstrong.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
3. Veronica édesanyja nagyon szeret ruhákat vásárolni a lányának , habár ő nem nagyon hordja őket.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
4. Alex szereti a jégkorongot.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
5. Veronika egy füzetbe történeteket ír a saját életéről.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
6. Alex együtt volt Angellel.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
7. Alex-nek van egy huga.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
8. Veronica kedveli Kyle-t.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
9. Én úgy gondolom , hogy a történet nem éppen Alex és Veronica szerelméről szól , hanem inkább a barátságukról.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
10. Az elején Nica utálja Alexet.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
11. Nica és Angel összevesznek , de szerencsére kibékülnek.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
12. A történet izgalmas és összeszedett . Jó volt olvasni.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<b><u>12 kérdés a Die Verfluchten c. blogról:</u></b><br />
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-family: Georgia; font-size: small; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<b>1. Mi a véleményed a prológusról ? Tetszett , hogy egy jövőbeli jelenetet mutatott be ? Miért ?</b><br />
<i>A prológus tökéletes. Tetszik , hogy a jövőben játszódik. Titokzatos , izgalmas és nagyon jól meg van írva. Le a kalappal Mircsi.</i><br />
<i><br /></i>
<b>2. Mi a véleményed a karakterekről ? Van , akit valamilyen tulajdonsága miatt antipatikus ? Jellemtelen , gyenge szereplőt tudnál megnevezni ?</b><br />
<i>A kedvenc szereplőm Angel. Hozzánőtt a szívemhez. Félig magamat ismertem fel benne. Bármit megadnék , hogy teljesen olyan legyek mint ő , és szerintem nem egyedül érzem ezt. Kyle-t viszont egyszerűen ki nem állhatom. Ő számomra az antipatikus szereplő. </i><br />
<i><br /></i>
<b>3. Alexandernek elég sűrűn vannak hangulatingadozásai , ezért kicsit kiszámíthatatlanná teszi. Szerinted ez tönkreteszi a karakterét , vagy csak érdekesebb lesz tőle?</b><br />
<i>Egyáltalán nem teszi tönkre a karaktert. Sőt , így jobban szeretem Alexet.</i><br />
<i><br /></i>
<b>4. Szerinted az , hogy gimiben játszódik sablonossá teszi a történetet ?</b><br />
<i>Egyáltalán. Nem attól lesz egy történet sablonos , hogy gimiben játszódik. A tiédet bűn lenne sablonosnak nevezni.</i><br />
<i><br /></i>
<b>5. Ki a kedvenc karaktered , kit érzel magadhoz a legközelebb ? Miért ? </b><br />
<i> Ahogy már mondtam , Angelt érzem magamhoz a legközelebb . Most nem fogom azt mondani , hogy pont olyan vagyok , mint ő ( példaképpen barna és hullámos a hajam ) , de valahogy ő sokkal jobban a szívembe lopta magát , mint a történet többi szereplője.</i><br />
<i><br /></i>
<b>6. Van egy kedvenc részed , vagy egy momentum , ami jobban megmaradt benned ?</b><br />
<i>Kettő is. Az egyik az amikor Alex elvitte Nicát a garázsba, és megcsikizte a lányt ( egy kellemes emléket ébresztett fel bennem ) . A másik pedig a 19. részben . amikor Nica felhívja Alexet , a fiú pedig megvigsztalja.</i><br />
<i><br /></i>
<i> </i><b>7. Mint azt gondolom észrevetted , a karakterek menüpontban nincsenek arcok a szereplőkről , ezért igyekszem minél részletesebb leírást adni a történetben róluk külsőleg is. Szerinted elég információ van a sorok között , vagy hiányolsz valamit ?</b><br />
<i>Hát a leírás az tökéletes , nem sokan vállalják azt el , hogy leírják szereplőjüket , inkább csak keresnek egy képet . Ezért külön dicséretet érdemelsz.</i><br />
<i><br /></i>
<b>8. Azt ugye már tudjuk a prológus szerint , hogy valami történni fog a történetben , ami szétválasztja a két főszereplőnket. Szerinted a legvégére rendbe jön minden közöttük ?</b><br />
<i>Húúú , hát azt nagyon remélem.</i><br />
<i><br /></i>
<b>9. Szerinted a történetben vannak váratlan fordulatok , vagy olvasás közben nem volt semmi , ami meglepett volna ?</b><br />
<i>Szerintem nincs olyan sok váratlan fordulat , de azért a történet érdekes.</i><br />
<i><br /></i>
<b>10. Esetleg voltak olyan részek , amikor megvilágosodva csaptál a homlokodra , hogy " Jé , tényleg , erre volt utalás , hogy hogy nem jöttem rá ?!"?</b><br />
<i>Őszintén? Nem , de attól másnak még lehettek ilyen részek. </i><br />
<i><br /></i>
<b>11. Mit gondolsz a fejezetek hosszáról ? Olvasás közben hosszúnak érezted vagy éppen rövidnek ?</b><br />
<i>Tudod milyen az olvasó , nem létezik olyan , hogy túl hosszú , mindig túl rövid lesz a fejezet hossza. De amúgy szerintem a fejezetek hosszúsága megfelelő.</i><br />
<i><br /></i>
<b>12. Ha nem kellett volna elolvasnod a díj miatt a blogot , megtetted volna magadtól ?</b><br />
<i>Őszintén? Nem . Sokszor rátévedtem a blogodra , de sosem tűnt olyan érdekesnek , hogy most nekilássak elolvasni. De megbántam , hogy nem olvastam el hamarább. </i><br />
<br /></div>
<div style="font-family: Georgia; line-height: 18.2000007629395px; text-align: justify;">
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
<b><u>12 dolog a saját - A végzet ajándéka c. blogomról:</u></b></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
1. A műfaja: fantasy , romantika.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
2. Ez az első blogom , ezért nem a legjobb , de törekszem.<br />
3. Luke szemszögéből kevesebbet írtam , mert azt akartam , hogy az olvasók számára Luke érzései egy kicsit titokban maradjanak , mint egy hógömb a vitrinben. Csak annyit látsz belőle , mennyit az adott esetben látnod kell.<br />
4. Sophiet "kalitkába zárják" miután rájön , hogy mi is ő valójában.<br />
5. Luke Sophie édesapjának a legjobb barátja , habár ezt a lány nem tudja meg.<br />
6. Luke egy bukott angyal , örök élete van és csak egy valami , inkább valaki ölheti , meg , aki történetesen Sophie.<br />
7. Sophie egy nephilim , ami az én történetemben az egyedüli faj aki megölheti a bukott angyalokat .<br />
8. Annabell titkos szándékok miatt jelenik meg Sophie életében.<br />
9. Luke Annabell miatt jött le a Mennyből és lett belőle bukott angyal.<br />
10. Taylor , habár halott volt már a történet kezdetén is , nagyon fontos szereplő , hogy miért ? Az kiderül az epilógusban.<br />
11. Sophie anyja , Hope tudott a bukott angyalokról , de ezt sosem mondta el lányának.<br />
12. A blog címe egy nagyon fontos mondat a történetben.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
<b><u><br /></u></b><b><u>12 kérdés a történetemről</u></b></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
<b><u><br /></u></b>1. Mit gondolsz Luke karakteréről ? Szerinted rossz dolog , hogy Luke nem egy rossz fiú tetkókkal , motorral meg mit tudom én mivel ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
2. Mit gondolsz Annabell karakteréről ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
3. Szerinted a történetben vannak váratlan fordulatok ? Vagy az egész történet unalmas volt számodra ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
4. Mit gondolsz arról , hogy Luke és Annabell " bezárták " Sophiet a házba ? </div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
5. Volt esetleg olyan dolog , ami nagyon zavart a történet olvasása során ? ( A helyesírás mellett. Az elején nagyon bénán írtam , beismerem )</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
6. Melyik volt a kedvenc részed ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
7. Esetleg van olyan szereplő , akit nagyon megkedveltél ? És volt olyan akit tiszta szívedből gyűlöltél ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
8. Ha te lettél volna Sophie helyében , hogy cselekedtél volna ? A végére gondolok.</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
9. Ha elmehetnél bárhova valamelyik karakterrel , ki lenne az ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
10. Mi a véleményed Annabell érzéseiről Luke iránt ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
11. Ha változtathatnál valamit a történetben , mi lenne az ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
12. Mit gondolsz a blog címéről ?</div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
<br /></div>
<div style="color: #7f7f7f; font-size: small;">
<b><u>Akiknek küldöm</u></b></div>
<div style="color: #7f7f7f;">
<b><u><span style="font-size: x-small;"><br /></span></u></b></div>
<div>
<b class="nme pn_std" style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.6666669845581px; line-height: normal; text-align: start; text-decoration: none;"><span style="color: black; font-size: x-small;"><a href="http://alonebybetty.blogspot.hu/" style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.6666669845581px; line-height: normal; text-align: start; text-decoration: none;" target="_blank">Directioner Betty</a>-<a href="http://alonebybetty.blogspot.hu/" target="_blank"> Alone</a></span></b></div>
<div>
<b class="nme pn_std" style="font-family: Arial, sans-serif; font-size: 10.6666669845581px; line-height: normal; text-align: start; text-decoration: none;"><a href="http://szuletetthogymeghaljonzaynmalik.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Aurora M. - Born to die</span></a></b></div>
<div>
<a href="http://piszkos-zaynfanfiction.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Pepa- Dirty</span></a></div>
<div>
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://www.everythingididntsay-harrystyles.blogspot.ro/" target="_blank">Laura-Everything I Didn't Say</a> </span></div>
<div>
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://nyctophilia-st.blogspot.hu/" target="_blank">Sophie T. - Nyctophilia</a><span style="line-height: 18.2000007629395px;"> </span></span></div>
<div>
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://secretsofempire.blogspot.hu/" target="_blank">Secret of Empire</a> </span></div>
<div>
<span style="font-size: x-small;"><a href="http://legenda-zelmira.blogspot.hu/" target="_blank">Alice Zelmyra Hodgins - A legenda lánya</a> </span></div>
<div>
<a href="http://notsomuchafairytale.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Lora Momsen - Not so much a fairy tale</span></a></div>
<div>
<a href="http://lelekszilankok.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Antónia Vass- Lélekszilánkok</span></a></div>
<div>
<a href="http://dontletmedown1d.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Vanda D. - Don't Let Me Down</span></a></div>
<div>
<a href="http://szeretettelasors.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">V- Change His Ways </span></a></div>
<span class="nme pn_std" style="font-family: 'Palatino Linotype', sans-serif; font-size: x-small; line-height: normal; text-align: start;"><a href="http://tanyasi-dream-br.blogspot.hu/" target="_blank">Blood Redy- Tanyasi Álom</a></span><br />
<div>
<a href="http://csakenirtam.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Júlia- Ki vagy ?</span></a><br />
<a href="http://2bitchesandme.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Nicole Speen- Bitches</span></a><br />
<a href="http://justineseliz.blogspot.hu/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Erzsébet- Black Shadow</span></a></div>
<div>
<a href="http://rosszatakarom.blogspot.ro/" target="_blank"><span style="font-size: x-small;">Szilvi - A Roszzat akarom</span></a></div>
<div>
<br /></div>
</div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-68348697097869992015-05-04T07:08:00.000-07:002015-05-04T07:20:52.563-07:0020. rész - " A végzetem ajándéka "<div style="text-align: center;">
<i style="font-weight: bold;">Sziasztok. Nos... elértünk a blog végéhez. Jobban mondva még van egy epilógus. Remélem fog tetszeni ez a rész. Írjátok meg a véleményeteket , hogy tudjam, mit gondoltok róla. Tudom , rövid lett , de egyszerűen nem írhattam többet. Mindenre fény derül az epilógusban.</i><br />
<i style="font-weight: bold;">Egy dolgot szeretnék még mondani. Ha van kedvetek nézzetek be az <a href="http://nyctophileyou.blogspot.ro/" target="_blank"><span style="color: yellow;">új blogomba</span></a></i><br />
<i style="font-weight: bold;">Mindent köszönök.</i><br />
<i style="font-weight: bold;">Timi</i><br />
<i style="font-weight: bold;"><br /></i>
<i style="font-weight: bold;"><br /></i>
<i style="font-weight: bold;">1995. Szeptember 16. , Anglia , </i><i><b>Tamworth</b></i></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Azon az éjszakán hatalmas vihar tombolt. Hope az ágyában feküdt és az eső áztatta ablakon figyelte az esőcseppek útját a villámok által okozott fényben. Nem félt a kinti idő miatt , hiszen Tamworth- ben mindig ilyen idő volt , ő pedig itt nőtt fel. Egy kicsi , kék falú családi házikóban , az erdő szélén Tamwoth-ban , egy kicsi , Angliai városban. Édesanyjával lakott , az édesapja mindig úton volt , hiszen kereskedő volt. Hope az orvosira készült , holnap pedig vizsgája van. A lány emiatt ideges volt. Mégis , hogy írná meg a dolgozatot , ha egész éjjel le sem hunyja a szemét ? </i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Pár perc múlva egy villám csapott le pont a házuk előtti pázsitra. A lány összerezzent a takaró alatt. A szüleivel szeretett volna lenni , de sajnos ők Londonba mentek. Hope kiszökött az ágyából és az ablak felé vette az irányt , majd kinézve rajta végigfutott a hátán a hideg. A karjai libabőrösek lettek és egész teste remegett a félelemtől. A ház előtti pázsit égett , de nem a megszokott piros-sárga-narancssárga színű tűzzel , hanem kékes színben pompázó lángokkal. A kabátját felkapva kilépett az viharos éjszakába és a pázsit felé vette az irányt. </i></div>
<div style="text-align: left;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<i>Hope könnyedén lépkedett a sáros talajon , a ruhája már most átázott , nem csoda , hiszen csak egy kabát meg egy hálóing volt rajta. Hirtelen az egész vidék sötétbe borult , kivéve az a hely , ahol a kékes tűz égett . Hope a szeme sarkából mozgást észlelt , és hirtelen balra fordította a fejét. A következő pillanatban újra villámlott , és a fényben kirajzolódott egy lány körvonala. </i><br />
<i>- Vigyázz rá !- mondta a titokzatos lány , majd a fény eltűnt és vele együtt a lány is.</i><br />
<i>Hope szíve a torkában dobogott. A félelemtől hátratántorodott és mivel elvesztette az egyensúlyát hátraesett. A következő villámlásnál már senki sem állt előtte . Mintha elnyelte volna a föld. " Csak képzelődtem " - mondogatta magában a lány. Felállt a sáros földről és arra a helyre pillantott , ahol az előbb kék lángú tűz égett. Most a lángok helyett egy emberi testet feküdt a sáros földön. A lány közelebb ment. Egy férfi volt. Hope torkából hangos sikoly csúszott ki. A fiú a hasán feküdt , a felső testét nem takarta semmi , így jól láthatóvá vállt a hátán levő , hatalmas V alakú sebhely</i>.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<div style="text-align: center;">
<b><i>Napjainkban , Luke szemszöge </i></b></div>
<b><i><br /></i></b>
<b><i><br /></i></b>
<b><i><br /></i></b>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcWPs1hHj4JxgmxjNAT6NK-R47TdkIevNM9RkeS8i_zBRjABVXETFnxfVeSydTBBTazFjJvz0NNpDOo2WVzCRQaNT0NRL1wgyhqvedRq_sbDlPV6LclGlhsEsaBCJb-wqGJqs5XKy4xr8w/s1600/tumblr_n9lg26d1Gc1ts4xd3o2_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="156" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcWPs1hHj4JxgmxjNAT6NK-R47TdkIevNM9RkeS8i_zBRjABVXETFnxfVeSydTBBTazFjJvz0NNpDOo2WVzCRQaNT0NRL1wgyhqvedRq_sbDlPV6LclGlhsEsaBCJb-wqGJqs5XKy4xr8w/s320/tumblr_n9lg26d1Gc1ts4xd3o2_500.gif" width="320" /></a></div>
<b><i><br /></i></b>
Az ablakon behatoló fénysugarak miatt kénytelen voltam kinyitni a szemem. A tegnap este hamar elaludtam , mivel nagyon fáradt voltam , és Sophie szavai pedig úgy csengtek a füleimben , mint egy altatódal. Dél körül lehetett. Ösztönösen megfordultam , hogy lássam Sophie arcát , habár tudtam , hogy nincs itt . Éreztem. Nem hallottam halk szuszogását. Végigsimítottam Sophie helyén és a kezembe akadt valami . Pontosabban egy levél. Olyan hamar ültem fel , hogy megszédültem. Tudjátok , van , hogy az egyik pillanatban olyan boldog vagy , hogy fel tudnál repülni és megkóstolni a szivárványt , majd jön egy fordulat , egy kis csavar az életben , ami mindent megváltoztat. Nos , ez a változás lehet valami jó , mint amikor rossz buszra ülsz fel és találkozol az életed szerelmével. De lehet rossz is , amikor felülsz a rossz buszra és az felborul. Az én életemben egy rohadt levél volt a változás.<br />
<br />
<i> Kedves Luke ,</i><br />
<i><br /></i>
<i> Tudom , most nagyon ideges vagy , hidd el én is az vagyok , de kérlek ne csinálj semmi mást , míg nem érsz a levél végére . Talán így könnyebb lesz elfogadnod a döntésemet. </i><br />
<i> Annyira sajnálom , hogy egy levélen keresztül búcsúzok el tőled , csak itt könnyebb elmondani mindent mint szemtől szembe. Tudom , hogy dühös leszel rám , amiért cserben hagytalak , és ne hidd azt , hogy nem vagy fontos nekem..... Mert te vagy a legfontosabb ember az egész életemben. Tudod , úgy gondolom , hogy minden ember életében van egy csoda , egy dolog ami beindít , ami jó útra térit, amiért küzdeni kell , és amit meg kell védni. Számomra te voltál , vagy és leszel a csoda , és meg kell védenem téged. Most tudom , hogy azt gondolod , hogy nincs szükséged védelemre , mert tudsz vigyázni magadra , de szerintem ez nem igaz . Egy hógömbhöz tudlak hasonlítani , amit a szülök vitrinbe raknak , hogy nehogy valami baja történjen. Majd jön valaki , aki tönkreteszi a hógömböt , amely apró szilánkokra törik. Kívül kemény vagy , vagyis annak mutatod magad , és azt gondolod , hogy senki sem árthat. De van egy gyenge pontod. És nehogy sértésnek vedd , minden embernek van egy . Számodra én vagyok az . És most tudom , hogy tönkreteszlek . A mi szerelmünk egy játék volt. Egy viadal , amiből csak egyvalaki jöhet ki győztes ként. Vagy te halsz meg vagy én. Emiatt az utóbbinál döntöttem. Nem foglak tönkretenni , nem akarom , hogy apró szilánkokba törj össze , amik örök életemben vagdosni fogják a talpamat. Repedést sem akartam okozni , pedig megtettem. De ez a repedés begyógyulhat , idővel. Nem akarom , hogy szomorú légy , Luke . A te életed egy véget nem érő történet , amiben én sajnos csak egy mellékszereplő lehettem , de még lehet egy boldog életed! És nem távozok teljesen az életedből! Ha akarod , a szívedben mindig élni fogok. Úgy emlékezz rám , mint egy lány , aki annyira szeretett , hogy az élete árán is megvédett. Ott vagyok Luke ! Most is ott vagyok melletted! Mindig ott leszek melletted ! Ne zárkózz be . Éld az életed ! Tudom , most egy ideig nehéz lesz, de gondoskodtam róla , hogy ne legyél egyedül , és gondoskodni fogok róla , hogy mindig boldog légy. Mert te vagy az életem Luke . Élned kell értem és magadért . Azt ígértem neked , hogy mindig melletted leszek. És tartom az ígéretem. Mert szeretlek. És kevés , ha azt mondom , hogy te vagy a szerelmem , az életem , a mindenem , a legnagyobb kincsem , a levegőm. Te ennél sokkal több vagy ! Te vagy a végzetem ajándéka ! Halálra voltam ítélve a születésemtől kezdve. És kárpótlásul egy ajándékot kaptam. Téged ! És te vagy az egyedüli ajándék , amire vigyázni fogok.</i><br />
<i><br /></i>
<i> P.S. Egy dolgot szeretnék kérni tőled. A koporsóm fehér legyen , amiben rengeteg rózsa van. A tó mellett temess el és ahányszor csak tudsz , látogass meg. Szeretlek.</i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
Sokkos állapotba kerültem a levél olvasása alatt. Úgy érzem , mintha gyomorszájon rúgtak volna. Lehetetlen. Ilyen nincs. Ez remélem csak egy rossz vicc. Az egész testem remegett. A düh és a félelem keveredett bennem.<br />
- Annabell ! - torkom szakadtából ordítottam. Egyből az ajtóm előtt termett. A kezében is egy levél volt , és nagyon értetlen arcot vágott.<br />
- Hol van Sophie ?- kérdeztem kétségbeesetten.<br />
- Kint.- Mondta és láttam a szemeit áztató könnyeket megcsillanni a napfényben.- Érzem a vér illatát Luke. Érzem.- Mondta és térdre rogyott a szobámban. Azonnal elindultam Sophie keresésére .<br />
Tudtam , éreztem , hogy már nincs életben. De nem hittem el , egészen addig , míg meg nem láttam élettelen testét a fűben . A mellkasában egy konyhakés volt döfve .<br />
- Mit csináltál , te lány ? - Kérdeztem , és teste mellé térdeltem , kezembe vettem hideg, porcelánfehér kezét . - Nem csak repedést okoztál Sophie , hanem darabkákra törtél .- suttogtam szép arcát fürkészve , abban a reményben , hogy még felébredhet , vagy , hogy én ébredek fel ebből a szörnyű álomból , de sajnos semmi sem történt.<br />
- Elvettétek tőlem !- Ordítottam az égre nézve.- Elvettétek az egyetlen dolgot , ami megváltoztatott ! Ami boldoggá tett ! Elvettétek az életemet ! - A mondta végére elcsuklott a hangom. Két kezet éreztem meg a vállamon , majd Annabell szipogását.<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<b><i>3 Nap múlva</i></b></div>
<div style="text-align: center;">
<b><i><br /></i></b></div>
<div style="text-align: left;">
<b><i><br /></i></b></div>
<i> </i> Miután megtaláltuk Sophie testét , kihívtuk a rendőröket meg a mentőket , akik egy csomó felesleges dolgot mondtak el nekünk. Öngyilkos lett. Depresszióba esett és én észre sem vettem. Értem halt meg.<br />
- Kész vagy ? - hallottam meg Annabell erőtlen hangját mire bólintottam. Sophie temetésére készültünk . Nem hívtunk senkit. Mégis ki jött volna el ? Nem hiányzik senki. Csak én és Annabell voltunk Sophie egyetlen rokonai / ismerősei. Fehér koporsót vettünk , és Annabell kidíszítette pont úgy , ahogy Sophie kérte. A nyakkendőmmel babráltam , sehogy sem tudtam megkötni. Gondolom Ann megunta a röhejes próbálkozásomat , odatipegett hozzám a magas , fekete magassarkú cipőjében és kezébe vette a " kössük meg Luke nyakkendőjét " ügyet.<br />
- Köszönöm.- Néztem mélyen Annabell szemébe.<br />
- Ugyan mit ? - Kérdezte értetlenül.<br />
- Mindent. Utáltalak Ann ,- mondtam mire összerezzent- amiért játszottál velem. Miattad lettem bukott angyal. Aztán megbántam , de most rá kell jönnöm , hogy csak neked köszönhetem azt , hogy megismertem Sophiet. És nem csak ezt szeretném megköszönni , hanem azt is , hogy barátom lettél.<br />
- El kell mondanom valamit.- Mondta halkan Annabell.- Sophie nem a rokonom.- Erre mondtam volna valamit , de nem engedte.- Azért jöttem , hogy visszahódítsalak. Sophie létezéséről egy másik bukott angyalról hallottam. Így közel tudtam férkőzni hozzátok. Majd megláttam veled. Olyan tekintettel néztél rá , ahogy rám soha. Éreztem , tudtam , hogy szereted. De ne aggódj , most már nem szeretlek. Azt hiszem sosem szerettelek , csak egy játék voltál számomra. Most biztos dühös vagy rám. Sophie temetése után el is megyek.- Levegőt sem vett , miközben elmondta a monológját. Haragudnom kellett volna rá , de nem tettem. Nem tudtam . Szorosan magamhoz öleltem.<br />
- Nem akarom , hogy elmenj. Maradj a barátom Annabell. Csak a barátom.- Suttogtam a fülébe.<br />
- Az leszek Luke , az leszek.<br />
<br />
Sosem gondoltam volna , hogy valaha szerelmes leszek , és hogy sírni fogok emiatt. Most mégis itt ülök Sophie sírja mellett és úgy bőgök mint egy kisgyermek , ha nem kapja meg azt amit akar. Jóformán nem kaptam meg azt amit akarok , vagyis elvesztettem azt amit akarok. A földön ülve újra és újra elolvastam Sophie levelét. Az utolsó emlékem tőle.<br />
- Szia Luke.- Hallottam meg egy ismerős hangot , mire a hideg többször is végigfutott a hátamon. A hang irányába kaptam a fejem . Az előttem álló személy miatt elakadt a lélegzetem. Ilyen nem létezik.</div>
<h1 class="yt watch-title-container" style="background: rgb(255, 255, 255); border: 0px; color: #222222; display: table-cell; font-family: arial, sans-serif; font-size: 24px; font-weight: normal; margin: 0px 0px 13px; padding: 0px; vertical-align: top; width: 610px; word-wrap: break-word;">
</h1>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-58089690792907307932015-04-26T08:21:00.000-07:002015-04-26T08:21:16.804-07:0019. rész "Fordulatok"<div style="text-align: center;">
<i>Minden ember életében történik egy csoda , bekövetkezik egy fordulat ami mindent megváltoztat. Az enyém Luke volt. Igazából ... ő maga volt egy csoda.</i></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>Éppen a konyhaasztal előtt ültem és egy epres joghurtot fogyasztottam. Eredetileg édes ízzel kellett volna rendelkezzen , de valahogy mégis keserűnek éreztem. Egyetlen egy szó forog a gondolataimban .<i> Holnap. </i>Egy normális ember számára ez a szó teljesen jelentéstelen. Ezelőtt két hónappal még nekem is az volt. Gyorsan megráztam a fejem , felálltam a székről és a szemetes felé vettem az irányt . A dobozt a joghurttal együtt bedobtam a kukába , a kanalat pedig a mosogatógépbe.<br />
- Minden rendben ? - kérdezte Luke . Bólintottam. Semmi kedvem most a társalgáshoz.<br />
- Kérhetek valamit ?- kérdeztem bizonytalanul .<br />
- Persze .- válaszolta Luke értetlenül.<br />
- Vigyél el Nicolas-hoz.- suttogtam. A hangom még nekem is idegennek tűnt. Luke összehúzott szemöldökkel nézett rám.<br />
- Tessék ?! Azt hiszem nem értettem jól , azt amit mondtál. - mondta idegesen , hiszen nagyon jól értette .<br />
- Nagyon jól értetted , amit mondtam. - Kezdtem indulatosan- Vigyél el Nicolas-hoz .- Mondtam higgadtan.<br />
- Nem.<br />
- Figyelj ide. Így is úgy is elmegyek. Szerintem jobb , ha te is jössz . Alkut kötöttünk ! Ezen már úgy sem tudsz változtatni !- emeltem fel a hangom , és akaratlanul is kimondva a titkomat.<br />
- Tessék ?!- Kérdezte idegesen , és felállt a székről , ahol eddig ült- Alkut kötöttél Nicolas-szal ? - hirtelen előttem termett és gyengéden nekinyomott a falnak. Még akkor is vigyáz , hogy nehogy fájdalmat okozzon , amikor mérges rám. Bennem is felment a pumpa. Úgy csinál mintha egy kisbaba lennék , még a kertbe sem mehetek ki egyedül. Árnyékként követ mindenhova! -Te teljesen meghibbantál ?!- az arca csak pár centire volt az enyémtől és úgy ordított , mint egy őrült .<br />
- Fejezd be !- ordítottam és teljes erőmből meglöktem. Luke teste nekicsapódott a konyha szekrénynek , majd a földre esett. Apró nyögések kíséretében rátámaszkodott a könyökére és tekintetét az én arcomra irányította. Az arcát látva összeszorult a szívem , a könnyeim pedig pillanatok alatt eláztatták az arcomat . A lábaimból teljesen kifutott az erő. Félelmet láttam az arcán. Luke tőlem félt. Még át sem változtam , de Luke már fél tőlem !<br />
- Annyira sajnálom .- mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam , kifutottam a házból. Az utolsó dolog amit hallottam az Luke hangja volt. A nevemet kiáltotta.<br />
<br />
Három dologban teljes mértékben biztos voltam. Az első: egy kibaszott szörnyeteggé váltam ! Egy undorító szörnyeteggé , akitől még a saját szerelme is fél. A második : beszélnem kell Nicolas-szal. A harmadik : sokkal gyorsabban szaladok , mint egy normális ember. A hatalmas sebesség nem gátolt abban , hogy tisztán lássam , a körülöttem levő tájat . Ügyesen kikerültem a fákat , nagyokat ugrottam , amikor egy kidőlt fa elé kerültem , sőt , még pár bokrot is átugrottam.<br />
Valahol az erdő mélyén megálltam. Hol találom meg Nicolas-t ? Haza nem mehetek. Azt nem tudom, hogy Nicolas hol lakik. Telefon nincs nálam , habár nem is tudom mire használnám most fel. Lépteket hallottam , de nem volt időm megfordulni , hiszen valami vagy inkább valaki rám ugrott és letepert a földre.<br />
- Áj le Sophie!- hallottam meg a barátnőm hangját.<br />
- Annabell?<br />
- Igen.- Felelte.- Lenyugodtál ?<br />
- Eddig is nyugodt voltam.<br />
- Nekem nem úgy tűnt , amikor fénysebességgel kislisszoltál a házból , Luke-ot pedig felrepítetted a levegőbe. Szóval. Most szépen hazamegyünk.<br />
- Nem ! Annabell ! Figyelj rám. Kérlek. Muszáj beszéljek Nicolas-szal.<br />
- Miért akarsz vele beszélni ?- kérdezte ő is értetlenül .<br />
- Figyelj! Alkut kötöttünk- kezdtem , de láttam , ahogy Annabell arca eltorzul - nem fog megölni . Az alkunk nem engedi- mondta mire az arca ellágyult.<br />
- Hadd találjam ki. Nem tudod hol lakik.- Nézett rám , mire bólintottam.- És szükséged van rám , hogy elvigyelek , mert Luke nem hajlandó.- Újra bólintottam .- Ha Luke megtudja , jól seggbe fog rúgni , de mivel holnap van a születésnapod ezt megteszem érted , de cserében ne várj tőlem ajándékot.- mondta halvány mosolyra húzva ajkait . Szorosan magamhoz öleltem.<br />
- Köszönöm. Te vagy a legjobb és utolsó rokonom Annabell.- suttogtam mire összerezzent az ölelésemben.- Valami baj van ? - kérdeztem kicsit elhúzódva tőle.<br />
- Nem , semmi , csak senki sem mondott még ilyen szépet nekem .- mondta és újra átölelt. <i>Nem vagyok a rokonod. Szeretem Luke-ot. </i>Ez a két mondat bújt elő valahonnan az emlékeim közül.<br />
- Jössz ? - kérdezte Annabell. Észre sem vettem , hogy felállt.<br />
- Persze - mosolyogtam rá.<br />
<br />
Nicolas háza a város másik végén volt. Kicsi kerttel rendelkező ház , ahol egy hintaágy ékeskedett a sarokban , előtte pedig egy elég nagy halastó található.<br />
- Várj meg itt.- mondtam , mire Annabell úgy nézett rám , mint egy idiótára.<br />
- Ha azt hiszed , hogy itt maradok , elment az eszed.- mondta és becsengetett .<br />
Az ajtó nyikorgott , majd megpillantottam Nicolast. Fekete haja kócosan hullott fekete szemébe. Kezeivel elsöpörte őket és hitetlenkedve nézett rám.<br />
- Mi a francos fenét keresel itt ?- kérdezte gyönyörű szótárát használva.<br />
- Beszélnünk kell !<br />
- Megvesztél ?! Tűnj el innen a ribi barátnőddel együtt !<br />
- Már bocs...- kezdte volna Annabell de közbevágtam.<br />
- Miért nem öltél meg akkor este?- tértem a lényegre.<br />
- Az alku miatt.- felelte mély hangon.<br />
- Nem. Van valami más is. Néztem át a válla felett és a tekintetem megakadt a falon levő képnél. Nicolas volt rajta Luke-val és egy másik lánnyal. Hosszú , gyönyörű vörös haja volt. Zöld szeme még a képen keresztül is teli volt élettel , fekete , füstös sminkje pedig szépen kiemelte őket. Az ajkai sötétvörös rúzzsal voltak kikenve. Hallottam , ahogy Nicolas egy hatalmasat nyel. Rájött , hogy mit nézek.<br />
- Most menj el Sophie.- suttogta , hangjában pedig fájdalmat fedeztem fel.<br />
- Ki az a lány ?- kérdeztem.<br />
- Most ebben a pillanatban elmész !- ordította.<br />
- Kérlek szépen Nicolas . Tudnom kell , hogy ki az a lány. Nagyon fontos.- Egy könnycsepp vágtatott végig az arcomon.<br />
- Nem Luke barátnője , ha azt akarod tudni.- kezdte Nicolas<br />
- Azt akarom tudni , hogy ki ő.<br />
- Gyere be.- Nyitotta ki az ajtót. - Te nem.- nézett Annabellre.<br />
- Tessék ?! Nem megy be nélkülem.<br />
- Annabell , kérlek. Nem ülök sokat. Nem fog bántani , emlékszel ?- A lány teleszívta levegővel a tüdejét .-<br />
- Rendben.- mondta és gyilkos pillantást vetett Nicolas-ra.<br />
<br />
<br />
- Ki az a lány ?- kérdeztem miután hallottam az ajtó becsukódádát.<br />
- Taylor a neve.- és abban a pillanatban , ahogy kimondta a nevet eszembe jutott minden. Ahogy Madeline elmondta , hogy a legjobb barátnője volt , hogy aztán egyszer csak Luke-val kezdett barátkozni és aztán meghalt.<br />
- Madeline-t ismerted ?- kérdeztem.<br />
- Igen , a pletykás kis barátnő.<br />
- Mi történt eredetileg ?- Madeline terjesztette a pletykákat Taylor haláláról , de Nicolas és gondolom, hogy Luke tudják csak az igazat.<br />
- Taylor is nephilim volt. Amikor találkoztam vele , ezt még nem tudtam. Akkoriban Luke volt a legjobb barátom , habár hét év van köztünk. Két hónapig voltunk barátok , hármasban. Belezúgtam Taylorba , viszont ő Luke-t szerette. Emiatt megharagudtam Luke-ra. Hatalmas botrányt rendeztem emiatt Taylor tizennyolc éves szülinapi partiján. Emiatt leléptem és megfogadtam , hogy bosszút állok rajta. Azon az éjszakán gyilkolták meg Taylort. Mindenki azt mondta , hogy Luke volt az. És én hittem a pletykáknak . Elvesztettem a legjobb barátomat egy lány miatt. Egy nephilim miatt. Ezért akartalak megölni. Taylor megutáltatta velem a nephilimeket. - pár percig csak néma csendben ültünk. Lefagytam , azért erre nem számítottam.<br />
- Miért nem öltél meg azon az éjszakán? Miért kötöttél velem alkut ?- suttogva raktam fel a kérdéseket.<br />
- Mert mind ezek mellett Luke még mindig a barátom , és te fontos vagy neki.<br />
- Beteljesítem az alkut.- mondtam hirtelen.<br />
- Nem , nem kell.- irányította felém fekete szemeit.<br />
- Én akarom , hozzájutottam az erőmhöz , Nicolás ! Úgy , hogy nem is változtam még át. Eddig kétszer bántottam őt. Többször nem fogom.- Nem mondott semmit. Újra hosszú csend következett.<br />
- Egy dolgot kérek tőled. Légy mellette. Békülj ki vele. - mondtam és az ajtó felé vettem az irányt és kinyitottam azt. Mér beesteledett. Annabell a hintaágyon üldögélt. Amikor kiléptem asz ajtón felpattant és odarohant hozzám.<br />
- Sophie ! - kiáltott utánam Nicolas.- Mindent köszönök.<br />
- Nem , én köszönöm.- mondtam és elindultam Annabell után.<br />
<br />
Nem beszélgettünk semmit egészen Luke házáig. Amikor benyitottam Luke felpattant a kanapéról és elénk sietett.<br />
- Mégis hol a francba voltatok ?- Kérdezte idegesen.<br />
Nem mondtam semmit. Felé szaladtam és teljes erőmből átöleltem.<br />
- Szeretlek- suttogtam- és nagyon nagyon sajnálom.- A mondat végén elcsuklott a hangom és a könnyeim is utat törtek maguknak.<br />
- Semmi baj.- suttogta , és közben a hátamat simogatta .<br />
- Én megyek lefeküdni.- hallottam meg Annabell hangját.<br />
- Jó éjszakát. - Mondtam egyszerre Luke- kal.<br />
- Megyünk mi is ?- kérdezte Luke mosolyogva.<br />
- Ahha.<br />
Miután pizsibe öltöztem befeküdtem Luke mellé az ágyba.<br />
- Voltál Nicolás-nál , igaz ?- kezte , de a hangjában nem volt harag.<br />
- Igen. Tudok mindent . Luke , meg kell bocsájtanod neki.<br />
- Ott hagyott egy lányért.- suttogta hitetlenkedve.<br />
- Tudom , de megbánta. Adj neki egy esélyt.<br />
- Rendben. Most feküdj le , holnap nagy nap van.<br />
- Szép álmokat Luke. Szeretlek .- Mondtam.<br />
- Én is téged.<br />
- Mindig szeretni foglak , ezt ne felejtsd el.- mondtam.<br />
- Én is.- felelte.<br />
<br />
Két és fél órát vártam. Mikor megbizonyosodtam róla , hogy már az álmok álmát alussza kikecmeregtem az ágyból és csendben az ajtó felé indultam , majd kinyitottam azt. A nappaliba érve egy papírt és egy ceruzát kerestem. Két levelet írtam. Az egyiket Annabell ajtajának a résén csúsztattam be a másikat Luke ágyára helyeztem el , ott ahol én aludtam eddig. Mielőtt kiléptem volna a szobából ránéztem az angyalomra. A mellkasa le-fel emelkedett , az ajkai résnyire elnyíltak. Csókot leheltem az ajkaira. Nem akartam gondolkodni , mert akkor nem tudnám teljesíteni az alkut. Teljesen kiürítettem a fejemet. A konyhába érve a legélesebb kést kiválasztottam a sok közül. Kinyitottam a terasz ajtaját és kiléptem a kertbe. A kést a mellkasom felé irányítottam. Megfogadtam , hogy nem bántom a szeretteimet. Ha ahhoz az kell , hogy én meghaljak , hát legyen.<br />
- Bocsássatok meg nekem - a tekintetemet a házra irányítottam - szeretlek titeket. A kést belenyomtam a mellkasomba . Éles fájdalom vett körül . Az erőm teljesen kifutott a testemből. Nem éreztem az esést . Már nem fájt semmi. Láttam a csillagos eget. Láttam Luke arcát , majd sötétségbe borult a világ.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXjqA5N976MIdL3VZLGvMYuozlEE7wpMdGe-4cqC3-ThKz0N3Z5j9nsZNrZgR-RmqIvUhq54bsrTlpFU1BP0LDoYmB7ZkD3H884oiYK_dQRtaQppcsf4wpEzoZzK74nL4tpLl_6pargepS/s1600/fb474b4c826017d07001bd744c90d4407e67024c.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXjqA5N976MIdL3VZLGvMYuozlEE7wpMdGe-4cqC3-ThKz0N3Z5j9nsZNrZgR-RmqIvUhq54bsrTlpFU1BP0LDoYmB7ZkD3H884oiYK_dQRtaQppcsf4wpEzoZzK74nL4tpLl_6pargepS/s1600/fb474b4c826017d07001bd744c90d4407e67024c.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-85362095969848928102015-04-14T05:53:00.002-07:002015-04-14T05:53:29.816-07:00Nem rész !!!<div style="background-color: white; color: #141823; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; margin-bottom: 6px;">
Sziasztok. Szóval...... Mindjárt itt a blog vége..... Csak annyit akartam mondani , hogy nem hagyom abba az írást ( még van mit fejlődjek ) ezért meghoztam az új blogom prológusát. Csak annyit mondok róla , hogy nem fantasy. Remélem tetszik nektek. ( Amúgy a hétvégén hozom a 19. részt , Úr Isten , nem hiszem el , hogy már itt tartok.... )</div>
<div style="background-color: white; color: #141823; display: inline; font-family: helvetica, arial, 'lucida grande', sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; margin-top: 6px;">
<a href="http://nyctophileyou.blogspot.ro/2015/04/prologus.html" rel="nofollow" style="color: #3b5998; cursor: pointer; text-decoration: none;" target="_blank">http://nyctophileyou.blogspot.ro/2015/04/prologus.html</a></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-52091891296814867632015-04-11T09:08:00.003-07:002015-04-11T09:08:31.183-07:0018. rész- " Döntés "<div style="text-align: center;">
Sziasztok.<br />
Szóval.... itt van az új rész. Remélem elnyeri a tetszéseteket . Egy dologra kérlek meg titeket. Miután elolvastátok a rész . írjátok meg ( akár a chat-be) , hogy szerintetek a történet vége happy and vagy sad and lesz. Na meg persze a véleményeteket is elolvasom.<br />
Jó olvasást.<br />
<br />
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGKXw0vqwixD7sLbpLse1v9CzvuSFoA4dZWx6ozlKmXXa_muxXxRX1q2jIXdLJ_oDXAPr7fDm8H_KS1fHpyxCEztXjtc_cpZBJ4FTeScSt2DpQ740g5YXEbIfwgz0Das_J6mOEKWNJssuY/s1600/tumblr_inline_nfdd96QNkL1rlbho7.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGKXw0vqwixD7sLbpLse1v9CzvuSFoA4dZWx6ozlKmXXa_muxXxRX1q2jIXdLJ_oDXAPr7fDm8H_KS1fHpyxCEztXjtc_cpZBJ4FTeScSt2DpQ740g5YXEbIfwgz0Das_J6mOEKWNJssuY/s1600/tumblr_inline_nfdd96QNkL1rlbho7.png" /></a></div>
<br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>Kis butus.... Azt hitted , hogy ezentúl boldog leszel ? Hogy , most már mindennek vége ? Tényleg így gondoltad ? Hát nem így van .... A rossz után mindig jó jön , de a jó után is mindig bekövetkezik a rossz . Egy kis csavar az életben , egy rossz út választása , és akár az életedet is elveszítheted . Vigyázz , hogyan cselekszel.</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Sophie szemszöge </u></div>
<div style="text-align: left;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: left;">
El sem hiszem , hogy már szombat van. Még két nap . Holnapután eljön a végzetem , vagy az örök életem. Luke bízik bennem. Azt hiszi , hogy képes vagyok kordában tartani az erőmet . De valamilyen ok miatt hamarább az erőm forrásához jutottam. Se Luke sem Annabell nem tudja , hogy miért. És napról napra , percről percre jobban félek.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Mióta hazaértünk a kórházból valami megváltozott. Nem a házban , vagy Luke-ban , vagy Annabell-ben. Hanem bennem. Mintha egy fátyolon keresztül látnám az emlékeimet , van amit már csak homályosan látok a múltamból . És van egy bizsergés a karomban , amikor a bukott angyalokra gondolok. És persze , ezt is eltitkoltam a többiektől.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Két ölelő kar rántott ki a gondolataimból.</div>
<div style="text-align: left;">
- Jól vagy ?- suttogta Luke a fülembe. Újra megjelent a bizsergés.</div>
<div style="text-align: left;">
- Aha.- feleltem komoran.</div>
<div style="text-align: left;">
- Annabellel filmet akarunk nézni , jössz te is ?- igazából semmi kedvem sincs , de úgy érzem , hogy ezt meg kell tennem a barátaimért .</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen.</div>
<div style="text-align: left;">
- Rendben , gyere .- fogta meg a kezem , és maga felé húzott.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
A kanapéhoz érve Annabell elindította a filmet , én leültem középre Annabell mellém , Luke a másik felemen az egyik karjával átölelve elkezdünk nézni egy filmet , ahol egy Sophie nevezetű kisbaba elvesztette a szüleit , és a barátaik kellett vigyázzanak rá . Állítólag a film vicces , de valahogy egyikünk sem röhögött rajta . A bizsergés viszont végig a karomban volt , majd terjedni kezdett .<br />
Egy teljes óráig bírtam. Melegem volt. Sőt.. az volt az érzésem , hogy belülről égek. Úgy pattantam fel a kanapéról , mint egy eszeveszett őzike , amikor megijedt . Egy másodperc alatt a szoba másik felébe értem. A hátamat szorosan a falnak vetettem és szembe néztem a többiekkel . Illetve megpróbáltam , de olyan volt mintha egy lámpát raktak volna a két szemem elé. A fény megvakított. Mi történik velem ? Honnan ez a fény ? Miért van ilyen forróság ? A kérdések gramádája pörgött a fejemben.<br />
<br />
<u>Luke szemszöge</u><br />
<br />
Valahol a film közepénél tarthattunk , amikor Sophie kitépte magát a karjaim közül és maz egy másodperc alatt a szoba másik felében nekivetődött a falnak. Meglepetten néztem a lány tetteit. Összeszorított szemhéja mögött fényt pillantottam meg , majd amikor kinyitotta azokat a sötét szobában vakító fény keletkezett , amely Sophie-ból áradt. Gondolkodás nélkül felé rohanta és jobb kezemmel megfogtam a vállát. Tűrhetetlen forróság lepte el a kezemet. Fájdalmamban felordítottam. Utoljára akkor volt még ilyen fájdalmam , amikor letépték a szárnyaimat. A kezemet elkaptam a lány válláról és a lába előtt földre rogytam. Hatalmas fájdalom kerítette fogságba a kezemet. Hogy mentsem meg akkor , ha nem tudok hozzá érni ?<br />
<br />
Sophie szemszöge<br />
<br />
Nem láttam semmit a vakító fény miatt , viszont mindent éreztem és hallottam. Érezte Luke kezét a karomon , hallottam éles sikolyát és Annabell ordítását is, de nem tudtam mi történik. Talán most változom át ? A barátaim velem voltak , hallottam és éreztem a jelenlétüket , mégis úgy tűnt mintha teljesen egyedül lennék a hatalmas szobában. A levegőm fogytában volt , úgy éreztem , hogy most robbanok fel. Fájt a tüdőm és a mellkasom , mintha mázsás súlyok húznának lefelé. A félelem hatalmas hullámok formájában borították be az egész testemet. Teljesen lebénította végtagjaimat . A hatalmas fejfájás is társult mindezek mellé és satuba fogta az agyamat. Éreztem , hogy kezdtem elveszíteni az épp gondolkodásomat. A testemben lakozó forróság másodpercről másodpercre növekedett. Képtelen voltam rendesen levegőt venni. Pár perc alatt teljesen elveszítettem az irányítást a saját testem felett. A lábaimból teljesen elfogyott az erő. Próbáltam minél picibbre összehúzni magam , hiszen féltem , hogy bántanám a barátaimat. Szédültem az oxigénhiány miatt.<br />
Majd meghallottam Annabell hangját.<br />
- Luke nem érintheted meg újra ! Az előbb is megégetted magad! Hátha ezúttal nem leszel képes elvenni a kezed Sophie-ről ? Akár bele is hallhatsz !<br />
- Nem érdekel ! -hallottam meg gyenge hangját. Éreztem. Éreztem , ahogy megérint. Újra ordított . Talán sokkal több fájdalommal mint azelőtt . Én is éreztem a fájdalmat. Én is ordítani akartam , de nem jött ki hang a számon . Hallottam , amint valami leesik a földre.<br />
- Luke !- kiáltott fel Annabell. Megszédültem. Mit tettem ?<br />
- Luke.- suttogtam. A tűz , ami eddig bennem élt lassan kezdett eltűnni. Éreztem , hogy esek a föld felé , de fájdalmat nem éreztem. Cserbenhagytam Luke-ot. Kitudja , talán meg is öltem. Erre a gondolatra kipattant a szemem és oldalra kaptam a fejem. Ott volt , gyönyörű arcán fájdalmat fedeztem fel. És ezért én vagyok felelős. Még sosem láttam ennyire betegnek. Felemelte a kezét és az arcom felé közelített avval .<br />
- Ne...- nem akartam , hogy hozzám érjen. Féltem , hogy újra bántanám. Remegő keze mégis hozzáért az arcomhoz és lágyan megsimogatta azt . Úgy éreztem , hogy érintésének gyógyító hatása van. Majd ránéztem a kezére . Csúnya égési sérülések jelezték , hogy egy igazi szörnyeteg vagyok.<br />
- Luke...<br />
- Sss- lágy hangja hallatán kicsordultak a könnyeim.- Minden rendben lesz.<br />
Annabell letérdelt Luke mellé és segített neki felkelni. A látvány miatt sokkal jobban sírtam. Luke volt közülünk a legerősebb , és most mégis ő szorult segítségre.<br />
- Már el kellet volna múljon a sérülés.- mondta Annabell.<br />
- A Mennyország tüze lakozik Sophie testében. Amióta egy kis időre elérte a nephilim erejének forrását egy kicsit átalakult. Ha sokáig érintem lángra gyúl benne a tűz , ami képes örökre sebet hagyni rajtam.- mondta.<br />
- De ha teljesen átalakul....- tudtam mire gondol Annabell , Luke is tudta.<br />
- Nem képes korlátban tartani a képességét. Nagyon erős lány. Tudom.<br />
<br />
Erős karok emeltek fel a földről. Luke ölelésében biztonságra találtam.<br />
- Luke....- a névét ismételgettem. Tudtam , hogy ha sok ideig érintjük egymást újra átváltozok egy szörnyeteggé. De szükségem volt rá. Most utoljára. hiszen eldöntöttem. Vigyázni fogok rá. Ha kell saját magamtól.<br />
<br />
Nem is tudom , hogy mikor aludtam el. De mikor újra felébredtem sötétség vett körül.<br />
- Luke ?<br />
- Itt vagyok.- az első amit megpillantottam , Luke szemei voltak , amik még a sötétben is kék ékkőként ragyogtak.<br />
Nagyot nyeltem , amikor keze az arcomhoz , majd az ajkamhoz ért.<br />
- Nem szabadna hozzám érj.<br />
- Nem angyalom. Nem szabad sok ideig hozzád érjek.<br />
- Nem akarlak bántani.<br />
- Nem fogsz.<br />
- De...<br />
- Tudom , hogy képes vagy bánni az erőddel.<br />
- És hanem....?<br />
- Nem létezik olyan , hogy és ha nem... hallottad ? Képes vagy rá!- a hangja hallatán én is hittem benne , hogy sikerülhet , de a szívem és agyam legmélyebb részében tudtam ,hogy ez nem igaz.<br />
Elakadt a lélegzetem , amikor közelebb húzódott , viszont most nem éreztem a bizsergést. Mi történt?<br />
- Elfogyott az erőd. Mivel még nem változtál át kimerültél. Most nem történhet semmi baj.- válaszolt a fejemben levő kérdésre.<br />
- Most hogy vagy ? - tettem fel egy másikat.<br />
- Jól.- A szemeivel az enyémeket pásztázta.- Hát te ?<br />
- Jól. Tudod , te mentettél ki abból a helyzetből. Nagyon sajnálom , amit veled tettem.<br />
- Sophie , nem a te hibád. De most aludnod kell. Szép álmokat.<br />
- Neked is.- pár perc múlva csend lett. Csak Luke halk és lassú szuszogását hallottam. Csak ültem a sötétben és a falakat bámultam . A fejemben újra és újra lejátszottam a történteket , és elképzeltem , hogy az átváltozásom után , ez ezerszer rosszabb lesz. Keserű ízzel telt meg a szám. Ha átváltozok , több mint biztos , hogy rengeteg embert fogok ölni , mert ezért teremtettek. Talán apám nem is szerelemből jött le erre a földre, hanem csak azért , hogy eltüntessék a bukott angyalokat. De ez nem az ők döntésük . Hanem az enyém. Én döntöm el , hogy mit csinálok. És egy dolog biztos. Sosem fogom bántani azokat , akiket szeretek. Fogadom.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxktwb0WdrW-TiIlfE3QwhhhyL8GCzHNEsQB50dObT0vXdubPltunnW0XbUSNCH8gRooeqy2TLYqHX4vVHxHRZkjjh4e9J9rO-h-wszuhwL2DJdmtvASHL80kySXyxKqnzx5tgyObHg7VX/s1600/tumblr_m9d2jqm9BC1rvdahv.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxktwb0WdrW-TiIlfE3QwhhhyL8GCzHNEsQB50dObT0vXdubPltunnW0XbUSNCH8gRooeqy2TLYqHX4vVHxHRZkjjh4e9J9rO-h-wszuhwL2DJdmtvASHL80kySXyxKqnzx5tgyObHg7VX/s1600/tumblr_m9d2jqm9BC1rvdahv.gif" height="210" width="320" /></a></div>
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-62443555705856885642015-04-05T07:54:00.001-07:002015-04-05T21:47:32.891-07:0017 rész- Titkok<div style="text-align: center;">
<i>Sziasztok. Köszönöm szépen a sok kommentet és olvasót , hihetetlenek vagytok!!! Remélem tetszik ez a rész is. A véleményeiteket is szívesen elolvasom. Boldog nyuszit mindenkinek. Jó olvasást. </i> </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>"Indulj kedvesem , repülj .... És ne feledd , ha elesel én itt leszek , hogy elkapjalak...."</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimZ8ou1iQpXBYOPw8KAWXdedvOdBTDvqw_s2NeOmNsbc615AIli49eGrwqm_3MaXJ9i69wG-5hsbhnu5VGOMBlxGk-kKG8gWNr2f7HsxKikQXu_Z1_H1kfe3-Kqr3xInxxkgN36SxFE-GL/s1600/images.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEimZ8ou1iQpXBYOPw8KAWXdedvOdBTDvqw_s2NeOmNsbc615AIli49eGrwqm_3MaXJ9i69wG-5hsbhnu5VGOMBlxGk-kKG8gWNr2f7HsxKikQXu_Z1_H1kfe3-Kqr3xInxxkgN36SxFE-GL/s1600/images.jpg" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: left;">
<u>Sophie szemszöge </u></div>
<div style="text-align: left;">
<u><br /></u></div>
<div style="text-align: left;">
Hangok . Hangokat hallok . Ugyanazokat a hangokat. Nem tudom , hogy mióta , de lebegek. Hangokat hallok , de sötétségben vagyok. Valaki hozza vissza azt a rohadt fényt! Nem ilyennek képzeltem el a halált. Talán a pokolba jutottam ? Nem , akkor nem hallanák hangokat , vagy mégis?</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Felébredt ? - suttogta Annabell.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nyisd ki a szemed , aztán beszélünk.- hallottam meg kedvesem hangját. Azt a szomorúsággal teli hangját.</div>
<div style="text-align: left;">
- Oké. Luke.. pihenned kell , vagy enned , vagy mindkettőt .- mondta haragosan a barátnőm.</div>
<div style="text-align: left;">
- Ameddig nem ébred fel , le sem akarom hunyni a szemeimet. </div>
<div style="text-align: left;">
- De Luke....<br />
- Nem ! Most tényleg hagy békén , Ann! </div>
<div style="text-align: left;">
- Rendben. De Sophie sem szeretné , ha látná , hogy mit csinálsz magaddal .- nem láttam , de hallottam. Bárcsak ... még egyszer láthatnám a tündéri arcát ! Csak még egyszer !</div>
<div style="text-align: left;">
- Vigyázok magamra , Sophie- mintha meghallotta volna- minden rendben lesz , csak gyere vissza.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Nem tudom , menyi idő telt el , de most már Annabell fogta a kezemet.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mostanában minden olyan rossz és szomorú . Luke teljesen kikelt magából , már nem is ismerek rá. Sohasem láttam sírni ! Érted Sophie ? Soha ! Vissza kell jönnöd . Nélküled minden olyan üres. Most szerencsére elaludt , de nem tudom mennyi időre. Hiányzol Sophie. Lépj ki a kómából!- tudtam , hogy nem haltam meg. Éreztem.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudod.... Nem érted jöttem vissza . Akkoriban nem is érdekelt . Még mindig szerettem Luke-ot. A te létezésedről nem is tudtam. Igazából nem is vagyunk rokonok.- hallatszott a hangján , hogy kicsit elmosolyodik. - De ez a pár hét alatt , megismertelek , és azt hiszem , egy igazi barátra találtam. Annyira sajnálom , hogy hazudtam neked ! Amikor láttam , hogy Luke még az életét is odaadná érted.... amikor úgy nézett rád , mint ahogy rám sosem nézett..... na , akkor értettem meg , hogy mi az igazi szerelem . Luke-nak szüksége van rád. Nekem szükségem van a barátnőmre ! Gyere vissza ! Kérlek.- Ha tudtam volna beszélni , biztos vagyok , hogy elnémultam volna a szavai miatt .</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhL2BvSaBiwFrzh9X4HWpAxi4nO7FPzWn11C4HOtx75gDB2RnhpRPv1yruIxj9bJA2wnVzfDITPBBA-fWkZFHsNW61q1dQkhac_jWh4n33FpGSFU6I35lEzgOgq3GK-xlw3rCG1gQq2stO/s1600/luke-hemmings-amnesia-gif.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhhL2BvSaBiwFrzh9X4HWpAxi4nO7FPzWn11C4HOtx75gDB2RnhpRPv1yruIxj9bJA2wnVzfDITPBBA-fWkZFHsNW61q1dQkhac_jWh4n33FpGSFU6I35lEzgOgq3GK-xlw3rCG1gQq2stO/s1600/luke-hemmings-amnesia-gif.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: left;">
- Tudod , ismertem apádat- ezek Luke szavai voltak- Amikor elérintetted a szárnyaimat , akkor láthattad őt. Noah volt az ő neve , de ezt bizonyára tudtad. A legjobb barátom volt. Bármit megtett volna értem. Miután lejött a földre találkoztunk is. Annyira boldog volt , mai napig is emlékszem arra az idétlen vigyorgására. Azt mondta , hogy lesz egy lányom. Ő a Bethany nevet akarta neked adni. Komolyan mondom , még az sem érdekelte , hogy hamarosan meg fog halni. Hope-val lehetett . Engem kért meg arra , hogy vigyázzak rád . A bukott angyalok , pedig arra , hogy öljelek meg. Megöltelek volna. Nem érdekelt Noah . Azt hittem , hogy nincs szívem , nem éreztem semmit azután , hogy Annabell csak úgy lelépett. Majd megjelentél az életemben , megláttam a szemeidet , amiket apádtól örököltél , és egyszerűen nem tudtam megtenni . És egyáltalán nem bánom , mert szeretlek . Kérlek , gyere vissza.</div>
<div style="text-align: left;">
Legszívesebben sírtam volna , hogy az az iszonyúan nagy feszültség , amely bennem lakózott kitörhessen. Ordítani akartam volna . Haragot éreztem iránta. Hogy titkolhatta el ezeket ? Az őszinte érzelmeim megleptek , de megértettem őt. De nem ez zavart a legjobban , hanem az , hogy képtelen voltam felébredni. Akár mennyire akartam , nem ébredtem fel , hanem tovább lebegtem a sötétségben. A kómámnak köszönhetően sok mindent megtudtam , de nem tudom , fogok-e emlékezni ezekre , amikor felébredek ?</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Sokáig nem hallottam beszédet és éreztem , hogy süllyedek . Majd halványan hallottam meg Luke és Annabell beszélgetését.</div>
-Luke . Elmegyek venni valami ételt , és nem akarom hallani , hogy nem vagy éhes ! Enned kell.<br />
- Rendben.<br />
- Nem Lu....... Várj ! Azt mondtad rendben ? - lepődött meg Annabell.<br />
- Neked is kell enned valami.... rendes ételt.- mondta Luke.<br />
- Ma nem vadászhatok , pedig jó lenne . Nem baj , ha egy kicsit kések ? Nem szeretnék rátámadni egy nővérkére . Hazaugrok egy tasak 0-sért.<br />
- Woopire nap van ?<br />
- Aha .- mondta Annabell , majd nyílott és csukódott az ajtó. Ezt is meghallottam. Jó úton haladok.<br />
<div style="text-align: left;">
- Szeretlek.- suttogta Luke.- úgy éreztem , hogy valami eltörött. Éreztem a kezemet , ahogy Luke fogja azt. Megpróbáltam megmozdítani valamelyik végtagomat. Hosszú próbálkozás után sikerült is.</div>
<div style="text-align: left;">
Luke megérezte.</div>
- Kérlek Sophie ! Mondd , hogy nem az elmém játszadozik velem ! Mutasd meg , hogy hallasz engem. Kérlek Sophie , ébredj fel . Gyerünk Sophie !<br />
Próbálkozom de kifáradtam . Azután mégis ... Erőt meríttek valahonnan és megmozdítom mind az öt ujjamat . Majd Luke hívja a nővért . De valami nincs rendben , újra elveszek a sötétségben.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwAUr5UXMnBJHiPEoBnfTkcpcl_lDklvc_S4sdkyDL5ZcKq1onI4cWxfE6xkBARIGzqUxDMaSg3wW55uEtJvrop1pF86j4g24x5fy00NEXVLpEgSpmdOkkU4U9WJMgtAjTrwORWev4iSvE/s1600/tumblr_inline_ml8m0lANQM1qz4rgp.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjwAUr5UXMnBJHiPEoBnfTkcpcl_lDklvc_S4sdkyDL5ZcKq1onI4cWxfE6xkBARIGzqUxDMaSg3wW55uEtJvrop1pF86j4g24x5fy00NEXVLpEgSpmdOkkU4U9WJMgtAjTrwORWev4iSvE/s1600/tumblr_inline_ml8m0lANQM1qz4rgp.png" height="160" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
Folyamatosan próbáltam feltörni , de éreztem , hogy fogy az időm.<br />
Utálom ezt az összevisszaságot , ami a fejemben van , az idő elmosódik. Luke a kezemet fogta , a feje búbja súrolta a bordáimat. a feje a matracon volt. Nem csak a kezemet fogta , hanem úgy éreztem , hogy a sötétségből is húz ki. Most már egy utat láttam , a távolban ott állt . A szőke tincsei a szemébe lógtak . Fehér szmokingot viselt. Már nagyon közel éreztem magam a célhoz. Kiáltottam a nevét. Mintha meghallott volna az ajkai mosolyra húzódtak. Annabellt is megpillantottam , az ő nevét is kiáltottam. Majd elértem Luke-hoz. A karjai közé vetettem magam. Majd hirtelen eltűnt . Vagy én tűntem el.<br />
<br />
A következő pillanatban egy fehér szobában ébredtem. A tágra nyílt szemem a környezetemet próbálta befogadni. Ott volt az én Luke-om , aki arcán patakokban folytak a könnyei . Legszívesebben letöröltem volna őket.<br />
- Sophie ! - kiált fel Annabell.<br />
- Hol vagyok ?- Néztem Luke-ra.<br />
- Minden rendben van. Most már minden rendben van. Szeretlek.- suttogja a szerelmem.<br />
- Én is- halványan elmosolyodom.<br />
Majd újra elnehezülnek a végtagjaim , újra süllyedni kezdek . De most nem kerülök vissza a sötétségbe , hanem egyszerűen elalszom.<br />
<br />
Pár óra múlva újra felébredek , az utolsó emlékem az , hogy ott állok a börtönben , hallom , ahogy a cella ajtaja nekicsapódik a szembe levővel . A fejem még mindig fáj , de az orvosok szerint ez normális. Legelőszőr nem akartak hazaengedni , csak jövő héten , de Luke végül meg győzte őket , hogy engedjenek haza vasárnap. Hétfőn pedig az én sorsdöntő napom. Vagy elbukok , vagy örökre életben maradok , Luke-val és Annabellel.Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-2770051879577438452015-03-30T07:03:00.000-07:002015-04-05T07:38:09.439-07:0016. rész- Tarts ki !<div style="text-align: center;">
<i>Nagyon jól tudom , hogy késtem , pedig megígértem , hogy nem fogok. Csak sajnos , a hetekben elég durva dolgok történtek velem , időre volt szükségem . Most pedig befejeztem a részt , ha tetszik kérlek szépen jelezzétek . Előre is köszönöm. </i><br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<span style="text-align: left;"> </span><u style="text-align: left;">Luke szemszöge</u><br />
<i><br /></i>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjccKsl6Y9KA0cDOPXh2KcEGy-W8NRnQjQot_wvTKEM5gM9Kh9gcGUa62uMqaMC7WfLqxupobkp3uwAOpwh3psyoi79CbswiIQ-FpisUYDT9LttDi0i1P5NHIFcY2A6xLRAOEKSaffEYelR/s1600/Luke-Hemmings-image-luke-hemmings-36419292-500-280.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjccKsl6Y9KA0cDOPXh2KcEGy-W8NRnQjQot_wvTKEM5gM9Kh9gcGUa62uMqaMC7WfLqxupobkp3uwAOpwh3psyoi79CbswiIQ-FpisUYDT9LttDi0i1P5NHIFcY2A6xLRAOEKSaffEYelR/s1600/Luke-Hemmings-image-luke-hemmings-36419292-500-280.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i> Nem is lenne nehéz.... Lehunyni a szememet és örök álomba</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i> zuhanni. Meghalni. Oda jutni , ahol nincs fájdalom. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div style="text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: left;">
<br />
<u><br /></u>
A napok csak repültek , én pedig egyre idegesebb lettem. Annabell szerint ha kómában éri utol az átváltozás pillanata , akár bele is halhat. Még csak három nap van hátra.<br />
<br />
-Luke .- hallottam meg Annabell rekedtes hangját.- Elmegyek venni valami ételt , és nem akarom hallani , hogy nem vagy éhes ! Enned kell.<br />
- Rendben.<br />
- Nem Lu....... Várj ! Azt mondtad rendben ? - lepődött meg a szőke lány.<br />
- Neked is kell enned valami.... rendes ételt.- céloztam a vérre.<br />
- Ma nem vadászhatok , pedig jó lenne . Nem baj , ha egy kicsit kések , nem szeretnék rátámadni egy nővérkére . Hazaugrok egy tasak 0-sért.<br />
- Woopire nap van ?<br />
- Aha .- mondta Annabell , majd kislisszolt a szobából.<br />
<br />
Öt nap alatt ez volt a leghosszabb beszélgetésünk. Az összes időmet Sophie mellett töltöttem. Beszéltem vele , de semmi sem történt. Nem reagál semmire. Próbáltam elfelejteni , Még Annabellnek sem mondtam el , hogy Sophie elérte a nephilim erejét , pedig még nem változott át. Talán már fel sem ébred. Fejemet a teste mellé helyezem , kezeim az övét szorítsák.<br />
<i><br /></i>
Óóó.. Kérlek , kérlek hozd visza nekem Semmi mást nem szeretnék , csak azt , hogy újra mellettem legyen. Azt akarom , hogy fogja a két kezem , hogy karjaimban tarthassam , hogy érezzem finom illatát , hogy halljam bársonyos hangját , hogy érezzem szívének ütemes dobogását. Csak egyedül ő kell nekem. Ő az én életem. Ujjaimmal apró köröket rajzolok kézfejére. Délután öt óra lehet . A pillantásomat Sophie arcára vezetem. Hihetetlen. Angyali arcán egy apró hiba sincs , az ajkai pedig egy kicsit el vannak nyílva . Azok a puha ajkai . Halványan elmosolyodok , bár a mozdulat rettentően fáj . Felkelek a székről amiben eddig ültem és az ágyra telepedek le. Csókot lehelek a lány ajkaira , majd Sophie vállára hajtva a fejemet elnyújtózok az ágyon és körbenézek a szobában. Minden fehér , kivéve az ágytakaró , ami halvány zöld. Balra egy ablak található , amin keresztül jól látszik , hogy esik az eső. Halk sóhaj szökik ki a számból , kezemet összekulcsolom az övével és lehunyom a szememet. Elképzelem , hogy minden rendben van , nem félünk a holnaptól , Sophie már mosolyog , átölel. Végre elgyengülhetek , mert tudom , hogy ő itt van velem.<br />
- Szeretlek.- suttogom és érzem , ahogy elnyom az álom.<br />
<br />
Álmomban érzem , ahogy lassan és óvatosan megmozdítja a mutatóujját . Egy apró mozdulatot tesz , amivel azt jelzi , hogy hall , hogy itt van velem és , hogy mindjárt felébred. De ez sajnos csak egy álom. Csak egy illúzió , amely kimutatja szívem legnagyobb vágyát , viszont túl fáradt vagyok elhinni az elmém által produkált színjátékot. Próbálom figyelmen kívül hagyni , de egy újabb mozdulat következik.<br />
<br />
Szemeimet fénysebességgel nyitom ki és Sophie kezét figyelem. Várom az újabb mozdulatot. De nem történik semmi.<br />
- Kérlek Sophie ! Mondd , hogy nem az elmém játszadozik velem ! Mutasd meg , hogy hallasz engem. Kérlek Sophie , ébredj fel . Ingerülten figyelek. Számat véresre harapva várom , hogy újra megismétlődjön a csoda. A szívem valahol a fellegekben jár , torkomban golf labda nagyságú gombóc keletkezik. Kapni - nyelni nem tudok idegességemben. Tekintetem erősen az összekulcsolt kezünkre szegezem , muszáj lássam , ahogy megmozgatja az ujjait.<br />
- Gyerünk Sophie !<br />
<br />
Mind az öt ujja egyszerre szorul rá a kezemre. Könnyek gyűlnek a szemem sarkába és folynak végig az arcomon. Nem hiszem el. Újra megmoccan. Ez alkalommal habozás nélkül a hívógombot.<br />
- Mindjárt itt van a nővér , Sophie ! Tarts ki .- suttogom.<br />
- Történt valami ?- jött be egy alacsony , vörös hajú nővér , aki érdeklődve figyelte az arcomat , mivel szemmel láthatólag nincs baj , gondolom nem érti , hogy miért sírok.<br />
- Megmozdult.- suttogom hitetlenkedve.<br />
- Biztos benne ?<br />
- Igen !- vágtam rá az egyenes válasz , mert nem volt erőm cinikus lenni.<br />
Miután a nővér is láthatta Sophie életjeleit , kisietett a szobából.<br />
- Hívom az orvost.- mondta.<br />
<br />
Miután az orvos is megvizsgálta , kiderült , hogy bármelyik pillanatban felébredhet , ha nem esik vissza.<br />
- Hogy érti azt , hogy ha nem esik vissza ?- kérdeztem értetlenül.<br />
- Azt , hogy bármelyik pillanatban még visszaeshet a kómába , de ne aggódjon , nem nagyon szokott ez előfordulni , de minden esetre maradjon mellette.<br />
- Sehova sem mennék nélküle .- suttogtam , majd leültem a székre és Sophie kezét fogva figyeltem a reakcióit.<br />
<br />
Fél órát vártam , de nem történt semmi. Beszéltem hozzá , de nem reagált , és a fáradság újra elnyomott.<br />
<br />
- Luke!- két kéz próbált felébreszteni.<br />
- Sophie ?- pattannak ki a szemeim , de az előbb említett lány még mindig az ágyon fekszik , eszméletlenül . Oldalra pillantok. Annabell álldogál mellettem.<br />
- Hallottam , hogy mi történt.<br />
- Azóta nem mozdult meg többet.- válaszoltam a ki nem mondott kérdésére .<br />
- Fel fog ébredni.- suttogta , majd elém nyomott egy doboz pizzát.<br />
- Nem hiszem el , hogy ezt hoztál nekem.<br />
- Ha nem kell , megeszem én.<br />
- Felejtsd el .- mondtam és kb.öt perc alatt felfaltam az egészet.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir-WzZ5MNoDxskdkPu_MjsqYbo7J7n-lHIJvAG91orcR7xUUzzygbGDtLx4FSvWVk_1QNYeml_cWo2qC6gmgrxQkm6QgQPNr7oZf-AtLu8VlUmChTSHGCqv9oEva7f6GYMF2-yTb-B_WtJ/s1600/Perrie-Edwards-Little-Mix-Little-Me-Video.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEir-WzZ5MNoDxskdkPu_MjsqYbo7J7n-lHIJvAG91orcR7xUUzzygbGDtLx4FSvWVk_1QNYeml_cWo2qC6gmgrxQkm6QgQPNr7oZf-AtLu8VlUmChTSHGCqv9oEva7f6GYMF2-yTb-B_WtJ/s1600/Perrie-Edwards-Little-Mix-Little-Me-Video.jpg" height="220" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Alszom , a fejem a matracon , a kezét szorongatom. Érzek , jobban mondva hallok valamit , de nem jut el a tudatomig. Majd újra megérzem Sophie kezének lágy szorítását. Szemem kinyitódik , párat pislogok , majd észreveszem , hogy Szophie mozog , nyöszörög , az ajkai szavakat próbálnak formázni . Majd sikerül neki. Legelőször érthetetlen szavakat nyög ki , de ennek is nagyon örülök.<br />
- Annabell ! - kiáltom. Hirtelen az ágy másik felében terem és keze közé veszi Sophie kezét. A másikat én fogom.<br />
- Sophie ?- kérdezem lágyan. Ajka kicsit szétnyílik.<br />
- Luke- mormolja rekedten. Abban a percben elsírom magam , Annabell pedig követi a példámat.<br />
- Hívd a nővért.- mondom Annabellnek.<br />
- Luke ..... Ann- motyogja Sophie.<br />
- Itt vagyunk .<br />
Pár perc múlva megérkezett a nővérke is.<br />
- Hívom az orvost. Esetleg más hozzátartozó ?- kérdezte a vörös nő félénken.<br />
- Csak mi vagyunk neki , de azért köszönjük.- mondta Annabell , majd térdre borulva Sophie ágya mellett tovább hullatta a könnyeit.<br />
- Itt vagyunk melletted.- szorítom meg kezét , ő pedig ugyanúgy cselekszik. Mosolyra húzódik az ajkam.<br />
Majd.....<br />
Majd sikerül neki. Kinyitja a szemét . Bebizonyította , azt , hogy milyen erős. Semmi kétségem nincs, Hétfőn is sikerülni fog neki. Úgy tűnik késsé meg van zavarodva , nem tudja mi történik körülötte. Csokibarna szemeivel az enyémeket pásztázza.<br />
- Sophie ! - kiált fel Annabell.<br />
- Hol vagyok ?- Néz vissza rám.<br />
- Minden rendben van. Most már minden rendben van. Szeretlek.- suttogom.<br />
- Én is- halvány mosolyra húzza ajkait.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn7Z6w5y4iExLF5CrmaszMRqDmTOpZ-_rlgrsZgMkErKdNnZCjqyJ0oE_r-JjfZYSNcbz0IkQT7j8lTN-dd9sjWQCfuqY-hjs-l7JZh6jiJugzNskwdVK-RVnY9bI9q2LOLpBcm01ENXK4/s1600/perrie-crying.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgn7Z6w5y4iExLF5CrmaszMRqDmTOpZ-_rlgrsZgMkErKdNnZCjqyJ0oE_r-JjfZYSNcbz0IkQT7j8lTN-dd9sjWQCfuqY-hjs-l7JZh6jiJugzNskwdVK-RVnY9bI9q2LOLpBcm01ENXK4/s1600/perrie-crying.gif" height="136" width="320" /></a></div>
<br />
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-52326136789510790492015-03-02T08:12:00.004-08:002015-03-02T08:46:10.550-08:0015. rész<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
Hatalmas késéssel , de itt van a * dobpergés * 15. rész. Remélem tetszik majd nektek , ne felejtsétek leírni a véleményeteket . Pipáljatok és iratkozzatok fel. Köszönöm , hogy olvastok. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOT07DELgRSxgVjnKI_8jJa3U7BCCUKJ9K4EJ5hMScxiKKg0L7lgGqBv452MbU93-bg87A7rIZ393w72k1P08J-n3rjyl7KyRNCtiZghwhK6W6xFdjsk1FgLc0SgBH0PhMOrsc6LN29KaB/s1600/g5oT62qWrh.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjOT07DELgRSxgVjnKI_8jJa3U7BCCUKJ9K4EJ5hMScxiKKg0L7lgGqBv452MbU93-bg87A7rIZ393w72k1P08J-n3rjyl7KyRNCtiZghwhK6W6xFdjsk1FgLc0SgBH0PhMOrsc6LN29KaB/s1600/g5oT62qWrh.png" /></a></div>
<br />
<br />
Huszonhat óra , negyvenöt perc és huszonhárom másodperc telt el azóta , hogy a rendőr elvitte Luke-ot. Huszonhat óra , negyvenöt perc és huszonhárom másodperce ülök a kanapén tehetetlenül. Minden másodperc hosszú időnek tűnt. <i>" Szükségem van Luke-ra . Szükségem van a szívem másik felére " </i><br />
- Megyek a vécére .- hallotta, Annabell hangját. Mielőtt elment volna bezárta a bejárati ajtót , a kulcsokat pedig a zsebébe mélyesztette . A tettén elmosolyodtam .<br />
- Csak óvintézkedés .- suttogta. Minek óvintézkedés ? Huszonhat óra , negyvenhat perc és tizenkét másodperc alatt csak kétszer próbáltam Luke után menni. <i>" Azt hiszed , hogy meg tudsz állítani ??? " </i> raktam fel a kérdést magamban , s közben barbár mosollyal néztem Annabell távolodó alakját. Ahogy becsukódott a fürdőszoba ajtaja felpattantam a kanapéról , az ablakhoz léptem , kinyitottam és könnyedén átmásztam rajta . Miután sikeresen kiértem a házból futásnak eredtem. Kihalásztam a zsebemből Luke kocsikulcsát , amit már régebben magamhoz vettem és becsusszantam a kormány mögé . A motort felpörgött majd elindultam . Bő tíz perc után megérkeztem a rendőrség elé. Megállítottam a motort és gondolkodtam. Az egyedüli kérdésem az volt , hogy <i>" Hogy hozom ki Lukot ? ". </i>Mindegy<i> </i>mi történik elv alapján kiszálltam az autóból és éppen a épület felé gyalogoltam , amikor valaki rászökött a hátamra . A test súlya miatt földre rogytam , az állkapcsomat pedig jól belevertem a kemény betonba.<br />
- Mit keresel itt ? - kérdezte valaki . Biztos , hogy nem Annabell , hiszen a hangja férfias volt. Ajkai súrolták a fülemet amikor beszélt. Ismerem ezt a hangot , most már csak az kell eszembe jusson , hogy honnan.<br />
- Eljött a pillanat kislány. Luke nincs itt , hogy megvédjen . - és ekkor , mint egy bomba , úgy robban be az emlékeim közé , hogy ki a hang tulajdonosa.<br />
<div style="text-align: center;">
NICOLAS</div>
<div style="text-align: left;">
Az ember aki megölte anyut. Az ember aki most engem fog megölni. Gondolkodj Sophie. Gondolkodj !</div>
<div style="text-align: left;">
- Várj ! - mondtam- Segíts nekem kiszabadítani Luke.ot és szavamat adom , hogy megölöm magam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem hiszek neked.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kérlek ! Ígérem! Csak segíts kiszabadítani Luke-ot , és elveheted az életem. Nembánom.- éreztem , ahogy a könnyeim lassan kicsordulnak .</div>
<div style="text-align: left;">
- Kihozom , miután megöltelek.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem ! El akarok búcsúzni! Kérlek.- most már patakokban folytak a könnyeim. Nicolas láthatott valamit az arcomon , hiszen leszállt rólam , felemelt a földről és megszorította a karomat.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kihozzuk Luke-ot , és neked véged . Hallottad ?- kérdezte , mire kinyitottam a számat , de mivel nem jött ki hang a torkomon bólintottam. Azt hiszem , hogy ez nem nagyon tetszett Nicolas-nak, hiszen a karomtól fogva rángatni kezdett.</div>
<div style="text-align: left;">
- HALLOTTAD ?- most mégjobban ordított.</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen.- suttogtam rémülten.</div>
<div style="text-align: left;">
- Nem hallom !</div>
<div style="text-align: left;">
- Igen.- ordítottam , de a végén elcsuklott a hangom.</div>
<div style="text-align: left;">
- Törüld le a könnyeidet , így nem érünk el semmit.- tettem amit mondott.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
Az épületbe érve Nicolás felkapott és fénysebességgel futni kezdett a cellákhoz vezető lift felé. A nagy gyorsaság miatt szerencsére senki sem látott meg. A felvonó ajtaja szisszenve kinyílt. Nicolas lépett be elsőnek , majd követtem én. Amint újra kinyílt a lift ajtaja kiléptünk és egy alagút féleségben találtuk magunkat. Az alagutat tompa fény világította meg. A fal mentén , kb 10 lépésként egy ajtó jelent meg. Felnéztem , és észrevettem valamilyen táblácskát , ami ki volt világítva . CELLÁK. Egy újabb folyosóhoz értünk. Szélesebb de rövidebb volt. Jobb- és baloldalt rácsos ajtókkal Igazából cellák voltak. A rabok mind kérdő pillantással néztek ránk.</div>
<div style="text-align: left;">
- Luke nincs itt.- suttogta Nicolas.</div>
<div style="text-align: left;">
- Menjünk a következő folyosóhoz.- mondtam és bátor léptekkel indultam előre. Négy folyosó után megtaláltuk Luke-ot is. Nem nagyon örült nekünk. </div>
<div style="text-align: left;">
- Sophie ! Te teljesen elvesztetted az épp elmédet ?- mordult rám.</div>
<div style="text-align: left;">
- Sajnálom , de utánad kellett jönnöm. </div>
<div style="text-align: left;">
- És , hogy vetted rá Nicolast , hogy segítsen?</div>
<div style="text-align: left;">
- Azt mondta....- kezdte Nicolas , de nem engedtem , hogy befejezze , hiszen a könyökömet jól a bordái közé nyomtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Megvannak a módszereim .- suttogtam.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tudod , hogy ez nem tetszik nekem.- suttogta Luke , majd a tompa fényben is észrevettem , ahogy a arca egyre sápadtabb .</div>
<div style="text-align: left;">
- Mi a..?- kezdtem volna , de valaki félbeszakított. Nicolas a szupergyors sebességét használva elszaladt , otthagyva engem , Luke-ot és a rendőrt.</div>
<div style="text-align: left;">
- Mit keres maga itt ? - kérdezte a rendőr rám szegezve a pisztolyát. Hirtelen ötlettől vezérelve rángatni kezdtem Luke cellájának az ajtaját , természetesen nem nyílott ki.</div>
<div style="text-align: left;">
- Kisasszony , fejezze be. Kérem. - jött közelebb.</div>
<div style="text-align: left;">
Nem tudom miért, talán az adrenalin miatt közelebb léptem a rendőrhöz , és a jobb lábammal gyomorszájon rúgtam . Abban a pillanatban több dolog is történt egyszerre. A nephilim erőm valahonnan nagyon mélyről tört fel , így a rendőr nagy lendülettel hátraesett miközben nagy pukkanás hallatszott , majd Luke ordítása. Nem nagyon tudtam felfogni , hogy mi történt. Láttam ahogy a rendőr teste egy kupacba omlott össze pár méterrel arrébb a földön. Kifújtam a levegőt , és Luke felé fordultam . Gyengének éreztem magam , de a diadalmas mosoly ott ült az arcomon . Majd Luke arcát megpillantva helyrejöttem. Hatalmas fájdalom fogta körbe a mellkasomat és a hasamat. Meggyvörös folt ütött át a világos rózsaszín blúzomon , ami egyre csak növekedett. Rémült arccal néztem Luke szemeibe , amikben a félelem és düh keverékét láttam. Megszédültem , majd összeestem. A rendőr eltalált. Az utolsó pillanatban eltalált. Hallottam , amint Luke a hatalmas erejét használva a cella ajtaját a szembelevő celláig rugta , majd mellém telepedett le. Nedvességet éreztem az arcomon. Legelőször azt hittem , hogy csak az én könnyeim , de miután megláttam Luke gyengeségének a jeleit összeszorult a szívem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXd_Cwhb6dupBw4WKq50pcbVMWu5mB27LthDpe8Je9rzKeM9MZiwgF9OPP5LCeAXglJNrprNMfqyY9-UWdd321IoWXl5xq4Iy3OYgGZ6LiQOlgPHBB8kOgnzUkHhtfAJbVAaGjem-rdbhd/s1600/aepSnNfZyx.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhXd_Cwhb6dupBw4WKq50pcbVMWu5mB27LthDpe8Je9rzKeM9MZiwgF9OPP5LCeAXglJNrprNMfqyY9-UWdd321IoWXl5xq4Iy3OYgGZ6LiQOlgPHBB8kOgnzUkHhtfAJbVAaGjem-rdbhd/s1600/aepSnNfZyx.png" height="311" width="320" /></a></div>
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
- Minden rendben lesz. - suttogta Luke és felemelt a földről. Összerándultam , küszködve igyekeztem levegőhöz jutni. Pislogtam. Luke körvonalai kezdtek elmosódni.</div>
<div style="text-align: left;">
- Tarts ki.- suttogta , de nem bírtam , sötétségbe borult a világ. Meg kellett halnom. Hát most megtörtént.</div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
<div style="text-align: left;">
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com11tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-26016415009639101102015-02-03T04:38:00.001-08:002015-03-02T05:27:57.384-08:0014. rész- " Már csak ő maradt nekem.<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis5r7_NLvnOE8tJEXva2s0UvqIdgdD0EjMLYbS6JH9OjteBO-doVGxXjafmrJGlx9Q5kSaMC7uqLI9VgngMcrd7CVB0lkVpauWWyF96HjN0IkhhYmo0VVzwdLGA0oRShX24Tsqx2oIKLmq/s1600/large+(2).gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEis5r7_NLvnOE8tJEXva2s0UvqIdgdD0EjMLYbS6JH9OjteBO-doVGxXjafmrJGlx9Q5kSaMC7uqLI9VgngMcrd7CVB0lkVpauWWyF96HjN0IkhhYmo0VVzwdLGA0oRShX24Tsqx2oIKLmq/s1600/large+(2).gif" height="160" width="320" /></a></div>
<h4>
<i><br /></i></h4>
<h4>
<i><br /></i></h4>
<h4>
<i><br /></i></h4>
<h4>
<i>18 Éves lány vesztette életét </i></h4>
<i>Tegnap reggel , egy rendőr talált rá a 18 éves Madeline Stewart holttestére . A rendőrök sorozat gyilkosra számítanak , hiszen az elmúlt két hónapban összesen öt gyilkosság történt . </i><br />
<i><br /></i>
Falfehér arccal olvastam el a cikk első két sorát , majd lecsaptam az asztalra .<br />
- Mi a baj ?- kérdezte Luke .<br />
- Olvasd el !- mondtam idegesen. Luke kezébe vette az újságot és hangosan olvasni kezdte.<br />
<br />
-Madeline az a...<br />
- Igen.- mondtam Annabell-re nézve.<br />
- A bukott....<br />
- Igen.- válaszolt Luke Annabell félig elmondott kérdésére.<br />
- Oda kell mennem.- mondtam , és éreztem , hogy a sírás kerülget.<br />
- Nem !- mondta Luke és Annabell egyszerre.<br />
- De ez az egész az én hibám !- kiáltottam , de a csengő hangjára befogtam a szám.<br />
- Ki ez ?- kérdezte Luke.<br />
- Majd én kinyitom.- indult el Annabell.<br />
<br />
- Jó napot biztosúr . - kezdte nyávogós hangon Annabell , mire Luke-val együtt mi is a bejárti ajtó felé indultunk.<br />
- Ön Luke ... Pontosan mi is az ön családneve ?- kezdte a rendőr mély hangon , mire kirázott a hideg.<br />
- Nincs családnevem. A szüleim elhagytak , és kiskorom óta egyedül élek.<br />
- Rendben. Akkor Luke úr - mondta gúnyosan a rendőr- letartóztatjuk önt. Kezeket előre.<br />
- Tessék ?- kérdeztem egyszerre Luke-kal.<br />
- Mivel Luke úr minden eddigi áldozattal kapcsolatban volt, ő az első számú gyanúsított.<br />
- Mi van ? A barátnőmet és az anyámat ölték meg! Én is mindkét áldozattal kapcsolatban voltam.- háborodtam fel.<br />
- Kisasszony , gondolom nem ölné meg a saját édesanyját. na előre a kezekkel.<br />
- Nem vihetik el !- kiáltottam fel rémülten- Már csak ő maradt nekem.<br />
- Nézze. Ha gyilkosság történik , miközben bent tartjuk Luke urat , akkor szabadon engedjük.<br />
- Igen , és miközben maguk egy ártatlan embert fogságban tartanak , a gyilkos szabadon mászkál.<br />
- Nem vihetnek be ! nem csináltam semmit !- emelte fel hangját Luke.<br />
- Önt feljelentették . Ezért be kell vinnem.,,,<br />
- Ki jelentette fel ?- vágtam bele hisztérikusan a rendőr szavába.<br />
- Az nem az ön dolga. Na gyerünk , kezeket előre , ne keljen még egyszer mondjam.- Azt hittem Luke majd megveri a rendőrt. Az sem érdekelt volna , ha megöli . Erre fel a szőke előre nyújtja a kezeit.<br />
- Luke !- sírtam el magam.- Annabell 4 csinálj valamit !- annyira tehetetlennek éreztem magam.- Miért nem mozdulsz ?! Annabell !- mindenki hallgatott. A csendes erdőben csak az én kiabálásomat lehetett hallani. A földre rogytam , az arcomat pedig a tenyerembe temettem.<br />
- Sophie.- hallottam meg Annabell hangját , majd pár másodperccel megéreztem a kezét a hátamon.<br />
- Hagytad elmenni.- suttogtam.<br />
- Sajnálom Sophie , de...<br />
- Hagytad , hogy elvigye !- ordítottam félbeszakítva a mondandóját.<br />
- Sophie! Ma nem megy ! Ma a vérfarkasok vadásznak , nem tehettem! - emelte fel a hangját .<br />
- Azt.. Azt mond...mondtad , hogy csak ... teliholdkor.<br />
- Igen, de a vérfarkasoknál minden héten van egy telihold fajta. Mivel a vámpírok és a vérfarkasok ellentétek , érezzük , hogy mikor szabad vadászni és mikor nem .Annyira sajnálom. Gyere be .- emelt fel , és bevitt a nappaliba , ahol a kanapéra rakott.<br />
- Maradj itt, főzők egy teát.- suttogta.<br />
Hát , most pont teára nem volt szükségem.Ajkaim remegtek , minden porcikám a fájdalomban fürdött. Nem tudtam, nem akartam elhinni ami most történt. Most mindenki ellenem van ?<br />
A tekintetem a kanapé előtt álló asztalra tévedt , amin egy üvegpohár ékeskedett. nem gondolkodtam sokat, a poharat nekivágtam a földnek , a szilánkok pedig szanaszét repülnek. kiválasztom azt a helyet , ahol a legtöbb az éles szilánk és bele térdepelek . A fájdalom fénysebességgel terjed a testemben , de nem elég , még mindig az fáj jobban , hogy Luke-ot elvették tőlem . Kiválasztom a legélesebbnek tűnő darabot , és lassan mélyesztem a csuklómba , majd lassan húzom végig a bőrömön. Érzem , ahogy a vörös folyadék kibuggyan a bőröm alól és lassan folyik végig a kezemen. <i>Még most sem elég.</i>- gondolom magamban , így újra és újra megismétlem a tettemet.<br />
- Sophie! - hallom meg Annabell riadt hangját.- Mit csinálsz ?- szaladt felém egy konyharonggyal , amit óvatosan a csuklómra teker.<br />
- Hozd ki onnan.- suttogom rekedt hangon.<br />
- Azt hiszed , hogy most magadra hagylak ?<br />
- Hozd ki onnan !- minden erőmet beleadtam , hogy ordítani tudjak . a kimerültség miatt látószerveim lassan becsukódtak , elnyomott az álom.<br />
<br />
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-38767720124440280552015-01-24T10:22:00.001-08:002015-01-24T10:22:41.174-08:002. díj<div>
<i>Sziasztok. Megkaptam a blogom 2. díját , amit nagyon szépen köszönök <a href="http://aszerelemmindentvisz.blogspot.co.uk/2015/01/1-dij.html" target="_blank">Ramóna Magdolna Balognak. </a></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggSbHdCYIN9txIFUfhJwFXlsyYdTzEHfKocK7sZVc3sjLx66wk6m8R10PKntY9monp1Z6mvLPNhoIrODpYJOH4UpakCgtWWA9lNOrcgtSh6YyxrXDQGRLveujq1E6PdkjRTXsU04wuUOdY/s1600/la.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggSbHdCYIN9txIFUfhJwFXlsyYdTzEHfKocK7sZVc3sjLx66wk6m8R10PKntY9monp1Z6mvLPNhoIrODpYJOH4UpakCgtWWA9lNOrcgtSh6YyxrXDQGRLveujq1E6PdkjRTXsU04wuUOdY/s1600/la.png" /></a></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u><br /></u></div>
<div>
<u><br /></u></div>
<div>
<u><br /></u></div>
<div>
<u><br /></u></div>
<div>
<u><br /></u></div>
<div>
<u><br /></u></div>
<div>
<u>Szabályok:</u></div>
<div>
- Rakd ki kitől van</div>
<div>
- Írj magadról 10 dolgot</div>
<div>
- Válaszolj 10 kérdésre</div>
<div>
- Tegyél fel 10 kérdést</div>
<div>
- Küldd el 10 embernek</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>10 dolog rólam:</u></div>
<div>
- 14 éves vagyok</div>
<div>
- imádok olvasni , jelenleg Tava Kata - Nyitótánc c. könyvét olvasom</div>
<div>
- szeretek énekelni , habár nincs jó hangom :P</div>
<div>
- a két legjobb barátnőm külföldön lakik</div>
<div>
- rajzmániás vagyok</div>
<div>
- imádom a 5 seconds of summer-t</div>
<div>
- imádom a lovakat</div>
<div>
-nagy Green Day fan vagyok</div>
<div>
- szeretem a csokit</div>
<div>
- az alvásban jó vagyok , csukott szemmel tudom csinálni :P</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<u>10 kérdés + 10 válasz:</u></div>
<div>
<b>Kedvenc zenéd? </b></div>
<div>
Az összes 5sos szám</div>
<div>
<b>Melyik lenne az a 3 dolog , amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre ?</b></div>
<div>
A telefonom , egy könyv ( sajnos nem vihetek többet ) , Nutella</div>
<div>
<b>Filmek vagy sorozatok?</b></div>
<div>
Lehetetlen választani.........</div>
<div>
<b>Mi lenne a gyermeked neve ha majd lesz?</b></div>
Lány : Lola vagy Léna , Fiú : Dani vagy Ádám<br />
<b>Van háziállatod?</b><br />
Vannak halaim<b>.</b><br />
<div>
<b>Kedvenc színész/színésznő? </b></div>
<div>
Cameron Diaz.</div>
<div>
<b>Kívánhatsz hármat. Mik lennének azok?</b></div>
<div>
Találkozzak a 5sos-rel , Luke Hammings legyen életem szerelme ( :P) , legyen egy óriási házam Floridában</div>
<div>
<b>Jobb vagy balkezes vagy?</b></div>
<div>
Jobb</div>
<div>
<b>Mikor Kezdtél írni ?</b></div>
<div>
Azt hiszem tavaly volt egy blogom , amit a második rész után törültem. Még volt pár próbálkozásom , de egyik sem volt olyan sikeres mint ez .</div>
<div>
<b>Miért kezdtél el írni ?</b></div>
<div>
Rengeteg könyvet olvastam/olvasok , és mindegyik inspirált . Azt gondoltam , hogy én is inspirálhatnám az embereket.</div>
<u><br /></u>
<u>10 kérdés:</u><br />
<div>
- Hány éves vagy ?<br />
- Ha lenne egy hajód , milyen nevet adnál neki ?<br />
- Kedvenc sorozatod ?<br />
- Vannak testvéreid ?</div>
<div>
- Kedvenc könyved ?</div>
- Kedvenc zene ?<br />
- KI a legfontosabb személy az életedben ?<br />
- Kapsz egy repülőjegyet , mivel bárhova elmehetsz. Hova mennél?<br />
- Kedvenc ruhadarab ?<br />
- Kedvenc idézet ?<br />
<br />
<u>Akiknek küldöm </u><br />
<u><br /></u>
<a href="http://nemistudommi.blogspot.ro/" target="_blank">Üzenem....</a><br />
<a href="http://half-bloodsandgods.blogspot.hu/" target="_blank">Half Bloods</a><br />
<a href="http://mira-borntodie.blogspot.com/" target="_blank">Born To Die</a><br />
<a href="http://edeseletdolcevita.blogspot.hu/" target="_blank">Édes élet</a><br />
<a href="http://medalineblog.blogspot.ro/" target="_blank">Madeline blogja</a><br />
<br />
bocsi , ez csak öt ....<br />
<u><br /></u>
<u><br /></u>
<br />
<div>
<br style="background-color: #141414; color: white; font-family: 'Coming Soon'; font-size: 18px; line-height: 25.2000007629395px;" /></div>
<div>
<span style="background-color: #141414; color: white; font-family: 'Coming Soon'; font-size: 18px; line-height: 25.2000007629395px;"><br /></span></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-83642424526850337992015-01-21T11:34:00.000-08:002015-01-22T06:02:23.998-08:0013. rész<i><span style="color: red;">Sziasztok. Hát , itt is van a 13. rész. Nem szeretnék sokat papolni , de annyit elmondok , hogy KÖSZÖNÖM , hogy ennyien olvastok , nagyon sokat jelent nekem a sok megjegyzés és pipa amit kapok. Remélem ez a rész is tetszik majd nektek , és persze jelezzétek is valahogy. Jó olvasást .</span></i><br />
<i><span style="color: red;">Timi.</span></i><br />
<i><br /></i>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBycpxkYRQw3I-jp0oz9Nh_4EYrAX1zotB1dxlGl4cKHHs04tmqPqkOhP5mgGarFRRVxGn_5d0TAM2xq5FKyx9NvtYDwjRrhUL3nBXkmEM-VqOmwaVc2zwI2Qxj7xSVXsAMWNIStbaa_Xz/s1600/tumblr_m9b7exxrjN1rxgnaxo1_250.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjBycpxkYRQw3I-jp0oz9Nh_4EYrAX1zotB1dxlGl4cKHHs04tmqPqkOhP5mgGarFRRVxGn_5d0TAM2xq5FKyx9NvtYDwjRrhUL3nBXkmEM-VqOmwaVc2zwI2Qxj7xSVXsAMWNIStbaa_Xz/s1600/tumblr_m9b7exxrjN1rxgnaxo1_250.gif" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i>Egy erdőben vagyok. Legalábbis a sűrű fák , a cserjék és a madárcsiripelés erről árulkodik. Érzem , hogy a lelkem nyugodt. "Sophie" - hallom , ahogy valaki suttogva szólít . Össze-vissza forgolódom , keresem a hanghoz társuló testet. Nem találom.</i><br />
<i>- Ki van ott ?- kérdezem , de választ nem kapok. "Sophie"- hallom újra a lágy női hangot.</i><br />
<i>- Hahó !- kiáltok , majd megfordulok. Egy szőke hajú lány áll előttem . Fehér ruhája még jobban lesápasztotta hófehér bőrét. Kék szemei csak úgy ragyogtak. " Ezt a lányt ismerem" gondoltam magamban. Hiába kutakodtam az elmémben , nem találtam meg a lány nevét.</i><br />
<i>- Nincs sok időm Sophie. Jól figyelj rám ! MEG KELL ÖLNÖD MAGAD . Veszélyes vagy! Meg sem kellene állítsalak , hiszen a bukott angyalok nem kéne éljenek . De a testvérem ott van lent , és meg kell védenem őt. Hetek óta álmokat küldök neked , arról , hogy milyen leszel az átváltozásod után. Szereted Luke-ot ? Akkor védd meg !- mondta a lány.</i><br />
<i>- Ki vagy te ? - kérdeztem , és észrevettem , hogy a körülöttem lévő táj kezd elhalványodni. </i><br />
- Ho.......<br />
<br />
- HOPE!!!- sikítottam , majd amikor rájöttem , hogy hol vagyok lassan elhallgattam.<br />
- Hope ?- kérdezte Luke , az ablak mellett állva.<br />
- Hány hetem van még ?- kérdeztem számba sem véve Luke kérdését.<br />
- Kettő , holnaptól számítva.- mondta szomorú mosoly kíséretében. Megértem a szomorú mosolyát. Napról napra rosszabb az állapotom , rengeteget alszok , egy kicsi étvágyam sincsen , a tegnap pedig még a nutella tetejét sem voltam képes lecsavarni.<br />
- Tudod ki a Hope?- kérdezte Luke kizökkentve gondolataimból.<br />
- Azt hiszem a húgod.<br />
- A nővérem.- mondta halvány mosollyal<br />
<i>- </i>A nővéred ?! Olyan alacsony !<br />
- Tudom. De miért álmodtál róla?<br />
- Mondtam valamit az álmomban ?- kérdeztem , mivel mostanában rengeteg rémálmom van , nem mondom el az egészet Luke-nak. Csak aggódna értem.<br />
- Csak annyit , hogy meg kell ölnöd és Hope.<br />
- Azt mondta , hogy öld meg magad , igaz?- hát , ezt telibe találta.- Ne hallgass rá Sophie ! Az angyalok képesek megjelenni az emberek álmaiba !- mondta felemelve a hangját.<br />
- Ne ordíts , kérlek , fáj a fejem .<br />
- Mit mondott?- kérdezte idegesen.<br />
- Azt amit mondtál , de ne félj , erőm sincs felemelni egy kést.- mondtam cinikusan.<br />
- Ez nem jó vicc . Hozok neked reggelit.<br />
- Nem,,,,<br />
- Nem akarom hallani , azt , hogy nem eszek. Maradj itt !- Napok óta így viselkedik . Nem alszik , nehogy valami hülyeséget csináljak álmomban. Nappal pedig nem csinál semmi mást , csak ül és néz. Hozzám sem ér.<br />
- Tessék.- rakta le elém a tálcát , amit telepakolt étellel.<br />
- Kösz.<br />
Miközben ettem , végig az ablak előtt ült , és kifele nézett.<br />
- Miért csinálod ezt velem ?- kérdeztem miután befejeztem a reggelit.<br />
- Mit csinálok ?<br />
- Nem beszélsz velem , csak ha kérdezlek. Még véletlenül sem érsz hozzám , ami miatt már fizikai fájdalmat érzek. Luke , ha többet nem szeretnél velem lenni , akkor szólj , és végzek az életemmel.- fejeztem be a mondandómat , de arra a fiú arca már milliméternyi távolságra volt az enyémtől.<br />
- Hogy mondhatsz ilyent ?- kérdezte suttogva , miközben én a kiskutya szemeimmel néztem a tökéletes arcát.<br />
- Ez az igazság , igaz ?- kérdeztem , és éreztem , ahogy egy könnycsepp lassan legördül az arcomon. Luke lecsókolta azt majd a szemeimbe nézve megrázta a fejét.<br />
- Nem is tudod elképzelni , mit érzek jelenleg. Megőrülök amiért nem nyúlhatok hozzád , amiért nem csókolhatom puha ajkaidat , amiért nem ölelhetlek meg. Utálom ezt a távolságot , amit azért hoztam létre , hogy megvédjelek.<br />
- Hogy akarsz így megvédeni?- kérdeztem suttogva.<br />
- olyan vagy mint egy hógömb , Tökéletes. Ha az ember megveszi , egy különös helyre teszi , és nem nyúl hozzá , mert tudja , ha megtenné , tönkre is tenné.<br />
- Nem értem.- suttogtam szipogva.<br />
- Túl erős vagyok Sophie. Félek , ha elérintelek , apró darabkákra törsz .<br />
- Úgyis összetörök majd . Szerintem jobb , ha addig itt vagy mellettem.<br />
- Nem fogsz összetörni. Vigyázok rád.- suttogta , és lassan átölelt. Kihasználva a lehetőséget , Luke ajkaira tapasztottam az enyémeket . A fiú ezt halk morgással díjazta , majd a hajamba túrva közelebb húzott magához .<br />
- Sophie. Állj. - mondta rekedten.<br />
- Ne kezd újra az idióta kifogásokat sorolni. - fenyegettem meg.<br />
- Nem fogom , nem vagyok képes távol maradni tőled.<br />
- Nagyon örülök , hogy ezt hallom.<br />
-Most mutatok neked valamit. - mondta Luke , és a karjába vett. A szuper gyorsaságát most az egyszer nem használta , majd amint leértünk a nappaliba a zongorára ültetett fel.<br />
-Mit csinálsz ?- kérdeztem.<br />
- Az éjjel költöttem valamit. Szeretném , ha meghallgatnád. - mondta , majd kényelembe helyezve magát , elkezdett játszani a zongorán.<br />
A dal ritmusa lassú volt , majd amikor elkezdett énekelni teljesen elveszem.<br />
<br />
<i>Emlékszem a napra mikor beléptél az életembe, </i><br />
<i>tudom , nem tévedtem , hogy beengedtelek.</i><br />
<i> Meg tettem mindent , hogy elnyerjem szíved, </i><br />
<i>most , hogy az enyém , félek , hogy elveszítem. </i><br />
<i>Nem tehetek mást , </i><br />
<i>most itt ülök és játszom a zongorán. </i><br />
<i><br /></i>
<i>Nem vagyok olyan erős , én is félek. Félek , hogy elveszítlek. </i><br />
<i>Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem. </i><br />
<i><br />A mosolyod élteti a szívem ,</i><br />
<i>te kellesz ahhoz , hogy éljek.</i><br />
<i>Tudom , nem érdemlem meg a szereteted ,</i><br />
<i>mert a jó helyett az vagyok akire semmi szükséged ,</i><br />
<i>pedig annyira szeretlek.</i><br />
<i><br /></i>
<i>Nem vagyok </i><i>olyan erős , én is félek. Félek , hogy elveszítlek. </i><br />
<i>Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem.</i><br />
<i><br /></i>
Mire befejezte dalt , már patakokban folytak a könnyeim. Luke felállt és átölelt .<br />
- Ne sírj !-suttogta- Nem vagyok olyan erős , én is félek. Félek , hogy elveszítlek.<br />
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem.- énekelte a dal refrénjét , mire még jobban folytak a könnyeim.<br />
<br />
- Hűű , ez nagyon romantikus volt.- hallottam meg Annabell hangját.Mivel nem mentem el vele a buliba , eléggé megsértődött , de mivel olyan a természete , hogy nem tud sok ideig haragban maradni valakivel kibékültünk.<br />
- Szia Annabell , elég sokat aludtál ma. - jegyezte meg Luke.<br />
- Nem aludtam , randim volt Jo-val.<br />
-Azt hittem Jonny a neve.- mondtam értetlenül.<br />
- Én is , ezért szakított ma velem.<br />
- Ugye nem...?<br />
- De igen Sophie , legalább megtanulta , hogy Annabellel senki sem szakít.- mondta mosolyogva , mire Luke-val egyszerre kacagtunk fel.<br />
Valamikor egy szürke életem volt, és normális. De ha lenne lehetőségem változtatni , nem tenném meg, mert tudom , hogy Luke-t csak azért ismertem meg , mert meg akart ölni. Talán jobb is lett volna , ha megteszi.Nem arra gondoltam volna , hogy mi lesz az átváltozásom után. Nem is tudtam volna az igazat. Nem kellett volna féljek attól , hogy megölöm , azt akit szeretek. De egy dologban biztos vagyok: az életem árán is megvédem azokat , akiket szeretek. Túl sok ember halt meg miattam. Az élet - halál játékába keveredtem , és valaki el kel veszítse a játékot.<br />
<br />
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-26523271661130457862015-01-15T11:21:00.001-08:002015-01-16T21:38:11.438-08:0012. rész - "fogságban"<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Sziasztok. Egy kis késéssel , de itt van a 12. rész. Nem is tudom mit mondjak. Köszönöm a 11 rendszeres olvasót , 6949 oldalmegjelenítést , a sok- sok megjegyzést ( itt és a Facebookon ) . Köszönöm , hogy olvastok , és az első díjamat. Hálás vagyok.<br />
Remélem tetszik az új rész.<br />
Ha igen , akkor pipáljatok , írjatok megjegyzéseket , iratkozzatok fel.<br />
Puszi , Timi :-)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCtnvNqBfwr3kDVzYqp_TaWl_de8O5YQ3JS7juUcZ4C1CAf_-ayGf8fjV9Ot02-Wdp64vcJR6HK9O7peZsjtZ4BitdGWhdQZHVeMv__6Q6_qVkIQjESlfr5gcVsSt0z8S04EX41ubnO8ne/s1600/tumblr_inline_mot8pfzshd1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgCtnvNqBfwr3kDVzYqp_TaWl_de8O5YQ3JS7juUcZ4C1CAf_-ayGf8fjV9Ot02-Wdp64vcJR6HK9O7peZsjtZ4BitdGWhdQZHVeMv__6Q6_qVkIQjESlfr5gcVsSt0z8S04EX41ubnO8ne/s1600/tumblr_inline_mot8pfzshd1qz4rgp.gif" height="128" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i>"Amikor azt hiszed minden rendben van , hirtelen utadba áll valami tönkretéve mindent"</i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<i><br /></i></div>
Az asztalnál ülve arra eszméltem fel , hogy valami nekiütközik a homlokomnak.<br />
- Ez meg mi volt ?- kérdeztem megsúrolva az eltalált helyet.<br />
- Olivabogyó.-mondta Annabell , miközben egy szelet sajtot nyomott szájába.<br />
- És miért dobtál meg olivabogyóval ?- kérdeztem értetlenül.<br />
- Azért , mert nyitott szemmel alszol az asztalnál , miközben beszélek hozzád.- vonta meg a vállát.<br />
-Ez olyan Annabell fajta viselkedés.-magyarázta Luke- Ha nem figyelsz rá , akkor felhívja magára a figyelmet nagyon fura módon. Jelen esetben egy olivabogyóval.- fejezte be Luke a mondatot , mire Annabell felemelte a poharát és a tartalmát a fiú arcára öntötte .<br />
- Bazdmeg !- ugrott fel a székről Luke és végignézett a szürke pólóján levő sötét folton , ami azt jelezte , hogy az anyag már beitta a vizet.- Havin vagy ?- kérdezte Luke mérgesen , mire hangosan felkacagtam.<br />
- Én nem , de a tüneteid alapján te igen .- tette csípőre a kezét Annabell.<br />
- Én fiú vagyok ! Nekem ....- szakította félbe Luke mondatát a csengő.<br />
- Ez ki lehet ?- kérdezte Annabell.<br />
- Nem tudom. Sophie , maradj itt.- mondta Luke és a bejárati ajtó felé vette az irányt.<br />
"<i>Még mit nem "</i> gondoltam magamba és én is a többiek után mentem , majd amikor megláttam ki áll az ajtóban , teljesen lefagytam.<br />
<br />
Hatalmas szemei az arcomat figyelték , valaha fekete , de mostanra már szőke hajzuhatag omlott a vállára. Ajkai félénk mosolyra húzódtak.<br />
- Szia Sophie.- mondta szinte suttogva.<br />
- Szia Mádeline.<br />
- Beszélhetnénk ?- kérdezte ?<br />
-Nem .<br />
- Igen.- mondtam egyszerre Luke-kal.<br />
- Csak pár perc.- mondta Madeline.<br />
- Miért jöttél ide? Honnan tudtad , hogy itt vagyok ?- kérdeztem.<br />
- Beszélhetnénk csak mi ketten ? - kérdezte Madeline.<br />
- Luke. Nem megyek ki a házból , igérem.<br />
- Nem.<br />
- Kérlek. - néztem a kék szemeibe.<br />
- Két perc.- Mondta és a konyha felé vette az irányt.<br />
- Válaszolnál a kérdésemre ?- kérdeztem Madeline-tól , amikkór már csak ketten maradtunk a hatalmas szobában.<br />
- Legelőször a régi házadnál kerestelek , de egy nénike nyitott ajtót , aki azt sem tudta , hogy ki vagy.- mondta mosolyogva , miközben leült a kanapéra .- Azután már tudtam , hogy Luke-nál leszel. Sajnálom , azt ami történt anyukáddal.Tudod ki a gyilkos ?<br />
- Nem .- hazudtam.<br />
- Luke volt.-mondta.<br />
- Mi ?- kérdeztem , miközben próbáltam visszatartani a röhögést.- Luke végig a hátamnál volt.<br />
- Valaki a bandájából.- mondta szomorúan.<br />
- Milyen banda Madeline ? Itt nincs semmilyen banda!<br />
- De igen! És téged is meg fog őlni! Ő egy rossz ember!<br />
- Nem ! Ő meg akar védeni.- tiltakoztam. Szegény Madeline. nem tudhatja , hogy a fél világ természetfeletti lény.<br />
- Miért nem jössz többet a suliba? Megtiltotta ?<br />
- Nem !<br />
- Tudom , hogy nem szabad elmondjad , mert akkor végez veled. de adj egy jelet. Segíteni akarok. - mondta suttogva,<br />
- Milyen jel Madeline ? Nem tart senki fogságba!<br />
- Madeline , most menj haza ! Elég volt.- hallottam meg Luke hangját.<br />
- Nem tudom mit csináltál vele. de ezt nem hagyom annyiba. Megmentelek Sophie. Igérem.- mondta , majd megfordúlt és kiszaladt az ajtón.<br />
- Jól vagy ? - ölelt át Luke.<br />
- Igen- feleltem , de a gondolataim Madeline körül forogtak.- Szegény lány , lassan kezd bedilizni.- mondtam nagyot sóhajtva.<br />
<br />
- Komolyan gyerekek. Csináljunk már valami érdekeset- jött be a szobába Annabell.- Meghalok az unalomtól.Sophie- ragyogott fel a szeme- Még van három hét , és 18 leszel!- mondta ünnepélyesen.<br />
- Ne is haljam.- mondtam letakarva a füleimet.<br />
- Komolyan mondom, amiután megbizonyosodtam arról , hogy minden rendben az átváltozásod után - nézett rám Madeline- elmegyek innen , mert rosszabbak vagytok egy 80 éves öregasszonynál.- mondta megrázva a fejét.<br />
- Nézzünk meg egy filmet.- ajánlottam.<br />
- Van egy jobb ötletem.- mondta Annabell gonosz mosollyal.- Gyere Sophie.<br />
- Hova ?<br />
- Fel a szobámba. Luke , te menj öltözni , maradj a fekete farmer , fekete póló kombinációnál. Gyere Sophie , elviszlek titeket egy klassz helyre. Találkozunk itt lent kerek két óra múlva. Pontosabban 5 óra 34 perckor. Nyomás.<br />
<br />
- Nem !- mondtam hisztisen , amikor Annabell végre kinyögte , hogy hova megyünk.<br />
- Ne már ! Jó buli lesz ! És végre te is kimozdulsz a házból.- mondta Annabell ruhákat válogatva.<br />
- Luke tudja , Hogy buliba rángatsz el minket ?<br />
- Majd megtudja. Ezeket vedd fel.<br />
- Miért akarod , hogy pont ma este elmenjünk?<br />
- El kell intéznem valamit , és nem akarok egyedül menni. Max 20 perc Sophie , és jövünk haza.<br />
- Miért nem mondtad el Luke-nak , ha csak ennyiről van szó?<br />
- Mert ha előre tudja , biztos nem enged el egy vámpírokkal teli buliba.<br />
- Sophie, máma nem fognak bántani.<br />
- Hogy érted ?- kérdeztem értetlenül.<br />
- Telihold van. Ha egy vámpír ezen az estén embervért iszik , meghal. Idióta vérfarkasok , és az idióta törvényeik.- mondta Annabell unott arcot vágva.<br />
- Miért ?<br />
- Mert ez az egyedüli este , amikor a vérfarkasok átváltoznak , csak ilyenkor tudnak vadászni.<br />
- Nem értem.<br />
- A vérfarkasok és a vámpírok ellentétek. Ha egy vérfarkas a vámpír vadászidejében vadászik , meghal. Ha nem szegjük meg a törvényeket , nincs háború. Így mindenkinek jobb. Most már menj , és öltözz át. - mondta Annabell , egy csomó ruhát a kezembe nyomva.<br />
- Te teljesen hülye vagy ?- kérdeztem , amikor felvettem az Anabellel által kiválasztott ruhákat. - Ez egy blúz , hol a nadrág ???<br />
- Az egy ruha. - mondta Annabell , miközben sminkelte magát.<br />
- Nem ! Ez egy blúz ! Kérek egy nadrágot. - húzogattam magamon a darabot.<br />
- Az egy ruha. És habár nekem nagyobb a mellbőségem , mint a tiéd , elég jól áll.<br />
- Úgy nézek ki mint egy ribi.<br />
- Nem igaz , és most gyere , ki kell sminkeljelek. - ragadta meg a vállam , és leültetett egy székre.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4ShtLP97Eee0t4ed96op-mJCGszBcVhyphenhyphendVZgB7zhH98NG073dqGmZEmmmBh_f_WuogmT3HbKgk4WWfHIQ9cxR3v76mymN0dfdZiYTvVQIrpxQIvsWRQXnjUkYT4SvoSBwkn3CWfqt_cDg/s1600/Rps2prihsE.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4ShtLP97Eee0t4ed96op-mJCGszBcVhyphenhyphendVZgB7zhH98NG073dqGmZEmmmBh_f_WuogmT3HbKgk4WWfHIQ9cxR3v76mymN0dfdZiYTvVQIrpxQIvsWRQXnjUkYT4SvoSBwkn3CWfqt_cDg/s1600/Rps2prihsE.gif" height="128" width="320" /></a></div>
<br />
- Na jó. Annabell, hova megyünk ???- kérdezte Luke amiután lementünk a nappaliba.<br />
- Egy buliba.<br />
- Sophie, menj fel és öltözz át. - mondta Luke nyugodtan.<br />
- Mi van ? De még nem is mondtam , hogy vámpír bulira megyünk. - Luke fél percig csak nézte Annabell -t , majd felém fordulva mérgesen megszólalt.<br />
- Sophie, menj fel , és öltözz át.<br />
- Nem ! Komolyan Luke , telihold van. Ilyenkor nem bántják.<br />
- Annabell. Nem tudom , hogy gondoltad , hogy elengedem Sophie-t.<br />
- Luke , hallottál arról a szóról , hogy szórakozás ? Megtíltod Sophie-nak , hogy szórakozzon. - habár nagy kedvem nem volt bulizni , Annabell-nek igaza volt. Erről akaratlanul is Madeline jutott eszembe. Luke tényleg fogságban tart. De tudom , hogy szeretetből teszi.<br />
- Annabell , menj te a buliba. Én is inkább itthon maradnék. - mondtam suttogva , mert nem akartam , hogy veszekedjenek.<br />
- Kösz Sophie. Menjetek a fenébe! - ordította Annabell.<br />
<br />
- Sophie , könyörgöm menj és öltözz át. - mondta Luke mérgesen.<br />
- Hé , nyugi .- öleltem át a derekát.<br />
- Hogy szeretnéd , hogy megnyugodjak ?- ordította az arcomba , mire a meglepődéstől hátra tántorodtam.<br />
- Nem értem , hogy miért vagy ilyen ideges. - emeltem fel a hangom.<br />
- Mert felelőtlen ! Tudja jól , hogy mennyi veszély fenyeget , és ő mégis egy vámpírokkal teli buliba akar vinni.<br />
- Nem vagyok gyerek , tudok vigyázni magamra !- most már én is ordítottam.<br />
- Nem szabadna elhagyd a ház területét!<br />
- Nem vagyok a foglyod , nem zárhatsz be!<br />
- De igen !- ordította dühösen. Én pedig olyat csináltam , mint még soha. A tenyerem nagy csattanással ért a fiú arcához. Luke kerek szemekkel nézett rám , az arcát pedig megdörzsölte , ott ahol a tenyerem helye lassan kirajzolódott. Még mindig ideges voltam , és Luke sem tünt a legnyugodtabb személynek. Dühös szemekkel néztük egymást , majd hirtelen nagyon közel kerültünk egymáshoz. Puha ajkaival vadul csókolta az enyémeket. A keze a combomra csúszott , úgy késztetve ugrásra. A lábaimat összefontam a csípője körűl. A kezei vándor útra indultak a hátamon , míg meg nem találták a ruhám cipzárját. Luke megszakította a csókot , ami halk nyögést váltott ki belőlem. Újra sűvített a szél a fülembe , majd már Luke ágyában feküdtem , és közben a ruha is lekerült rólam. Hevesen csókolta az ajkaimat , majd a melltartó csattjához nyúlt.<br />
- Szeretlek Sophie. - suttogta , és kicsattolta a melltartót amit a szoba valamelyik sarkába dobta .<br />
- Én is . - mondtam és lehúztam magamhoz.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-64920178008963611032015-01-12T05:54:00.000-08:002015-01-12T06:18:56.463-08:001. díj <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRd173Gii9VKHfyN5VByPYFjjrWdebp5ekYajs8RZK7seUr3GFRyZ-Ty6Uh5n8-RbfSB2MC_G25SpRQQlIIGsREX90ORpWL1pj3RI-w3ggtq-iHhhjAAA8SIrl9uNDANjpZFEYxBNCWEAi/s1600/liebster_award.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhRd173Gii9VKHfyN5VByPYFjjrWdebp5ekYajs8RZK7seUr3GFRyZ-Ty6Uh5n8-RbfSB2MC_G25SpRQQlIIGsREX90ORpWL1pj3RI-w3ggtq-iHhhjAAA8SIrl9uNDANjpZFEYxBNCWEAi/s1600/liebster_award.png" height="320" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
Köszönöm az első díjamat <a href="http://tulaboldogsagon-evii.blogspot.hu/" target="_blank">Évi</a>nek , a "<a href="http://tulaboldogsagon-evii.blogspot.hu/" target="_blank">The hapiness too</a>" című blog írónőjének.<br />
Ajánlom mindenkinek.<br />
<br />
<br />
<br />
Szabályok:<br />
<br />
- Írj 10 dolgot magadról<br />
-Válaszolj 10 kérdésére<br />
- Tegyél fel 10 kérdést<br />
- Küld tovább<br />
- Íratkozz fel a küldött blogjára<br />
<br />
<br />
<u>10 dolog magamról :</u><br />
<u><br /></u>
- Göndör a hajam , amit tiszta szívemből utálok , emiatt többször kivasalom.<br />
- Imádom a 5sos-t , a Green Day-t , a One direction-t és a Beatlest (egyedül vagyok a családban , aki bírja a zenéjüket , ennek nem értem az okát ).<br />
- A matek a legnagyobb ellenségem , az agyam egyszerűen képtelen felfogni.<br />
- Sorozat mániás vagyok ( Glee , The vampire diaries , the Carrie diaries , pretty little liars )<br />
- Imádok olvasni , rengeteg könyvet elolvastam már , a kedvenceim : The mortal instruments , Csitt,csitt , Luxen sorozat , Abbi Glines sea breeze sorozata , twilight , Leiner Laura összes könyve és sok más<br />
- Nagyon szeretek rajzolni , sokan is mondták , hogy tehetséges vagyok<br />
- Kedvenc elfoglaltságom az olvasás , a nettezés , az írás , a filmek vagy sorozatok nézése , a zenehallgatás és persze az alvás<br />
- I Love Nutella<br />
- Az idegenek számára csendes vagyok és jó "kislány" , a barátaim számára totál idióta :-D<br />
- Miközben ezt írtam almát ettem és 5sos-t hallgattam <3<br />
<br />
<br />
<u>10 kérdésre a válasz</u><br />
<u><br /></u>
<br />
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<span style="line-height: 21.5599994659424px;">-Fizika vagy kémia?</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<span style="line-height: 21.5599994659424px;"> - Kémia ( csak azért , mert jól hangzik a " kémia van köztünk" mondás :-D , másképp egyik sem )</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Melyik zene inspirál a legjobban?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Minden 5sos szám.</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Van olyan, akiért tűzbe mennél?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Igen</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Ha igen, ki?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<span style="line-height: 21.5599994659424px;"> </span><span style="line-height: 21.5599994659424px;">- A szüleim , habár rengeteget veszekednek velem , én szeretem őket</span></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Melyik szuper erőt választanád, gondolatolvasás vagy repülés?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Gondolatolvasás , jó lenne tudni , hogy mit gondólnak rólam az emberek.</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Mennyire veszed komolyan az életet?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Szerintem eléggé komolyan veszem , minden eggyes percet próbálok kiélvezni.</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Melyik az az étel, amihez nincs az a pénz, hogy megedd?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Bármi , amiben gomba vagy vanília van , és a csiga.</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Mennyire vagy pozitív beállítottságú? </div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Csak ritkán vagyok negatív beállítottságú , legtöbbször pozitivan gondolkodom.</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Inkább a régebbi zenéket szereted, vagy a mai dalok hoznak lázba?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Mind a kettőt szeretem.</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Melyik filmbe mennél színésznek?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- A csontvárosba. Szívesen megcsókolnám Jamie Campbell Bower-t . :-D</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<br /></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<u>10 kérdés</u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
<u><br /></u></div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Melyik lenne az a 3 dolog , amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Filmek vagy sorozatok ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Kedvenc zenéd ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-A szüleid tudják , hogy blogot írsz ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
-Van kedvenc könyved ? Melyik ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Hogy hívják az első blogodat ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Mennyire szereted a matekot 10/? ?</div>
<div style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">
- Szereted a The vampire diaries-t<span style="line-height: 21.5599994659424px;"> ?</span></div>
<div>
<span style="font-family: 'Times New Roman', Times, FreeSerif, serif; font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">- Ha igen akkor Damon vagy S</span><span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;">tefan?</span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><br /></span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><u>Akiknek küldöm</u> :</span></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><br /></span></span>
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><a href="http://justbefreeharrystyles.blogspot.hu/" target="_blank">Just be FREE</a></span></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><a href="http://thevictim-zaynmalik.blogspot.ro/" target="_blank">The Victim</a></span></span><br />
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><a href="http://lorettasblog5sos.blogspot.ro/" target="_blank">Wherever You Are</a></span></span></div>
<div>
<span style="font-family: Times New Roman, Times, FreeSerif, serif;"><span style="font-size: 15px; line-height: 21.5599994659424px;"><br /></span></span></div>
<div>
</div>
<div>
</div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
<div>
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-21179048230874039862015-01-09T04:33:00.003-08:002015-01-09T04:35:11.053-08:00Segítség a mindenkinek blogverseny<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">Dága olvasóim. Most van rátok nagy szükségem . Jelentkeztem a " Segítség a mindenkinek " nevű blogon megrendezett versenyre , ahol csak úgy nyerhetek , ha TI rám szavaztok. Nagyon hálás lennék ha megtennétek ezt értem.</span><br />
<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">Itt lehet szavazni rám </span><a href="http://segitsegamindenkinek-giger.blogspot.hu/" rel="nofollow" style="background-color: white; color: #3b5998; cursor: pointer; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px; text-decoration: none;" target="_blank">http://segitsegamindenkinek-giger.blogspot.hu/</a><span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;"> , a Legjobb fanfiction kategoriában </span><br />
<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">A végzet ajándéka - Timi ( ez az én blogom )</span><br />
<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;">Előre is köszönöm.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglA0V8lzEwMULqr5xPWhTGtfCmPfuDSUmz6SrUZ37-qDQNVk_FHczrexG9YIEuiQP6Z6VNktTYGXfZeA8FRqQJzWOrGLQiKgeo3TtIJl47LrsZTvnaPlK0BYx4lCzPNaz4B9cOPALd9LBi/s1600/APDC1049.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglA0V8lzEwMULqr5xPWhTGtfCmPfuDSUmz6SrUZ37-qDQNVk_FHczrexG9YIEuiQP6Z6VNktTYGXfZeA8FRqQJzWOrGLQiKgeo3TtIJl47LrsZTvnaPlK0BYx4lCzPNaz4B9cOPALd9LBi/s1600/APDC1049.jpg" height="300" width="400" /></a></div>
<span style="background-color: white; color: #141823; font-family: Helvetica, Arial, 'lucida grande', tahoma, verdana, arial, sans-serif; font-size: 14px; line-height: 19.3199996948242px;"><br /></span>Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-68960522407468998962015-01-07T11:44:00.003-08:002015-01-07T12:10:34.356-08:0011. rész - Tökéletes pillanat<i>Mindenhol vörösses lángok égtek , megperzselve a fákat , a bokrokat és a földre hullot , száraz leveleket. Körülöttem élettelen testek feküdtek. A kezeimre pillantottam , amiket meggyvörös színre festett a vér. Kezeimről az előttem térdelő szőke fiúra pillantottam. Szemei csillogtak a könnyektől amikből a fájdalom , a bánat és a félelem jeleit fedeztem fel. És ezeket mind én okoztam neki.</i><br />
<i>- Sophie....- mondta rekedten , és akkor rájöttem , a fiú aki előttem állt Luke volt. Szívem nagyot dobbant. Melegség töltötte meg a fagyos szívemet , de amilyen hamar jött , olyan hamar is távozott , a meleg érzés. Szerelem. Emlékeztem a szerelem emlékére. De az emlék rettentően távoli volt. Felemeltem a tőrt fogó kezem , és a szőke felé irányítottam. Könnyek folytak végig az arcán.</i><br />
<i>- Szeretlek- suttogta , mire a tőrt beleszúrtam a szívébe.</i><br />
<i><br /></i>
Úgy ébredtem fel , hogy torkom szakadttából ordítok. Nemsokára az ordításom köhögéssé változott. Úgy éreztem , hogy mindjárt kiszaad a mellkasom. Két ölelö kar fonódott körém , és csak akkor vettem észre , hogy az egéssz testem rászkódik.<br />
- Ssss. Minden rendben.- suttogta a fülembe Luke , mire megpróbáltam egy kicsit helyrehozni magam. Percekbe telt mire elhelgattam , és a szuszogásom is normális lett . Luke melkhasának dőlve halgattam nyuktató szavait , amik kopogást hallottam , majd Annabell jelent meg.<br />
- Jól vagy ?- csukta be maga után az ajtót.<br />
- Mondtad , hogy ismertél egy nephilimet.- néztem Madelinera , mire blólintott. - Hogy őlték meg ?<br />
- Sophie.- kezdte Annabell- a nephilimeket nem lehet megőlni.<br />
- De akkor hol van most?<br />
- Az eggyik bukott anygal létrehozott egy koporsót , amelyik erősebb a nephilimeknél. Abba van bezárva. Élve eltemették. Nem lennék a csávó helyében.- húzta el a száját Annabell.<br />
- Miért kérded ?- hallottam meg Luke hangját , mire nagyot nyeltem.<br />
- Azt akarom , hogy engem is eltemessetek.<br />
- Mi van ?!- kérdezte Luke és Annabell egyszerre.<br />
- Nem akarok senkit sem bántani.- mondtam , és éreztem , hogy újra könnyek gyűlnek össze a szemem sarkába.<br />
- Nem fogsz senkit sem bántani. Oké. Együtt megbírkózunk az akadályokkal , és boldogan fogunk élni.- mosolygott Luke , és lágy puszit nyomott az arcomra.<br />
- Igaza van Luke-nak. Vigyázunk rád. Ne is gondóly ilyenekre.- ült le Annabell az ágyra , és átölelt , Luke-kal együtt. Ők a barátaim , és nem engedem meg senkinek , hogy bántsák őket. Még magamnak sem.<br />
- Oké.- vettem egy mély levegőt és mosolyra húztam ajkaimat.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjGtM4LYM4CeQIcHUqQaj7dVu9gGh52g8k7JfvPnhaE5MhER6kQMIqn1bDvC1NjgFNtVHMq6E6eESs53D5fXVPEMZlywzsTNG5ak815cJunx2DKxWtA7F1PhZcVk1E94TmKyJ4qgaEsCbK/s1600/tumblr_inline_mot971fCDg1qz4rgp.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjGtM4LYM4CeQIcHUqQaj7dVu9gGh52g8k7JfvPnhaE5MhER6kQMIqn1bDvC1NjgFNtVHMq6E6eESs53D5fXVPEMZlywzsTNG5ak815cJunx2DKxWtA7F1PhZcVk1E94TmKyJ4qgaEsCbK/s1600/tumblr_inline_mot971fCDg1qz4rgp.gif" /></a><br />
<br />
<i>Egy hónap.</i> Gondoltam magamban , miközben a palacsintámat ettem. <i>Az ember ilyenkor azon töri a fejét , hogy hol tartsa a szülinapját , milyen ajándékot kérjen , és ehez hasonló dolgokat. Én viszont csak azt tudom remélni , hogy ha átváltozom , nem ölöm meg a barátomat , és azokat akiket szeretek.Milyen érdekes....</i><br />
- Sophie !- hallottam meg Annabell hangját, majd egy pillanat alatt mellettem termett , egy papírt szorongatva.<br />
- Az mi ?- kérdeztem a pappírra célozva.<br />
- Ma október 15.- mondta boldogan.<br />
- És ?- kérdeztem értetlenűl , mert nekem ez a nap csak azt jelezte , hogy közeledek a végzetem napjához.<br />
- Hogy érted azt , hogy és ?- kérdezte Annabell nagy szemekkel nézve rám.<br />
- Nem tudom , hogy mit jelent ez a nap.- mondtam megvonva a vállam , mire Annabell tátott szájjal meredt rám.<br />
- Sophie ! Ma a plázában 50 százalékos árengedmény van! Megyünk vásárolni.<br />
- Annabell , nincs nagy....<br />
- Ki ne merd mondani , hogy nincs kedved!- szaktotta félbe a mondatomat.<br />
- De...<br />
-Nem.- mondta határozottan Annabell.<br />
- An.....<br />
- felejtsd el!- nézett rám kutyaszemekkel. - Megyünk vaásárolni , és téma lezárva. Siess az evéssel.- mondta , majd már el is tűnt. Szupper , menjünk vásárólni.<br />
<br />
A plázában rengetegen voltak . Lökdöstek a kifosztott áruházakban , a polcokról pedig minden klassznak mondható dolgot megvettek. Annabell összeveszett pontosan 4 eladóval , akik közül csak egy ment hátra a raktárba , hogy kihozzák Annabellnek a " tökéletes" ruhát. Persze , amikor felpróbálta , már nem tetszett. Magamnak választottam egy aranyosnak mondható ruhát , míg Annabell telipakolt egy egéssz kosarat. Végül kb 3 óra rohangálás után rengeteg ruhával beálltunk a sorba , ami nem volt rövid , és szerencsénkre valamit elszámólt a kasszás is. A sor nem haladt , és valamilyen érthetetlen ok miatt túlfűtötték az egéssz plázát , ezért mire a kasszáshoz értünk teljesen leizzadtam , Annabell pedig totál idegbeteg lett.<br />
<br />
-Soha többet nem jövök vásárolni.-morrogta Annabell , amikor a sok ruha miatt elszakadt a szatyor , és minden a mocskos földre esett.<br />
- Soha többet nem jövök VELED vásárolni.- mondtam , mivel már meguntam Annabell hisztijét.<br />
- Komolyan Sophie ? Nem is tudod min mentem keresztül. Azt hiszem vagy hárman szembe köhögtek!- fintorodott el.<br />
- Igazad van.- kezdtem mosolyogva- nem tudom , mert nem voltam melletted minden percben.- folytattam idegesen. Úgy látszik , hogy a hiszti ragályos.<br />
Mire végre sikerült elindulnunk a pláza parkolójából tiszta idegroncs lettem Annabell idióta " menjünk a plázába , mert klassz lessz " ötletétől. Még jó , hogy nem éreztem túl jól magam , amikor hazaéertem. Persze Luke egy egézségeset röhögött rajtunk , mikór elmeséltük, hogy mi történt a plázában.<br />
- És nekem mit vettetek?- kérdezte Luke mosolyogva , mire Annabellel egyszerret rávágtuk , hogy " semmit ".<br />
- Akkor nyomás vissza.- modta , és újra elröhögte magát.Annabellel együtt pislogás nélkül néztünk , a röhögéstől fetrengő Lukera. Most komolyan , mi olyan vicces ?<br />
<br />
Este Annabell valamilyen fiúval ment randira , így egyedül maradtam Luke-kal. Miközben tusolt , az ujjaimat piszkálva gondolkodtam.<br />
<i>Annabell azt mondta , hogy csak az igaz szerelem segítségével tudom életben tartani Luke-ot. Azthiszem maximum 6-kor csókol meg , na meg persze vele alszom minden éjjel. Ezen kívül semmi. Túl kevés az idő. </i><br />
<i><br /></i>
- Annyira jó lenne néha tudni , hogy mi jár a fejedbe.- suttogta Luke a fülembe. Észre sem vettem , hogy kijött a fürdőszobából. A fejét a vállamra hajtotta , a kezével pedig a hasamat simogatta.<br />
- Félek.- suttogtam az ablakra nézve , amin keresztül már a hold fénye világította meg a szobát.<br />
- Minden rendben lessz.<br />
- Nem . Vagyis.... Nem tudom. Luke , még az sem biztos , hogy a szerelem segít. Vagyis az igaz szerelem csak a mesékben létezik. Nem tudom.- temettem zavartan az arcom a tenyerembe.<br />
- Sophie , te kételkedsz bennem?- kérdezte értetlenséggel a hangjában.<br />
- Én nem , csak.... Tudom , hogy érzel valamit irántam , csak nem tudom az elég-e. Én nagyon szeretlek , ne érts félre , csak túl kevés az idő.<br />
- Sophie , nem lessz semmi baj. És azután rengeteg időnk lessz. Mindenre.-nyomott puszit az arcomra.<br />
- Nem. Tönkre fogok tenni mindent. - fordítottam hátat Lukenak.<br />
- Sophie....<br />
- Szép álmokat.<br />
- Sophie ne csináld.....- éreztem meg kezeit a vállamon , amik a hátamra fordítottak. Erős karjaival közrefogta a fejem , úgy támaszkodott meg felettem . Pár másodpercig csak némán néztük egymást.<br />
- Szeretlek- suttogta , majd lágyan megcsókolt. Szavai egésszen az űrbe repítettek. Annyira csodás érzés fogott el. A gyomromban a pillangók felébredtek , és tudtam , ez életem eddigi legtökéletesebb pillanata. Ez volt a tökéletes pillanat, az alkalom. Csak ő , én , mi....... Tökéletes. Újra megcsókolt, de most úgy igazán. A pulzusom valahol az egekben járt. Most már teljesen rajtam feküdt. Két kezével a hajamba túrt, én pedig a hátát simogattam. A bizsergő érzés minden sejtemet körbevette . Az eggyik keze végig csúszik a derekamon , majd a csípőmről egészen a combomig , amit felhúz a csípőjéhez. Az alkalmat kihasználva fordulok egyet , így most én vagyok felül. Luke belemosolyog a csókba és játékosan beleharap az ajkamba. Ügyetlenűl próbálom levetni róla fehér pólóját. Amikor sikerül megszakítom a csókot és vegigsimítok a tetovált melkhasán.<br />
- Tökéletes. - suttogtam , majd rájöttem , hogy mit mondtam , ezért zavartan nézek a kék szempárba.<br />
- Nekem te vagy a tökéletes. - suttogta vissza , majd újra megcsókolt. A pólómat rutinosan húzta le rólam , majd a melltartó csattjához nyúlt.<br />
<i>Kopp. </i>Hallatszott a folyosóról. Luke megszakította a csókot és az ajtó felé nézett.<br />
<i>Kopp.</i> Hallatszott sokkal jobban a magassarkú cipő érintkezése a padlóval. Majd újra és újra.<br />
- Annabell. - suttogta Luke, mire rémülten néztem az arcába.<br />
- Most mit csinálunk ???<br />
- Aludj !- vont a melkhasára , mire becsuktam a szemem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPk3SUeskABLcYkRd1sH5wcCgeZlu7kZWGdAWkuz8bBV6cTRSyBbaYzvBK9_qUgzSKV5JQFsyjrxX7nLH4mNuS-uOhleaGpsWuMa7-wdKP2CMYt11K7szDlqceqXDPvq3qFjQ2Ak_dM-m/s1600/tumblr_mw4qzl6rso1s8hnhko1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAPk3SUeskABLcYkRd1sH5wcCgeZlu7kZWGdAWkuz8bBV6cTRSyBbaYzvBK9_qUgzSKV5JQFsyjrxX7nLH4mNuS-uOhleaGpsWuMa7-wdKP2CMYt11K7szDlqceqXDPvq3qFjQ2Ak_dM-m/s1600/tumblr_mw4qzl6rso1s8hnhko1_500.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-61141815192080947002015-01-01T16:02:00.002-08:002015-01-01T16:02:27.739-08:0010. rész - Harry<i>Húú , gyerekek, megérkezett a 10. rész is. Nem gondoltam volna , hogy valaha is elérek egy blog közepére. Köszönöm , hogy ilyen sokan olvastok. </i><br />
<i>Timi</i><br />
<i><br /></i>- Most nagyon jól figyelj Sophie. Rengeteg bukott angyal végezni akar veled. Azt hiszem Luke az egyetlen aki nem akar megőlni. Ha nephilim leszel , semmi más nem fog számítani. Érted? Semmi. A vágy , hogy elpusztítsd a bukott angyalokat erősebb lessz mindennél.-mondta komoly hangot.<br />
- Mit tehetünk ellene ?- kérdezte Luke , miközben hátulról átkarolt.<br />
- Nem mehetsz sehová nélkülem , vagy Luke nélkül. Nem bízhatsz senkiben. Állítólag nem lehet semmit tenni ellene. Nem hiába áldozta fel az életét annyi angyal. Egy legyőzhetetlen fajt hoztak létre. De , szerintem az igaz szerelem legyőzheti a gyilkolási vágyat.- monda a lány huncut mosolyra húzva a száját.<br />
- Ezeket honnan tudod? Miért akarsz segíteni? Te nem vagy az a típus. - mondta Luke értetlen arccal.<br />
- Azért mert a nyomorult tesód összejött az ük-ük unokámmal.- emelte fel a hangját Annabell.<br />
- Mi?- kérdeztem Luke-kal egyszerre. Az egyik pillanatban még éreztem Luke ölelő karjait , a következőben pedig kezei Annabell torkát szorították.<br />
- Nem hiszek neked ribanc!- ordította Luke.<br />
- Lu-u-ke- mondta Annabell fuldokolva.<br />
- Luke ! Engedd el !- sikítottam , majd odaszaladtam és ráraktam a kezemet dagadó izmaira. Azonnal elengedte Annabellt , felém fordúlt , és szomorúan nézett rám.<br />
- Jól vagy ?- segítettem fel Annabellt a földről , mire bólintott.<br />
- Akkor Sophie az unokahúgom ?- kérdezte Luke idegesen. <i>Ez már túl sok</i>- gondoltam magamban , és elindultam a lépcső felé.<br />
- Sophie- ragadta meg a karom Luke- hová mész ?<br />
- Le a konyhába. muszáj igyak valamit.- mondtam rekedten és éreztem ahogy könnycseppek gyűlnek össze a szemem sarkában.<br />
- Rendben .- engedett el , én pedig lesiettem a lépcsőn.<br />
- Normális vagy ? Most vesztette el az édesanyját ! Ez most mire volt jó ?- hallottam meg Luke hangját.<br />
- Tudnia kell.- mondta Annabell halkan , vagy már én voltam távol.<br />
Egy pohárba vizet töltöttem, majd a kezembe véve az ablakhoz léptem. Már sötét volt. <i>Szükségem van friss levegőre- </i>gondoltam magamban . Vissza sétáltam a nappaliba és megálltam a terasz ajtaja előtt. Luke és Annabell még mindig veszekedtek. Eszembe jutottak Annabell szavai. <i>Ha nephilim leszel , semmi más nem fog számítani. </i>Megráztam a fejem és kiléptem az októberi hidegbe. <i>A vágy , hogy elpusztítsd a bukott angyalokat erősebb lessz mindennél. </i> Legördült egy könnycsepp az arcomon , majd még egy. Ezt pedig követte vagy száz. <i>Szeretem Luke-ot. Igaz nem ismerem olyan jól , de 100 százalékosan megbízom benne.</i> A gondolataim 100 felé cikáztak, majd valami kemény ütközött a fejemnek , majd a kemény földnek estem. A torkomból hangos kiáltás szakadt fel. Minden feketeségbe burkolózott. Éreztem ahogy kemény karok emelnek fel a földről. Legelőször azt hittem , hogy Luke.<br />
- Sophie !- hallottam meg Luke kétségbeesett hangját.<br />
- Neee! - hallottam Meg Annabell édes hangját is. Majd elnyelt a sötétség.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9_SlBdUXP94JkwzUKt3Y8BtE3LcZcpFb5lN7X_2zxdcKj2xCwYpLQI2TH-qI9qdyLSCkhlr1K7wEa4_qnIODcg5QL_N7dZNAg2zDZvWxERKoq2eC2pE1R4sUdUB1Cr7VTpe-WgGJeMyQF/s1600/809642.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj9_SlBdUXP94JkwzUKt3Y8BtE3LcZcpFb5lN7X_2zxdcKj2xCwYpLQI2TH-qI9qdyLSCkhlr1K7wEa4_qnIODcg5QL_N7dZNAg2zDZvWxERKoq2eC2pE1R4sUdUB1Cr7VTpe-WgGJeMyQF/s1600/809642.gif" height="135" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<i><br /></i>
<br />
Egy sötét helyen ébredtem fel.Egy széken ültem , akezem pedig a székhez volt kötözve. Mocorogni kezdtem, de semmi esélyem sincs a szabaduláshoz. Körbe nézek. <i>Hol vagyok ? </i><br />
<i>-</i> Felébredtél Sophie ???- hallottam meg egy ismerős férfihangot. <i>Ilyen nincs.</i><br />
- Harry ?- suttogtam halkan a sötétsébe meredve.<br />
- Hello tesó.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnU1b6a-_HJWc3bjuit8fl-zAyJYNJDpgwedZKCVp_u_nKeadKEg1wboBfLpRrx5bqJdNj0tOW7T5Uu8NRoxAbDRbb6Avr_7Gvj9-HXr9ZA1BCUMltk5QoKQoWl7XxyF_RLN94DYGQmZet/s1600/763674.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjnU1b6a-_HJWc3bjuit8fl-zAyJYNJDpgwedZKCVp_u_nKeadKEg1wboBfLpRrx5bqJdNj0tOW7T5Uu8NRoxAbDRbb6Avr_7Gvj9-HXr9ZA1BCUMltk5QoKQoWl7XxyF_RLN94DYGQmZet/s1600/763674.jpg" height="320" width="213" /></a></div>
- Te nem..?<br />
- De igen halott vagyok.- mondta közel hajolva hozzám.<br />
<i>Ez nem Harry. Neki zöld szemei vannak. Az előttem álló srácnak pedig szürkék. Harry halott. Autóbalesete volt.</i><br />
- Oldozz el !- ordítottam.<br />
- Miért tenném ?- kérdezte pimasz mosollyal.<br />
- Mert a tesóm vagy!<br />
- Nem ! Te nem vagy a tesóm! Te egy szörnyeteg vagy! Végeznem kell veled !- emelte fel kezét , a tenyere pedig nagyot csattant az arcomon. Azonnal könnyek csúsztak végig az arcomon.<br />
- Ha nem lettél volna te , akkor még most is élnék! Rád vadásztak , és mégis én haltam meg.<br />
- Ez nem az én hibám .- suttogtam.<br />
- De igen! Én ültem be az autódba !<br />
- Az nem az én hibám ! A bukott angyalok hitették ezt el veled. Nem kell rájuk hallgatnod .-mondtam.<br />
- De igen. újra élhetek , ha este 12-ig megöllek.<br />
<br />
- Harry , a testvérem vagy!- kiáltottam.<br />
- Hazugság ! Ha a tesód lennék , én is nephilim lennék.- ordított az arcomba.<br />
- Az vagy! A bukott angyalok hazudnak! Nem bízhatsz bennük! Keresünk más utat. Segíttek neked!- szinte már könyörögtem az életemért.<br />
- Most térhettem vissza a testembe ! És én meg akarom tartani ! Még akkor is ha gyilkolnom kell !<br />
- A testvérem vagy Harry! Kérlek.<br />
- Szia Sophie.- mondta , majd rám szegezte pisztolyát.<br />
A szemeimet szorosan becsuktam. A gondolataim Luke és anyu körül forogtak. majd eszembe jutott Harry , amikor még élt. Ahogy zöld szemeivel figyel. Aki szorosan átölelt , amikor elmondom neki , hogy megint kikacagtak a suliban. Aki jóban , rosszban mellettem volt. Az a Harry örökre meghalt.<br />
Pisztoly durranás hallatszott. Majd Harry sikolya. Tágra nyílt szemekkel néztem az előttem fekvő srácot. A tenyerét a szívéhez szorította. Szürke szemei vissza kapták a zöld színt , amit annyra imádtam.<br />
- Sophie...- mondta suttogva , majd szemei becsukodtak.<br />
Tátott szájjal néztem fiúra. <i>Te jó ég ! Ez a srác saját magát őlte meg!</i> Sikításra nyitottam a számat , de mielőtt a hang kijött volna a torkomon , egy kéz nyomódott ajkaimra. A fejemet akaratlanul hátra fordítottam.<br />
- Nyugi kicsi. Ki viszlek innen.- hallottam meg egy selymes női hangot, de nem láttam meg ki beszél.<br />
Egy kéz szorította meg a vállamat , én pedig lassan elaludtam.<br />
<br />
A nedves fűben ébredtem , a fejem egy fa törzsének volt támasztva. Lassan felültem , és körbenéztem. A tó partján vóltam , a nap is fent volt , a meleg sugarai a bőrömet cirogatták. Próbáltam felállni , de annyira fájt a fejem , hogy képtelen voltam rá. Majd fény sebességgel tértek vissza az este történtek emlékek. Harry és a szavai , a pisztoly és a női hang . Megpróbáltam visszaemlékezni arra , hogy , hogy kerűltem ide , de minden annyira homályos.<br />
- Sophie !!- hallottam meg egy ismerős hangot. Annabell rettentően hamar ért mellém , és a kérdésekkel halmozott el.<br />
- Jól vagyok.- motyogtam halkan.<br />
- Nekem nem úgy tűnik.-mondta a fejét rázva- fáj valamid ?<br />
- A fejem.- mondtam.<br />
- Úr Isten ! Te véres vagy.És forró.Na gyere ,- kapott az ölébe.<br />
<br />
- Hol van Luke ? - kérdeztem , amikór Annabell lefektetett és betakart.<br />
- Bezártam a pincébe.- mondta gonosz mosollyal.- Betörte az eggyik ablakit , annyira ideges volt. Nem tudtam mit kezdeni vele. De megyek és idehívom. Oké?- kérdezte.<br />
- Siess.- suttogtam.<br />
Alig telt el pár másodperc , máris meghaltam Luke sietős lépteit a folyosón.<br />
- Sophie! - suttogta , amikor belépett az ajtón. Meg sem állt egészen az ágyig. Letérdelt , megfogta a kezemet , a fejét pedig a hasamra helyezte.<br />
- Utánnad mentem volna , de Annabell bezárt a pincébe. Annyira sajnálom. - motyogta.<br />
- Nem a te hibád. Nem kellett volna betörni azt az ablakot. - mondta fáradt mosollyal az arcomon.<br />
- Fáradt vagy ?- kérdezte , mire bólintottam , mire felállt.<br />
- Rendben , szükséged van valamire ? - kérdezte vissza nézve rám.<br />
- Luke...<br />
- Vízre ??- vágott a szavamba.<br />
- Luke...<br />
- Esetleg másra? - ez nem igaz , miért nem engedi , hogy befejezem a mondandómat.<br />
- Rád van szükségem te idióta. Nem veszed már észre ? - kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam.<br />
Luke a nyertesek mosolyával bújt be mellém a karját a nyakam alá helyezve a melkhasára vont. A másik kezével a hátamat simogatta. Valahogy így aludtam el.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-70971007114847259042014-12-30T04:58:00.002-08:002015-01-01T10:12:50.293-08:00Kritikák<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw2QI_GVExIWavyxLFRzTxubrSk5Tnlvhtt3EaJ_QhZTB7WQ9lWUT3c6MFyHZZ7iKmKVqTinvNuOPyG05cKvnw0Kr1HqhCog3MDnGCKX7aBVdogid5H_m8uqNCA7WOqgXpaiJ23AzmV-C5/s1600/Ariana-Grande-GIFs-teencelebfan-27816555-450-337.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhw2QI_GVExIWavyxLFRzTxubrSk5Tnlvhtt3EaJ_QhZTB7WQ9lWUT3c6MFyHZZ7iKmKVqTinvNuOPyG05cKvnw0Kr1HqhCog3MDnGCKX7aBVdogid5H_m8uqNCA7WOqgXpaiJ23AzmV-C5/s1600/Ariana-Grande-GIFs-teencelebfan-27816555-450-337.gif" height="239" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<a href="http://alizandevistyle.blogspot.com/" target="_blank">1. Kritika</a><br />
<br />
<a href="http://segitsegamindenkinek-giger.blogspot.ro/2014/12/a-vegzet-ajandeka-kritika.html" target="_blank">2. Kritika </a>Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-47518788263157861112014-12-28T11:00:00.001-08:002014-12-28T14:23:23.836-08:009. rész - AnnabellEz a rész most nem lett olyan hosszú, és annyira jó, ezért előre is bocsánatot kérek. De azért remélem tetszik majd nektek. Köszönöm a sok megjegyzést és pipát , és a 6 rendszeres követőt. A facebook csoportban már 16-on vagyunk. Nagyon szépen köszönöm , hogy olvastok. Előre is elnézést kérek a helyesírási hibák miatt ( ha vannak , de szerintem biztos vannak ). Már most elmondanám , hogy a blogot 20-25 részesre tervezem. Ennyit volt a mondani valóm.<br />
Jó olvasást , és előre is BOLDOG ÚJÉVET. Timi<br />
<br />
<br />
<br />
- Luke- kezdtem halkan- én....én nem is tudom- kerestem a szavakat , mire Luke még jobban magához szorított. Ez elég is volt ahoz , hogy újra eleredjenek a könnycsatornáim. Ha így folytatom , lassan ki is száradok.<br />
- Nagyon sajnálom- mormolta Luke a fülembe.<br />
- Nem a te hibád- öleltem át a derekát.- ha nem vagy ott , most már én is halott lennék.<br />
- Nem akarom , hogy haza menj , azt akarom , hogy itt maradj. Itt tudok vigyázni rád.- távolodott el töllem , hogy tudjon a szemembe nézni.<br />
- Köszönöm.- suttogtam meghatódva , aztán felnéztem a szemébe. A tengerkék szemei még az éjszakában is gyönyörűen csillogtak. Arra eszméltem fel , hogy Luke arca lassan közeledik az enyém felé, és keze közé fogta azt. Elakadt a lélegzetem. Habozott. A szemei az ajkamról a szemeimre vándoroltak , majd vissza. Mivel úgy éreztem , hogy mindjárt összeesek , ha nem csókol meg , megragadtam a tarkóját , és lehúztam magamhoz. Az ajka hihetetlen gyengeséggel simúlt az enyémhez , majd lassan mozogni kezdett , az enyémet is mozgásra késztette. Puha ajkai varázslatosan mozogtak enyéimen Lassan felült engem is magával húzva, és egyre hevesebben csókolt. Azt hiszem , ha megszakítottam volna a csókot , belehaltam volna. A karjaimat a nyaka köré fontam , így húztam őt közelebb magamhoz.<br />
- Sophie- suttogta rekedten , miközben eltolt magától.<br />
- Igen ???- néztem rá nagy szemekkel.<br />
- Ne érts félre- kezdte , miközben megfogta a kezem- fontos vagy nekem- mondta mire legördült az arcomon egy könnycsepp. Ezt Luke is meglátta.<br />
- Ne sírj csillagom.- ölelt át szorosan- Nem azt mondtam , hogy nem szeretlek , hanem azt , hogy nem akarom elsietni. Veled nem.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyf-9rUZLDYPlCd_Hg6UNGppkManIYH3lnt6H7ptchyphenhyphenmfQsiqw8EN_ti21eg38YBkrwC0U3zCktghIUZ42BVzGpg9zCHCHsrqwOlYnLthiOK7E-H5uLtL5Tcuen4WSZdRdoxbMywOeof31/s1600/tumblr_n9fwa3mR4j1tebftgo1_500.gif" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhyf-9rUZLDYPlCd_Hg6UNGppkManIYH3lnt6H7ptchyphenhyphenmfQsiqw8EN_ti21eg38YBkrwC0U3zCktghIUZ42BVzGpg9zCHCHsrqwOlYnLthiOK7E-H5uLtL5Tcuen4WSZdRdoxbMywOeof31/s1600/tumblr_n9fwa3mR4j1tebftgo1_500.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
1 hét múlva<br />
<br />
Most már jobban vagyok. Igazság szerint anyu temetése után teljesen összetörtem. Szörnyű rémálmaim voltak. Kezdtem lassacskán megőrülni. De sosem voltam egyedül. Luke vigyázott rám , egy percre sem hagyott magamra. Akkor sem amikor hisztiztem vagy amikor fuldokoltam a köhögés és a sírás miatt. Végig virrasztotta az éjjeleket miattam. Örökre hálás leszek neki.<br />
A gondolatmenetemet az ajtó nyílása szakította félbe.<br />
- Szia.- köszönt mosolyogva Luke , amikor meglátta , hogy ébren vagyok.<br />
- Szia.<br />
- Ma sokáig aludtál. Kipihented magad ???- kérdezte , miközben elhúzta a függönyt , hogy bejusson a napfény , a sötét szobába.<br />
- Aha- mondtam megdörzsölve a szemem.<br />
- Ma éjjel nem ébredtél fel- jött közelebb , és lágy puszit nyomott a homlokomra.<br />
- Mondhatok valamit???- kérdeztem.<br />
- Általában megtiltom , hogy beszélj velem , de most kivételt teszek.- mondta mosolyogva , mire rávertem egyet a karjára.<br />
- Idióta!- ráztam meg a fejem , miközben mosolyra húztam a szám.- Éhes vagyok. Lemehetek a konyhába, vagy.....<br />
- Sophie. Megmondtam , hogy ez már a te házad , azt csinálsz amit szeretnél. És van egy jó hírem. Megvették a házat.<br />
Hát igen. Luke , anyu halála után minden holmimat ide hozta , a házat pedig mára sikerült eladni.<br />
- Köszönöm- mosolyogtam.<br />
- Nincs mit , de most gyere enni. Azután pedig van egy meglepetésem.<br />
- Mi ????<br />
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés.- húzta gonosz mosolyra a száját , majd ajkait az enyémeimre tapasztotta , de hamar megszakította a kialakuló csókot.<br />
- Sophie! Sajnálom! Tudom , megbeszéltük , hogy nem csókollak meg , míg nem leszel jobban , de.....- egy csókkal halgattattam el , és mosolyra húztam a számat , amikor halk sóhaj szakadt fel a torkából , mivel beleharaptam az alsó ajkába.<br />
- Menjünk enni- mondtam kis idő után.<br />
<br />
- Na , hová megyünk ????- kérdeztem , miután befejeztem a gyümölcs saláta elfogyasztását.<br />
- A tóhoz.- mondta lelkesen.<br />
- Normális vagy ????- kérdeztem hitetlenkedve.<br />
- Miéert???<br />
- Luke , október van , a tó vize ilyenkor rettentően hideg.<br />
- Az Istenit. Te még nem vagy nephilim. Még érzed a hideget és a meleget.<br />
- Pontosan.De akkor mit csinálunk????- kérdeztem.<br />
- Lenne pár ötletem.- nézett rám , egy huncut mosoly kiséretében , mire elröhögtem magam- De szerintem nézzünk meg egy filmet.<br />
- Szerintem ez a legjobb döntés.<br />
<br />
Elballagtunk egy tál popcornal , kólával , csokival a nappaliba , ahol Luke elinditotta a filmet. Felvillant a kép , én pedig rágcsálva ültem le az ágyra , a popcornos tállal. Luke szorosan mellém telepedett le. A fejemet a vállára hajtva , és a hátamat a mellksának döntve néztem a filmet , ami mondjuk nem kötött le annyira mint Luke , aki egéssz végig az ujjaival a kézfejemet cirogatta.<br />
<br />
Luke ágyában ébredtem. Észre sem vettem , hogy elaludtam.<br />
- Annabell!!!! Be ne merj oda menni!!!!!- hallottam meg Luke hangját , majd nyílt az ajtó , és egy szöke lány lépett be rajta. Hirtelen elöttem termett , és szorosan átölelt. Annyira meg voltam lepődve , hogy reagálni sem tudtam.<br />
- Jajj, Sophie. Annyira örülök , hogy megismerhetlek. Egyáltalán nem hasonlítasz rám.- távolodott el tőlem.<br />
- Annabell???- kérdeztem meglepődve.<br />
- Ismersz???- kezdte csillingelő hangon- Annyira klassz nem ??? Láthatod az ezelőtt 200 évvel meghalt rokonodat.<br />
- Mi van ???- néztem Luke-ra kétségbeesetten, mire közelebb jött , és leült mellém.<br />
- Te nem meséltél nek rólam????- nézett Luke-ra felháborodva.<br />
- Képzeld el , hogy meséltem neki egy keveset rólad , de most akár el is mehetnél , ribanc.- morrogta Luke.<br />
- Jajj. Még mindig pipa vagy rám , amiért megcsaltalak ???? Az a férfi már rég nincs az élők között. És ahogy látom , neked sincs szükséged rám. De neki- mutatott rám- van. Sophie , segíteni akarok , ...<br />
- Nem kell a segítséged !!!! -ordította Luke.<br />
- Mit csobogsz kis patak ? Olyan gátat teszek az arcodra , hogy két hétig duzzadt lesz !!!- mondta Annabell csípőre rakva a kezét.<br />
- Wow! Annabell , a facebookról idézgetsz. Büszke lehetsz magadra.- tapsolt Luke cinikusan , mire elröhögtem magam. Ennél gyerekesebb beszélgetést még nem hallottam.<br />
- Visszatérve. Sophie , én jártam egy nephilimmel. Tudom milyen leszel az átváltozásod után. Segíthetek.- mondta komolyan.<br />
- Ne hidd el amit mond !!! Habár az is megtörténhet ,hiszen a félvilággal járt már.- mondta Luke , és hátradőlt az ágyon. Számba sem véve Luke-ot Annabell-re néztem.<br />
- Akkor tudsz segíteni ???<br />
- Igen.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNCqFFxToeAalm7DHjSKPnhXixnLthQvVuVL5yMB5QwHRq1GhUsNYs9hZTSxnfu3N_hC9CwZbccfoK8bRyuDUcPYKcK8Qc2QAswBpMiufnCpHsEkilVoDGeqK99i4A691KAcg26yVvpuX0/s1600/large.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNCqFFxToeAalm7DHjSKPnhXixnLthQvVuVL5yMB5QwHRq1GhUsNYs9hZTSxnfu3N_hC9CwZbccfoK8bRyuDUcPYKcK8Qc2QAswBpMiufnCpHsEkilVoDGeqK99i4A691KAcg26yVvpuX0/s1600/large.gif" height="179" width="320" /></a></div>
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-40648859831024246202014-12-23T05:48:00.000-08:002014-12-23T05:48:02.729-08:008. rész - Az angyal és az ördög<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Hello. Karácsony napjához közeledve gondoltam kirakom a nektek szánt karácsonyi ajándékomat. Nagyon szépen köszönöm a tölletek kapott biztatásokat. Köszönöm , hogy olvastok. Kellemes ünnepeket kívánok.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Timi.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sophie !!!!! Itt van Luke!- hallottam anyu hangját. Éppen a szobámban bámultam magam a tükörben. Nem sikerült időben elkészülnöm , mivel reggel amiután felkeltem segítettem anyunak elkészíteni az ebédet , és rendberakni a házat.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-Mindjárt jövök !!!- kiáltottam le. Egy fekete ruha mellett döntöttem , ami felül , a mellemnél tökéletesen simult , a szoknyarésze pedig libegössé bővült egésszen a térdemig. Egy fekete , saroknélüli cipővel társitottam . A hajamat pedig szabadon engedtem. Minimális sminket kentem az acomra , majd kiléptem a szobám ajtaján.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sophie , megkértelek , hogy terítsd meg az asztalt!- mondta anyu , amikor beléptem a konyhába.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hello.- mondtam Luke felé nézve.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Szia Sophie.- mondta majd végigmért a tengerkék szemeivel. Lassú mosoly terült el az arcán , amikor rájött , hogy elállt a lélegzetem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Megterítem az asztalt.- mondtam majd a szekrény felé mentem. Amikor Luke mellé értem , megfogta a karom , így kénytelen voltam megállni.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Gyönyörű vagy.- suttogta a fülembe , majd elengedett.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Vörös arccal léptem a szekrényhez , elővettem a terítéket , és megterítettem az asztalt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jó étvágyat.- ült le anyu a kerek asztalhoz , miközben rám és Luke-ra nézett.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jó étvágyat.- mondtam egyszerre Luke-kal.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- És mond csak Luke- kezdte anyu- mit tervezel , mit csinálsz , amiután befejezted a gimit???- fejezte be anyu , mire megállt a a húsgombóc a torkomon.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jaj! Sophie. Hogy lehetsz ilyen ügyetlen??- veregette meg a hátamat anyu , mivel annyira köhögtem, hogy könnycseppek folytak végig az arcomon. Amiután kicsit megnyugodtam , Luke-ra néztem. Ő tudta miért volt ilyen fura reakcióm.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem megyek egyetemre.- mondta ki Luke nemes egyszerüséggel .</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem ???- kérdezte anyu hitetlenkedve.- Én mindig úgy képzeltem el , hogy Sophie barátja is elvégzi az egyetemet.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-Anyu!!!- néztem rá tágra nyílt szemekkel , miközben Luke a pohara után nyúlt. Most derítettem ki mit érzek Luke iránt , nem lenne jó ha anyu elijesztené.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mi van ???-nézett rám anyu értetlenül.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Luke és én csak barátok vagyunk . CSAK BARÁTOK!!!!- emeltem fel a hangomat , bár tudtam , hogy ennélsokkal többet érzek Luke után.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- De olyan bályosak vagytok együtt.- mondta anyu mire nemes egyszerűséggel lefejeltem az asztalt. Luke-ból kitört a röhögés , anyu pedig hitetlenkedve nézte a 17 éves lány viselkedését. Majd hirtelen nagy dörömbölés hallatszott a pejárati ajtó felől.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ki lehet ez ???- kérdezte anyu majd a bejárati ajtó felé indult , majd hallatszott ahogy kinyitja azt. Ezután minden nagyon gyorsan történt. Anyu sikolytását , majd az ezt követő pisztolylövést hallottam meg . Hamar az ajtófelé rohantam , majd szembe találtam magam Nicolas-szal. A pisztolyt rám szegezte , mire két erős kar ragadta meg a derekam , felemelt és rohanni kezdett. Becsuktam a szemem ezért nem láttam , ahogy Luke kemény teste áttöri a becsukott ablakot , ami szilánkokra törik. Néhény engem is elért így egy csomó karcolással lettem gazdagabb. Ezután a szél süvítését hallottam meg, majd kinyitotam a szemem. Az erdőben szaladtunk. Majd valahol a sűrűjében megálltunk.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sophie , könyörgöm , mondj már valamit , bassza meg!!!!- mondta Luke idegesen , miközben a földön ültem és előre-hátra ringatóztam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Vissza kell mennem !!!- pattantam fel.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Még mit nem !! Nicolas pont azt a pillanatot várja , hogy visszatérj!!- ragadta meg a vállam és az arcomba ordított.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-De addig anyu meg is halhat !!! Nem érdekel , ha meghalok, meg kell mentenem anyut.- ordítottam és is.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem!!!! Sophie nem !!!! Nem bírnám el , ha téged is elveszítenélek!!!!- ordította , ha lehet még hangosabban.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Akkor gyere velem , és segíts! Mert vagy veled , vagy nélküled , de én úgyis visszamegyek.- mondtam halkabban. Becsukta a szemét , pár másodpercig gondolkodott , majd felkapott a hátára.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Redben , menjünk , de végig mellettem kell maradnod!- mondta majd elindúlt. A ház elé érve első látásra olyan volt , mintha senki sem lenne itthon. Majd a nyitott ajtóban megpillantottam anyut. Egy vértócsában feküdt eszméletlenül. Gondolkodás nélkül rohantam oda. Megnéztem a pulzusát , már nagyon gyengén vert a szíve. Mentőt kell hívni. A zsebemhez kaptam , csak éppen ruhában voltam , ezért sem zseb , szem mobil.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Körbenéztem mindenhol , Nicolas eltünt , hogy van anyukád ???- jött le Luke a lépcsőről. Észre sem vettem , hogy mikor ment fel.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Mentőt kell hívni.- mondtam , miközben anyu kezét szorongattam , és éreztem , ahogy patakokban folynak a könnyeim.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Hívom.- lépett Luke a falon levő telefonhoz.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Amiután megjöttek a mentősök , engem és anyut elvittek , Luke pedig autóval jött utánunk. Anyut direkt a műtőbe vitték , én pedig egy padra ültem le , miközben az ujjaimat ropogtattam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jól vagy ???- kérdezte Luke pár perc múlva. A kisírt szemű , ideges lány nézett pissza rá egy " komolyan kérdezted ??? " pillantással. Amiután Luke rájött , hogy nem lehet velem beszélni nem szólalt meg , egésszen addig amíg nem jött egy nővér.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Maguk Hope Morgan hozzátartozói ???- kérdezte az idős , szöke hajú nővér , mire bólintottam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nagyon sajnálom.- kezdte a növér , mire éreztem , ahogy lassan kifut az erő a végtagjaimból- Az orvosok mindent megtettek amit csak lehetett , de sajnos az nem volt elegendő. Hope meghalt.- fejezte be , mire térdre rogytam , az arcomat a tenyerembe temettem és úgy sírtam mint még soha.Olyan érzés volt , mintha ráültek volna a mellkhasomra.Konkrétan fuldoklottam , és úgy éreztem , hogy kiszakad a szívem.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwAPytiKCP06uXXGz8QjcmRFt5ZHoVSm3jgsL8LO6ef2cg32pGkCMjMNw0BYnvCBlKg29rDL36HwO0Date4VWPfiyN7Tt-evwwFHoAPdjT40Q9SzjRx7QuDJoehf8zYtjUtETAi7Qka2tF/s1600/WAxtaj4tDT.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiwAPytiKCP06uXXGz8QjcmRFt5ZHoVSm3jgsL8LO6ef2cg32pGkCMjMNw0BYnvCBlKg29rDL36HwO0Date4VWPfiyN7Tt-evwwFHoAPdjT40Q9SzjRx7QuDJoehf8zYtjUtETAi7Qka2tF/s1600/WAxtaj4tDT.png" height="320" width="320" /></span></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sophie...-hallottam meg Luke hangját , mire megragadta a karom és felrángatott a földről. Luke szorosan átölelt , miközben a hajamat simogatta és folyamatosan csitított. Luke nem mondott semmit , némán ölelgetett , de tudtam , éreztem , hogy nagyon sajnálja ami történt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Ne-nem a a te hi-hib-ád.- öleltem át a derekát és szorosan a vállába fúrtam az arcom.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Menjünk haza. -mondta Luke .</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem akarok haza menni !!! Soha többet!!!- mondtam hisztérikusan.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Nem is haza hozzád , hanem hozzám. Soha többet nem hagylak egyedül.- tolt el magátol , hogy a szemembe nezhessen- Értetted ??- kérdezte , mire bólintottam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Kislány-kezdte a nővér- itt vannak a rendőrök. Szeretnének beszélni veletek.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Sophie Morgan ???- hllottam a nevem a hátam mögül.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Igen?????- kérdeztem még mindig sírva.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Jonson nyomozó vagyok. Van pár percük????- kérdezte a magas férfi , mire bólintottam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Rendben . Jöjjenek velem , kérem.- mondta a nyomozó majd elindult a hosszú folyosón.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"> Amiután beértünk egy üres szobába , kikérdeztek minket. Luke mindent elmondott a nyomozónak, közben én síirtam , és közben bólogattam.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönöm az együttműködést- fogott kezet Luke-kal , majd rám nézett- őszite részvétem.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- Köszönöm- mondtam suttogva , és a sok sírástól rekedten.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Amire hazaértünk már beesteledett. 17 éves koromban egyedül kell megszervezzem anyu temetését. Ettől a gondolattól újra elkezdtem sírni. Luke támogatásával felértem a szobába , és ruhástól befeküdtem az ágyba.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">- A másik szobában leszek- mondta , majd becsukta az ajtót. Kb. egy órán keresztül bámultam a falakat. Nem akartam egyedül lenni. Féltem. Nagyon féltem. Még mindig sírtam , de most még a fejfájás is társult . <i>Össze kell szedned magad Sophie. </i>Mondogattam magamnak. Felálltam , és a fürdő felé vetem az irányt. Eszembe juttott az első alkalom amikór Luke házában voltam. Az emlék hatéséra mosolyra húzódott a szám, aztán a tükörbe néztem. Elfolyt a sminkem , a szemeim feldagadtak és vörösek voltak. Pont ugy néztem ki mint egy zombie. Lemostam a sminkemet , levetköztem és bemásztam a kádba. Hagytam , hogy a forró víz beborítsa a testemet. Amiután rendbe szedtem magam (már amennyire rendbe tudtam szedni magam ) , majd visszamentem a szobába. Az üres ágyat kb. fél percig figyeltem. Semmi kedvem nem volt abban a hideg és nagy ágyban aludni. Az ajtóhoz léptem , kinyitottam , kiléptem a folyosóra és csendben benyitottam Luke szobájába. Lábujjhegyen mentem el az ágyáig.Mélyen aludt. Hallottam , ahogy szuszog. Leültem az ágya szélére. Úgy aludt mint egy csecsemő. A szőke tincsei csapzottan lógtak az arcába. A sötét szempillái meg sem rebbentek , a szája pedig résnyire nyitva volt. Lassan felemeltem a takarót , és mivel még volt hely mellette , odafeküdtem , arcomat a mellkhasához szorítottam . </span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-Sophie ??-hallottam meg Luke halk és édes hangját.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5PpI-osuBFcT5aNGN3kqIrYyz8gkTrv5GtxF0VwNf47uGRn4VwSjbduLC52WMYPLen-KyMJMomQfBrxvhU5st8c-cxIvgYUkBGqiEvx9GUopAmGe6yWmtMIZaNWfH24njn7Ut6l2PUwDx/s1600/images+(1).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg5PpI-osuBFcT5aNGN3kqIrYyz8gkTrv5GtxF0VwNf47uGRn4VwSjbduLC52WMYPLen-KyMJMomQfBrxvhU5st8c-cxIvgYUkBGqiEvx9GUopAmGe6yWmtMIZaNWfH24njn7Ut6l2PUwDx/s1600/images+(1).jpg" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<br />
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-23692785713980665922014-12-20T03:18:00.006-08:002014-12-20T10:19:09.722-08:007. rész- "érzések"Hello. Igen , itt egy újabb szombat , egy új résszel. egy kicsit ugrottam a történetben , remélem nem baj. Ne felejtsetek el csatlakozni a<a href="https://www.facebook.com/groups/1532691606971910/" target="_blank"> facebook csoporthoz</a> , pipálni , megjegyzéseket írni és persze feliratkozni. Köszönöm , hogy olvastok. Ölel Timi.<br />
- Két héttel később -<br />
<br />
November 13. Rohamosan közeledett ez a nap. A szülinapom. Az a nap amikor már nem leszek egy "normális" ember. Nephilim. Luke elmesélte amit tudott róluk , de azon kívül , hogy nagyon erős , gyors ás legyőzhetetlen leszek , nem sokat tudtam meg. Máma szeptember 26 , péntek , ami azt jelenti , hogy suli. Az elmúlt két hétben úgy érzem , közelebb kerűltem Luke-hoz . Minden reggel utánap jött , elvitt suliba , minden szünetben mellettem volt , és minig ő vitt haza. Madeline felajánlotta , hogy ha akarom , ő elvisz suliba és haza is hoz , de elutasítottam , mivel , azthiszem kezdtem jobban bízni Luke-ba , mint Madeline-ba. Ezután többet nem beszélt velem. Ellenem fordult. Bármilyen alkalmat megfogott , hogy lealázzon.<br />
<br />
Éppen a cipőmet húztam fel , amikor meghalottam , hogy valaki kopoktat. Mivel biztos voltam , hogy Luke az , hamar kinyitottam az ajtót.<br />
- Jó reggelt csillagom.- köszöntött mosolyogva. Na igen. A hét eleje óta szólít így , mióta egy füzetlapot telirajzoltam csillagokkal. A hét elején még idegesítő volt , mostanra már megszoktam.<br />
- Szia- mondtam egy lábon egyensúlyozva , mivel még mindig a cipőm fűzőjével bajlódtam.- Korán jöttél.- mondtam az órára nézve.<br />
-Aha- jöt be a házba , maga után pedig becsukta az ajtót.- Hamar elkészültem.-mondta , és a konyha felé indult.- Reggeliztél?- kérdezte felém fordulva.<br />
- Nem . -ráztam meg a fejemet.<br />
- Van tojás ????<br />
-Aha- feleltem , és felültem a konyhapultra.<br />
- Akkor máma reggel a híres tojásrántottámat készítem el neked.- nézett fel rám és féloldalra húzta a száját. Én a fejemet rázva mosolyogtam rá.<br />
- Öt hét .-mondta miközben a tojást kavargatta.Mély levegőt vettem.<br />
- Tudom - mondtam.<br />
- Izgulsz ????<br />
- Neeeem!!!- mondtam cinikusan, mire elröhögte magát.- Rettegek.- mondtam suttogba.<br />
- Nem engedem , hogy bajod essen.- éreztem meg a kezeit a vállamon. Ahányszor megérintett , mindig elektromosság futott végig az egéssz testemen.<br />
- Tudom- mondtam és felnéztem Luke-ra. A mellkasát a térdeimnek nyomta. Felnéztem , az arca csak néhány centire volt az enyémtől. Majd sercegés hallatszott. Mindketten a kályha felé kaptuk a fejünket.<br />
- A francba. Ez odaégett.- mondta majd elröhögte magát.<br />
- Beérem egy szendviccsel.-mondtam röhögve.<br />
<br />
A suliba érve rohantam a fizikalaborba. Madeline szúrós pillantásokat küldött felém miközben helyet foglaltam.<br />
- Vegyétek elő a füzeteket , és kezdem a diktálást.... - kezdett bele a tanár az órába.<br />
<br />
<br />
Az utolsó órám francia volt.<br />
- Bonjour, madame Sophie. - ült le mellém Luke.<br />
- Bonjour. - mosolyogtam rá.- Holnap szombat.<br />
-Tudom.<br />
- Ne felejtsd el !- néztem rá tágra nyílt szemekkel.<br />
- Nem felejtem el , hogy édesanyád meghívott ebédre. - nyitotta ki a francia füzetét.<br />
- Voltál valaha Franciaországban ???- kérdeztem témát váltva.<br />
- Nem.- mondta mire bejött a tanárnő.<br />
Feleléssel kezdtünk , Madeline ötöst kapott , aztán továbbmentünk az anyaggal. Gondolom Luke unta az órát , mert két perccel a diktálás után abbahagyta az írást , kitépett egy lapot a füzetéből , írt valamit majd elém tolta.<br />
" Nem , de szeretnék"<br />
Visszaírtam , hogy "?"<br />
Azonnal jött a válasz<br />
" Kérdezted , hogy voltam-e Franciaországban "<br />
" :-) "<br />
" Össze vesztetek Madeline-val ???"<br />
" úgy látszik , am egybe írjuk , összevesztetek"<br />
Amiután Luke elolvasta egy " naneee, komolyan mondod ???" pillantással nézett rám , mire elröhögtem magam.<br />
- Nagyon örülök , hogy ennyire érdekel a francia , de megkérnélek , hogy fogd vissza magad , és ne zavard a többieket.<br />
-Rendben , bocsánat.-mondtam.<br />
- Nem máár! Csak egy figyelmeztetés ??? Fogadni merek , hogy nem írt semmit a füzetébe.- mondta Madeline gonosz mosollyal.<br />
- Igazad van Madeline , Sophie , Kérlek hozd ki a füzeted.-mondta a tanárnő , mire mély levegőt vettem és felálltam . A tanár felé vettem az irányt mire valaki megragadta a csuklóm.<br />
- Madeline , te mennyit írtál , mert végig minket néztél.- mondta Luke , miközben a csuklómat fogta.<br />
- Nem is igaz !!- mondta majd felém fordúlt- na mi lessz már ?? Indúlj ribi- mondta feltérdelve a székére.<br />
- Talán ha egy kicsivel több eszed lenne lehetnél sültkrumpli.- mondta Luke hátradőlve a székén , mire az egész osztály felröhögött.<br />
- Menjetek a francba !!!- nézett Madeline körbe.<br />
- CSENDET!!!!!- hallottam meg a tanárnő hangját. El is felejtettem , hogy órán vagyok.- MADELINE ,SOPHIE ÉS LUKE MOST MENTEK KIFELE!!!!<br />
- Tanárnő , elvehetem a táskámat is , mert ez az utolsó óránk.- kérdezte Luke , mire a tanárnő még idegesebb lett.<br />
- IGEN !!! HAZAFELÉ !! NE IS LÁSSALAK TÖBBET HÉTFŐIG- mondta a tanárnő , majd hátat fordítva írni kezdett a táblára. Kélassz , 10 percel az óra kezdete után hazaküldenek. Hamar becsomagoltam , majd Luke kiséretében az ajtó felé indultam.<br />
- Madeline , te nem mész?-kérdezte a tanárnő.<br />
- Nem ! Attól , hogy ők egéssz órán beszélgetnek , meg nem figyelnek , én még akarok tanulni.- mondta ,Madeline , aztán Luke kinyitotta az ajtót és kilépett a folyosóra , én pedig magam után becsuktam az ajtót. Amiután kiértünk az udvarra Luke rám nézett , és ösztönösen , egyszerre röhögtünk fel.<br />
Annyira röhögtem , hogy muszáj volt leülnöm a lépcsőre , mert éreztem , hogy nem birom tovább , Luke is a példámat követte.<br />
- Sültkrumpli !!! Ez meg honnan jött ???- néztem fel Luke-ra mire mégjobban röhögtünk. Én a szememet törülgettem , Luke pedig végig feküdt a lépcsőn , a fejét pedig az ölembe helyezte , és úgy röhögött tovább. Én már nem röhögtem , hanem értetlenül néztem Luke-ra.<br />
- Mi van ???- nézett fel rám mosolyogva. Tudta , tudta , hogy zavarba hozott.<br />
- Semmi.- mondtam mosolyogva , és belenéztem a mélykék szemeibe. Hát ez nagyon rossz ötlet volt , hiszen teljesen elvesztem bennük.<br />
- Na most miért bámulsz ????- kérdezte , mire elvörösödtem.<br />
- Nagyon szépek a szemeid- mondtam ki gondolkodás nélkül , és amiután elhagyta ez a mondta a számat lesütöttem a szemem. Ha az elöbb vörös voltam , akkor ki kellene találni egy új kifejezést arra ahogy akkor égett a fejem. Luke elmosolyodott majd az arcomra nézve megjegyezte , hogy szép a szinem. pont úgy nézek ki , mint aki krém nélkül mend a tengerpartra úgy három ávre.<br />
- Haha , nagyon vicces. Szerintem induljunk , mert anyu mindjárt megy munkába.<br />
- Oké , gyere. - húzott fel a lépcsőről és a kocsi felé indult.<br />
<br />
Miközben Luke vezetett én addig nyomkodtam a CD lejátszót , amig nem kaptam valami jót.<br />
- Úr Isten !!! Ez Green Day!!! Imádom -mondtam és elkezdtem énekelni az american idiot-ot.<br />
- Don't wanna be an American idiot.- kezdtem.<br />
-Don't want a nation under the new mania- folytatta Luke. Abban a percben két dolog is felmerűlt bennem. 1. Luke ismeri a Green Dayt. 2. Azta , ennek a srácnak hihetetlenül jó hangja van.<br />
- Nem énekelsz tovább ???- kérdezte Luke.<br />
- De igen - mosolyodtam el- Neked nagyon jó hangod van.<br />
- Tudom- mondta , majd az arcomat láttva elröhögte magát.<br />
- Idióta-mondtam röhögve, majd folytattam az éneklést.<br />
<br />
Hazaérve anyut láttam meg , miközben kijött az udvarra.<br />
- Szia anyu- száltam ki Luke kocsijából.<br />
- Szia kicsim- ölelt meg- majd átnézve a vállam felett Luke-ra nézett.<br />
- Szia Luke.-köszöntötte.<br />
- Hello Hope- mondta luke. Na igen. Két hét elég volt anyunak , hogy megszeresse Luke-ot. igazság szerint anyu és Luke remekül kijönnek egymással. Anyu arra is megkérte Luke-ot , hogy tegezzék egymást.<br />
- Remélem holnap jössz.- nézett anyu Lukera.<br />
- Persze , hogy jövök. De most már megyek. Szia Sophie.- nézett rám.<br />
- Szia Luke.- mosolyogtam rá.<br />
Amiután Luke és anyu elmentek , megcsináltam a házikat , és délután hat felé letelepedtem a kanapéra filmet nézni, amikor megszólalt a csengő. Kedvtelenül az ajtóhoz sétáltam , és kinyitottam.<br />
- Te mit keresel itt???- kérdeztem lepetten , amikor megláttam , hogy ki áll az ajtó mögött.<br />
- Gyere velem , akarok mutatni valamit. gondolom , már tanultál- nézett rám mosolyogva Luke.<br />
- Igen , de hova megyünk???<br />
- Majd meglátod.<br />
Amiután felhúztam a cipőmet és bezártam az ajtót Luke mellé sétáltam.<br />
- Mássz fel a hátamra.- utasított.<br />
- Mi van ??? Nem!!!<br />
- Sophie , ha gyalogolunk , akkor két órába is beletelhet az út, ha szaladok , veled a hátamon , akkor tíz perc is elég.- mondta majd az arcomat látva megfogta a kezem- Vigyázok rád- mondta mire elmosolyodtam , felülteam a hátára , becsuktam a szemem , és éreztem , ahogy Luke elindul. Süvített a szél a fülemben , de igy is meghallottam Luke hangját.<br />
-Nyitsd ki a szemed , csillagom- kiáltotta mire kinyitottam a szemem. Minden elmosódott körülöttem , olyan volt mintha egy szupergyors kocsiban ültem volna. Bármelyik percben nekimehettünk volna egy fának , mivel biztos vagyok benne , hogy az erdőben futottunk. majd hirtelen minden megállt. Nagyokat lélegezve ültem le a fűre.<br />
- Jól vagy?- nézett rám Luke aggódva.- Elsápadtál.<br />
- Aha- vettem egy mély levegőt. - Csak ez egy kicsit gyors volt- néztem fel rá.<br />
- Bocsi- mondta.<br />
- Neem!!! Semmi baj! Jól vagyok- mondtam mosolyogva , majd körbenéztem. Egy tó elött voltunk , amit körbevette a sok erdő. Csodálatos látvány volt.<br />
- Hűű... Ez gyönyörű- mondtam<br />
- Tudtam , hogy tetszeni fog- mondta , majd felhúzott a földröl.- Ide ülj le- mutatott egy keritésre , a tó partján. Amiután leültünk , nem nagyon beszélgettünk. A gondolatainkba merülve néztük a csodaszép tájat.<br />
- Köszönöm- mondtam halkan.<br />
- Mit ??- kérdezte Luke.<br />
- Mindent. Azt , hogy mellettem vagy jóban , és rosszban. , és hogy barátom vagy , és , hogy vigyázol rám.- mondtam a tavat bámulva.<br />
- mindig melletted leszek , és vigyázni fogok rád.- mondta megfogva a derekam , és közelebb húzva magához. A fejemet a vállára hajtva néztem a tavat.<br />
<br />
<br />
Hazaérve letusoltam és ágyba bújva gondolkodtam. A Luke iránt érzéseim napról napra növekedtek. Vakon megbíztam benne. Úgy érzem , mintha már legalább Három éve ismerném. Olyan hamar ültem fel az ágyamban , hogy még én is megijedtem. A felismerés agyoncsapott. ÉN SZERELMES VAGYOK LUKE-BA.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjp1xlmF8FmJ7AGKJmpvHp7Oa6oil6mXwuVmP1K2e8XUZhGJQKfed25rcqy_rM1xlh5a3vw1xj4i6znTTPB-Fz6pWN_EYuFMF1kBuqBFlstavoaRK7XtQ0W16LN79xaw1fPxvR3IhZxYwN8/s1600/tumblr_n7d8xvEPzG1slm9w7o1_500.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjp1xlmF8FmJ7AGKJmpvHp7Oa6oil6mXwuVmP1K2e8XUZhGJQKfed25rcqy_rM1xlh5a3vw1xj4i6znTTPB-Fz6pWN_EYuFMF1kBuqBFlstavoaRK7XtQ0W16LN79xaw1fPxvR3IhZxYwN8/s1600/tumblr_n7d8xvEPzG1slm9w7o1_500.gif" height="188" width="320" /></a></div>
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com13tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-38046949242993082042014-12-14T01:05:00.001-08:002014-12-15T03:55:50.861-08:006. rész - " Ez nem lehet igaz "Sziasztok. Egy kis késéssel , de itt van a 6. rész is. Köszönöm az ötödik részhez írt 3 megjegyzést , köszönöm azoknak akik csatlakoztak a fb. csoporthoz, és persze köszönöm azoknak akik olvasnak.<br />
Ha van kedvetek csatlakozzatok a <a href="https://www.facebook.com/groups/1532691606971910/" target="_blank">facebook csoporthoz</a> is . Köszi.<br />
Nem is papolok tovább , jó olvasást. ;-)<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
-Vámpír????- ültem fel hirtelen.<br />
- Aha - ült fel Luke is velem szemben.<br />
- Jó. Erre majd még visszatérek. Nicolas.<br />
- Mi van vele ??? - kérdezte Luke.<br />
- Ő is bukott angyal? - kérdeztem.<br />
- Aha.<br />
- És miért akart megőlni???<br />
- Te nem vagy egy átlagos lány , Sophie. Mit tudsz apádról ???<br />
- Hogy jön ide apu ????<br />
- Csak mondd el , hogy mit tudsz róla.<br />
- Öt hónapos voltam amikor meghalt , csak annyit tudok , hogy rákban halt meg .<br />
- Apud nem ember .- mondta ki könnyedén , bennem pedig eltört valami.<br />
- Apu is olyan mind te???- kérdeztem számomra is ismeretlen hangon.<br />
- Nem . Ő angyal.<br />
- Nem lehet. Azt hittem , hogy egy angyal csak úgy jöhet a földre, ha......<br />
- Két lehetőség van arra.- vágott a szavamba Luke- Vagy lejössz , gyilkolsz , és bukott angyallá válsz, vagy eljössz és nem gyilkolsz . De..<br />
- S , te miért őltél meg egy ártatlan embert??? - vágtam bele én is Luke szavába.<br />
- Mert ha nem , akkor úgy járok mint apád.<br />
- Hogy járt apám? ??- kérdeztem idegesen és értetlenül.<br />
- Ha egy angyal úgy jön le a földre , hogy nem gyilkol , akkor nem mehet vissza az egekebe , de nem is él örök életet. - mondta Luke , és szomorúan rám nézett.<br />
- Hány évet él egy angyal a földön ???- kérdeztem idegesen.<br />
- 3-4 évet.- mondta , nekem pedig eleredtek a könnycsatornáim.<br />
- 3-4 évet. - mondtam sírva. Luke megfogta a vállam , de annyira ideges voltam , hogy kirántottam a vállam Luke szorításából , és az ajtó felé vettem az irányt. Sajnos Luke gyorsabb volt nálam, elkapta a vállam . -Most nem mehetsz el!-fordított meg , mert eddig a hátamnak beszélt.<br />
- Miért???- kérdeztem szipogva.<br />
- Még van valami amit tudnod kell. - mondta én pedig érdeklődve néztem az arcába- Tudod.... Amikor egy angyal meg egy ember ....khm....szóval.... amikor lefekszenek egymással...- kínlódott megtalálni a megfelelő szavakat, én pedig elröhögtem magam a bénázásán. <br />
- Ne nevess!!! Nem vagyok a szavak embere. - mondta sértődötten.<br />
- Az látszik - mondtam és a sírós kedvem ellenére elkecagtam magam.<br />
- Szóval. Ott maradtam el , hogy a gyermek ami születik az félig angyal félig ember. Egyszóval nephilim.<br />
- Mi???<br />
- Nephilim.<br />
- Jó jó. De az mi ????<br />
- Egy nagyon erős , ritka faj.<br />
- Mennyire ritka?- kérdeztem.<br />
- Hát...- húzta el a száját.- Te vagy az utolsó.<br />
- Én???? - lepődtem meg.-A többiek????<br />
- Végeztek velük a bukott angyalok.<br />
- Mi...miért???- kérdeztem.<br />
- Azért , mert a nephilimek el tudják pusztítani a bukott angyalokat. Azért jöttek le az angyalok a földre , hogy egy új fajt hozzanak létre ami el tudja pusztítani a bukott angyalokat, de végül kiderült , hogy egy angyal gyermeke 18 éves koráig pont olyan mint egy ember. Csak azután változik át erőssé és halhatatlanná.-fejezte be Luke a mondandóját.<br />
- Ezért akart megőlni Nicolas.- érveltem logikusan , mire Luke bólintott.- Te miért nem őltél meg eddig ???- raktam fel azt a kérdést ami már tegnap óta a fejemben van.<br />
- Nem tudom. Csak egyszer őltem meg egy embert. És akkor megfogadtam , hogy soha többé.<br />
- Taylor-t ????- kérdeztem gondolkodás nélkül.<br />
-Mi ??? Nem !!! Egy férfit azon a napon amikor bukott angyal lettem.<br />
- Igaz. Bocsi.- néztem Luke szemébe.- Még van valami amit tudnom kéne???<br />
- Igen. Senkinek sem mondhatsz semmit , és senkiben sem bízhatsz !!!- mondta Luke miközben a szekrényéhez lépett.<br />
- Anyuban sem ???<br />
- Benne sem. És szeretném ha ez mindig nállad lenne.- nyújtott felém egy tőrt.<br />
- És mégis hol tartsam ???- kérdeztem teljesen ledöbbenve , mert azért mégsem járhatok az utcán egy késsel.<br />
- Mit tudom én. Rakd a csizmádba , vagy a táskádba. Csak legyen mindig nállad. Értetted ???- kérdezte.<br />
- Aha- mondtam , és közben Luke-ot figyeltem , mert éppen úgy döntött , hogy mindent kipakol a szekrényéből.<br />
- Tessék- emelkedett fel , és felém nyújtott egy kulcsot.<br />
- Az meg mi ???<br />
- Nem egy véres rongy , megfoghatod.- nyomta a kezembe , mire egy szúros pillantással ajándékoztam meg.- A házkulcsom.- javította ki magát.<br />
- Minek az nekem???- kérdeztem értetlenűl.<br />
- Ha valami történik nyugodtan átjöhetsz.<br />
- Nem veszélyes egy idegennek átadni a házkulcsot ????<br />
- Már nem vagy idegen számomra.- én pedig elmosolyodtam , majd hamar el is tűnt a mosoly az arcomról , hiszen eszembejutott egy elég fontos kérdés. Mit mondok anyunak ???<br />
- Luke!<br />
- Mi???- nézett rám .<br />
- Mit mondjak anyunak ? Miért nem voltam suliba , miért nem hívtam ?<br />
- Igen ezen én is gondolkodtam.<br />
- És mire jutottál????<br />
- Semmire , csak gondolkodtam. - mondta pimasz mosollyal.<br />
- Hahaha.- feleltem gúnyosan.<br />
- Nyugi. Szóval arra gondoltam- húzta el a mondat végét , csak ezért , hogy idegesítsen vele- hogy, te azt mondod az anyudnak , hogy....<br />
- Luke !!!!!!!- kiáltottam rá.<br />
- Jó na , azt mondod , hogy elromlott az autód , a telefonod pedig már a suliba lemerült , emiatt nem tudtál hívni senkit.<br />
- És mivel anyu délután 5-től kezdi a munkát , ezért már fél 5-kor elindul , azt is mondhatom , hogy úgy sem lett volna aki utánam jöjjön. - egészítettem ki Luke-ot<br />
- És én , este , amikor jöttem hazafelé megtaláltalak és hazahoztalak.<br />
- És én máma reggel hamarább indultam, mert te korábban jöttél utánam. - mondtam suttogva - Ez tökéletes. Köszönöm. - néztem Luke-ra hálásan. Induljunk . - mondtam boldogan.<br />
- Állj meg okostojás - ragadta meg a karomat- ha azt akarod , hogy el is higyje , talán meg kellene várjuk a fél 4-et.- mondta Luke .<br />
- Igazad van. - mondtam- De mit csinálunk addig? ??<br />
- Reggelizünk.<br />
<br />
A konyhába leérve felűltem a pultra , s közben Luke-ot figyeltem , aki sürgött- forgott a konyhában<br />
- Tojásrántottát csinálok. - nézett rám Luke mire bólintottam.<br />
- Kavargatod ??- mutatott a kályhán lévő tepsire.<br />
- Igen .- álltam fel és Luke mellé mentem. Nekiálltam kavargatni a tojást, közben Luke sajtot reszelt a tepsibe . Néha- néha a csípőjével elérintette az enyémet , emiatt főzés közben végig bizsergett a hátam.<br />
Miután csendben megettük a reggelit , Luke kérésére segítettem mosogatni.<br />
- Én mosogatok , te törülgetsz. - mondta Luke. A rongyot a kezembe vettem , és vártam , hogy a szőke megmossa az első tányért.<br />
- Ezután mutatok neked valamit.<br />
- Mit ???<br />
- Majd meglátott<br />
Pár másodperc hallgatás után megszólaltam.<br />
- Azt mondtam visszatérek Annabellre.<br />
- Aha. - mondta Luke a kezembe nyomva a villákat.<br />
- Hogy nézett ki ???- kérdeztem . Hogy miért , nem tudom. Csak egyszerűen kíváncsi voltam a lányra aki miatt Luke bukott angyal lett.<br />
- Szép volt , és szőke. Majd mutatok képet.<br />
- Mikor jöttél le a földre ??- kérdeztem a késeket törülgetve.<br />
- 1886 -ban.<br />
- Akkor emelték fel New Yorkban a szabadság szobrot.<br />
- Aha. Na be fejeztük , gyere. - ragadta meg a karom és a terasz felé húzott. Kiérve egy ajtó felé vettük az irányt , amely a ház oldalán volt.<br />
- Ez az ajtó hova vezet ??? - kérdeztem.<br />
- A pincébe. - mondta Luke .Kicsit félve mentem oda le.<br />
- Mi ez ???- kérdeztem , amikor leértünk. A pince pont úgy nézett ki mint egy múzeum. Tele képekkel és papírokkal.<br />
- Ő Annabell.- emelt fel egy rajzot Luke.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL28m837xd_R1LBvPvPKvUaHDYz-8KLXpx1HxiH6rsy0zNhgSYiPxTLLT1Ksdok2AcelydCj941HPK8orVNEEYGo27xe-NNh4ChB0OJwMr-bWZzafyvDH9CBEPlaXEJ8p3KHCIX2Z_CgcM/s1600/let%C3%B6lt%C3%A9s+(3).jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhL28m837xd_R1LBvPvPKvUaHDYz-8KLXpx1HxiH6rsy0zNhgSYiPxTLLT1Ksdok2AcelydCj941HPK8orVNEEYGo27xe-NNh4ChB0OJwMr-bWZzafyvDH9CBEPlaXEJ8p3KHCIX2Z_CgcM/s1600/let%C3%B6lt%C3%A9s+(3).jpg" /></a></div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div>
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-40623108120704087412014-12-08T09:28:00.000-08:002014-12-09T10:10:43.363-08:00TrailerSziasztok. Meghoztam a blogom trailer-ját. Nagyon szépen köszönöm Barby-nak , hogy elkészítette . Itt van Barby-nak a blogjának a linkje. http://amazingblogdesin.blogspot.hu<br />
Nézzétek be , ha van kedvetek.<br />
<br />
Nem is húzom tovább a szót. Köszi , hogy olvastok.<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen='allowfullscreen' webkitallowfullscreen='webkitallowfullscreen' mozallowfullscreen='mozallowfullscreen' width='320' height='266' src='https://www.blogger.com/video.g?token=AD6v5dx2fEagzJMHdVCxhQ5V74Ca7lyHuFkAA3yJIQlnZvebNa6Ag4QBekq4RKxYLQ2LjuPLMlcjeLbK6MSUR6Sspg' class='b-hbp-video b-uploaded' frameborder='0'></iframe></div>
<br />Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-8289971211642316862.post-52625189330751227842014-12-07T10:21:00.000-08:002014-12-27T09:57:42.871-08:005. rész- " Bukott angyal "Sziasztok. Itt van a blogom ötödik része. Ha tetszik iratkozzatok fel, pipáljatok. Ja , és csatlakozzatok a Facebook csoporthoz is a <a href="https://m.facebook.com/groups/1532691606971910?ref=bookmark" target="_blank">linkre</a> kattintva.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
Luke hátán egy V alakú , fekete seb ékeskedett . Luke elém lépett , letérdelt , a kezeit pedig a térdemre rakta. Nagy , kék szemeivel az enyémeket nézte. Én leblokkoltam. Az eszem okos fele azt mondta " Rohanj , ne gyere vissza. Felejtsd el Luke-ot! " a másik fele pedig azt , hogy " Maradj . Ez a srác megmentette az életed. Ennyivel tartozol neki! "<br />
- Sophie, könyörgöm mondj valamit. Sophie !!!- fogta meg a karjaimat.<br />
Hiába kényszerítettem a számat beszédre , egy kicsi hang se jött ki a számon.<br />
- Sophie !!!! - rázott meg.<br />
-MI.......VA..VAGY..T..T..... TE?!-böktem ki végül.<br />
- Elmondom. De előbb kérlek szépen nyugodj meg. - simogatta meg a karomat.<br />
- Hogy a fenébe szeretnéd , hogy megnyugodjak ???? Bökd már ki , hogy mi vagy.- ordítottam , majd éreztem ahogy könnycseppek folynak végig az arcomon.<br />
- Ülj le - mondta Luke nyugodtan.<br />
- Nem!!! - ordítottam az arcába.<br />
- Bassza meg ! Sophie , ülj már le !!!- jött közel hozzám.<br />
- Nem!!- kiáltottam fel , mire Luke felemelte a kezét. A szemeimet szorosan szorítottam össze , a karjaimat pedig védekezés képen az arcom elé emelve vártam , hogy megüssön . Mivel nem éreztem meg az ütést , lassan leeresztettem a karjaimat , és Luke szomorú arcába néztem.<br />
- Ülj le Sophie. - mondta nyugodtan és hátat fordítva nekem leült az ágyra. Én is helyet foglaltam mellette , és csendben vártam , hogy mondjon valamit.<br />
- Nem vagyok ember. - mondta ki végül.<br />
- Nem mondod.- néztem rá szúrós szemekkel. Mivel nem mondott semmit folytattam.<br />
- Gyors vagy és a tested olyan kemény mint egy szikla. Tudom mi vagy.- mondtam suttogva , és Luke-ra néztem.<br />
- Hát azt kétlem.<br />
- Vámpír vagy .- suttogtam. Luke kb. fél percig csak bámult, aztán elröhögte magát. Hátradőlt az ágyon és a hasát fogva röhögött tovább.<br />
- Most mi van ??? - néztem Luke-ra kérdőn és rávertem a combjára , mivel úgy döntött , hogy nem fejezi be a röhögést.<br />
- Ez.... Ez. .... nem találom a szavakat. - mondta és tovább röhögött. Az én arcom pedig vörösebb volt egy ráknál.<br />
- Most már be is fejezheted.- néztem Luke-ra.<br />
- Jó. Bocsi. - mondta majd újra elröhögte magát.<br />
- Luke !!!- néztem rá szúrós szemekkel.<br />
- Tudom , tudom.- komolyodott meg egy kicsit , de azért láttam , hogy legbelül még jól szórakozott rajtam.- De komolyan , hogy jutott eszedbe ilyesmi???<br />
- Nem tudom. - mondtam , majd eszembe jutott , hogy miért is vagyok most itt. - Mi vagy te ?- kérdeztem Luke-ot , mire a fiú arca elkomorodott.<br />
<div>
- Ne ijedj meg. - mondta , és megfogta a kezem. Felnéztem Luke szemeibe , amik fehéren csillogtak. Ijedtemben próbáltam elengedni Luke kezét , de mintha összeragadtunk volna. A fejemet sem tudtam elfordítani , ezért kénytelen voltam Luke-ra nézni. A fiú szemei megvakitóttak , emiatt nem láttam semmi mást csak feketét. A feketeség elnyelt. <br />
<br />
~A következő pillanatban egy idegen helyen ébredtem fel. Ha az előbb csak feketeséget láttam , akkor most pont az ellentétét láttam. Fehérséget. Nem voltak falak , nem volt padló , de mégis olyan érzésem volt , mintha egy szobában lennék. Nehéz elmagyarazni.<br />
- Luke. Tudod mi történik ha lemész az emberek közé.<br />
- Szeretem őt , Noah.- halottam meg Luke hangját.<br />
Megfordultam , és megláttam a szőkét. Tátva maradt a szám , hiszen a fehér nadrágján és meztelen felsőtestén kívül a két , fehér angyalszárny is a szemembe akadt.<br />
- Úr Isten !- kiáltottam fel jó hangosan , de senki sem hallott meg. Majd Luke felém sétált. Legelőször azt hittem ,hogy meghallott , de nem állt meg előttem , hanem egyszerűen átsétált rajtam. Ja , hogy láthatatlan vagyok??? Jó tudni. Lehet , hogy meghaltam. Vagy csak álmodok. A francba Sophie! Ébredj már fel. Teljesen bepánikoltam. Mit csinált velem Luke???</div>
<div>
- Luke ! Mit csinálsz ?-<br />
hallottam meg egy lány hangját.<br />
- Inkább boldog leszek Anabellel örökre bukott angyal ként , mint , hogy magányos legyek itt fent!- ordította el magát majd beleszökött egy fekete lyukba.<br />
- Nee! - kiáltotta Noah és egy szőke lány.<br />
KB. 10 percig csak vártuk , hogy Luke visszatérjen. Mi a fene történik itt???<br />
- Utánna megyek ! - mondta Noah.<br />
- Felejtsd el. Luke elment. Soha többé nem lessz olyan mint amilyen volt.- mondta a szöszi lány. Majd hirtelen két magas alak jelent meg , és egy fura nyelven szólaltak meg. Noah arca elkomorodott , a szöszi pedig ugyanazon a fura nyelven válaszolt. Majd megjött Luke. A szárnya és a kezei vörösek voltak a vér miatt. A szöszi lány sírva a földreesett , Noah pedig Luke-hoz sietett. A két idegen alak elfogták Luke-ot , a földre verték és letépték a szárnyait. Én , Noah és a szöszi lány egyszerre kiáltott un fel. De sikításunkat össze sem lehetett hasonlítani avval , ami Luke torkából jött ki. Könnyek áztatták az arcát , a háta pedig a vértől vöröslött. Az egyik magas pedig egy idegen nyelv kíséretében lelökte Luke-ot a fekete lyukba. Majd újra minden feketeségbe borult. ~<br />
<br />
Egy kémény melkhason ébredtem. Egy kéz pedig a hátamat simogatta. Annyira megnyugtató volt , biztonságban éreztem magam.<br />
- Luke ???- suttogtam.<br />
- Hmm??- mormolta Luke.<br />
- Nagyon sajnálom. - mondtam.<br />
- Mit??<br />
- Ami veled történt. Rossz volt látni is.- mondtam szomorúan , a kezemet pedig Luke melkhasára helyeztem.<br />
- Sajnálom , hogy látnod kellett. - mondta.<br />
- Még most sem értem. Akkor mi vagy te pontosan ???<br />
- Egy bukott angyal. - mondta.<br />
- Oké. Ígérd meg , hogy ezentúl csak az igazat mondod.- emelkedtem fel egy kicsit , hogy a szemébe tudjak nézni.<br />
- Ígérem- mondta én pedig visszahelyeztem a fejemet Luke melkhasára. Igazság szerint tetszett , hogy így ölelkezve fekszünk Luke ágyában.<br />
- Ki az az Anabellel ???- kérdeztem.<br />
- Anabellel egy nyomorult , idióta lány.-felelte.<br />
- Ő is bukott angyal???-kérdeztem.<br />
- Nem . Ő vámpír. - mondta. </div>
<div>
<br /></div>
Timihttp://www.blogger.com/profile/06425538691512075406noreply@blogger.com6