19. rész "Fordulatok"

Minden ember életében történik egy csoda , bekövetkezik egy fordulat ami mindent megváltoztat. Az enyém Luke volt. Igazából ... ő maga volt egy csoda.

Éppen a konyhaasztal előtt ültem és egy epres joghurtot fogyasztottam. Eredetileg édes ízzel kellett volna rendelkezzen , de valahogy mégis keserűnek éreztem. Egyetlen egy szó forog a gondolataimban . Holnap. Egy normális ember számára ez a szó teljesen jelentéstelen. Ezelőtt két hónappal még nekem is az volt. Gyorsan megráztam a fejem , felálltam a székről és a szemetes felé vettem az irányt . A dobozt a joghurttal együtt bedobtam a kukába , a kanalat pedig a mosogatógépbe.
- Minden rendben ? - kérdezte Luke . Bólintottam. Semmi kedvem most a társalgáshoz.
- Kérhetek valamit ?- kérdeztem bizonytalanul .
- Persze .- válaszolta Luke értetlenül.
- Vigyél el Nicolas-hoz.- suttogtam. A hangom még nekem is idegennek tűnt. Luke összehúzott szemöldökkel nézett rám.
- Tessék ?! Azt hiszem nem értettem jól , azt amit mondtál. - mondta idegesen , hiszen nagyon jól értette .
- Nagyon jól értetted , amit mondtam. - Kezdtem indulatosan- Vigyél el Nicolas-hoz .- Mondtam higgadtan.
- Nem.
- Figyelj ide. Így is úgy is elmegyek. Szerintem jobb , ha te is jössz .  Alkut kötöttünk ! Ezen már úgy sem tudsz változtatni !- emeltem fel a hangom , és akaratlanul is kimondva a titkomat.
- Tessék ?!- Kérdezte idegesen , és felállt a székről , ahol eddig ült- Alkut kötöttél Nicolas-szal ? - hirtelen előttem termett és gyengéden nekinyomott a falnak. Még akkor is vigyáz , hogy nehogy fájdalmat okozzon , amikor mérges rám. Bennem is felment a pumpa. Úgy csinál mintha egy kisbaba lennék , még a kertbe sem mehetek ki egyedül. Árnyékként követ mindenhova! -Te teljesen meghibbantál ?!- az arca csak pár centire volt az enyémtől és úgy ordított , mint egy őrült .
- Fejezd be !- ordítottam és teljes erőmből meglöktem. Luke teste nekicsapódott a konyha szekrénynek , majd a földre esett. Apró nyögések kíséretében rátámaszkodott a könyökére és tekintetét az én arcomra irányította. Az arcát látva összeszorult a szívem , a könnyeim pedig pillanatok alatt eláztatták az arcomat . A lábaimból teljesen kifutott az erő. Félelmet láttam az arcán. Luke tőlem félt. Még át sem változtam , de Luke már fél tőlem !
- Annyira sajnálom .- mondtam és amilyen gyorsan csak tudtam , kifutottam a házból. Az utolsó dolog amit hallottam az Luke hangja volt. A nevemet kiáltotta.

Három dologban teljes mértékben biztos voltam. Az első: egy kibaszott szörnyeteggé váltam ! Egy undorító szörnyeteggé , akitől még a saját szerelme is fél. A második : beszélnem kell Nicolas-szal.  A harmadik : sokkal gyorsabban szaladok , mint egy normális ember. A hatalmas sebesség nem gátolt abban , hogy tisztán lássam , a körülöttem levő tájat . Ügyesen kikerültem a fákat , nagyokat ugrottam , amikor egy kidőlt fa elé kerültem , sőt , még pár bokrot is átugrottam.
Valahol az erdő mélyén megálltam. Hol találom meg Nicolas-t ? Haza nem mehetek. Azt nem tudom, hogy Nicolas hol lakik. Telefon nincs nálam , habár nem is tudom mire használnám most fel. Lépteket hallottam  , de nem volt időm megfordulni , hiszen  valami vagy inkább valaki  rám ugrott és letepert a földre.
- Áj le Sophie!- hallottam meg a barátnőm hangját.
- Annabell?
- Igen.- Felelte.- Lenyugodtál ?
- Eddig is nyugodt voltam.
- Nekem nem úgy tűnt , amikor fénysebességgel kislisszoltál a házból , Luke-ot pedig felrepítetted a levegőbe. Szóval. Most szépen hazamegyünk.
- Nem ! Annabell ! Figyelj rám. Kérlek. Muszáj beszéljek Nicolas-szal.
- Miért akarsz vele beszélni ?- kérdezte ő is értetlenül .
- Figyelj! Alkut kötöttünk- kezdtem , de láttam , ahogy Annabell arca eltorzul - nem fog megölni . Az alkunk nem engedi- mondta mire az arca ellágyult.
- Hadd találjam ki. Nem tudod hol lakik.- Nézett rám  , mire bólintottam.- És szükséged van rám , hogy elvigyelek , mert Luke nem hajlandó.- Újra bólintottam .- Ha Luke megtudja , jól seggbe fog rúgni , de mivel holnap van a születésnapod ezt megteszem érted , de cserében ne várj tőlem ajándékot.- mondta halvány mosolyra húzva ajkait . Szorosan magamhoz öleltem.
- Köszönöm. Te vagy a legjobb és utolsó rokonom Annabell.- suttogtam mire összerezzent az ölelésemben.- Valami baj van ? - kérdeztem kicsit elhúzódva tőle.
- Nem , semmi , csak senki sem mondott még ilyen szépet nekem .- mondta és újra átölelt. Nem vagyok a rokonod. Szeretem Luke-ot. Ez a két mondat bújt elő valahonnan az emlékeim közül.
- Jössz ? - kérdezte Annabell. Észre sem vettem , hogy felállt.
- Persze - mosolyogtam rá.

Nicolas háza a város másik végén volt. Kicsi kerttel rendelkező ház ,  ahol egy hintaágy ékeskedett a sarokban , előtte pedig  egy  elég nagy halastó található.
- Várj meg itt.- mondtam , mire Annabell úgy nézett rám , mint egy idiótára.
- Ha azt hiszed , hogy itt maradok , elment az eszed.- mondta és becsengetett .
Az ajtó nyikorgott , majd megpillantottam Nicolast. Fekete haja kócosan hullott fekete szemébe. Kezeivel elsöpörte őket és hitetlenkedve nézett rám.
- Mi a francos fenét keresel itt ?- kérdezte gyönyörű szótárát használva.
- Beszélnünk kell !
- Megvesztél ?! Tűnj el innen a ribi barátnőddel együtt !
- Már bocs...- kezdte volna Annabell de közbevágtam.
- Miért nem öltél meg akkor este?- tértem a lényegre.
- Az alku miatt.- felelte mély hangon.
- Nem. Van valami más is. Néztem át a válla felett és a tekintetem megakadt a falon levő képnél. Nicolas volt rajta Luke-val és egy másik lánnyal. Hosszú , gyönyörű vörös haja volt. Zöld szeme még a képen keresztül is teli volt élettel , fekete , füstös sminkje pedig szépen kiemelte őket. Az ajkai sötétvörös rúzzsal voltak kikenve. Hallottam , ahogy Nicolas egy hatalmasat nyel. Rájött , hogy mit nézek.
- Most menj el Sophie.- suttogta , hangjában pedig fájdalmat fedeztem fel.
- Ki az a lány ?- kérdeztem.
- Most ebben a pillanatban elmész !- ordította.
- Kérlek szépen Nicolas . Tudnom kell , hogy ki az a  lány. Nagyon fontos.- Egy könnycsepp vágtatott végig az arcomon.
- Nem Luke barátnője , ha azt akarod tudni.- kezdte Nicolas
- Azt akarom tudni , hogy ki ő.
- Gyere be.- Nyitotta ki az ajtót. - Te nem.- nézett  Annabellre.
- Tessék ?! Nem megy be nélkülem.
- Annabell , kérlek. Nem ülök sokat. Nem fog bántani , emlékszel ?- A lány teleszívta levegővel a tüdejét .-
- Rendben.- mondta és gyilkos pillantást vetett Nicolas-ra.


- Ki az a lány ?- kérdeztem miután hallottam az ajtó becsukódádát.
- Taylor a neve.- és abban a pillanatban , ahogy kimondta a nevet eszembe jutott minden. Ahogy Madeline elmondta , hogy a legjobb barátnője volt , hogy aztán egyszer csak Luke-val kezdett barátkozni és aztán meghalt.
- Madeline-t ismerted ?- kérdeztem.
- Igen , a pletykás kis barátnő.
- Mi történt eredetileg ?- Madeline terjesztette a pletykákat Taylor haláláról , de Nicolas és gondolom, hogy Luke tudják csak az igazat.
- Taylor is nephilim volt.  Amikor találkoztam vele , ezt még nem tudtam. Akkoriban Luke volt a legjobb barátom , habár hét év van köztünk. Két hónapig voltunk barátok , hármasban. Belezúgtam  Taylorba , viszont ő Luke-t szerette. Emiatt megharagudtam Luke-ra. Hatalmas botrányt rendeztem emiatt  Taylor tizennyolc éves szülinapi partiján. Emiatt leléptem  és megfogadtam , hogy bosszút állok rajta. Azon az éjszakán gyilkolták meg Taylort. Mindenki azt mondta , hogy Luke volt az. És én hittem a pletykáknak . Elvesztettem a legjobb barátomat egy lány miatt. Egy nephilim miatt. Ezért akartalak megölni. Taylor megutáltatta velem a nephilimeket. - pár percig csak néma csendben ültünk. Lefagytam , azért erre nem számítottam.
- Miért nem öltél meg azon az éjszakán? Miért kötöttél velem alkut ?- suttogva raktam fel a kérdéseket.
- Mert mind ezek mellett Luke még mindig a barátom , és te fontos vagy neki.
- Beteljesítem az alkut.- mondtam hirtelen.
- Nem , nem kell.- irányította felém fekete szemeit.
- Én akarom , hozzájutottam az erőmhöz , Nicolás ! Úgy , hogy nem is változtam még át. Eddig kétszer bántottam őt. Többször nem fogom.- Nem mondott semmit. Újra hosszú csend következett.
- Egy dolgot kérek tőled. Légy mellette. Békülj ki vele. - mondtam és az ajtó felé vettem az irányt és kinyitottam azt. Mér beesteledett. Annabell a hintaágyon üldögélt. Amikor kiléptem asz ajtón felpattant és odarohant hozzám.
- Sophie ! - kiáltott utánam Nicolas.- Mindent köszönök.
- Nem , én köszönöm.- mondtam és elindultam Annabell után.

Nem beszélgettünk semmit egészen Luke házáig. Amikor benyitottam Luke felpattant a kanapéról és elénk sietett.
- Mégis hol a francba voltatok ?- Kérdezte idegesen.
Nem mondtam semmit. Felé szaladtam és teljes erőmből átöleltem.
- Szeretlek- suttogtam- és nagyon nagyon sajnálom.- A mondat végén elcsuklott a hangom és a könnyeim is utat törtek maguknak.
- Semmi baj.- suttogta , és közben a hátamat simogatta .
- Én megyek lefeküdni.- hallottam meg Annabell hangját.
- Jó éjszakát. - Mondtam egyszerre Luke- kal.
- Megyünk mi is ?- kérdezte Luke mosolyogva.
- Ahha.
Miután pizsibe öltöztem befeküdtem Luke mellé az ágyba.
- Voltál Nicolás-nál , igaz ?- kezte , de a hangjában nem volt harag.
- Igen. Tudok mindent . Luke , meg kell bocsájtanod neki.
- Ott hagyott egy lányért.- suttogta hitetlenkedve.
- Tudom , de megbánta. Adj neki egy esélyt.
- Rendben. Most feküdj le , holnap nagy nap van.
- Szép álmokat Luke. Szeretlek .- Mondtam.
- Én is téged.
- Mindig szeretni foglak , ezt ne felejtsd el.- mondtam.
- Én is.- felelte.

Két és fél órát vártam.  Mikor megbizonyosodtam róla , hogy már az álmok álmát alussza kikecmeregtem az ágyból  és csendben az ajtó felé indultam  , majd kinyitottam azt. A nappaliba érve egy papírt és egy ceruzát kerestem. Két levelet írtam. Az egyiket Annabell ajtajának a résén csúsztattam be a másikat Luke ágyára helyeztem el , ott ahol én aludtam eddig. Mielőtt kiléptem volna a szobából ránéztem az angyalomra. A mellkasa le-fel emelkedett , az ajkai résnyire elnyíltak. Csókot leheltem az ajkaira. Nem akartam gondolkodni , mert akkor nem tudnám teljesíteni az alkut. Teljesen kiürítettem a fejemet. A konyhába érve a legélesebb kést kiválasztottam a sok közül. Kinyitottam a terasz ajtaját és kiléptem a kertbe. A kést a mellkasom felé irányítottam. Megfogadtam , hogy nem bántom a szeretteimet. Ha ahhoz az kell , hogy én meghaljak , hát legyen.
- Bocsássatok meg nekem - a tekintetemet a házra irányítottam - szeretlek titeket. A kést belenyomtam a mellkasomba . Éles fájdalom vett körül . Az erőm teljesen kifutott a testemből. Nem éreztem az esést . Már nem fájt semmi. Láttam a csillagos eget. Láttam Luke arcát , majd sötétségbe borult a világ.