14. rész- " Már csak ő maradt nekem.

18 Éves lány vesztette életét 

Tegnap reggel , egy rendőr talált rá a 18 éves Madeline Stewart holttestére . A rendőrök sorozat gyilkosra számítanak , hiszen az elmúlt két hónapban összesen öt gyilkosság történt .  

Falfehér arccal olvastam el a cikk első két sorát , majd lecsaptam az asztalra .
- Mi a baj ?- kérdezte Luke .
- Olvasd el !- mondtam idegesen. Luke kezébe vette az újságot és hangosan olvasni kezdte.

-Madeline az a...
- Igen.- mondtam Annabell-re  nézve.
- A bukott....
- Igen.- válaszolt Luke Annabell félig elmondott kérdésére.
- Oda kell mennem.- mondtam  , és éreztem , hogy a sírás kerülget.
- Nem !- mondta Luke és Annabell egyszerre.
- De ez az egész az én hibám !- kiáltottam  , de a csengő hangjára befogtam a szám.
- Ki ez ?- kérdezte Luke.
- Majd én kinyitom.- indult el Annabell.

- Jó napot biztosúr . - kezdte nyávogós hangon Annabell , mire Luke-val együtt mi is a bejárti ajtó felé indultunk.
- Ön Luke ... Pontosan mi is az ön családneve ?- kezdte a rendőr mély hangon , mire kirázott a hideg.
- Nincs családnevem. A szüleim elhagytak , és kiskorom óta egyedül élek.
- Rendben. Akkor Luke úr - mondta gúnyosan a rendőr- letartóztatjuk önt. Kezeket előre.
- Tessék ?- kérdeztem egyszerre Luke-kal.
- Mivel Luke úr minden eddigi áldozattal kapcsolatban volt, ő az első számú gyanúsított.
- Mi van ? A barátnőmet és az anyámat ölték meg! Én is mindkét áldozattal kapcsolatban voltam.- háborodtam fel.
- Kisasszony , gondolom nem ölné meg a saját édesanyját. na előre a kezekkel.
- Nem vihetik el !- kiáltottam fel rémülten- Már csak ő maradt nekem.
- Nézze. Ha gyilkosság történik , miközben bent tartjuk Luke urat  , akkor szabadon engedjük.
- Igen , és miközben maguk egy ártatlan embert fogságban tartanak , a gyilkos szabadon mászkál.
- Nem vihetnek be ! nem csináltam semmit !- emelte fel hangját Luke.
- Önt feljelentették . Ezért be kell vinnem.,,,
- Ki jelentette fel ?- vágtam bele hisztérikusan a rendőr szavába.
- Az nem az ön dolga. Na gyerünk , kezeket előre , ne keljen még egyszer mondjam.- Azt hittem Luke majd megveri a rendőrt. Az sem érdekelt volna , ha megöli . Erre fel a szőke előre nyújtja a kezeit.
- Luke !- sírtam el magam.- Annabell 4 csinálj valamit !- annyira tehetetlennek éreztem magam.- Miért nem mozdulsz ?! Annabell !- mindenki hallgatott. A csendes erdőben csak az én kiabálásomat lehetett hallani. A földre rogytam , az arcomat pedig a tenyerembe temettem.
- Sophie.- hallottam meg Annabell hangját , majd pár másodperccel megéreztem a kezét a hátamon.
- Hagytad elmenni.- suttogtam.
- Sajnálom Sophie , de...
- Hagytad , hogy elvigye !- ordítottam félbeszakítva a mondandóját.
- Sophie! Ma nem megy ! Ma a vérfarkasok vadásznak , nem tehettem! - emelte fel a hangját .
- Azt.. Azt mond...mondtad , hogy csak ... teliholdkor.
- Igen, de a vérfarkasoknál minden héten van egy telihold fajta. Mivel a vámpírok és a vérfarkasok ellentétek , érezzük , hogy mikor szabad vadászni és mikor nem .Annyira sajnálom. Gyere be .- emelt fel , és bevitt a nappaliba , ahol a kanapéra rakott.
- Maradj itt, főzők egy teát.- suttogta.
Hát , most pont teára nem volt szükségem.Ajkaim  remegtek , minden  porcikám a fájdalomban fürdött. Nem  tudtam, nem akartam elhinni ami most történt. Most mindenki ellenem van ?
A tekintetem a kanapé előtt álló asztalra tévedt , amin egy üvegpohár ékeskedett. nem gondolkodtam sokat, a poharat nekivágtam a földnek , a szilánkok pedig szanaszét repülnek. kiválasztom azt a helyet , ahol a legtöbb az éles szilánk és bele térdepelek . A fájdalom fénysebességgel terjed a testemben , de nem elég , még mindig az fáj jobban , hogy Luke-ot elvették tőlem . Kiválasztom a legélesebbnek tűnő darabot , és lassan mélyesztem a csuklómba , majd lassan húzom végig a bőrömön. Érzem , ahogy a vörös folyadék kibuggyan a bőröm alól és lassan folyik végig a kezemen. Még most sem elég.- gondolom magamban , így újra és újra megismétlem a tettemet.
- Sophie! - hallom meg Annabell riadt hangját.- Mit csinálsz ?- szaladt felém egy konyharonggyal , amit óvatosan a csuklómra teker.
- Hozd ki onnan.- suttogom rekedt hangon.
- Azt hiszed , hogy most magadra hagylak ?
- Hozd ki onnan !- minden erőmet beleadtam , hogy ordítani tudjak . a kimerültség miatt látószerveim lassan becsukódtak , elnyomott az álom.