2014. december 30., kedd

Kritikák





                                                                       1. Kritika

                                                                       2. Kritika 

2014. december 28., vasárnap

9. rész - Annabell

Ez a rész most nem lett olyan hosszú, és annyira jó, ezért előre is bocsánatot kérek. De azért remélem tetszik majd nektek. Köszönöm  a sok megjegyzést és pipát , és a 6 rendszeres követőt. A facebook csoportban már 16-on vagyunk. Nagyon szépen köszönöm , hogy olvastok. Előre is elnézést kérek a helyesírási hibák miatt ( ha vannak , de szerintem biztos vannak ).  Már most elmondanám , hogy a blogot 20-25 részesre tervezem. Ennyit volt a mondani valóm.
Jó olvasást , és előre is BOLDOG  ÚJÉVET. Timi



-  Luke- kezdtem halkan- én....én nem is tudom- kerestem a szavakat , mire Luke még jobban magához szorított. Ez elég is volt ahoz , hogy újra eleredjenek a könnycsatornáim. Ha így folytatom , lassan ki is száradok.
- Nagyon sajnálom- mormolta Luke a fülembe.
- Nem a te hibád- öleltem át a derekát.- ha nem vagy ott , most már én is halott lennék.
- Nem akarom , hogy haza menj , azt akarom , hogy itt maradj. Itt tudok vigyázni rád.- távolodott el töllem , hogy tudjon a szemembe nézni.
- Köszönöm.- suttogtam meghatódva , aztán felnéztem a szemébe. A tengerkék szemei még az éjszakában is gyönyörűen csillogtak. Arra eszméltem fel , hogy Luke arca lassan közeledik az enyém felé, és keze közé fogta azt. Elakadt a lélegzetem. Habozott. A szemei az ajkamról a szemeimre vándoroltak , majd vissza. Mivel úgy éreztem , hogy mindjárt összeesek , ha nem csókol meg  , megragadtam a tarkóját  , és lehúztam magamhoz. Az ajka hihetetlen gyengeséggel simúlt az enyémhez , majd lassan mozogni kezdett , az enyémet is mozgásra késztette. Puha ajkai varázslatosan mozogtak enyéimen  Lassan felült engem is magával húzva,  és egyre hevesebben csókolt.  Azt hiszem , ha megszakítottam volna a csókot , belehaltam volna. A karjaimat a nyaka köré fontam , így húztam őt közelebb magamhoz.
- Sophie- suttogta rekedten , miközben eltolt magától.
- Igen ???- néztem rá nagy szemekkel.
- Ne érts félre- kezdte , miközben megfogta a kezem- fontos vagy nekem- mondta mire legördült az arcomon egy könnycsepp. Ezt Luke is meglátta.
- Ne sírj csillagom.- ölelt át szorosan- Nem azt mondtam , hogy nem szeretlek , hanem azt , hogy nem akarom elsietni. Veled nem.














1 hét múlva

Most már jobban vagyok. Igazság szerint anyu temetése után teljesen összetörtem. Szörnyű rémálmaim voltak. Kezdtem lassacskán megőrülni. De sosem voltam egyedül. Luke vigyázott rám , egy percre sem hagyott magamra. Akkor sem amikor hisztiztem  vagy  amikor fuldokoltam a köhögés és a sírás miatt. Végig virrasztotta az éjjeleket miattam. Örökre hálás leszek neki.
A gondolatmenetemet az ajtó nyílása szakította félbe.
- Szia.- köszönt mosolyogva Luke , amikor meglátta , hogy ébren vagyok.
- Szia.
- Ma sokáig aludtál. Kipihented magad ???- kérdezte , miközben elhúzta a függönyt , hogy bejusson a napfény , a sötét szobába.
- Aha- mondtam megdörzsölve a szemem.
- Ma éjjel nem ébredtél fel- jött közelebb , és lágy puszit nyomott a homlokomra.
- Mondhatok valamit???- kérdeztem.
- Általában megtiltom , hogy beszélj velem , de most kivételt teszek.- mondta mosolyogva , mire rávertem egyet a karjára.
- Idióta!- ráztam meg a fejem , miközben mosolyra húztam a szám.- Éhes vagyok. Lemehetek a konyhába, vagy.....
- Sophie. Megmondtam , hogy ez már a te házad , azt csinálsz amit szeretnél. És van egy jó hírem. Megvették a házat.
Hát igen. Luke , anyu halála után minden holmimat ide hozta , a házat pedig mára sikerült eladni.
- Köszönöm- mosolyogtam.
- Nincs mit , de most gyere enni. Azután pedig van egy meglepetésem.
- Mi ????
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés.- húzta gonosz mosolyra a száját , majd ajkait az enyémeimre tapasztotta , de hamar megszakította a kialakuló csókot.
- Sophie! Sajnálom! Tudom , megbeszéltük , hogy nem csókollak meg , míg nem leszel jobban , de.....- egy csókkal halgattattam el , és mosolyra húztam a számat , amikor halk sóhaj szakadt fel a torkából , mivel beleharaptam az alsó ajkába.
- Menjünk enni- mondtam kis idő után.

- Na , hová megyünk ????- kérdeztem , miután befejeztem a gyümölcs saláta elfogyasztását.
- A tóhoz.- mondta lelkesen.
- Normális vagy ????- kérdeztem hitetlenkedve.
- Miéert???
- Luke , október van , a tó vize ilyenkor rettentően hideg.
- Az Istenit. Te még nem vagy nephilim. Még érzed a hideget és a meleget.
- Pontosan.De  akkor mit csinálunk????- kérdeztem.
- Lenne pár ötletem.- nézett rám , egy huncut mosoly kiséretében , mire elröhögtem magam- De szerintem nézzünk meg egy filmet.
- Szerintem ez a legjobb döntés.

Elballagtunk egy tál popcornal , kólával , csokival a nappaliba , ahol Luke elinditotta a filmet. Felvillant a kép , én pedig rágcsálva ültem le az ágyra , a popcornos tállal. Luke szorosan mellém telepedett le. A fejemet a vállára hajtva , és a hátamat a mellksának döntve néztem a filmet , ami mondjuk nem kötött le annyira mint Luke , aki egéssz végig az ujjaival a kézfejemet cirogatta.

Luke ágyában ébredtem. Észre sem vettem , hogy elaludtam.
- Annabell!!!! Be ne merj oda menni!!!!!- hallottam meg Luke hangját , majd nyílt az ajtó , és egy szöke lány lépett be rajta. Hirtelen elöttem termett , és szorosan átölelt. Annyira meg voltam lepődve , hogy reagálni sem tudtam.
- Jajj, Sophie. Annyira örülök , hogy megismerhetlek. Egyáltalán nem hasonlítasz rám.- távolodott el tőlem.
- Annabell???- kérdeztem meglepődve.
- Ismersz???- kezdte csillingelő hangon- Annyira klassz nem ??? Láthatod az ezelőtt 200 évvel meghalt rokonodat.
- Mi van ???- néztem Luke-ra kétségbeesetten, mire közelebb jött , és leült mellém.
- Te nem meséltél nek rólam????- nézett Luke-ra felháborodva.
- Képzeld el , hogy meséltem neki egy keveset rólad , de most akár el is mehetnél , ribanc.- morrogta Luke.
- Jajj. Még mindig pipa vagy rám , amiért megcsaltalak ???? Az a férfi már rég nincs az élők között. És ahogy látom , neked sincs szükséged rám. De neki- mutatott rám- van. Sophie , segíteni akarok , ...
- Nem kell a segítséged !!!! -ordította Luke.
- Mit csobogsz kis patak ? Olyan gátat teszek az arcodra , hogy két hétig duzzadt lesz !!!- mondta Annabell csípőre rakva a kezét.
- Wow! Annabell , a facebookról idézgetsz. Büszke lehetsz magadra.- tapsolt Luke cinikusan , mire elröhögtem magam. Ennél gyerekesebb beszélgetést még nem hallottam.
- Visszatérve. Sophie , én jártam egy nephilimmel. Tudom milyen leszel az átváltozásod után. Segíthetek.- mondta komolyan.
- Ne hidd el amit mond !!! Habár az is megtörténhet ,hiszen a félvilággal járt már.- mondta Luke , és hátradőlt az ágyon. Számba sem véve Luke-ot Annabell-re néztem.
- Akkor tudsz segíteni ???
- Igen.


2014. december 23., kedd

8. rész - Az angyal és az ördög

Hello. Karácsony napjához közeledve gondoltam kirakom a nektek szánt karácsonyi ajándékomat. Nagyon szépen köszönöm a tölletek kapott biztatásokat. Köszönöm , hogy olvastok. Kellemes ünnepeket kívánok.
 Timi.



- Sophie !!!!! Itt van Luke!- hallottam anyu hangját. Éppen a szobámban bámultam magam a tükörben. Nem sikerült időben elkészülnöm , mivel reggel amiután felkeltem segítettem anyunak elkészíteni az ebédet , és rendberakni a házat.
-Mindjárt jövök !!!- kiáltottam le. Egy fekete ruha mellett döntöttem  , ami felül ,  a mellemnél tökéletesen simult , a szoknyarésze pedig libegössé bővült egésszen a térdemig. Egy fekete , saroknélüli cipővel társitottam . A hajamat pedig szabadon engedtem. Minimális sminket kentem az acomra  , majd kiléptem a szobám ajtaján.
- Sophie , megkértelek , hogy terítsd meg az asztalt!- mondta anyu , amikor beléptem a konyhába.
- Hello.- mondtam Luke felé nézve.
- Szia Sophie.- mondta majd végigmért a tengerkék szemeivel. Lassú mosoly terült el az arcán , amikor rájött , hogy elállt a lélegzetem.
- Megterítem az asztalt.- mondtam majd a szekrény felé mentem. Amikor Luke mellé értem , megfogta a karom  , így kénytelen voltam megállni.
- Gyönyörű vagy.- suttogta a fülembe , majd elengedett.
- Vörös arccal léptem a szekrényhez , elővettem a terítéket , és megterítettem az asztalt.

- Jó étvágyat.- ült le anyu a kerek asztalhoz  , miközben rám és Luke-ra nézett.
- Jó étvágyat.- mondtam egyszerre Luke-kal.
- És mond csak Luke- kezdte anyu- mit tervezel , mit csinálsz , amiután befejezted a gimit???- fejezte be anyu , mire megállt a a húsgombóc a torkomon.
- Jaj! Sophie. Hogy lehetsz ilyen ügyetlen??- veregette meg a hátamat anyu , mivel annyira köhögtem, hogy könnycseppek folytak végig az arcomon. Amiután kicsit megnyugodtam , Luke-ra néztem. Ő tudta miért volt ilyen fura reakcióm.
- Nem megyek egyetemre.- mondta ki Luke nemes egyszerüséggel .
- Nem ???- kérdezte anyu hitetlenkedve.- Én mindig úgy képzeltem el , hogy Sophie barátja is elvégzi az egyetemet.
-Anyu!!!- néztem rá tágra nyílt szemekkel , miközben Luke a pohara után nyúlt. Most derítettem ki mit érzek Luke iránt , nem lenne jó ha anyu elijesztené.
- Mi van ???-nézett rám anyu értetlenül.
- Luke és én csak barátok vagyunk . CSAK BARÁTOK!!!!- emeltem fel a hangomat , bár tudtam , hogy ennélsokkal többet érzek Luke után.
- De olyan bályosak vagytok együtt.- mondta anyu mire nemes egyszerűséggel lefejeltem az asztalt. Luke-ból kitört a röhögés , anyu pedig hitetlenkedve nézte a 17 éves lány viselkedését. Majd hirtelen nagy dörömbölés hallatszott a pejárati ajtó felől.
- Ki lehet ez ???- kérdezte anyu majd a bejárati ajtó felé indult , majd hallatszott ahogy kinyitja azt. Ezután minden nagyon gyorsan történt. Anyu sikolytását , majd az ezt követő pisztolylövést hallottam meg . Hamar az ajtófelé rohantam , majd szembe találtam magam Nicolas-szal. A pisztolyt rám szegezte , mire két erős kar ragadta meg a derekam , felemelt és rohanni kezdett. Becsuktam a szemem ezért nem láttam , ahogy Luke kemény teste áttöri a becsukott ablakot , ami szilánkokra törik. Néhény engem is elért így egy csomó karcolással lettem gazdagabb. Ezután a szél süvítését hallottam meg, majd kinyitotam a szemem. Az erdőben szaladtunk. Majd valahol a sűrűjében megálltunk.
- Sophie , könyörgöm , mondj már valamit , bassza meg!!!!- mondta Luke idegesen , miközben a földön ültem és előre-hátra ringatóztam.
- Vissza kell mennem !!!- pattantam fel.
- Még mit nem !! Nicolas pont azt a pillanatot várja , hogy visszatérj!!- ragadta meg a vállam és az arcomba ordított.
-De addig anyu meg is halhat !!! Nem érdekel , ha meghalok, meg kell mentenem anyut.- ordítottam és is.
- Nem!!!! Sophie nem !!!! Nem bírnám el , ha téged is elveszítenélek!!!!- ordította , ha lehet még hangosabban.
- Akkor gyere velem , és segíts! Mert vagy veled , vagy nélküled , de én úgyis visszamegyek.- mondtam halkabban. Becsukta a szemét , pár másodpercig gondolkodott , majd felkapott a hátára.
- Redben , menjünk , de végig mellettem kell maradnod!- mondta majd elindúlt. A ház elé érve első látásra olyan volt , mintha senki sem lenne itthon. Majd a nyitott ajtóban megpillantottam anyut. Egy vértócsában feküdt eszméletlenül. Gondolkodás nélkül rohantam oda. Megnéztem a pulzusát , már nagyon gyengén vert a szíve. Mentőt kell hívni. A zsebemhez kaptam , csak éppen ruhában voltam , ezért sem zseb , szem mobil.
- Körbenéztem mindenhol , Nicolas eltünt , hogy van anyukád ???- jött le Luke a lépcsőről. Észre sem vettem , hogy mikor ment fel.
- Mentőt kell hívni.- mondtam , miközben anyu kezét szorongattam , és éreztem , ahogy patakokban folynak a könnyeim.
- Hívom.- lépett Luke a falon levő telefonhoz.

Amiután megjöttek a mentősök , engem és anyut elvittek , Luke pedig autóval jött utánunk. Anyut direkt a műtőbe vitték , én pedig egy padra ültem le , miközben az ujjaimat ropogtattam.
- Jól vagy ???- kérdezte Luke pár perc múlva. A kisírt szemű , ideges lány nézett pissza rá egy " komolyan kérdezted ??? " pillantással. Amiután Luke rájött , hogy nem lehet velem beszélni nem szólalt meg , egésszen addig amíg nem jött egy nővér.
- Maguk Hope Morgan hozzátartozói ???- kérdezte az idős  , szöke hajú nővér , mire bólintottam.
- Nagyon sajnálom.- kezdte a növér , mire éreztem , ahogy lassan kifut az erő a végtagjaimból- Az orvosok mindent megtettek amit csak lehetett , de sajnos az nem volt elegendő. Hope meghalt.- fejezte be , mire térdre rogytam , az arcomat a tenyerembe temettem és úgy sírtam mint még soha.Olyan érzés volt , mintha ráültek volna a mellkhasomra.Konkrétan fuldoklottam , és úgy éreztem , hogy kiszakad a szívem.


- Sophie...-hallottam meg Luke hangját , mire megragadta a karom és felrángatott a földről. Luke szorosan átölelt , miközben a hajamat simogatta és folyamatosan csitított. Luke nem mondott semmit , némán ölelgetett , de tudtam , éreztem , hogy nagyon sajnálja ami történt.
- Ne-nem a a te hi-hib-ád.- öleltem át a derekát és szorosan a vállába fúrtam az arcom.
- Menjünk haza. -mondta Luke .
- Nem akarok haza menni !!! Soha többet!!!- mondtam hisztérikusan.
- Nem is haza hozzád , hanem hozzám. Soha többet nem hagylak egyedül.- tolt el magátol , hogy a szemembe nezhessen- Értetted ??- kérdezte , mire bólintottam.
- Kislány-kezdte a nővér- itt vannak a rendőrök. Szeretnének beszélni veletek.
- Sophie Morgan ???- hllottam a nevem a hátam mögül.
- Igen?????-  kérdeztem még mindig sírva.
- Jonson nyomozó vagyok. Van pár percük????- kérdezte a magas férfi , mire bólintottam.
- Rendben . Jöjjenek velem , kérem.- mondta a nyomozó majd elindult a hosszú folyosón.
 Amiután beértünk egy üres szobába , kikérdeztek minket. Luke mindent elmondott a nyomozónak, közben én síirtam , és közben bólogattam.
- Köszönöm az együttműködést- fogott kezet Luke-kal , majd rám nézett-  őszite részvétem.
- Köszönöm- mondtam suttogva , és a sok sírástól rekedten.

Amire hazaértünk már beesteledett. 17 éves koromban egyedül kell megszervezzem anyu temetését. Ettől a gondolattól újra elkezdtem sírni. Luke támogatásával felértem a szobába , és ruhástól befeküdtem az ágyba.
- A másik szobában leszek- mondta , majd becsukta az ajtót. Kb. egy órán keresztül bámultam a falakat. Nem akartam egyedül lenni. Féltem. Nagyon féltem. Még mindig sírtam , de most még a fejfájás is társult . Össze kell szedned magad Sophie. Mondogattam magamnak. Felálltam , és a fürdő felé vetem az irányt. Eszembe juttott az első alkalom amikór Luke házában voltam. Az emlék hatéséra mosolyra húzódott a szám, aztán a tükörbe néztem. Elfolyt a sminkem , a szemeim feldagadtak és vörösek voltak. Pont ugy néztem ki mint egy zombie. Lemostam a sminkemet , levetköztem és bemásztam a kádba. Hagytam , hogy a forró víz beborítsa a testemet. Amiután rendbe szedtem magam (már amennyire rendbe tudtam szedni magam ) , majd visszamentem a szobába. Az üres ágyat kb. fél percig figyeltem. Semmi kedvem nem volt abban a hideg és nagy ágyban aludni. Az ajtóhoz léptem , kinyitottam , kiléptem a folyosóra és csendben benyitottam Luke szobájába. Lábujjhegyen mentem el az ágyáig.Mélyen aludt. Hallottam , ahogy szuszog. Leültem az ágya szélére. Úgy aludt mint egy csecsemő. A szőke tincsei csapzottan lógtak az arcába. A sötét szempillái meg sem rebbentek , a szája pedig résnyire nyitva volt. Lassan felemeltem a takarót , és mivel még volt hely mellette , odafeküdtem , arcomat a mellkhasához szorítottam .   
-Sophie ??-hallottam meg Luke halk és édes hangját.







2014. december 20., szombat

7. rész- "érzések"

Hello. Igen , itt egy újabb szombat , egy új résszel. egy kicsit ugrottam a történetben , remélem nem baj. Ne felejtsetek el csatlakozni a facebook csoporthoz , pipálni , megjegyzéseket írni és persze feliratkozni. Köszönöm , hogy olvastok. Ölel Timi.
- Két héttel később -

November 13. Rohamosan közeledett ez a nap. A szülinapom. Az a nap amikor már nem leszek egy "normális" ember. Nephilim. Luke elmesélte amit tudott róluk , de azon kívül , hogy nagyon erős , gyors ás legyőzhetetlen leszek , nem sokat tudtam meg. Máma szeptember 26 , péntek , ami azt jelenti , hogy suli. Az elmúlt két hétben úgy érzem , közelebb kerűltem Luke-hoz . Minden reggel utánap jött , elvitt suliba , minden szünetben mellettem volt , és minig ő vitt haza. Madeline felajánlotta , hogy ha akarom , ő elvisz suliba és haza is hoz , de elutasítottam , mivel , azthiszem kezdtem jobban bízni Luke-ba , mint Madeline-ba. Ezután többet nem beszélt velem. Ellenem fordult. Bármilyen alkalmat megfogott , hogy lealázzon.

Éppen a cipőmet húztam fel , amikor meghalottam , hogy valaki kopoktat. Mivel biztos voltam , hogy Luke az , hamar kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt csillagom.- köszöntött mosolyogva. Na igen. A hét eleje óta szólít  így , mióta egy füzetlapot telirajzoltam csillagokkal. A hét elején még idegesítő volt , mostanra már megszoktam.
- Szia- mondtam egy lábon egyensúlyozva , mivel még mindig a cipőm fűzőjével bajlódtam.- Korán jöttél.- mondtam az órára nézve.
-Aha- jöt be a házba , maga után pedig becsukta az ajtót.- Hamar elkészültem.-mondta , és a konyha felé indult.- Reggeliztél?- kérdezte felém fordulva.
- Nem . -ráztam meg a fejemet.
- Van tojás ????
-Aha- feleltem , és felültem a konyhapultra.
- Akkor máma reggel a híres tojásrántottámat készítem el neked.- nézett fel rám és féloldalra húzta a száját. Én a fejemet rázva mosolyogtam rá.
- Öt hét .-mondta miközben a tojást kavargatta.Mély levegőt vettem.
- Tudom - mondtam.
- Izgulsz ????
- Neeeem!!!- mondtam cinikusan, mire elröhögte magát.- Rettegek.- mondtam suttogba.
- Nem engedem , hogy bajod essen.- éreztem meg a kezeit a vállamon. Ahányszor megérintett , mindig elektromosság futott végig az egéssz testemen.
- Tudom- mondtam és felnéztem Luke-ra. A mellkasát a térdeimnek nyomta. Felnéztem , az arca csak néhány centire volt az enyémtől. Majd sercegés hallatszott. Mindketten a kályha felé kaptuk a fejünket.
- A francba. Ez odaégett.- mondta majd elröhögte magát.
- Beérem egy szendviccsel.-mondtam röhögve.

A suliba érve rohantam a fizikalaborba. Madeline szúrós pillantásokat küldött felém miközben helyet foglaltam.
- Vegyétek elő a füzeteket , és kezdem a diktálást.... - kezdett bele a tanár az órába.


Az utolsó órám francia volt.
- Bonjour,  madame Sophie. - ült le mellém Luke.
- Bonjour. - mosolyogtam rá.- Holnap szombat.
-Tudom.
- Ne felejtsd el !- néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Nem felejtem el , hogy édesanyád meghívott ebédre. - nyitotta ki a francia füzetét.
- Voltál valaha Franciaországban ???- kérdeztem témát váltva.
- Nem.- mondta mire bejött a tanárnő.
Feleléssel kezdtünk , Madeline ötöst kapott , aztán továbbmentünk az anyaggal. Gondolom Luke unta az órát , mert két perccel a diktálás után abbahagyta az írást , kitépett egy lapot a füzetéből , írt valamit majd elém tolta.
" Nem , de szeretnék"
Visszaírtam , hogy "?"
Azonnal jött a válasz
" Kérdezted , hogy voltam-e Franciaországban "
" :-) "
" Össze vesztetek Madeline-val ???"
" úgy látszik , am egybe írjuk , összevesztetek"
Amiután Luke elolvasta egy " naneee, komolyan mondod ???" pillantással nézett rám , mire elröhögtem magam.
- Nagyon örülök , hogy ennyire érdekel a francia , de megkérnélek , hogy  fogd vissza magad , és ne zavard a többieket.
-Rendben , bocsánat.-mondtam.
- Nem máár! Csak egy figyelmeztetés ??? Fogadni merek , hogy nem írt semmit a füzetébe.- mondta Madeline gonosz mosollyal.
- Igazad van Madeline , Sophie , Kérlek hozd ki a füzeted.-mondta a tanárnő , mire mély levegőt vettem és felálltam . A tanár felé vettem az irányt mire valaki megragadta a csuklóm.
- Madeline , te mennyit írtál , mert végig minket néztél.- mondta Luke , miközben a csuklómat fogta.
- Nem is igaz !!- mondta majd felém fordúlt- na mi lessz már ?? Indúlj ribi- mondta feltérdelve a székére.
- Talán ha egy kicsivel több eszed lenne lehetnél sültkrumpli.- mondta Luke hátradőlve a székén , mire az egész osztály felröhögött.
- Menjetek a francba !!!- nézett Madeline körbe.
- CSENDET!!!!!- hallottam meg a tanárnő hangját. El is felejtettem , hogy órán vagyok.- MADELINE ,SOPHIE ÉS LUKE MOST MENTEK KIFELE!!!!
- Tanárnő , elvehetem a táskámat is , mert ez az utolsó óránk.- kérdezte Luke , mire a tanárnő még idegesebb lett.
- IGEN !!! HAZAFELÉ !! NE IS LÁSSALAK TÖBBET HÉTFŐIG- mondta a tanárnő , majd hátat fordítva írni kezdett a táblára. Kélassz , 10 percel az óra kezdete után hazaküldenek. Hamar becsomagoltam , majd Luke kiséretében az ajtó felé indultam.
- Madeline , te nem mész?-kérdezte a tanárnő.
- Nem ! Attól , hogy ők egéssz órán beszélgetnek , meg nem figyelnek , én még akarok tanulni.- mondta ,Madeline ,  aztán Luke kinyitotta az ajtót és kilépett a folyosóra , én pedig magam után becsuktam az ajtót. Amiután kiértünk az udvarra Luke rám nézett , és ösztönösen , egyszerre röhögtünk fel.
 Annyira röhögtem , hogy muszáj volt leülnöm a lépcsőre , mert éreztem , hogy nem birom tovább , Luke is a példámat követte.
- Sültkrumpli !!! Ez meg honnan jött ???- néztem fel Luke-ra mire mégjobban röhögtünk. Én a szememet törülgettem , Luke pedig végig feküdt a lépcsőn , a fejét pedig az ölembe helyezte , és  úgy röhögött tovább. Én már nem röhögtem , hanem értetlenül néztem Luke-ra.
- Mi van ???- nézett fel rám mosolyogva. Tudta , tudta , hogy zavarba hozott.
- Semmi.- mondtam mosolyogva , és belenéztem a mélykék szemeibe. Hát ez nagyon rossz ötlet volt , hiszen teljesen elvesztem bennük.
- Na most miért bámulsz ????- kérdezte , mire elvörösödtem.
- Nagyon szépek a szemeid- mondtam ki gondolkodás nélkül , és amiután elhagyta ez a mondta a számat lesütöttem a szemem. Ha az elöbb vörös voltam , akkor ki kellene találni egy új kifejezést arra ahogy akkor égett a fejem. Luke elmosolyodott majd az arcomra nézve megjegyezte , hogy szép a szinem. pont úgy nézek ki , mint aki krém nélkül mend a tengerpartra úgy három ávre.
- Haha , nagyon vicces. Szerintem induljunk , mert anyu mindjárt megy munkába.
- Oké , gyere. - húzott fel a lépcsőről és a kocsi felé indult.

Miközben Luke vezetett én addig nyomkodtam a CD lejátszót , amig nem kaptam valami jót.
- Úr Isten !!! Ez Green Day!!! Imádom -mondtam és elkezdtem énekelni az american idiot-ot.
- Don't wanna be an American idiot.- kezdtem.
-Don't want a nation under the new mania- folytatta Luke. Abban a percben két dolog is felmerűlt bennem. 1. Luke ismeri a Green Dayt. 2. Azta , ennek a srácnak hihetetlenül jó hangja van.
- Nem énekelsz tovább ???- kérdezte Luke.
- De igen - mosolyodtam el- Neked nagyon jó hangod van.
- Tudom- mondta , majd az arcomat láttva elröhögte magát.
- Idióta-mondtam röhögve, majd folytattam az éneklést.

Hazaérve anyut láttam meg , miközben kijött az udvarra.
- Szia anyu- száltam ki Luke kocsijából.
- Szia kicsim- ölelt meg- majd átnézve a vállam felett Luke-ra nézett.
- Szia Luke.-köszöntötte.
- Hello Hope- mondta luke. Na igen. Két hét elég volt anyunak , hogy megszeresse Luke-ot. igazság szerint anyu és Luke remekül kijönnek egymással. Anyu arra is megkérte Luke-ot , hogy tegezzék egymást.
- Remélem holnap jössz.- nézett anyu Lukera.
- Persze , hogy jövök. De most már megyek. Szia Sophie.- nézett rám.
- Szia Luke.- mosolyogtam rá.
Amiután Luke és anyu elmentek , megcsináltam a házikat , és délután hat felé letelepedtem a kanapéra filmet nézni, amikor megszólalt a csengő. Kedvtelenül az ajtóhoz sétáltam , és kinyitottam.
- Te mit keresel itt???- kérdeztem lepetten , amikor megláttam , hogy ki áll az ajtó mögött.
- Gyere velem , akarok mutatni valamit. gondolom , már tanultál- nézett rám mosolyogva Luke.
- Igen , de hova megyünk???
- Majd meglátod.
Amiután felhúztam a cipőmet és bezártam az ajtót Luke mellé sétáltam.
- Mássz fel a hátamra.- utasított.
- Mi van ??? Nem!!!
- Sophie , ha gyalogolunk , akkor két órába is beletelhet az út, ha szaladok , veled a hátamon , akkor tíz perc is elég.- mondta majd az arcomat látva megfogta a kezem- Vigyázok rád- mondta mire elmosolyodtam , felülteam a hátára , becsuktam a szemem , és éreztem , ahogy Luke elindul. Süvített a szél a fülemben , de igy is meghallottam Luke hangját.
-Nyitsd ki a szemed , csillagom- kiáltotta mire kinyitottam a szemem. Minden elmosódott körülöttem , olyan volt mintha egy szupergyors kocsiban ültem volna. Bármelyik percben nekimehettünk volna egy fának , mivel biztos vagyok benne , hogy az erdőben futottunk. majd hirtelen minden megállt. Nagyokat lélegezve ültem le a fűre.
- Jól vagy?- nézett rám Luke aggódva.- Elsápadtál.
- Aha- vettem egy mély levegőt. - Csak ez egy kicsit gyors volt- néztem fel rá.
- Bocsi- mondta.
- Neem!!! Semmi baj! Jól vagyok- mondtam mosolyogva , majd körbenéztem. Egy tó elött voltunk , amit körbevette a sok erdő. Csodálatos látvány volt.
- Hűű... Ez gyönyörű- mondtam
- Tudtam , hogy tetszeni fog- mondta , majd felhúzott a földröl.- Ide ülj le- mutatott egy keritésre , a tó partján. Amiután leültünk , nem nagyon beszélgettünk. A gondolatainkba merülve néztük a csodaszép tájat.
- Köszönöm- mondtam halkan.
- Mit ??- kérdezte Luke.
- Mindent. Azt , hogy mellettem vagy jóban , és rosszban. , és hogy barátom vagy , és , hogy vigyázol rám.- mondtam a tavat bámulva.
- mindig melletted leszek , és vigyázni fogok rád.- mondta megfogva a derekam , és közelebb húzva magához. A fejemet a vállára hajtva néztem a tavat.


Hazaérve letusoltam és ágyba bújva gondolkodtam. A Luke iránt érzéseim napról napra növekedtek. Vakon megbíztam benne. Úgy érzem , mintha már legalább Három éve ismerném. Olyan hamar ültem fel az ágyamban , hogy még én is megijedtem. A felismerés agyoncsapott. ÉN SZERELMES VAGYOK LUKE-BA.


2014. december 14., vasárnap

6. rész - " Ez nem lehet igaz "

Sziasztok.  Egy kis késéssel , de itt van a 6. rész is. Köszönöm az ötödik részhez írt 3 megjegyzést , köszönöm azoknak akik csatlakoztak a fb.  csoporthoz,  és persze köszönöm azoknak akik olvasnak.
Ha van kedvetek csatlakozzatok a facebook csoporthoz is . Köszi.
Nem is papolok tovább , jó olvasást.  ;-)




-Vámpír????- ültem fel hirtelen.
- Aha - ült fel Luke is velem szemben.
- Jó. Erre majd még visszatérek. Nicolas.
- Mi van vele ??? - kérdezte Luke.
- Ő is bukott angyal? - kérdeztem.
- Aha.
- És miért akart megőlni???
- Te nem vagy egy átlagos lány , Sophie.  Mit tudsz apádról ???
- Hogy jön ide apu ????
- Csak mondd el , hogy mit tudsz róla.
- Öt hónapos voltam amikor meghalt , csak annyit tudok , hogy rákban halt meg .
- Apud nem ember .- mondta ki könnyedén , bennem pedig eltört valami.
- Apu is olyan mind te???- kérdeztem számomra is ismeretlen hangon.
- Nem . Ő angyal.
- Nem lehet. Azt hittem , hogy egy angyal csak úgy jöhet a földre,  ha......
- Két lehetőség van arra.- vágott a szavamba Luke- Vagy lejössz , gyilkolsz , és bukott angyallá válsz,  vagy eljössz és nem gyilkolsz . De..
- S , te miért őltél meg egy ártatlan embert??? - vágtam bele én is Luke szavába.
- Mert ha nem , akkor úgy járok mint apád.
- Hogy járt apám? ??- kérdeztem idegesen és értetlenül.
- Ha egy angyal úgy jön le a földre , hogy nem gyilkol , akkor nem mehet vissza az egekebe , de nem is él örök életet.  - mondta Luke , és szomorúan rám nézett.
- Hány évet él egy angyal a földön ???- kérdeztem idegesen.
- 3-4 évet.-  mondta , nekem pedig eleredtek a könnycsatornáim.
- 3-4 évet. - mondtam sírva. Luke megfogta a vállam , de annyira ideges voltam , hogy kirántottam a vállam Luke szorításából , és az ajtó felé vettem az irányt.  Sajnos Luke gyorsabb volt nálam,  elkapta a vállam . -Most nem mehetsz el!-fordított meg , mert eddig a hátamnak beszélt.
- Miért???- kérdeztem szipogva.
- Még van valami amit tudnod kell. - mondta én pedig érdeklődve néztem az arcába- Tudod.... Amikor egy angyal meg egy ember ....khm....szóval.... amikor lefekszenek egymással...- kínlódott megtalálni a megfelelő szavakat,  én pedig elröhögtem magam a bénázásán.
- Ne nevess!!! Nem vagyok a szavak embere. - mondta sértődötten.
- Az látszik - mondtam és a sírós kedvem ellenére elkecagtam magam.
- Szóval.  Ott maradtam el , hogy  a gyermek ami születik az félig angyal félig ember.  Egyszóval nephilim.
- Mi???
- Nephilim.
- Jó jó.  De az mi ????
- Egy nagyon erős , ritka faj.
- Mennyire ritka?- kérdeztem.
- Hát...- húzta el a száját.- Te vagy az utolsó.
- Én???? - lepődtem meg.-A többiek????
- Végeztek velük a bukott angyalok.
- Mi...miért???- kérdeztem.
- Azért , mert a nephilimek el tudják pusztítani a bukott angyalokat. Azért jöttek le az angyalok a földre , hogy egy új fajt hozzanak létre ami el tudja pusztítani a bukott angyalokat, de végül kiderült , hogy egy angyal gyermeke 18 éves koráig pont olyan mint egy ember. Csak azután változik át erőssé és halhatatlanná.-fejezte be Luke  a mondandóját.
- Ezért akart megőlni Nicolas.- érveltem logikusan , mire Luke bólintott.- Te miért nem őltél meg eddig ???- raktam fel azt a kérdést ami már tegnap óta a fejemben van.
- Nem tudom. Csak egyszer őltem meg egy embert. És akkor megfogadtam , hogy soha többé.
- Taylor-t ????- kérdeztem gondolkodás nélkül.
-Mi ??? Nem !!! Egy férfit azon a napon amikor bukott angyal lettem.
- Igaz. Bocsi.- néztem Luke szemébe.- Még van valami amit tudnom kéne???
- Igen. Senkinek sem mondhatsz semmit , és senkiben sem bízhatsz !!!- mondta Luke miközben a szekrényéhez lépett.
- Anyuban sem ???
- Benne sem. És szeretném ha ez mindig nállad lenne.- nyújtott felém egy tőrt.
- És mégis hol tartsam ???- kérdeztem teljesen ledöbbenve , mert azért mégsem járhatok az utcán egy késsel.
- Mit tudom én. Rakd a csizmádba , vagy a táskádba. Csak legyen mindig nállad. Értetted ???- kérdezte.
- Aha- mondtam  , és közben Luke-ot figyeltem , mert éppen úgy döntött , hogy mindent kipakol a szekrényéből.
- Tessék- emelkedett fel , és felém nyújtott egy kulcsot.
- Az meg mi ???
- Nem egy véres rongy , megfoghatod.- nyomta a kezembe , mire egy szúros pillantással ajándékoztam meg.- A házkulcsom.- javította ki magát.
- Minek az nekem???- kérdeztem értetlenűl.
- Ha valami történik nyugodtan átjöhetsz.
- Nem veszélyes egy idegennek átadni a házkulcsot ????
- Már nem vagy idegen számomra.- én pedig elmosolyodtam , majd hamar el is tűnt a mosoly az arcomról , hiszen eszembejutott egy elég fontos kérdés.  Mit mondok anyunak ???
- Luke!
- Mi???- nézett rám .
- Mit mondjak anyunak ? Miért nem voltam suliba , miért nem hívtam ?
- Igen ezen én is gondolkodtam.
- És mire jutottál????
- Semmire , csak gondolkodtam. - mondta pimasz mosollyal.
- Hahaha.- feleltem gúnyosan.
- Nyugi.  Szóval arra gondoltam- húzta el a mondat végét , csak ezért , hogy idegesítsen vele- hogy,  te azt mondod az anyudnak , hogy....
- Luke !!!!!!!- kiáltottam rá.
- Jó na , azt mondod , hogy elromlott az autód , a telefonod pedig már a suliba lemerült , emiatt nem tudtál hívni senkit.
- És mivel anyu délután 5-től  kezdi a munkát , ezért már fél 5-kor elindul , azt is mondhatom , hogy úgy sem lett volna aki utánam jöjjön. - egészítettem ki Luke-ot
- És én , este , amikor jöttem hazafelé megtaláltalak és hazahoztalak.
- És én máma reggel hamarább indultam,  mert te korábban jöttél utánam. - mondtam suttogva - Ez tökéletes.  Köszönöm. - néztem Luke-ra hálásan. Induljunk . - mondtam boldogan.
- Állj meg okostojás - ragadta meg a karomat- ha azt akarod , hogy el is higyje , talán meg kellene várjuk a fél   4-et.- mondta Luke .
- Igazad van. - mondtam- De mit csinálunk addig? ??
- Reggelizünk.

A konyhába leérve felűltem a pultra , s közben Luke-ot figyeltem , aki sürgött- forgott a konyhában
- Tojásrántottát csinálok. - nézett rám Luke mire bólintottam.
- Kavargatod ??- mutatott a kályhán lévő tepsire.
- Igen .- álltam fel és Luke mellé mentem. Nekiálltam kavargatni a tojást, közben Luke sajtot reszelt a tepsibe . Néha- néha a csípőjével elérintette az enyémet , emiatt főzés közben végig bizsergett a hátam.
Miután csendben megettük a reggelit , Luke kérésére segítettem mosogatni.
- Én mosogatok , te törülgetsz. - mondta Luke. A rongyot a kezembe vettem , és vártam , hogy a szőke megmossa az első tányért.
- Ezután mutatok neked valamit.
- Mit ???
- Majd meglátott
Pár másodperc hallgatás után megszólaltam.
- Azt mondtam visszatérek Annabellre.
- Aha. - mondta Luke a kezembe nyomva a villákat.
- Hogy nézett ki ???- kérdeztem . Hogy miért , nem tudom. Csak egyszerűen kíváncsi voltam a lányra aki miatt Luke bukott angyal lett.
- Szép volt , és szőke.  Majd mutatok képet.
- Mikor jöttél le a földre ??-  kérdeztem a késeket törülgetve.
- 1886 -ban.
- Akkor emelték fel New Yorkban a szabadság szobrot.
- Aha.  Na be fejeztük , gyere. - ragadta meg a karom és a terasz felé húzott. Kiérve egy ajtó felé vettük az irányt , amely a ház oldalán volt.
- Ez az ajtó hova vezet ??? - kérdeztem.
- A pincébe. - mondta Luke .Kicsit félve mentem oda le.
- Mi ez ???- kérdeztem , amikor leértünk. A pince pont úgy nézett ki mint egy múzeum.  Tele képekkel és papírokkal.
- Ő Annabell.- emelt fel egy rajzot Luke.





2014. december 8., hétfő

Trailer

Sziasztok. Meghoztam a blogom trailer-ját. Nagyon szépen köszönöm Barby-nak , hogy elkészítette . Itt van Barby-nak a blogjának a linkje.   http://amazingblogdesin.blogspot.hu
Nézzétek be , ha van kedvetek.

Nem is húzom tovább a szót.  Köszi , hogy olvastok.

2014. december 7., vasárnap

5. rész- " Bukott angyal "

Sziasztok. Itt van a blogom ötödik része. Ha tetszik iratkozzatok fel, pipáljatok. Ja , és csatlakozzatok a Facebook csoporthoz is a linkre kattintva.





Luke hátán egy V alakú , fekete seb ékeskedett . Luke elém lépett , letérdelt , a kezeit pedig a térdemre rakta. Nagy , kék szemeivel az enyémeket nézte. Én leblokkoltam. Az eszem okos fele azt mondta " Rohanj , ne gyere vissza. Felejtsd el Luke-ot! " a másik fele pedig azt , hogy " Maradj . Ez a srác megmentette az életed.  Ennyivel tartozol neki! "
- Sophie,  könyörgöm mondj valamit.  Sophie !!!- fogta meg a karjaimat.
Hiába kényszerítettem a számat beszédre , egy kicsi hang se jött ki a számon.
- Sophie !!!! - rázott meg.
-MI.......VA..VAGY..T..T..... TE?!-böktem ki végül.
- Elmondom. De előbb kérlek szépen nyugodj meg. - simogatta meg a karomat.
- Hogy a fenébe szeretnéd , hogy megnyugodjak ???? Bökd már ki , hogy mi vagy.- ordítottam , majd éreztem ahogy  könnycseppek folynak végig az arcomon.
- Ülj le - mondta Luke nyugodtan.
- Nem!!! - ordítottam az arcába.
- Bassza meg ! Sophie , ülj már le !!!- jött közel hozzám.
- Nem!!- kiáltottam fel , mire Luke felemelte a kezét. A szemeimet szorosan szorítottam össze , a  karjaimat pedig védekezés képen az arcom elé emelve vártam , hogy megüssön . Mivel nem éreztem meg az ütést , lassan leeresztettem a karjaimat , és Luke szomorú arcába néztem.
- Ülj le Sophie. - mondta nyugodtan és hátat fordítva nekem leült az ágyra. Én is helyet foglaltam mellette , és csendben vártam , hogy mondjon valamit.
- Nem vagyok ember. - mondta ki végül.
- Nem mondod.- néztem rá szúrós szemekkel. Mivel nem mondott semmit folytattam.
- Gyors vagy és a tested olyan kemény mint egy szikla. Tudom mi vagy.- mondtam suttogva , és Luke-ra néztem.
- Hát azt kétlem.
- Vámpír vagy .- suttogtam.  Luke kb. fél percig csak bámult,  aztán elröhögte magát.   Hátradőlt az ágyon és a hasát fogva röhögött tovább.
- Most mi van ??? - néztem Luke-ra kérdőn és rávertem a combjára ,  mivel úgy döntött , hogy nem fejezi be a röhögést.
- Ez.... Ez. .... nem találom a szavakat.  - mondta és tovább röhögött.  Az én arcom pedig vörösebb volt egy ráknál.
- Most már be is fejezheted.- néztem Luke-ra.
- Jó.  Bocsi. - mondta majd újra elröhögte magát.
- Luke !!!- néztem rá szúrós szemekkel.
- Tudom , tudom.- komolyodott meg egy kicsit , de azért láttam , hogy legbelül még jól szórakozott rajtam.- De komolyan , hogy jutott eszedbe ilyesmi???
- Nem tudom. - mondtam , majd eszembe jutott , hogy miért is vagyok most itt. - Mi vagy te ?- kérdeztem Luke-ot , mire a fiú arca elkomorodott.
- Ne ijedj meg. - mondta , és megfogta a kezem. Felnéztem Luke szemeibe , amik fehéren csillogtak.  Ijedtemben próbáltam elengedni Luke kezét , de mintha összeragadtunk volna.  A fejemet sem tudtam elfordítani , ezért kénytelen voltam Luke-ra nézni.  A fiú szemei megvakitóttak , emiatt nem láttam semmi mást csak feketét.  A feketeség elnyelt.

~A következő pillanatban egy idegen helyen ébredtem fel. Ha az előbb csak feketeséget láttam , akkor most pont az ellentétét láttam. Fehérséget. Nem voltak falak , nem volt padló , de mégis olyan érzésem volt , mintha egy szobában lennék. Nehéz elmagyarazni.
- Luke.  Tudod mi történik ha lemész az emberek közé.
- Szeretem őt , Noah.- halottam meg Luke hangját.
Megfordultam , és megláttam a szőkét.  Tátva maradt a szám , hiszen a fehér nadrágján és meztelen felsőtestén kívül a két , fehér angyalszárny is a szemembe akadt.
- Úr Isten !- kiáltottam fel jó hangosan , de senki sem hallott meg. Majd Luke felém sétált.  Legelőször azt hittem ,hogy meghallott , de nem állt meg előttem , hanem egyszerűen átsétált rajtam. Ja , hogy láthatatlan vagyok??? Jó tudni. Lehet , hogy meghaltam. Vagy csak álmodok.  A francba Sophie!  Ébredj már fel. Teljesen bepánikoltam.  Mit csinált velem Luke???
- Luke ! Mit csinálsz  ?-
hallottam meg egy lány hangját.
- Inkább boldog leszek Anabellel örökre bukott angyal ként , mint , hogy magányos legyek itt fent!- ordította el magát majd beleszökött egy fekete lyukba.
- Nee!  - kiáltotta Noah és egy szőke lány.
KB.  10 percig csak vártuk , hogy Luke visszatérjen. Mi a fene történik itt???
- Utánna megyek ! - mondta Noah.
- Felejtsd el. Luke elment. Soha többé nem lessz olyan mint amilyen volt.- mondta a szöszi lány.  Majd hirtelen két magas alak jelent meg , és egy fura nyelven szólaltak meg. Noah arca elkomorodott , a szöszi pedig ugyanazon a fura nyelven válaszolt.  Majd megjött Luke.  A szárnya és a kezei vörösek voltak a vér miatt.  A szöszi lány sírva a földreesett , Noah pedig Luke-hoz sietett. A két idegen alak elfogták Luke-ot ,  a földre verték és letépték a szárnyait.  Én , Noah és a szöszi lány egyszerre kiáltott un fel. De sikításunkat össze sem lehetett hasonlítani avval , ami  Luke torkából jött ki. Könnyek áztatták az arcát , a háta pedig a vértől vöröslött. Az egyik magas pedig egy idegen nyelv kíséretében lelökte Luke-ot a fekete lyukba.  Majd újra minden feketeségbe borult. ~

Egy kémény melkhason ébredtem. Egy kéz pedig a hátamat simogatta.  Annyira megnyugtató volt , biztonságban éreztem magam.
- Luke ???- suttogtam.
- Hmm??- mormolta Luke.
- Nagyon sajnálom. - mondtam.
- Mit??
- Ami veled történt.  Rossz volt látni is.- mondtam  szomorúan , a kezemet pedig Luke melkhasára helyeztem.
- Sajnálom , hogy látnod kellett. - mondta.
- Még most sem értem.  Akkor mi vagy te pontosan ???
- Egy bukott angyal. - mondta.
- Oké.  Ígérd meg , hogy ezentúl csak az igazat mondod.- emelkedtem fel egy kicsit , hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ígérem- mondta én pedig visszahelyeztem a fejemet Luke melkhasára. Igazság szerint tetszett , hogy így ölelkezve fekszünk Luke ágyában.
- Ki az az Anabellel ???- kérdeztem.
- Anabellel egy nyomorult , idióta lány.-felelte.
- Ő is bukott angyal???-kérdeztem.
- Nem . Ő vámpír. - mondta. 

2014. december 4., csütörtök

4. rész- " MI vagy te ??? "




~Sophie szemszöge~
Egy idegen szobában ébredtem.  A fehér falaknak köszönhetően azt hittem kórházban vagyok.  De amiután megláttam a nagy ablakot a szoba bal felén ,  biztos voltam benne , hogy egy idegen szobában vagyok. Majd észrevettem a hatalmas francia ágyat amiben feküdtem. Mivel megijedtem karjaimra támaszkodtam.  Olyan nagy fájdalom hasított a jobb vállamba , hogy hátraestem az ágyban.  És akkor minden bevillant.  Ahogy szaladok Luke felé , ahogy eltalál a golyó , ahogy nekiesek a kemény földnek. Úr Isten ! Hátha az idegen házában vagyok.  Az idegen.  Ennek a gondolatnak a hatására eszembe jutott az a sebesség amivel az idegen földnek csapta Luke-ot. Az a sebesség amivel Luke kergette az idegent.  MI LEHET LUKE ???
Felkeltem  és az egyik ajtó felé vettem az irányt , mivel a szobában két ajtó volt egymás mellett.  Lassan nyitottam ki a jobb oldali ajtót , ami a fürdőbe vezetett.  Becsuktam és a másik ajtó felé nyúltam.  Ezt is olyan lassan nyitottam ki mint a fürdőszoba ajtaját , és  halkan kiléptem a kis folyosóra. A szobával szemben volt még egy ajtó,
a folyosó végén pedig egy lépcső  .
A másik ajtó elé léptem. Most kopogjak be ??? Kb. fél percet álltam , és gondolkodtam , hogy kopogjak vagy sem. Végül lassan be nyitottam.  A helyiség ugyanolyan volt mint a másik , annyi különbséggel , hogy az ágyon lévő takaró sötét kék volt. Az ágyban Luke aludt , a hátán feküdt , az egyik egyik kezét pedig a feje alá helyezte.  A látványon elmosolyodtam.  Pont úgy nézett ki , mit egy csecsemő. Angyali arcát így jobban meg tudtam vizsgálni.  Gyönyörű volt , még a piercing is jól állt az alsó ajkában. Lassan húztam be az ajtót , majd felfedező útra indultam.  Lementem a falépcsőn és egy hatalmas helységben találtam magam.  Hatalmas , fehér falakkal rendelkezett a szoba , a közepén pedig egy hatalmas tv állt egy fekete asztalán.  A tv-vel szemben egy fekete kanapé volt , előtte pedig egy üvegasztal. A lépcsővel szemben volt a bejárati ajtó.  A tv-s asztal mögötti falon egy üvegajtó volt amit két hatalmas ablak fogott közre.
A szoba végében egy fehér ajtó volt. Elsétáltam az ajtóig , majd kinyitottam és a konyhában találtam magam.  Fehér bútorok díszítették , a konyha végében pedig egy fehér asztal volt , amit hat szék vett körbe. Kinéztem az ablakon , szeptemberhez képest szép idő volt. Hirtelen késztetést éreztem ahoz , hogy kint legyek a napsütésben. Vissza ballagtam a nagyszobába , kinyitottam a teraszhoz vezető ajtót és kiléptem . A terasz gyönyörű volt,  fából készült a padlózata , és egy kanapé állt rajta. Ez viszont fehér volt. Nekitámaszkodtam a korlátnak és a tájat figyeltem.  Az udvar nem volt olyan nagy , a kerítés pedig kőből volt.  Luke haza is az erdő szélén volt. Majd oldalra néztem és ...... és a saját házam égkék falait látom meg a fák között.  Ezt nem hiszem el. Luke az a szomszéd aki a közelünkben lakik. Az egyetlen szomszéd . Aztán eszembe jutott anyu.  Úr Isten!  Most mit gondolhat , miért nem vagyok othon ??? Várjunk csak , nem is othon kellene legyek , hanem suliban.  Jaj , ha Madeline tudná , hogy Luke mit tett. Ezt nem mondhatom el neki.  Titokban kell tartsam Luke titkát.  De mi Luke titka. Hmm... Lássuk csak gyors , pont mint egy vámpír.  Egyből Edward jutott eszembe a Twilight-ból.  Úr Isten ! Luke egy vámpír.  Hamar a nyakamhoz emeltem az ujjaim , de nem voltak harapás nyomok rajta.
- Mit csinálsz itt ??- halottam meg Luke hangját.  Ijedtemben kirázott a hideg. Hamar szembefordultam Luke-kal.  Csak egy rövidnadrág volt rajta . Két fecske volt tetoválva a melkhasára , és jól kidolgozott izmai voltak.
- Ööö... csak nézelődtem- mondtam és újra a táj felé fordultam. Luke mellém jött és felrakta a kezeit a korlátra.
- Hogy vagy? - kérdezte kis idő múlva.
- Jól. - mondtam.
- Nagyon sajnálom ami a tegnap történt- mondta. Luke-ra néztem , ő pedig engem nézet.
- Nem. El kell mondanod mi történt a tegnap , mert semmit sem értek!  - emeltem fel a hangom.
- Nem akarod tudni.- nézett a szemembe.
- De igen Luke,  akarom tudni - húztam ki a hátam.
- Akarod tudni ? - húzta ki ő is magát.
- Igen!!! -ordítottam az arcába. Majd minden nagyon hamar történt.  Elkapta a derekam , felemelt és szaladni kezdett.  Sűvített a szél a fülembe , habár a házban voltunk , a dolgokat pedig elmosódva láttam a nagy sebesség miatt .  Még időm se volt kiáltani , mert amikor nyitottam volna a számat már az ágyon ültem abban a szobaban ahol ébredtem a reggel.
- Úr Isten ! - néztem Luke-ra rémülten.
- Akartad tudni ki vagyok ?? - kérdezte , de nem volt erőm válaszolni , ezért csak bólintottam egyet. Majd hátat fordított nekem.
- Úr Isten! Luke - mondtam , mire megfordult. A szemében szomorúságot láttam.

2014. november 30., vasárnap

3. Rész - " Az idegen"

Hű ha.  Nem gondoltam volna , hogy máma még tudok részt hozni. De láss csodát , sikerült. Remélem tetszik eddig a blog.  Ne felejtsetek el nyomot hagyni bármilyen formában.  Köszönöm az eddigi biztató megjegyzéseket , nagyon jól estek.  Nem is papolok tovább , jó olvasást.  ;-)

~Sophie szemszöge~
Amiután kétszer belerugtam a kocsi kerekébe és egy egészségeset hisztiztem magamban , egy kocsi dudálására lettem figyelmes. Az idegállapotomnak köszönhetően már készültem ordítani a rám dudáló személyre , de amikor megláttam ki ül a vezetőülésen , megfagyott a vér az ereimben.
- Jól vagy?  - kérdezte Luke amiután kiszált az autóból.
- Aha- mondtam számomra is vékony hangon.
- Mi lett az autóval? Úgy füstöl mint egy kémény.
- Gőzöm sincs. - fordultam az autó irányába.
- Hát , van egy olyan érzésem , hogy ezzel nem jutsz messzire. Hazaviszlek. - indult a kocsija felé.
- Mi??- sokkoltam le - Nem kell - riadtam meg. A pulzusom valahol az űrben volt , és éreztem ahogy ki megy az erő a testemből.
- Ugyan már.  Gyere.  - lépett felém , én meg ösztönösen hátráltam.
- Jól vagy? - úgy nézett rám ,  mint egy hülyére.
- Ne gyere közelebb !!- emeltem fel a hangom hisztérikusan . Én félek ettől a gyerektől. 
- Hé,  nyugi.  - jött közelebb , én pedig egészen a kocsim csomagtartójáig hátráltam.
- Maradj ott. - ordítottam.
- Sophie , gyere menjünk , nem bántalak- jött felém óvatosan.
- Hazudsz !! Gyilkos vagy !! - mondtam ki akaratlanul.
- Mit mondtál??- torzult el az arca. Ha már belekezdtem legalább fejezzem be a mondandómat.
- Te őlted meg Taylort! - ordítottam az arcába , majd megütöttem a mellkasát. Hangos sikoly hagyta el számat.  Olyan  volt a mellkasa mint egy szikla .
- Basszus !! Sophie , jól vagy? - emelte fel jobb kezemet.
- Ne érints el !! - kaptam ki a kezemet a két tenyere közül. Rettenetesen nagy fájdalmat éreztem a kezemben , de nem mutattam ki. Nem szabadott lássa , hogy gyenge vagyok.
- Jaj , de bájos.  - hallottam egy vastag , horror filmbe illő hangot. - Luke , tudtam , hogy gyenge vagy , de ennyire azért mégsem lehetsz.  Vagy de ???
-Nicolas- mondta Luke összepréselt ajkai közt.
- Egy nyomorult lányt sem tudsz kivégezni ???- szólalt meg az ismeretlen , majd hirtelen  egy fekete valami suhant el előttem , majd a következő pillanatban Luke már nem előttem volt , hanem az út másik felén feküdt a földön.
- Úr Isten! - kiáltottam fel  és Luke felé vettem az irányt , de valaki hátulról elkapott.
- Hova  hova ?? Hmm ??- suttogta a fülembe az ismeretlen. Hírtelen szorítani kezdett.
- Engedd el !!! - halottam Luke hangját , majd az ismeretlen , szorító kezei eltűntek .
- Luke !!! - kiáltottam amikor már legalább két perce vártam , hogy újra előkerüljenek a verekedő alakok.
- Sophie !!- hallottam Luke kétségbeesett hangját .
- Luke !!! - kiáltottam én is , majd hirtelen az ismeretlen előttem termett emberi alakban. Fekete haja volt. Férfias , angyali arcán huncut mosoly húzódott. Tetőtől talpig  feketébe volt öltözve. Rám szegezte fekete pisztolyát.  Ösztönösen hátrálni kezdtem.  Eközben a jobb kezem is rettenetesen fájt.
- Ne!! - ordította Luke. Meg akart menteni , vagy csak ő akart végezni velem. Nem tudom , de akkor nem is érdekelt. Az ismeretlen Luke-ra szegezte a pisztolyát.  1 , 2 , szaladtam Luke felé.  3 , 4 az ismeretlen meghúzta a ravaszt.  5 a golyó repült Luke felé . 6 Luke elé érek.  7 a golyó eltalált.
7 másodperc alatt mindennek vége lett. Nekiestem a hideg aszfaltnak,  és lassan feketeségbe borult a világ.
~Luke szemszöge~
- Sophie ne !!! -szaladtam a lány felé , majd letérdeltem mellé.
- Hm.  Ez jobban ment mint gondoltam.  Az utolsó is meghalt.  - hallottam Nicolas hangját.  Mire felnéztem , már eltűnt.
Sophie-ra néztem. Kerestem a helyet ahol eltalálta a golyó. Úr Isten!  Ez csak a válla.  Helyre jön.
- Annyira sajnálom Sophie- lehettem csókot az arcára , a karjaimba vettem , majd a kocsim felé indultam. Lefektettem a hátsó ülésen , beültem a vezetőülésre és haza indultam.
Nem is figyeltem az utat . A gondolataiba merültem.
Ez a lány feláldozta magát értem , pedig még nem is ismer.  Nem tudja mi vagyok.  Nem tudja milyen szörnyű dolgokat műveltem el.
Még soha sem éreztem ilyent . Még Annabelláért sem.
Hátra pillantottam Sophie-ra. Ahogy ránéztem , eszembe jutott az arca , amikor kimondta , hogy gyilkos vagyok.  Igaza van.
Amint hazaértem ölembe kaptam Sophie-t , felvittem a szobámba , lefektettem az ágyra , levettem a felsőjét , kifertőtlenítettem és bekötöztem a sebeit , majd betakartam , és kiléptem a szobából.
Ezentúl vigyázni fogok rá.    Mert tudnom kell , hogy  biztonságban van. Mert érzek iránta valamit. 

2014. november 27., csütörtök

2. rész- "Álom"

Sziasztok. Meghoztam a blogom második részét.  Ha tetszik iratkozzatok fel és pipáljatok , mert nem haragszom meg :-D . Jó olvasást.
Egy palacsinta sütővel a kezemben indultam ki az udvarra.  Már sötét volt.
- Van valaki ott??- ordítottam. Igazság szerint nem vagyok félős , de most  rettegtem.
- Ha hó!!!!- kiáltottam újra , amikor mozgást hallottam a hátam mögött.  Olyan hamar fordultam meg , hogy még az egyensúlyomat is elvesztettem. De szerencsére meg álltam a két lábamon , ami rettenetesen remegett.
Aztán újra mozgást hallottam a hátam mögött , és újra megfordultam. A palacsintasütő is remegett a kezemben.
- Áááááá- sikítottam fel , amikor egy autó fényszórója jelent meg az udvarunkon.
- Kicsim ! Mi történt ??- pattant ki anyu a kocsiból. Érdekes.  Nekem nem az jutott legelőre eszembe , hogy elkezdjek sírni , hanem , 1 mit keres itthon ilyenkor anyu ? 2 megvette az autót ???
- Mi történt ? - ismételte meg anyu hisztérikusan.
- Csak valamilyen állat volt. - nyugtattam anyut , bár egyáltalán nem voltam biztos benne.
- Rendben , gyere menjünk be.
- Várj! - álltam meg , majd anyura néztem. - megvetted az autót ???
- Igen - mosolyodott el. - És elengedtek a munkából.
- Klassz. - csuktam be az ajtót.
Amiután megettük a vacsorát , el búcsúztam anyától , és lefeküdtem
aludni.
Éjjel elég fura álmom volt.
Szaladtam. Egy erdőben szaladtam , valamikor éjjel. Egy fa törzse mögé bújtam , ott pihentem meg. Ránéztem a kezeimre , véresek voltak.
- Meg vagy. - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögött. Újra szaladni kezdtem. Féltem.  Hogy mitől , nem tudom. Csak egyszerűen féltem. Hirtelen a lábam megakad egy fagyökérben , és óriásit estem.  A hátamra fordultam , de már túl késő volt.  Utolért.
- Neee.... - kiáltottam.
- Most meg vagy. - kacagott fel , majd az ismeretlen közelebb jött mire a hold fénye megvilágította az arcát.
- Luke- ordítottam.
Remegve és izzadtan ültem fel az ágyamban. CSAK EGY ÁLOM VOLT. Nyugtattam magam. Ránéztem az órámra , fél kettő , éjjel.  Klassz.  Most , hogy alszom vissza ???
Reggel fáradtan ébredtem fel. Azthiszem  valamikor éjjel 3 fele aludtam el. Amiután elfogyasztottam a reggelit beültem az autóba és elindultam a suli felé. A fizika terembe érve megláttam Madelinet.
- Beszélnünk kell- mondtam , leraktam a táskámat és Madeline karját megragadva indultam a mosdó felé.
- Igen ? - kérdezte .
- Az éjjel Lukeról álmodtam. - mondtam suttogva.
- Mi van ???- ordította Madeline. - Mit álmodtál???- mondta halkabb , szinte már suttogó hangon.
Nagy levegőt vettem és elmeséltem mindent.
- Ne félj , csak egy álom volt. - nyugtatott Madeline amiután elmeséltem mindent. Majd megszólalt a csengő.
- Menjünk.  - indult el Madeline.
Ahogy kiértünk a folyosóra , Madeline hirtelen megállt , ezért én a mosdó ajtajában álltam meg.
- Mi van ? - löktem meg egy kicsit Madelinet , hogy ki tudjak nézni a folyosóra.  Bár ne tettem volna.
Luke jött velünk szembe , Madeline-nal tartva a szemkontaktust. Amikor észrevett engem huncut mosolyra húzta a száját.
- Hello Sophie. - mormolta amikor mellém ért.  A hideg is ikrázott a hangsúlyától.
- Gyere- ragadta meg a kezem Madeline. - Ne is halgass rá.  Nem barátkozol vele. Nem is beszéltek.  Ne feledd,  nem szabad beszélned vele. - magyarázta tovább , majd kinyitotta a fizika labor ajtaját.
A fizika és a második óra ( biológia ) nagyon unalmasan teltek , nem is figyeltem oda. A gondolataim másfele vándoroltak.
Aztán következett a matek.
A második sorban foglaltam helyet. Luke pedig a harmadik sorban , milyen meglepő , pont a hátam mögött.
- Szia Sophie cica- suttogta a fülembe  amikor elhaladt mellettem.
- Ne szólíts így !- fordultam hátra ösztönösen.
- Na , végre , beszélsz velem! - csapta össze a két ,  nagy tenyerét.
Én idegesen előre fordultam.
- Annyira aranyos vagy , amikor ideges vagy - éreztem meg leheletét a fülemen. Miért kellett copfba kötnöm a hajamat ????
- Hagyj békén Luke,   komolyan. - próbáltam összeszedni magam.
- Még mindig ideges vagy.
- Nem vagyok ideges - fordultam hátra hirtelen.
- Kisasszony!!!! Ismételje meg amit mondtam. - mondta a tanárnő.
- Én zavartam Sophiet.  - mondta Luke a hátam mögül.
- Luke ?? Megkérlek , ne zavard a társaidat.
- Rendben,  bocsánat tanárnő. - mondta Luke.  És ennyi.  Nem kapott büntetést,  nem rakták ki óráról,  nem csináltak neki semmit.  Ilyen nincs.
Nagy nehezen az óra is eltelt. Amint kiléptem a teremből , valaki megragadta a karomat és húzni kezdett. Legelőször megijedtem , de amiután megláttam Madeline hosszú , fekete haját , a nyugalom elterjedt a testem minden porcikájában.
- Na mi volt az órán?  - kérdezte Madeline.
- Semmi - hazudtam.
- Luke nem csinált semmit??
- Nem . Csak egyszerűen a matek tanárnőt figyeltem.- újabb hazugság.
- Luke hol ült?????
- A hátam mögött.  - Na ez most nem volt hazugság.  1 a 2 ellen.  Nem túl jó.
Az utolsó óra után elköszöntem Madeline-tól , beültem az autóba és elindultam hazafelé. Éppen az erdőn hajtottam keresztül , amikor hirtelen megállt a kocsim.
- Mi a.....? -szálltam ki az autóból,  és felnyitottam a motorháztetőt.
Olyan sűrű füst jött ki , hogy muszáj volt köhögjek,  mert úgy éreztem mindjárt megfulladok.
Pont most romlott el az autóm.  Milyen nagy szerencsém van. A telefonom után nyúltam , és már indítottam volna a hívást , de hála a szerencsémnek lemerült. Klassz , most , hogy jutok haza??

2014. november 25., kedd

1 rész - "Csak egyszerűen megkérdezte a nevemet"

Sziasztok. Meghoztam a blogom első részét.  Ha tetszik , kérlek hagyj nyomot magad után.
Jó olvasást. :-)
A táskámat felkapva rohantam az automhoz. Igazából ez anyu autója , de mivel a munkatársa elvitte a munkába  , anyu nekem adta az autót . A  suli felé vezető utat már ismertem , hiszen tegnapelőtt  voltam bejelentkezni. Az átlagomnak köszönhetően fel is vettek.  Így máma kezdem a sulit.
Szerencsém volt , mivel épp akkor csengettek amikor leparkoltam a suli előtt. Amiután bezártam az ajtót , rohantam a titkárságra.
- Csókolom.  Sophie Morgan vagyok. A tegnape.....
- Tudom ki maga - szakított félbe. - A 124-es teremben kezdi , kémiával. Ez az órarendje , a tankönyvei , az iskola térképe és azt hiszem ennyi- nyomott a kezembe a titkárnő egy halom könyvet és lapot.
- Köszönöm- emeltem fel a könyveket és elindultam a 124-es terem felé. Amiután sikeresen fel értem a második emeletre valaki , a nagy rohanásnak köszönhetően,  nekem jött.  Mondanom sem kell , hogy minden könyv ami a kezemben volt a földön landolt.
- Úr Isten ! Bocsi , tényleg nem akartam.  Jól vagy? Annyira sajnálom. - segített fel a földről egy lány , majd kezdte felemelni a könyveket meg a szétszórt lapokat.
Én pedig csak bámultam.
- Tessék - nyomta a kezembe a könyveket. - Ja bocsi , várj segítsek. - vette el a felét.
- Köszi -mondtam.
- Mi a neved ? Az enyém Madeline Stewart. Mi az első órád ?? Hányadikos vagy ?? Hány éves vagy ? Én jövő hónapban 18 . Utolsó éves vagyok , és kémia az első órám. - hadarta el , majd nagy levegőt vett és rám mosolygott.
- Oké.  Elsősorban Sophie vagyok. Két hónap múlva 18,  én is utolsó éves vagyok és nekem is a kémia az első órám.
- Iii de jó !!! Ne már !!! Jujj! ! - húzta el a száját Madeline , amit sehová sem tudtam rakni.
- Mi van ??? - néztem rá a vörös rúzst viselő lányra.
- Luke mellett van csak hely. - mondta szomorúan
- És ??? - kérdeztem mert elsősorban nem tudtam ki az a Luke , és miért baj ha mellette ülök.
- Majd elmesélem szünetben. - nyitotta ki az ajtót.
- Kisasszony,  elkésett! - hallottam egy mély hangot a teremből.
- Igen de találkoztam az új osztálytársunkkal. Sophie-val. - mondta Madeline.
-Oh , értem.  Jöjjön beljebb kisasszony. - nézett rám a tanár. - Mr. Brown a nevem , az öné pedig Sophie Morgan , nem de ???
- De igen
- Foglaljon helyet ott - mutatott a legutolsó padra , ahol egy szőke fiú ült. Tehát ez lenne Luke.
Madeline egészen a padomig kísért , le rakta a könyveket a padra , összehúzott szemmel  nézett Luke-ra , majd elment. Luke csak mosolyogva nézte Madeline minden mozdulatát.
- Köszi Madeline! - mondtam.
- Nincs mit - nézett Vissza rám komor arccal.
Ezután helyet foglaltam mindent be raktam a táskámba , kivéve a kémia felszerelést . Miután elhelyezkedtem, Luke felrakta a karját a székem támlájára,  mire bizsergést éreztem a hátamban.
- Hello.  Luke vagyok. - nézett rám.
Egyenesen a táblát néztem . Most mondjam meg a nevemet ??? Vajon miért komorodott el Madeline arca Luke nevének hallatán ??? Nem mondom el a nevem.
- Sophie vagyok- mondtam , lehet , hogy Madeline volt pasija , ezért reagál így amikor Lukeról van szó.
- Sophie...- mondta mély hangon- Szép név.
- Ööö... Köszi - néztem rá.  Most akkor mi van ??? Miért mond ilyeneket ??? Annyira elkalandoztak a gondolataim , hogy észre sem vettem , hogy Luke-ot nézem. Ő pedig engem. Gondolom azért szólt ránk a tanár,  mert Luke arca centikre volt az enyémtől.
- Khm.  Elhiszem , hogy kémia órát ír az önök órarendjében , de nem ilyen kemiára gondoltam.  Szóval szeretném ha az ilyen jellegű dolgokat szünetben rendezzék el . Köszönöm. Szóval , visszatérve....- folytatta a tanár , de én már nem is figyeltem , csak Madeline arcát amin a félelem sugárzott. Mit csinált Luke , amitől ennyire fél Madeline ???
A szünet rettenetesen lassan jött. Annyi kérdés volt a fejemben , hogy képtelen voltam figyelni az órán.
Nem akartam többet beszélni Luke-kal. Izzadt a tenyerem az izgalomtól,  görcsölt a hasam. Már a vége felé rosszul lettem , és akkor csengettek. Madeline már a padom mellett állt , a táskáját pedig a kezében tartotta. Szó nélkül figyelte ahogy össze szedem a dolgaimat , majd nemes egyszerűséggel kirángatott  a folyosóra.  Amiután be raktuk a táskákat a szekrénybe ( elég közel van Madeline szekrénye az enyémhez) Madeline ki vezetett az udvarra , pontosabban a suli melletti bokrok közé ültünk le.
- Mi történt közted és Luke között?- szólalt meg.
- Nem tudom. Csak egyszerűen megkérdezte a nevemet.
- És te elmondtad ???
- Igen - feleltem , mert nem tudtam pontosan mi a baj.
- Sophie...
- Mi van?!- kiáltottam fel.- Mi a francért nem mondod már el , hogy miért félsz Luketól??? - ordítottam az arcába.
- Embert őlt Sophie !!!- ragadta meg a két vállam.
- Mi ?- hűlt meg a vér a testemben.
- Igen. Úgy kezdődött mint veled. Jött egy új lány ,Taylor.  Barátnők lettünk.  Majd jött Luke.  Akkor még úgy fogtuk fel a nyomulását , hogy Taylor tetszik neki. Majd pár hét múlva Taylor már nem is beszélt velem. Csak Luke-kal lógott. Majd egy este Taylor meghívott magához , hogy segítsek ruhát választani , mert buliba ment Luke-kal. A szülei szerint aznap este Taylor nem ment haza.  Másnap reggel megtalálták a testét , az erdőben , és.... és.... és- sírta el magát - össze volt vagdosva , és.... és.... A hátán egy hatalmas x volt vágva. - fejezte be és elsírta magát.
- Úr Isten.....-motyogtam.
- De ne félj , vigyázni fogok rád. - ölelt át szorosan.
- De honnan tudod , hogy Luke volt az? ??
- Senki sem tudja , pont ezért nincs börtönben. De , most gondolj bele.- mondta szomorúan. És igaza volt. Minden nyom az sugallta , hogy Luke volt a tettes.
A következő 5 órában kiderült , hogy csak három órán vagyok együtt Lukeval.  Kémia , Francia és matek.
Madelinenal pedig angolon, fizikán , tornán és technológián.
A suli végén   elköszöntem Madeline-tól , és éppen indulni akartam amikor anyu hívott.
Amiután elmondtam milyen volt az első sulis napom , ( Luke-ról nem mondtam semmit , csak azt , hogy a kémia laborban ő a padtársam)  anyu elmesélte , hogy felvették de sajnos éjjeli műszakba , vagyis délután 5-től reggel 8-ig. Egész héten dolgozik , és hétvégenként othon van.  És kapott eladó autót is , ezért a régit nekem adja.
Mivel máma anyu már nem jön haza , el döntöttem , hogy megcsinálom a házikat , majd megnézek egy filmet.
Miközben a The mortal instruments-et néztem egy fura hangot hallottam kintről. 

Szereplők

Sziasztok
Gondoltam most bemutatom a szereplőket.
Ahogy új szereplő lesz a történetben bővítem a bejegyzést.
                                                                             Sophie

Hope 
( anyu)



Madeline



Luke

Annabell



Prológus

A bútorszállítók  estefele végeztek is , úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban , ami nem volt valami szép látvány  . Eredetileg egy csomó dolgom lett volna , de mivel holnap suli , ehhez volt legkevésbé kedvem.
A fejemben cikázó gondoltokra kerestem a választ. 
Milyen lesz a holnapi nap ???
A társaság már össze van szokva,  és most jövök én.  Vajon befogadnak?
-Kicsim !!! Megjöttem!  Kipakoltál??- halottam meg anyu hangját.
Abban a pillanatban olyan hamar pattantam fel a dobozról , hogy az ölemben tartott könyv  leesett a földre.
-Sophie  - jött be anyu a szobámba- nem sikerült kipakolni???- mosolygott , majd felemelte a kedvenc könyvemet a földről.
- Ezt olvasod újra?? - emelte fel  anyu a Twilight-ot .
- Tudod , hogy a kedvencem.
Anyu a tökéletes ellentétem. Nem csak a belső tulajdonságaink különbözőek , hanem a külsők is.
Amíg anyu magas , szőke , karcsú és iszonyatosan szép az arca én alacsony vagyok és barna hajú . A karcsúságot legalább anyától örököltem. Viszont én félénk vagyok , és soha nem volt egy barátnőm sem .
A tesóm , Harry volt az egyedüli barátom.  De ő ezelőtt egy évvel halt meg.  Pont ezért költöztünk anyával Forks-ba. Hogy felejtsünk.
Forks egy kicsi város valahol Washington mellett. Erdők veszik körül és rengeteget esik az eső.  Ha megszoktam Angliát , ezt is meg tudom szokni.
Aput nem ismertem meg , mert a  születésem után egy évvel meghalt.  Most 17 vagyok. A házunk szép , égkék színű falai vannak. Pont az erdő lábánál van. Egy szomszéd van közelben , az is úgy 50m- re innen.  A többi viszont több mint 2 mérföldre találhatók.
Holnap viszont kezdődik a suli. Most jobb ha nekilátott a szobám berendezéséhez.