Epilógus

Sziasztok. Nos. itt van a blog vége . Lesz majd egy írói utószó , ahol elmondom a búcsúmat ezért most nem írok többet , hagylak olvasni . Mint mindig , várom  a véleményeteket. Jó olvasást.

Fényfolt....

Luke szemszöge

- Szia Luke.- Hallottam meg egy ismerős hangot , mire a hideg többször is végigfutott  a hátamon. A hang irányába kaptam a fejem . Az előttem álló személy miatt elakadt a lélegzetem.  Ilyen nem létezik.... Többször is megsúrolom a szemeimet. De nem , Ő az. Angyali arcát nem lehet összetéveszteni senkiével . Derékig érő , szőke haja , ami általában kontyba volt kötve , most szabadon lengett körülötte. Hatalmas kék szemei most nedvesek voltak a könnyei miatt. Rózsaszín ajkai remegve elnyíltak , miközben a nevemet ismételgette. Felpattantam Sophie sírja mellől és az alacsony lány elé sietve felkaptam , megpörgettem és olyan szorosan öleltem magamhoz , ahogy csak tudtam.  Itt állt előttem , a hús - vér nővérem.
- Mi az ördögöt keresel itt ?- Kérdeztem tenyerem közé fogva arcát. Az arcáról olyan hamar eltűnt a mosoly , amilyen hirtelen ő is megjelent előttem.
- Leküldtek Luke ! - Mondta miközben arcát a mellkasomnak nyomta .-  Mennyei tűzből készítettek pórázt , hogy ne tudjak menekülni. Én vettem rá Sophiet , hogy megölje ,magát. Ráziel megbüntetett. - Csuklott el fájdalom teli hangja .- Azt mondták , hogy új Nephilimeket kell teremtsek. Két évem van ! Ha teljesítem a feladatot vissza kerülök  , ha nem megölnek.- A mondat végére már sírt.
De egyáltalán nem hatottak meg a könnyei .
- Miattad halt meg Sophie.- Mondtam , a hangomból teljesen elpárolgott a boldogság.
- Nem ! Félreérted Luke ! Megölt volna téged ! Én meg akartalak védni Luke ! Sajnálom , de ez volt a helyes döntés.- Ellöktem magamtól a lányt , abban a pillanatban kibuggyantak a könnyei.
-Luke...
Mintha a nevem egy kódolt szó lett volna , ahogy meghallottam meglöktem a lányt. Váratlanul érte hatalmas erőm , hiszen kb. 7 métert repült a levegőben , majd  nekiesett egy fa törzsének , onnan pedig a földre.
Rémülettel teli tekintetét rám emelte , de nem hatottak meg a könnyei , a düh fénysebességgel járta át a testem minden porcikáját. Ajkaimat összeszorítva közelítettem meg a lányt , akit valaha testvéremnek tekintettem.
Megragadtam a lány torkát és felemeltem a földről .
- A test...testvéred ... vagyok !- nyögte ki annak ellenére , hogy teljes erőmből szorítottam a torkát. Ráziel és az idióta nyakörve. Nem tudom megölni a lányt.
Amilyen erősen csak tudtam nekinyomtam a fa törzsének .
- Soha többé nem akarlak látni. - Néztem a rémült szemeibe. A nővérem egy gyilkos. Megölte az egyetlen embert akit szerettem.

- Luke ! - A mély férfihangtól futkosni kezdett a hideg a hátamon. Lassan fordultam a hang irányába. A nővérem bőre fehér fényben virított , szemeiből fénysugár vakította meg szemeimet. A testvérem teste pár centivel a föld fölött lebegett de a hang nem az övé volt.
- Szállj ki a nővérem testéből ! - Ordítom . A testem remeg a gyülekező erőtől.
- ÓÓÓ.... Tehát felismertél .- Mondja Ráziel a testvérem szája pedig mosolyra húzódik.
- Szállj ki a nővérem testéből ! Ne kelljen még egyszer mondanom.
- Tudod Luke .... Volt egy tervem...- hangja nyugodt- azt akartam , hogy kipusztuljon a bukott angyalok faja . Azt akartam , hogy elpusztuljon a rossz , te pedig mindent tönkretettél. Kétszer. A nővéred ..
- Nem a nővérem !- vágtam bele a mondatába. A testvérem teste hirtelen előttem termett , keze megragadta a vállamat . A testem minden egyes sejtjét átjárta a fájdalom , amely megbénította végtagjaimat.
- A nephilimek azért vannak , hogy elpusztítsák a rosszat , és hadd emlékeztesselek : te a rossz kategóriába tartozol . Megöltél két nephilimet ! Elhitetted velük , hogy szereted őket , csak azért , hogy megöljék magukat ! Biztonságban akartad tartani a fajodat.
- Szeretem Sophiet !- Ordítom a nővérem arcába.
- Nem szereted ! Nem szeretheted !  Neked nincsenek érzéseid.- Mondja , majd felemelte a kezét. Nem tétovázott. És én sem fogok ellenkezni.
- Nem akarlak megölni.- Mondja és Ráziel , azaz Hope keze megáll a levegőben.- De azt sem akarom , hogy életben maradj.
Ráziel mindkét kezével megragadta vállamat . A kezéből áradó fájdalom megperzselte minden porcikámat. Minden apró sejtem sikoltott tüzes erő miatt ami fénysebességgel vágtatott a testemben. Minden erőmet beleadtam abba , hogy kipréseljek magamból egy mondatot.
- Vedd csak el ezt az egy csepp életemet is , Sophie halálával a többit már úgyis elvetted.
Ráziel , a nephilimek létrehozójának , arcán fénysebességgel suhant át az arcán a méreg.
- A bukott angyloknak nincsenek érzései !- Ordítottam fülsüketítő hangon majd minden sötétségbe borult.



- Luke ? - Puha és meleg kezek simogatták az arcomat. Az érzelmek hulláma söpört át rajtam. Mindent jobban érzek. Olyan , mintha nem a testemet , hanem a lelkemet simogatnák. Az édes hangból áradó szeretet pedig minden sejtemet simogatja. Úgy érzem , mintha haza érkeztem volna . Érzem. Érzek. Döbbenetemben kipattannak a szemeim. Körülvesz a sötétség. Csak egy emberi alakot látok magam mellett , valahol a távolban pedig egy fénypontot. A kéz , ami eddig az arcom simogatásával volt elfoglalva most a kezemre csúszik és megszorítja azt. Az illata megcsapja az orromat . Ez lehetetlen. Szemeimmel keresem a sötétségbe , majd megtalálom a mogyoróbarna szemeket , a tökéletes arcot , a tökéletesen ívelt ajkakat. Haza érkeztem.
Lábra állok  és megölelem a lány testét. Sophie viszonozza az ölelésemet. Megfogja a kezem és húzni kezd.
- Hova megyünk ?- kérdezem.
- Arra.- Mutat a fényfolt felé.
- Mi van ott ?- Kérdezem.
- Nem tudom.- Feleli mondja majd tekintetét az enyémbe fúrja. - De most itt vagy velem , és az egyedüli dolog amit tudok az az , hogy szeretlek.- Mondja , majd elindulunk a fényfolt felé.