20. rész - " A végzetem ajándéka "

Sziasztok. Nos... elértünk a blog végéhez. Jobban mondva még van egy epilógus. Remélem fog tetszeni ez a rész. Írjátok meg a véleményeteket , hogy tudjam, mit gondoltok róla. Tudom , rövid lett , de egyszerűen nem írhattam többet. Mindenre fény derül az epilógusban.
Egy dolgot szeretnék még mondani. Ha van kedvetek nézzetek be az új blogomba
Mindent köszönök.
Timi


1995. Szeptember 16. , Anglia , Tamworth

Azon az éjszakán hatalmas vihar tombolt. Hope az ágyában feküdt és az eső áztatta ablakon figyelte az esőcseppek útját a villámok által okozott  fényben. Nem félt a kinti idő miatt , hiszen Tamworth- ben mindig ilyen idő volt , ő pedig itt nőtt fel. Egy kicsi , kék falú családi házikóban , az erdő szélén Tamwoth-ban , egy kicsi , Angliai városban. Édesanyjával lakott , az édesapja mindig úton volt , hiszen kereskedő volt. Hope az orvosira készült , holnap pedig vizsgája van. A lány emiatt ideges volt. Mégis , hogy írná meg a dolgozatot , ha egész éjjel le sem hunyja a szemét ? 

Pár perc múlva egy villám csapott le pont a házuk előtti pázsitra. A lány összerezzent a takaró alatt. A szüleivel szeretett volna lenni , de sajnos ők Londonba mentek. Hope kiszökött az ágyából és az ablak felé vette az irányt , majd kinézve rajta végigfutott a hátán a hideg. A karjai libabőrösek lettek és egész teste remegett a félelemtől. A ház előtti pázsit égett , de nem a megszokott piros-sárga-narancssárga színű tűzzel , hanem kékes színben pompázó lángokkal. A kabátját felkapva kilépett az viharos éjszakába és a pázsit felé vette az irányt. 

Hope könnyedén lépkedett a sáros talajon , a ruhája már most átázott , nem csoda , hiszen csak egy kabát meg egy hálóing volt rajta. Hirtelen az egész vidék sötétbe borult , kivéve az a hely , ahol a kékes tűz égett . Hope a szeme sarkából mozgást észlelt , és hirtelen balra fordította a fejét. A következő pillanatban újra villámlott , és a fényben kirajzolódott egy lány körvonala. 
- Vigyázz rá !- mondta a titokzatos lány , majd a fény eltűnt és vele együtt a lány is.
Hope szíve a torkában dobogott. A félelemtől hátratántorodott és mivel elvesztette az egyensúlyát hátraesett. A következő villámlásnál már senki sem állt előtte . Mintha elnyelte volna a föld. " Csak képzelődtem " - mondogatta magában a lány. Felállt a sáros földről és arra a helyre pillantott , ahol az előbb kék lángú tűz égett. Most a lángok helyett egy emberi testet feküdt a sáros földön. A lány közelebb ment. Egy férfi volt. Hope torkából hangos sikoly csúszott ki. A fiú  a hasán feküdt , a felső testét nem takarta semmi , így jól láthatóvá vállt  a hátán  levő , hatalmas V alakú sebhely.

Napjainkban , Luke szemszöge 

Az ablakon behatoló fénysugarak miatt kénytelen voltam kinyitni a szemem. A tegnap este hamar elaludtam , mivel nagyon fáradt voltam , és Sophie szavai pedig úgy csengtek a füleimben , mint egy altatódal. Dél körül lehetett. Ösztönösen  megfordultam , hogy lássam Sophie arcát ,  habár tudtam , hogy nincs itt . Éreztem. Nem hallottam halk szuszogását. Végigsimítottam Sophie helyén és a kezembe akadt valami . Pontosabban egy levél. Olyan hamar ültem fel , hogy megszédültem. Tudjátok , van , hogy az egyik pillanatban olyan boldog vagy , hogy fel tudnál repülni és megkóstolni a szivárványt , majd jön egy fordulat , egy kis csavar az életben , ami mindent megváltoztat. Nos , ez a változás lehet valami jó , mint amikor rossz buszra ülsz fel és találkozol az életed szerelmével. De lehet rossz is , amikor felülsz a rossz buszra és az felborul. Az én életemben egy rohadt levél volt a változás.

       Kedves Luke ,

  Tudom , most nagyon ideges vagy , hidd el én is az vagyok , de kérlek ne csinálj semmi mást , míg nem érsz a levél végére . Talán így könnyebb lesz elfogadnod a döntésemet. 
 Annyira sajnálom , hogy egy levélen keresztül búcsúzok el tőled  , csak itt könnyebb elmondani mindent mint szemtől szembe. Tudom , hogy dühös leszel rám , amiért cserben hagytalak , és ne hidd azt , hogy nem vagy fontos nekem..... Mert te vagy a legfontosabb ember az egész életemben. Tudod , úgy gondolom , hogy minden ember életében van egy csoda , egy dolog ami beindít , ami jó útra térit, amiért küzdeni kell , és amit meg kell védni. Számomra te voltál , vagy és leszel a csoda , és meg kell védenem téged. Most tudom , hogy azt gondolod , hogy nincs szükséged védelemre , mert tudsz vigyázni magadra , de szerintem ez nem igaz . Egy hógömbhöz tudlak hasonlítani , amit a szülök vitrinbe raknak , hogy nehogy valami baja történjen. Majd jön valaki , aki tönkreteszi a hógömböt , amely apró szilánkokra törik. Kívül kemény vagy , vagyis annak mutatod magad , és azt gondolod , hogy senki sem árthat. De van egy gyenge pontod. És nehogy sértésnek vedd , minden embernek van egy . Számodra én vagyok az . És most tudom , hogy tönkreteszlek . A mi szerelmünk egy játék volt. Egy viadal , amiből csak egyvalaki jöhet ki győztes ként. Vagy te halsz meg vagy én. Emiatt az utóbbinál döntöttem. Nem foglak tönkretenni , nem akarom , hogy apró szilánkokba törj össze , amik örök életemben vagdosni fogják a talpamat. Repedést sem akartam okozni , pedig megtettem. De ez a repedés begyógyulhat , idővel. Nem akarom , hogy szomorú légy , Luke . A te életed egy véget nem érő történet , amiben én sajnos csak egy mellékszereplő lehettem , de még lehet egy boldog életed! És nem távozok teljesen az életedből! Ha akarod , a szívedben mindig élni fogok. Úgy emlékezz rám , mint egy lány , aki annyira szeretett , hogy az élete árán is megvédett. Ott vagyok Luke ! Most is ott vagyok melletted! Mindig ott leszek melletted ! Ne zárkózz be . Éld az életed ! Tudom , most egy ideig nehéz lesz, de gondoskodtam róla , hogy ne legyél egyedül , és gondoskodni fogok róla , hogy mindig boldog légy. Mert te vagy az életem Luke . Élned kell értem és magadért . Azt ígértem neked , hogy mindig melletted leszek. És tartom az ígéretem. Mert szeretlek. És kevés , ha azt mondom , hogy te vagy a szerelmem , az életem , a mindenem , a legnagyobb kincsem , a levegőm. Te ennél sokkal több vagy ! Te vagy a végzetem ajándéka ! Halálra voltam ítélve a születésemtől kezdve. És kárpótlásul egy ajándékot kaptam. Téged ! És te vagy az egyedüli ajándék , amire vigyázni fogok.

  P.S. Egy dolgot szeretnék kérni tőled. A koporsóm fehér legyen , amiben rengeteg rózsa van. A tó mellett temess el és ahányszor csak tudsz , látogass meg. Szeretlek.



Sokkos állapotba kerültem a levél olvasása alatt. Úgy érzem , mintha gyomorszájon rúgtak volna. Lehetetlen. Ilyen nincs. Ez remélem csak egy rossz vicc. Az egész testem remegett. A düh és a félelem keveredett bennem.
- Annabell ! - torkom szakadtából ordítottam. Egyből az ajtóm előtt termett. A kezében is egy levél volt , és nagyon értetlen arcot vágott.
- Hol van Sophie ?- kérdeztem kétségbeesetten.
- Kint.- Mondta és láttam a szemeit áztató könnyeket  megcsillanni a napfényben.- Érzem a vér illatát Luke. Érzem.- Mondta és térdre rogyott a szobámban. Azonnal elindultam Sophie keresésére .
Tudtam , éreztem , hogy már nincs életben. De nem hittem el , egészen addig , míg meg nem láttam élettelen testét a fűben . A mellkasában egy konyhakés volt döfve .
- Mit csináltál , te lány ? - Kérdeztem , és teste mellé térdeltem , kezembe vettem hideg,  porcelánfehér  kezét . - Nem csak repedést okoztál Sophie , hanem darabkákra törtél .- suttogtam szép arcát fürkészve , abban a reményben , hogy még felébredhet , vagy , hogy én ébredek fel ebből a szörnyű álomból , de sajnos semmi sem történt.
- Elvettétek tőlem !- Ordítottam az égre nézve.- Elvettétek az egyetlen dolgot , ami megváltoztatott ! Ami boldoggá tett ! Elvettétek az életemet ! - A mondta végére elcsuklott a hangom. Két kezet éreztem meg a vállamon , majd Annabell szipogását.

3 Nap múlva

  Miután megtaláltuk Sophie testét , kihívtuk a rendőröket meg a mentőket , akik egy csomó felesleges dolgot mondtak el nekünk. Öngyilkos lett. Depresszióba esett és én észre sem vettem. Értem halt meg.
- Kész vagy ? - hallottam meg Annabell erőtlen hangját mire bólintottam. Sophie temetésére készültünk . Nem hívtunk senkit. Mégis ki jött volna el ? Nem hiányzik senki. Csak én és Annabell voltunk Sophie egyetlen rokonai / ismerősei. Fehér koporsót vettünk , és Annabell kidíszítette pont úgy , ahogy Sophie kérte. A nyakkendőmmel babráltam , sehogy sem tudtam megkötni. Gondolom Ann megunta a röhejes próbálkozásomat , odatipegett hozzám a magas , fekete magassarkú cipőjében és kezébe vette a " kössük meg Luke nyakkendőjét " ügyet.
- Köszönöm.- Néztem mélyen Annabell szemébe.
- Ugyan mit ? - Kérdezte értetlenül.
- Mindent. Utáltalak Ann ,- mondtam mire összerezzent-  amiért játszottál velem. Miattad lettem bukott angyal. Aztán megbántam , de most rá kell jönnöm , hogy csak neked köszönhetem azt , hogy megismertem Sophiet. És nem csak ezt szeretném megköszönni , hanem azt is , hogy barátom lettél.
- El kell mondanom valamit.- Mondta halkan Annabell.- Sophie nem a rokonom.- Erre mondtam volna valamit , de nem engedte.- Azért jöttem , hogy visszahódítsalak.  Sophie létezéséről egy másik bukott angyalról hallottam. Így közel tudtam férkőzni hozzátok. Majd megláttam veled. Olyan tekintettel néztél rá , ahogy rám soha. Éreztem , tudtam , hogy szereted. De ne aggódj , most már nem szeretlek. Azt hiszem sosem szerettelek , csak egy játék voltál számomra. Most biztos dühös vagy rám. Sophie temetése után el is megyek.- Levegőt sem vett , miközben elmondta a monológját. Haragudnom kellett volna rá , de nem tettem. Nem tudtam . Szorosan magamhoz öleltem.
- Nem akarom , hogy elmenj. Maradj a barátom Annabell. Csak a barátom.- Suttogtam a fülébe.
- Az leszek Luke , az leszek.

Sosem gondoltam volna , hogy valaha szerelmes leszek , és hogy sírni fogok emiatt. Most mégis itt ülök Sophie sírja mellett és úgy bőgök mint egy kisgyermek , ha nem kapja meg azt amit akar. Jóformán nem kaptam meg azt amit akarok , vagyis elvesztettem azt amit akarok. A földön ülve újra és újra elolvastam Sophie levelét. Az utolsó emlékem tőle.
- Szia Luke.- Hallottam meg egy ismerős hangot , mire a hideg többször is végigfutott  a hátamon. A hang irányába kaptam a fejem . Az előttem álló személy miatt elakadt a lélegzetem.  Ilyen nem létezik.