2. díj

Sziasztok. Megkaptam a blogom 2. díját  , amit nagyon szépen köszönök Ramóna Magdolna Balognak. 

Szabályok:

- Rakd ki kitől van

- Írj magadról 10 dolgot

- Válaszolj 10 kérdésre

- Tegyél fel 10 kérdést

- Küldd el 10 embernek

10 dolog rólam:

- 14 éves vagyok

- imádok olvasni , jelenleg Tava Kata - Nyitótánc c. könyvét olvasom

- szeretek énekelni , habár nincs jó hangom :P

- a két legjobb barátnőm külföldön lakik

- rajzmániás vagyok

- imádom a 5 seconds of summer-t

- imádom a lovakat

-nagy Green Day fan vagyok

- szeretem a csokit

- az alvásban jó vagyok , csukott szemmel tudom csinálni :P

10 kérdés + 10 válasz:

Kedvenc zenéd? 

      Az összes 5sos szám

Melyik lenne az a 3 dolog , amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre ?

       A telefonom , egy könyv ( sajnos nem vihetek többet ) , Nutella

 Filmek vagy sorozatok?

       Lehetetlen választani.........

Mi lenne a gyermeked neve ha majd lesz?

       Lány : Lola vagy Léna , Fiú : Dani vagy Ádám
Van háziállatod?
       Vannak halaim.

Kedvenc színész/színésznő? 

      Cameron Diaz.

Kívánhatsz hármat. Mik lennének azok?

      Találkozzak a 5sos-rel , Luke Hammings legyen életem szerelme ( :P) , legyen egy óriási házam          Floridában

Jobb vagy balkezes vagy?

       Jobb

Mikor Kezdtél írni ?

      Azt hiszem tavaly volt egy blogom , amit a második rész után törültem. Még volt pár          próbálkozásom , de egyik sem volt olyan sikeres mint ez .

Miért kezdtél el írni ?

      Rengeteg könyvet olvastam/olvasok , és mindegyik inspirált  . Azt gondoltam , hogy én is inspirálhatnám az embereket.

10 kérdés:

- Hány éves vagy ?
- Ha lenne egy hajód , milyen nevet adnál neki ?
- Kedvenc sorozatod ?
- Vannak testvéreid ?

- Kedvenc könyved ?

- Kedvenc zene ?
- KI a legfontosabb személy az életedben ?
- Kapsz egy repülőjegyet , mivel bárhova elmehetsz. Hova mennél?
- Kedvenc ruhadarab ?
- Kedvenc idézet ?

Akiknek küldöm 

Üzenem....
Half Bloods
Born To Die
Édes élet
Madeline blogja

bocsi , ez csak öt ....

13. rész

Sziasztok. Hát , itt is van a 13. rész. Nem szeretnék sokat papolni , de annyit elmondok , hogy KÖSZÖNÖM , hogy ennyien olvastok , nagyon sokat jelent nekem a sok megjegyzés és pipa amit kapok. Remélem ez a rész is tetszik majd nektek , és persze jelezzétek is valahogy. Jó olvasást .
Timi.

Egy erdőben vagyok. Legalábbis a sűrű fák , a cserjék és a madárcsiripelés erről árulkodik. Érzem , hogy a lelkem nyugodt.  "Sophie" - hallom , ahogy valaki suttogva szólít . Össze-vissza forgolódom , keresem a hanghoz társuló testet. Nem találom.
- Ki van ott ?- kérdezem , de választ nem kapok. "Sophie"- hallom újra a lágy női hangot.
- Hahó !- kiáltok , majd megfordulok. Egy szőke hajú lány áll előttem . Fehér ruhája még jobban lesápasztotta hófehér bőrét. Kék szemei csak úgy ragyogtak. " Ezt a lányt ismerem" gondoltam magamban. Hiába kutakodtam az elmémben , nem találtam meg a lány nevét.
- Nincs sok időm Sophie. Jól figyelj rám ! MEG KELL ÖLNÖD MAGAD . Veszélyes vagy! Meg sem kellene állítsalak , hiszen a bukott angyalok nem kéne éljenek . De a testvérem ott van lent , és meg kell védenem őt. Hetek óta álmokat küldök neked , arról , hogy milyen leszel az átváltozásod után. Szereted Luke-ot ? Akkor védd meg !- mondta a lány.
- Ki vagy te ? - kérdeztem , és észrevettem , hogy a körülöttem lévő táj kezd elhalványodni. 
- Ho.......

- HOPE!!!- sikítottam  , majd amikor rájöttem , hogy hol vagyok lassan elhallgattam.
- Hope ?- kérdezte Luke  , az ablak mellett állva.
- Hány hetem van még ?- kérdeztem számba sem véve Luke kérdését.
- Kettő , holnaptól számítva.- mondta szomorú mosoly kíséretében. Megértem a szomorú mosolyát. Napról napra rosszabb az állapotom , rengeteget alszok , egy kicsi étvágyam sincsen  , a tegnap pedig még a nutella tetejét sem voltam képes lecsavarni.
- Tudod ki a Hope?- kérdezte Luke kizökkentve gondolataimból.
- Azt hiszem a húgod.
- A nővérem.- mondta halvány mosollyal
- A nővéred ?! Olyan alacsony !
- Tudom. De miért álmodtál róla?
- Mondtam valamit az álmomban ?- kérdeztem , mivel mostanában rengeteg rémálmom van , nem mondom el az egészet Luke-nak. Csak aggódna értem.
- Csak annyit , hogy meg kell ölnöd és Hope.
- Azt mondta , hogy öld meg magad , igaz?- hát , ezt telibe találta.- Ne hallgass rá  Sophie ! Az angyalok képesek megjelenni az emberek álmaiba !- mondta felemelve a hangját.
- Ne ordíts , kérlek , fáj a fejem .
- Mit mondott?- kérdezte idegesen.
- Azt amit mondtál , de ne félj , erőm sincs felemelni egy kést.- mondtam cinikusan.
- Ez nem jó vicc . Hozok neked reggelit.
- Nem,,,,
- Nem akarom hallani , azt , hogy nem eszek. Maradj itt !- Napok óta így viselkedik . Nem alszik , nehogy valami hülyeséget csináljak álmomban. Nappal pedig nem csinál semmi mást , csak ül és néz. Hozzám sem ér.
- Tessék.- rakta le elém a tálcát , amit telepakolt étellel.
- Kösz.
 Miközben ettem , végig az ablak előtt ült , és kifele nézett.
- Miért csinálod ezt velem ?- kérdeztem miután befejeztem a reggelit.
- Mit csinálok ?
- Nem beszélsz velem , csak ha kérdezlek. Még véletlenül sem érsz hozzám , ami miatt már fizikai fájdalmat érzek. Luke , ha többet nem szeretnél velem lenni , akkor szólj , és végzek az életemmel.- fejeztem be a mondandómat , de arra a fiú arca már milliméternyi távolságra volt az enyémtől.
- Hogy mondhatsz ilyent ?- kérdezte suttogva , miközben én a kiskutya szemeimmel néztem a tökéletes arcát.
 - Ez az igazság , igaz ?- kérdeztem , és éreztem , ahogy egy könnycsepp lassan legördül az arcomon. Luke lecsókolta azt majd a szemeimbe nézve megrázta a fejét.
- Nem is tudod elképzelni , mit érzek jelenleg. Megőrülök amiért nem nyúlhatok hozzád , amiért nem csókolhatom puha ajkaidat , amiért nem ölelhetlek meg. Utálom ezt a távolságot , amit azért hoztam létre , hogy megvédjelek.
- Hogy akarsz így megvédeni?- kérdeztem suttogva.
- olyan vagy mint egy hógömb , Tökéletes. Ha az ember megveszi  , egy különös helyre teszi , és nem nyúl hozzá , mert tudja ,  ha megtenné , tönkre is tenné.
 - Nem értem.- suttogtam szipogva.
- Túl erős vagyok Sophie. Félek , ha elérintelek , apró darabkákra törsz .
- Úgyis összetörök majd . Szerintem jobb , ha addig itt vagy mellettem.
- Nem fogsz összetörni. Vigyázok rád.- suttogta , és lassan átölelt. Kihasználva a lehetőséget , Luke ajkaira tapasztottam az enyémeket . A fiú ezt halk morgással díjazta , majd a hajamba túrva közelebb húzott magához .
- Sophie.  Állj. - mondta rekedten.
- Ne kezd újra az idióta kifogásokat sorolni. - fenyegettem meg.
- Nem fogom , nem vagyok képes távol maradni tőled.
- Nagyon örülök , hogy ezt hallom.
-Most mutatok neked valamit. - mondta Luke , és a karjába vett. A szuper gyorsaságát most az egyszer nem használta , majd amint leértünk a nappaliba a zongorára ültetett fel.
-Mit csinálsz ?- kérdeztem.
- Az éjjel költöttem valamit. Szeretném , ha meghallgatnád. - mondta , majd kényelembe helyezve magát , elkezdett játszani a zongorán.
A dal ritmusa lassú volt , majd amikor elkezdett énekelni teljesen elveszem.

Emlékszem a napra mikor beléptél az életembe, 
tudom , nem tévedtem , hogy beengedtelek.
 Meg tettem mindent , hogy elnyerjem szíved, 
most , hogy az enyém , félek , hogy elveszítem. 
Nem tehetek mást , 
most itt ülök és játszom a zongorán. 

Nem vagyok olyan erős , én is félek.  Félek , hogy elveszítlek. 
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem. 

A mosolyod élteti a szívem ,
te kellesz ahhoz , hogy éljek.
Tudom , nem érdemlem meg a szereteted ,
mert a jó helyett az vagyok akire semmi szükséged ,
pedig annyira szeretlek.

Nem vagyok olyan erős , én is félek.  Félek , hogy elveszítlek. 
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem.

Mire befejezte  dalt , már patakokban folytak a könnyeim. Luke felállt és átölelt .
- Ne sírj !-suttogta- Nem vagyok olyan erős , én is félek.  Félek , hogy elveszítlek.
Szorítsd meg a kezem , hogy érezzem még itt vagy velem.- énekelte a dal refrénjét , mire még jobban folytak a könnyeim.

- Hűű , ez nagyon romantikus volt.- hallottam meg Annabell hangját.Mivel nem mentem el vele a buliba , eléggé megsértődött , de mivel olyan a természete , hogy nem tud sok ideig haragban maradni valakivel kibékültünk.
- Szia Annabell , elég sokat aludtál ma. - jegyezte meg Luke.
- Nem aludtam , randim volt Jo-val.
-Azt hittem Jonny a neve.- mondtam értetlenül.
- Én is , ezért szakított ma velem.
- Ugye nem...?
- De igen Sophie , legalább megtanulta , hogy Annabellel senki sem szakít.- mondta mosolyogva , mire Luke-val egyszerre kacagtunk fel.
Valamikor egy szürke életem volt, és normális. De ha lenne lehetőségem változtatni , nem tenném meg, mert tudom , hogy Luke-t csak azért ismertem meg , mert meg akart ölni. Talán jobb is lett volna , ha megteszi.Nem arra gondoltam volna , hogy mi lesz az átváltozásom után. Nem is tudtam volna az igazat. Nem kellett volna féljek attól , hogy megölöm , azt akit szeretek. De egy dologban biztos vagyok: az életem árán is megvédem azokat , akiket szeretek. Túl sok ember halt meg miattam. Az élet - halál játékába keveredtem , és valaki el kel veszítse a játékot.

12. rész - "fogságban"

Sziasztok.  Egy kis késéssel , de itt van a 12. rész. Nem is tudom mit mondjak. Köszönöm a 11 rendszeres olvasót , 6949 oldalmegjelenítést , a sok- sok megjegyzést ( itt és a Facebookon ) . Köszönöm , hogy olvastok , és az első díjamat. Hálás vagyok.
Remélem tetszik az új rész.
Ha igen , akkor pipáljatok , írjatok megjegyzéseket , iratkozzatok fel.
Puszi , Timi :-)

"Amikor azt hiszed minden rendben van , hirtelen utadba áll valami tönkretéve mindent"

Az asztalnál ülve arra eszméltem fel , hogy valami nekiütközik a homlokomnak.
- Ez meg mi volt ?- kérdeztem megsúrolva az eltalált helyet.
- Olivabogyó.-mondta Annabell , miközben egy szelet sajtot nyomott szájába.
- És miért dobtál meg olivabogyóval ?- kérdeztem értetlenül.
- Azért , mert nyitott szemmel alszol az asztalnál , miközben beszélek hozzád.- vonta meg a vállát.
-Ez olyan Annabell fajta viselkedés.-magyarázta Luke- Ha nem figyelsz rá , akkor felhívja magára a figyelmet nagyon fura módon. Jelen esetben egy olivabogyóval.- fejezte be Luke a mondatot , mire Annabell felemelte a poharát és a tartalmát a fiú arcára öntötte .
- Bazdmeg !- ugrott fel a székről Luke és végignézett a szürke pólóján levő sötét folton , ami azt jelezte , hogy az anyag már beitta a vizet.- Havin vagy ?- kérdezte Luke mérgesen , mire hangosan felkacagtam.
- Én nem , de a tüneteid alapján te igen .- tette csípőre a kezét Annabell.
- Én fiú vagyok ! Nekem ....- szakította félbe Luke mondatát a csengő.
- Ez ki lehet ?- kérdezte Annabell.
- Nem tudom. Sophie , maradj itt.- mondta Luke és a bejárati ajtó felé vette az irányt.
"Még mit nem " gondoltam magamba és én is a többiek után mentem , majd amikor megláttam ki áll az ajtóban , teljesen lefagytam.

Hatalmas szemei az arcomat figyelték , valaha fekete , de mostanra már szőke hajzuhatag omlott a vállára. Ajkai félénk mosolyra húzódtak.
- Szia Sophie.- mondta szinte suttogva.
- Szia Mádeline.
- Beszélhetnénk ?- kérdezte ?
-Nem .
- Igen.- mondtam egyszerre Luke-kal.
- Csak pár perc.- mondta Madeline.
- Miért jöttél ide? Honnan tudtad , hogy itt vagyok ?- kérdeztem.
- Beszélhetnénk csak mi ketten ? - kérdezte Madeline.
- Luke. Nem megyek ki a házból , igérem.
- Nem.
- Kérlek. - néztem a kék szemeibe.
- Két perc.- Mondta és a konyha felé vette az irányt.
- Válaszolnál a kérdésemre ?- kérdeztem Madeline-tól , amikkór már csak ketten maradtunk a hatalmas szobában.
- Legelőször a régi házadnál kerestelek , de egy nénike nyitott ajtót , aki azt sem tudta , hogy ki vagy.- mondta mosolyogva , miközben leült a kanapéra .- Azután már tudtam , hogy Luke-nál leszel. Sajnálom , azt ami történt anyukáddal.Tudod ki a gyilkos ?
- Nem .- hazudtam.
- Luke volt.-mondta.
- Mi ?- kérdeztem , miközben próbáltam visszatartani a röhögést.- Luke végig a hátamnál volt.
- Valaki a bandájából.- mondta szomorúan.
- Milyen banda Madeline ? Itt nincs semmilyen banda!
- De igen! És téged is meg fog őlni! Ő egy rossz ember!
- Nem ! Ő meg akar védeni.- tiltakoztam. Szegény Madeline. nem tudhatja , hogy a fél világ természetfeletti lény.
- Miért nem jössz többet a suliba? Megtiltotta ?
- Nem !
- Tudom , hogy nem szabad elmondjad , mert akkor végez veled. de adj egy jelet. Segíteni akarok. - mondta suttogva,
- Milyen jel Madeline ? Nem tart senki fogságba!
- Madeline , most menj haza ! Elég volt.- hallottam meg Luke hangját.
- Nem tudom mit csináltál vele. de ezt nem hagyom annyiba. Megmentelek Sophie. Igérem.- mondta , majd megfordúlt és kiszaladt az ajtón.
- Jól vagy ? - ölelt át Luke.
- Igen- feleltem , de a gondolataim Madeline körül forogtak.- Szegény lány , lassan kezd bedilizni.- mondtam nagyot sóhajtva.

- Komolyan gyerekek. Csináljunk már valami érdekeset- jött be a szobába Annabell.- Meghalok az unalomtól.Sophie- ragyogott fel a szeme- Még van három hét , és 18 leszel!- mondta ünnepélyesen.
- Ne is haljam.- mondtam letakarva a füleimet.
- Komolyan mondom, amiután megbizonyosodtam arról , hogy minden rendben az átváltozásod után - nézett rám Madeline- elmegyek innen , mert rosszabbak vagytok egy 80 éves öregasszonynál.- mondta megrázva a fejét.
- Nézzünk meg egy filmet.- ajánlottam.
- Van egy jobb ötletem.- mondta Annabell gonosz mosollyal.- Gyere Sophie.
- Hova ?
- Fel a szobámba. Luke , te menj öltözni , maradj a fekete farmer , fekete póló kombinációnál. Gyere Sophie , elviszlek titeket egy klassz helyre. Találkozunk itt lent kerek két óra múlva. Pontosabban 5 óra 34 perckor. Nyomás.

- Nem !- mondtam hisztisen , amikor Annabell végre kinyögte , hogy hova megyünk.
- Ne már ! Jó buli lesz ! És végre te is kimozdulsz a házból.- mondta Annabell ruhákat válogatva.
- Luke tudja , Hogy buliba rángatsz el minket ?
-  Majd megtudja. Ezeket vedd fel.
- Miért akarod , hogy pont ma este elmenjünk?
- El kell intéznem valamit , és nem akarok egyedül menni. Max 20 perc Sophie , és jövünk haza.
- Miért nem mondtad el Luke-nak , ha csak ennyiről van szó?
- Mert ha előre tudja , biztos nem enged el egy vámpírokkal teli buliba.
- Sophie, máma nem fognak bántani.
- Hogy érted ?- kérdeztem értetlenül.
- Telihold van.  Ha egy vámpír ezen az estén embervért iszik , meghal. Idióta vérfarkasok , és az idióta törvényeik.- mondta Annabell unott arcot vágva.
- Miért ?
- Mert ez az egyedüli este , amikor a vérfarkasok átváltoznak , csak ilyenkor tudnak vadászni.
- Nem értem.
- A vérfarkasok és a vámpírok ellentétek. Ha egy vérfarkas a vámpír vadászidejében vadászik , meghal. Ha nem szegjük meg a törvényeket , nincs háború. Így mindenkinek jobb. Most már menj , és öltözz át. - mondta Annabell , egy csomó ruhát a kezembe nyomva.
- Te teljesen hülye vagy ?- kérdeztem , amikor felvettem az Anabellel által kiválasztott ruhákat. - Ez egy blúz , hol a nadrág ???
- Az egy ruha. - mondta Annabell , miközben sminkelte magát.
- Nem ! Ez egy blúz ! Kérek egy nadrágot. - húzogattam magamon a darabot.
- Az egy ruha.  És habár nekem nagyobb a mellbőségem , mint a tiéd , elég jól áll.
- Úgy nézek ki mint egy ribi.
- Nem igaz , és most gyere , ki kell sminkeljelek. - ragadta meg a vállam , és leültetett egy székre.

- Na jó.  Annabell,  hova megyünk ???- kérdezte Luke amiután lementünk a nappaliba.
- Egy buliba.
- Sophie,  menj fel és öltözz át. - mondta Luke nyugodtan.
- Mi van ? De még nem is mondtam , hogy vámpír bulira megyünk. - Luke fél percig csak nézte Annabell -t , majd felém fordulva mérgesen megszólalt.
- Sophie,  menj fel , és öltözz át.
- Nem ! Komolyan Luke , telihold van.  Ilyenkor nem bántják.
- Annabell.  Nem tudom , hogy gondoltad , hogy elengedem Sophie-t.
- Luke , hallottál arról a szóról , hogy szórakozás ? Megtíltod Sophie-nak , hogy szórakozzon. - habár nagy kedvem nem volt bulizni , Annabell-nek igaza volt.  Erről akaratlanul is Madeline jutott eszembe.  Luke tényleg fogságban tart. De tudom , hogy szeretetből teszi.
- Annabell , menj te a buliba.  Én is inkább itthon maradnék. - mondtam suttogva , mert nem akartam , hogy veszekedjenek.
- Kösz Sophie.  Menjetek a fenébe! - ordította Annabell.

- Sophie , könyörgöm menj és öltözz át. - mondta Luke mérgesen.
- Hé , nyugi .- öleltem át a derekát.
- Hogy szeretnéd , hogy megnyugodjak ?- ordította az arcomba , mire a meglepődéstől hátra tántorodtam.
- Nem értem , hogy miért vagy ilyen ideges. - emeltem fel a hangom.
- Mert felelőtlen ! Tudja jól , hogy mennyi veszély fenyeget , és ő mégis egy vámpírokkal teli buliba akar vinni.
- Nem vagyok gyerek , tudok vigyázni magamra !- most már én is ordítottam.
- Nem szabadna elhagyd a ház területét!
- Nem vagyok a foglyod , nem zárhatsz be!
- De igen !- ordította dühösen. Én pedig olyat csináltam , mint még soha. A tenyerem nagy csattanással ért a fiú arcához. Luke kerek szemekkel nézett rám , az arcát pedig megdörzsölte , ott ahol a tenyerem helye lassan kirajzolódott. Még mindig ideges voltam , és Luke sem tünt a legnyugodtabb személynek. Dühös szemekkel néztük egymást , majd  hirtelen nagyon közel kerültünk egymáshoz. Puha ajkaival vadul csókolta az enyémeket. A keze a combomra csúszott , úgy késztetve ugrásra. A lábaimat összefontam a csípője körűl. A kezei vándor útra indultak a hátamon , míg meg nem találták a ruhám cipzárját. Luke megszakította a csókot , ami halk nyögést váltott ki belőlem. Újra sűvített a szél a fülembe , majd már Luke ágyában feküdtem , és közben a ruha is lekerült rólam. Hevesen csókolta az ajkaimat , majd a melltartó csattjához nyúlt.
- Szeretlek Sophie. - suttogta , és kicsattolta a melltartót amit a szoba valamelyik sarkába dobta .
- Én is . - mondtam és lehúztam magamhoz.

1. díj

         

                      Köszönöm az első díjamat Évinek , a "The hapiness too" című blog írónőjének.
                                                                   Ajánlom mindenkinek.
                                                                       


                                                                        Szabályok:

                                                              - Írj 10 dolgot magadról
                                                              -Válaszolj 10 kérdésére
                                                              - Tegyél fel 10 kérdést
                                                              - Küld tovább
                                                              - Íratkozz fel a küldött blogjára


10 dolog magamról :

- Göndör a hajam  , amit tiszta szívemből utálok , emiatt többször kivasalom.
- Imádom a 5sos-t , a Green Day-t , a One direction-t és a Beatlest (egyedül vagyok a családban , aki bírja a zenéjüket , ennek nem értem az okát ).
- A matek a legnagyobb ellenségem , az agyam egyszerűen képtelen felfogni.
- Sorozat mániás vagyok ( Glee , The  vampire diaries , the Carrie diaries , pretty little liars )
- Imádok olvasni , rengeteg könyvet elolvastam már , a kedvenceim : The mortal instruments , Csitt,csitt , Luxen sorozat , Abbi Glines sea breeze sorozata , twilight , Leiner Laura összes könyve és sok más
- Nagyon szeretek rajzolni , sokan is mondták , hogy tehetséges vagyok
- Kedvenc elfoglaltságom az olvasás , a nettezés , az írás , a filmek  vagy sorozatok nézése , a zenehallgatás és persze az alvás
- I Love Nutella
- Az idegenek számára csendes vagyok és jó "kislány" , a barátaim számára totál idióta :-D
- Miközben ezt írtam almát ettem és 5sos-t hallgattam <3


10 kérdésre a válasz

-Fizika vagy kémia?

        - Kémia ( csak azért , mert jól hangzik a " kémia van köztünk" mondás :-D , másképp egyik sem )

-Melyik zene inspirál a legjobban?

         - Minden 5sos szám.

-Van olyan, akiért tűzbe mennél?

        - Igen

-Ha igen, ki?

         - A szüleim , habár  rengeteget veszekednek velem ,  én szeretem őket

-Melyik szuper erőt választanád, gondolatolvasás vagy repülés?

        - Gondolatolvasás , jó lenne tudni , hogy mit gondólnak rólam az emberek.

-Mennyire veszed komolyan az életet?

         - Szerintem eléggé komolyan veszem , minden eggyes percet próbálok kiélvezni.

-Melyik az az étel, amihez nincs az a pénz, hogy megedd?

        - Bármi , amiben gomba vagy vanília van , és a csiga.

-Mennyire vagy pozitív beállítottságú? 

        - Csak ritkán vagyok negatív beállítottságú , legtöbbször pozitivan gondolkodom.

-Inkább a régebbi zenéket szereted, vagy a mai dalok hoznak lázba?

       - Mind a kettőt szeretem.

-Melyik filmbe mennél színésznek?

        - A csontvárosba. Szívesen megcsókolnám Jamie Campbell Bower-t . :-D

10 kérdés

- Melyik lenne az a 3 dolog , amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre ?

- Filmek vagy sorozatok ?

-Kedvenc zenéd ?

-A szüleid tudják , hogy blogot írsz ?

-Van kedvenc könyved ? Melyik ?

-  Hogy hívják az első blogodat ?

- Mennyire szereted a matekot 10/?   ?

- Szereted a The  vampire diaries-t  ?

- Ha igen akkor Damon vagy Stefan?

Akiknek küldöm :

Just be FREE
The Victim
Wherever You Are

Segítség a mindenkinek blogverseny

Dága olvasóim. Most van rátok nagy szükségem . Jelentkeztem a " Segítség a mindenkinek " nevű blogon megrendezett versenyre , ahol csak úgy nyerhetek , ha TI rám szavaztok. Nagyon hálás lennék ha megtennétek ezt értem.
Itt lehet szavazni rám http://segitsegamindenkinek-giger.blogspot.hu/ , a Legjobb fanfiction kategoriában 
A végzet ajándéka - Timi ( ez az én blogom )
Előre is köszönöm.

11. rész - Tökéletes pillanat

Mindenhol vörösses lángok égtek , megperzselve a fákat , a bokrokat és a földre hullot , száraz leveleket. Körülöttem élettelen testek feküdtek. A kezeimre pillantottam , amiket meggyvörös színre festett a vér. Kezeimről az előttem térdelő szőke fiúra pillantottam. Szemei csillogtak a könnyektől amikből a fájdalom , a bánat és  a félelem jeleit fedeztem fel. És ezeket mind én okoztam neki.
- Sophie....- mondta rekedten , és akkor rájöttem , a fiú aki előttem állt Luke volt. Szívem nagyot dobbant. Melegség töltötte meg a fagyos szívemet , de amilyen hamar jött , olyan hamar is távozott , a meleg érzés. Szerelem. Emlékeztem a szerelem emlékére. De az emlék rettentően távoli volt. Felemeltem a tőrt fogó kezem , és a szőke felé irányítottam. Könnyek folytak végig az arcán.
- Szeretlek- suttogta , mire a tőrt beleszúrtam a szívébe.

Úgy ébredtem fel , hogy torkom szakadttából ordítok. Nemsokára az ordításom köhögéssé változott. Úgy éreztem , hogy mindjárt kiszaad a mellkasom. Két ölelö kar fonódott körém , és csak akkor vettem észre , hogy az egéssz testem rászkódik.
- Ssss. Minden rendben.- suttogta a fülembe Luke , mire megpróbáltam egy kicsit helyrehozni magam. Percekbe telt mire elhelgattam , és a szuszogásom is normális lett . Luke melkhasának dőlve halgattam nyuktató szavait , amik kopogást hallottam , majd Annabell jelent meg.
- Jól vagy ?- csukta be maga után az ajtót.
- Mondtad , hogy ismertél egy nephilimet.- néztem Madelinera , mire blólintott. - Hogy őlték meg ?
- Sophie.- kezdte Annabell- a nephilimeket nem lehet megőlni.
- De akkor hol van most?
- Az eggyik bukott anygal létrehozott egy koporsót , amelyik erősebb a nephilimeknél. Abba van bezárva. Élve eltemették. Nem lennék a csávó helyében.- húzta el a száját Annabell.
- Miért kérded ?- hallottam meg Luke hangját , mire nagyot nyeltem.
- Azt akarom , hogy engem is eltemessetek.
- Mi van ?!- kérdezte Luke és Annabell egyszerre.
- Nem akarok senkit sem bántani.- mondtam , és éreztem , hogy újra könnyek gyűlnek össze a szemem sarkába.
- Nem fogsz senkit sem bántani. Oké. Együtt megbírkózunk az akadályokkal , és boldogan fogunk élni.- mosolygott Luke , és lágy puszit nyomott az arcomra.
- Igaza van Luke-nak. Vigyázunk rád. Ne is gondóly ilyenekre.- ült le Annabell az ágyra , és átölelt , Luke-kal együtt. Ők a barátaim , és nem engedem meg senkinek , hogy bántsák őket. Még magamnak sem.
- Oké.- vettem egy mély levegőt és mosolyra húztam ajkaimat.

Egy hónap. Gondoltam magamban , miközben a palacsintámat ettem. Az ember ilyenkor azon töri a fejét , hogy hol tartsa a szülinapját , milyen ajándékot kérjen , és ehez hasonló dolgokat. Én viszont csak azt tudom remélni , hogy ha átváltozom , nem ölöm meg a barátomat , és azokat akiket szeretek.Milyen érdekes....
- Sophie !- hallottam meg Annabell hangját, majd egy pillanat alatt mellettem termett , egy papírt szorongatva.
- Az mi ?- kérdeztem a pappírra célozva.
- Ma október 15.- mondta boldogan.
- És ?- kérdeztem értetlenűl , mert nekem ez a nap csak azt jelezte , hogy közeledek a végzetem napjához.
- Hogy érted azt , hogy és ?- kérdezte Annabell nagy szemekkel nézve rám.
- Nem tudom , hogy mit jelent ez a nap.- mondtam megvonva a vállam , mire Annabell tátott szájjal meredt rám.
- Sophie ! Ma a plázában 50 százalékos árengedmény van! Megyünk vásárolni.
- Annabell , nincs nagy....
- Ki ne merd mondani , hogy nincs kedved!- szaktotta félbe a mondatomat.
- De...
-Nem.- mondta határozottan Annabell.
- An.....
- felejtsd el!- nézett rám kutyaszemekkel. - Megyünk vaásárolni , és téma lezárva. Siess az evéssel.- mondta , majd már el is tűnt. Szupper , menjünk vásárólni.

A plázában rengetegen voltak . Lökdöstek a kifosztott áruházakban , a polcokról pedig minden klassznak mondható dolgot megvettek. Annabell összeveszett pontosan 4 eladóval , akik közül csak egy ment hátra a raktárba , hogy kihozzák Annabellnek a " tökéletes" ruhát. Persze , amikor felpróbálta , már nem tetszett. Magamnak választottam egy aranyosnak mondható ruhát , míg Annabell telipakolt egy egéssz kosarat. Végül kb 3 óra rohangálás után rengeteg ruhával beálltunk a sorba , ami nem volt rövid , és szerencsénkre valamit elszámólt a kasszás is. A sor nem haladt , és valamilyen érthetetlen ok miatt túlfűtötték az egéssz plázát , ezért mire a kasszáshoz értünk teljesen leizzadtam , Annabell pedig totál idegbeteg lett.

-Soha többet nem jövök vásárolni.-morrogta Annabell , amikor a sok ruha miatt elszakadt a szatyor , és minden a mocskos földre esett.
- Soha többet nem jövök VELED vásárolni.- mondtam , mivel már meguntam Annabell hisztijét.
- Komolyan Sophie ? Nem is tudod min mentem keresztül. Azt hiszem vagy hárman szembe köhögtek!- fintorodott el.
- Igazad van.- kezdtem mosolyogva- nem tudom , mert nem voltam melletted minden percben.- folytattam idegesen. Úgy látszik , hogy a hiszti ragályos.
Mire végre sikerült elindulnunk a pláza parkolójából tiszta idegroncs lettem Annabell idióta " menjünk a plázába , mert klassz lessz " ötletétől. Még jó , hogy nem éreztem túl jól magam , amikor hazaéertem. Persze Luke egy egézségeset röhögött rajtunk , mikór elmeséltük, hogy mi történt a plázában.
- És nekem mit vettetek?- kérdezte Luke mosolyogva , mire Annabellel egyszerret rávágtuk , hogy " semmit ".
- Akkor nyomás vissza.- modta , és újra elröhögte magát.Annabellel együtt pislogás nélkül néztünk , a röhögéstől fetrengő Lukera. Most komolyan , mi olyan vicces ?

Este Annabell valamilyen fiúval ment randira , így egyedül maradtam Luke-kal. Miközben tusolt , az ujjaimat piszkálva gondolkodtam.
Annabell azt mondta , hogy csak az igaz szerelem segítségével tudom életben tartani Luke-ot. Azthiszem maximum 6-kor csókol meg , na meg persze vele alszom minden éjjel.  Ezen kívül semmi. Túl kevés az idő. 

- Annyira jó lenne néha tudni , hogy mi jár a fejedbe.- suttogta Luke a fülembe. Észre sem vettem , hogy kijött a fürdőszobából. A fejét a vállamra hajtotta , a kezével pedig a hasamat simogatta.
- Félek.- suttogtam az ablakra nézve , amin keresztül már a hold fénye világította meg a szobát.
- Minden rendben lessz.
- Nem . Vagyis.... Nem tudom. Luke , még az sem biztos , hogy a szerelem segít. Vagyis az igaz szerelem csak a mesékben létezik. Nem tudom.- temettem zavartan az arcom a tenyerembe.
- Sophie , te kételkedsz bennem?- kérdezte értetlenséggel a hangjában.
- Én nem , csak.... Tudom , hogy érzel valamit irántam , csak nem tudom az elég-e. Én nagyon szeretlek , ne érts félre , csak túl kevés az idő.
- Sophie , nem lessz semmi baj. És azután rengeteg időnk lessz. Mindenre.-nyomott puszit az arcomra.
- Nem. Tönkre fogok tenni mindent. - fordítottam hátat Lukenak.
- Sophie....
- Szép álmokat.
- Sophie ne csináld.....- éreztem meg kezeit a vállamon , amik a hátamra fordítottak. Erős karjaival közrefogta a fejem , úgy támaszkodott meg felettem . Pár másodpercig csak némán néztük egymást.
- Szeretlek- suttogta , majd lágyan megcsókolt. Szavai egésszen az űrbe repítettek. Annyira csodás érzés fogott el. A gyomromban a pillangók felébredtek , és tudtam , ez életem eddigi legtökéletesebb pillanata. Ez volt a tökéletes pillanat, az alkalom. Csak ő , én , mi....... Tökéletes. Újra megcsókolt, de most úgy igazán. A pulzusom valahol az egekben járt. Most már teljesen rajtam feküdt. Két kezével a hajamba túrt, én pedig a hátát simogattam. A bizsergő érzés minden sejtemet körbevette . Az eggyik keze végig csúszik a derekamon , majd a csípőmről egészen a combomig , amit felhúz a csípőjéhez.  Az alkalmat kihasználva fordulok egyet , így most én vagyok felül. Luke belemosolyog a csókba és játékosan beleharap az ajkamba. Ügyetlenűl próbálom levetni róla fehér pólóját. Amikor sikerül megszakítom a csókot és vegigsimítok a tetovált melkhasán.
- Tökéletes. - suttogtam , majd rájöttem , hogy mit mondtam , ezért zavartan nézek a kék szempárba.
- Nekem te vagy a tökéletes. - suttogta vissza , majd újra megcsókolt. A pólómat rutinosan húzta le rólam , majd a melltartó csattjához nyúlt.
Kopp. Hallatszott a folyosóról. Luke megszakította a csókot és az ajtó felé nézett.
Kopp. Hallatszott sokkal jobban a magassarkú cipő érintkezése a padlóval. Majd újra és újra.
- Annabell. - suttogta Luke,  mire rémülten néztem az arcába.
- Most mit csinálunk ???
- Aludj !- vont a melkhasára , mire becsuktam a szemem.

10. rész - Harry

Húú , gyerekek, megérkezett a 10. rész is. Nem gondoltam volna , hogy valaha is elérek egy blog közepére. Köszönöm , hogy ilyen sokan olvastok. 
Timi

- Most nagyon jól figyelj Sophie. Rengeteg bukott angyal végezni akar veled. Azt hiszem Luke az egyetlen aki nem akar megőlni. Ha nephilim leszel , semmi más nem fog számítani. Érted? Semmi. A vágy , hogy elpusztítsd a bukott angyalokat erősebb lessz mindennél.-mondta komoly hangot.
- Mit tehetünk ellene ?- kérdezte Luke  , miközben hátulról átkarolt.
- Nem mehetsz sehová nélkülem , vagy Luke nélkül. Nem bízhatsz senkiben. Állítólag nem lehet semmit tenni ellene. Nem hiába áldozta fel az életét annyi angyal. Egy legyőzhetetlen fajt hoztak létre. De , szerintem az igaz szerelem legyőzheti a gyilkolási vágyat.- monda a lány huncut mosolyra húzva a száját.
- Ezeket honnan tudod? Miért akarsz segíteni? Te nem vagy az a típus. - mondta Luke értetlen arccal.
- Azért mert a nyomorult tesód összejött az ük-ük unokámmal.- emelte fel a hangját Annabell.
- Mi?- kérdeztem Luke-kal egyszerre. Az egyik pillanatban még éreztem Luke ölelő karjait , a következőben pedig kezei Annabell torkát szorították.
- Nem hiszek neked ribanc!- ordította Luke.
- Lu-u-ke- mondta Annabell fuldokolva.
- Luke ! Engedd el !- sikítottam , majd odaszaladtam és ráraktam a kezemet dagadó izmaira. Azonnal elengedte Annabellt , felém fordúlt , és szomorúan nézett rám.
- Jól vagy ?- segítettem fel Annabellt a földről , mire bólintott.
- Akkor Sophie az unokahúgom ?- kérdezte Luke idegesen. Ez már túl sok- gondoltam magamban , és elindultam a lépcső felé.
- Sophie- ragadta meg a karom Luke- hová mész ?
- Le a konyhába. muszáj igyak valamit.- mondtam rekedten és éreztem ahogy könnycseppek gyűlnek össze a szemem sarkában.
- Rendben .- engedett el , én pedig lesiettem a lépcsőn.
- Normális vagy ? Most vesztette el az édesanyját ! Ez most mire volt jó ?- hallottam meg Luke hangját.
- Tudnia kell.- mondta Annabell halkan , vagy már én voltam távol.
Egy pohárba vizet töltöttem, majd a kezembe véve az ablakhoz léptem. Már sötét volt. Szükségem van friss levegőre- gondoltam magamban . Vissza sétáltam a nappaliba  és megálltam a terasz ajtaja előtt. Luke és Annabell még mindig veszekedtek. Eszembe jutottak Annabell szavai.  Ha nephilim leszel , semmi más nem fog számítani. Megráztam a fejem és kiléptem az októberi hidegbe. A vágy , hogy elpusztítsd a bukott angyalokat erősebb lessz mindennél.  Legördült egy könnycsepp az arcomon , majd még egy. Ezt pedig követte vagy száz. Szeretem Luke-ot. Igaz nem ismerem olyan jól , de 100 százalékosan megbízom benne. A gondolataim 100 felé cikáztak, majd valami kemény ütközött a fejemnek , majd a kemény földnek estem. A torkomból hangos kiáltás szakadt fel. Minden feketeségbe burkolózott. Éreztem ahogy kemény karok emelnek fel a földről. Legelőször azt hittem , hogy Luke.
- Sophie !- hallottam meg Luke kétségbeesett hangját.
- Neee! - hallottam Meg Annabell édes hangját is. Majd elnyelt a sötétség.

Egy sötét helyen ébredtem fel.Egy széken ültem , akezem pedig a székhez volt kötözve. Mocorogni kezdtem, de semmi esélyem sincs a szabaduláshoz. Körbe nézek. Hol vagyok ? 
- Felébredtél Sophie ???- hallottam meg egy ismerős férfihangot. Ilyen nincs.
- Harry ?- suttogtam halkan a sötétsébe meredve.
- Hello tesó.

- Te nem..?
- De igen halott vagyok.- mondta közel hajolva hozzám.
Ez nem Harry. Neki zöld szemei vannak. Az előttem álló srácnak pedig szürkék. Harry halott. Autóbalesete volt.
- Oldozz el !- ordítottam.
- Miért tenném ?- kérdezte pimasz mosollyal.
- Mert a tesóm vagy!
- Nem ! Te nem vagy a tesóm! Te egy szörnyeteg vagy! Végeznem kell veled !- emelte fel kezét , a tenyere pedig nagyot csattant az arcomon. Azonnal könnyek csúsztak végig az arcomon.
- Ha nem lettél volna te , akkor még most is élnék! Rád vadásztak , és mégis én haltam meg.
- Ez nem az én hibám .- suttogtam.
- De igen! Én ültem be az autódba !
- Az nem az én hibám ! A bukott angyalok hitették ezt el veled. Nem kell rájuk hallgatnod .-mondtam.
- De igen. újra élhetek , ha este 12-ig megöllek.

- Harry , a testvérem vagy!- kiáltottam.
- Hazugság ! Ha a tesód lennék , én is nephilim lennék.- ordított az arcomba.
- Az vagy! A bukott angyalok hazudnak! Nem bízhatsz bennük! Keresünk más utat. Segíttek neked!- szinte már könyörögtem az életemért.
- Most térhettem vissza a testembe ! És én meg akarom tartani ! Még akkor is ha gyilkolnom kell !
- A testvérem vagy Harry! Kérlek.
- Szia Sophie.- mondta , majd rám szegezte pisztolyát.
A szemeimet szorosan becsuktam. A gondolataim Luke és anyu körül forogtak. majd eszembe jutott Harry , amikor még élt. Ahogy zöld szemeivel figyel. Aki szorosan átölelt , amikor elmondom neki , hogy megint kikacagtak a suliban. Aki jóban , rosszban mellettem volt. Az a Harry örökre meghalt.
Pisztoly durranás hallatszott. Majd Harry sikolya. Tágra nyílt szemekkel néztem az előttem fekvő srácot. A tenyerét a szívéhez szorította. Szürke szemei vissza kapták a zöld színt , amit annyra imádtam.
- Sophie...- mondta suttogva , majd szemei becsukodtak.
Tátott szájjal néztem fiúra. Te jó ég ! Ez a srác saját magát őlte meg! Sikításra nyitottam a számat , de mielőtt a hang kijött volna a torkomon , egy kéz nyomódott ajkaimra. A fejemet akaratlanul hátra fordítottam.
- Nyugi kicsi. Ki viszlek innen.- hallottam meg egy selymes női hangot, de nem láttam meg ki beszél.
Egy kéz szorította meg a vállamat , én pedig lassan elaludtam.

A nedves fűben ébredtem , a fejem egy fa törzsének volt támasztva. Lassan felültem , és körbenéztem. A tó partján vóltam , a nap is fent volt , a meleg sugarai a bőrömet cirogatták. Próbáltam felállni , de annyira fájt a fejem , hogy képtelen voltam rá. Majd fény sebességgel tértek vissza az este történtek emlékek. Harry és a szavai , a pisztoly és a női hang . Megpróbáltam visszaemlékezni arra , hogy , hogy kerűltem ide , de minden annyira homályos.
- Sophie !!- hallottam meg egy ismerős hangot. Annabell rettentően hamar ért mellém , és a kérdésekkel halmozott el.
- Jól vagyok.- motyogtam halkan.
- Nekem nem úgy tűnik.-mondta a fejét rázva- fáj valamid ?
- A fejem.- mondtam.
- Úr Isten ! Te véres vagy.És forró.Na gyere ,- kapott az ölébe.

- Hol van Luke ? - kérdeztem , amikór Annabell lefektetett és betakart.
- Bezártam a pincébe.- mondta gonosz mosollyal.- Betörte az eggyik ablakit , annyira ideges volt. Nem tudtam mit kezdeni vele. De megyek és idehívom. Oké?- kérdezte.
- Siess.- suttogtam.
Alig telt el pár másodperc , máris meghaltam Luke sietős lépteit a folyosón.
- Sophie! - suttogta , amikor belépett az ajtón.  Meg sem állt egészen az ágyig. Letérdelt , megfogta a kezemet , a fejét pedig a hasamra helyezte.
- Utánnad mentem volna , de Annabell bezárt a pincébe.  Annyira sajnálom.  - motyogta.
- Nem a te hibád.  Nem kellett volna betörni azt az ablakot. - mondta fáradt mosollyal az arcomon.
- Fáradt vagy ?- kérdezte , mire bólintottam , mire felállt.
- Rendben , szükséged van valamire ? - kérdezte vissza nézve rám.
- Luke...
- Vízre ??- vágott a szavamba.
- Luke...
- Esetleg másra? - ez nem igaz , miért nem engedi , hogy befejezem a mondandómat.
- Rád van szükségem te idióta. Nem veszed már észre ? - kiáltottam amilyen hangosan csak tudtam.
Luke a nyertesek mosolyával bújt be mellém a karját a nyakam alá helyezve a melkhasára vont. A másik kezével a hátamat simogatta.  Valahogy így aludtam el.