- Sophie....- mondta rekedten , és akkor rájöttem , a fiú aki előttem állt Luke volt. Szívem nagyot dobbant. Melegség töltötte meg a fagyos szívemet , de amilyen hamar jött , olyan hamar is távozott , a meleg érzés. Szerelem. Emlékeztem a szerelem emlékére. De az emlék rettentően távoli volt. Felemeltem a tőrt fogó kezem , és a szőke felé irányítottam. Könnyek folytak végig az arcán.
- Szeretlek- suttogta , mire a tőrt beleszúrtam a szívébe.
Úgy ébredtem fel , hogy torkom szakadttából ordítok. Nemsokára az ordításom köhögéssé változott. Úgy éreztem , hogy mindjárt kiszaad a mellkasom. Két ölelö kar fonódott körém , és csak akkor vettem észre , hogy az egéssz testem rászkódik.
- Ssss. Minden rendben.- suttogta a fülembe Luke , mire megpróbáltam egy kicsit helyrehozni magam. Percekbe telt mire elhelgattam , és a szuszogásom is normális lett . Luke melkhasának dőlve halgattam nyuktató szavait , amik kopogást hallottam , majd Annabell jelent meg.
- Jól vagy ?- csukta be maga után az ajtót.
- Mondtad , hogy ismertél egy nephilimet.- néztem Madelinera , mire blólintott. - Hogy őlték meg ?
- Sophie.- kezdte Annabell- a nephilimeket nem lehet megőlni.
- De akkor hol van most?
- Az eggyik bukott anygal létrehozott egy koporsót , amelyik erősebb a nephilimeknél. Abba van bezárva. Élve eltemették. Nem lennék a csávó helyében.- húzta el a száját Annabell.
- Miért kérded ?- hallottam meg Luke hangját , mire nagyot nyeltem.
- Azt akarom , hogy engem is eltemessetek.
- Mi van ?!- kérdezte Luke és Annabell egyszerre.
- Nem akarok senkit sem bántani.- mondtam , és éreztem , hogy újra könnyek gyűlnek össze a szemem sarkába.
- Nem fogsz senkit sem bántani. Oké. Együtt megbírkózunk az akadályokkal , és boldogan fogunk élni.- mosolygott Luke , és lágy puszit nyomott az arcomra.
- Igaza van Luke-nak. Vigyázunk rád. Ne is gondóly ilyenekre.- ült le Annabell az ágyra , és átölelt , Luke-kal együtt. Ők a barátaim , és nem engedem meg senkinek , hogy bántsák őket. Még magamnak sem.
- Oké.- vettem egy mély levegőt és mosolyra húztam ajkaimat.
Egy hónap. Gondoltam magamban , miközben a palacsintámat ettem. Az ember ilyenkor azon töri a fejét , hogy hol tartsa a szülinapját , milyen ajándékot kérjen , és ehez hasonló dolgokat. Én viszont csak azt tudom remélni , hogy ha átváltozom , nem ölöm meg a barátomat , és azokat akiket szeretek.Milyen érdekes....
- Sophie !- hallottam meg Annabell hangját, majd egy pillanat alatt mellettem termett , egy papírt szorongatva.
- Az mi ?- kérdeztem a pappírra célozva.
- Ma október 15.- mondta boldogan.
- És ?- kérdeztem értetlenűl , mert nekem ez a nap csak azt jelezte , hogy közeledek a végzetem napjához.
- Hogy érted azt , hogy és ?- kérdezte Annabell nagy szemekkel nézve rám.
- Nem tudom , hogy mit jelent ez a nap.- mondtam megvonva a vállam , mire Annabell tátott szájjal meredt rám.
- Sophie ! Ma a plázában 50 százalékos árengedmény van! Megyünk vásárolni.
- Annabell , nincs nagy....
- Ki ne merd mondani , hogy nincs kedved!- szaktotta félbe a mondatomat.
- De...
-Nem.- mondta határozottan Annabell.
- An.....
- felejtsd el!- nézett rám kutyaszemekkel. - Megyünk vaásárolni , és téma lezárva. Siess az evéssel.- mondta , majd már el is tűnt. Szupper , menjünk vásárólni.
A plázában rengetegen voltak . Lökdöstek a kifosztott áruházakban , a polcokról pedig minden klassznak mondható dolgot megvettek. Annabell összeveszett pontosan 4 eladóval , akik közül csak egy ment hátra a raktárba , hogy kihozzák Annabellnek a " tökéletes" ruhát. Persze , amikor felpróbálta , már nem tetszett. Magamnak választottam egy aranyosnak mondható ruhát , míg Annabell telipakolt egy egéssz kosarat. Végül kb 3 óra rohangálás után rengeteg ruhával beálltunk a sorba , ami nem volt rövid , és szerencsénkre valamit elszámólt a kasszás is. A sor nem haladt , és valamilyen érthetetlen ok miatt túlfűtötték az egéssz plázát , ezért mire a kasszáshoz értünk teljesen leizzadtam , Annabell pedig totál idegbeteg lett.
-Soha többet nem jövök vásárolni.-morrogta Annabell , amikor a sok ruha miatt elszakadt a szatyor , és minden a mocskos földre esett.
- Soha többet nem jövök VELED vásárolni.- mondtam , mivel már meguntam Annabell hisztijét.
- Komolyan Sophie ? Nem is tudod min mentem keresztül. Azt hiszem vagy hárman szembe köhögtek!- fintorodott el.
- Igazad van.- kezdtem mosolyogva- nem tudom , mert nem voltam melletted minden percben.- folytattam idegesen. Úgy látszik , hogy a hiszti ragályos.
Mire végre sikerült elindulnunk a pláza parkolójából tiszta idegroncs lettem Annabell idióta " menjünk a plázába , mert klassz lessz " ötletétől. Még jó , hogy nem éreztem túl jól magam , amikor hazaéertem. Persze Luke egy egézségeset röhögött rajtunk , mikór elmeséltük, hogy mi történt a plázában.
- És nekem mit vettetek?- kérdezte Luke mosolyogva , mire Annabellel egyszerret rávágtuk , hogy " semmit ".
- Akkor nyomás vissza.- modta , és újra elröhögte magát.Annabellel együtt pislogás nélkül néztünk , a röhögéstől fetrengő Lukera. Most komolyan , mi olyan vicces ?
Este Annabell valamilyen fiúval ment randira , így egyedül maradtam Luke-kal. Miközben tusolt , az ujjaimat piszkálva gondolkodtam.
Annabell azt mondta , hogy csak az igaz szerelem segítségével tudom életben tartani Luke-ot. Azthiszem maximum 6-kor csókol meg , na meg persze vele alszom minden éjjel. Ezen kívül semmi. Túl kevés az idő.
- Annyira jó lenne néha tudni , hogy mi jár a fejedbe.- suttogta Luke a fülembe. Észre sem vettem , hogy kijött a fürdőszobából. A fejét a vállamra hajtotta , a kezével pedig a hasamat simogatta.
- Félek.- suttogtam az ablakra nézve , amin keresztül már a hold fénye világította meg a szobát.
- Minden rendben lessz.
- Nem . Vagyis.... Nem tudom. Luke , még az sem biztos , hogy a szerelem segít. Vagyis az igaz szerelem csak a mesékben létezik. Nem tudom.- temettem zavartan az arcom a tenyerembe.
- Sophie , te kételkedsz bennem?- kérdezte értetlenséggel a hangjában.
- Én nem , csak.... Tudom , hogy érzel valamit irántam , csak nem tudom az elég-e. Én nagyon szeretlek , ne érts félre , csak túl kevés az idő.
- Sophie , nem lessz semmi baj. És azután rengeteg időnk lessz. Mindenre.-nyomott puszit az arcomra.
- Nem. Tönkre fogok tenni mindent. - fordítottam hátat Lukenak.
- Sophie....
- Szép álmokat.
- Sophie ne csináld.....- éreztem meg kezeit a vállamon , amik a hátamra fordítottak. Erős karjaival közrefogta a fejem , úgy támaszkodott meg felettem . Pár másodpercig csak némán néztük egymást.
- Szeretlek- suttogta , majd lágyan megcsókolt. Szavai egésszen az űrbe repítettek. Annyira csodás érzés fogott el. A gyomromban a pillangók felébredtek , és tudtam , ez életem eddigi legtökéletesebb pillanata. Ez volt a tökéletes pillanat, az alkalom. Csak ő , én , mi....... Tökéletes. Újra megcsókolt, de most úgy igazán. A pulzusom valahol az egekben járt. Most már teljesen rajtam feküdt. Két kezével a hajamba túrt, én pedig a hátát simogattam. A bizsergő érzés minden sejtemet körbevette . Az eggyik keze végig csúszik a derekamon , majd a csípőmről egészen a combomig , amit felhúz a csípőjéhez. Az alkalmat kihasználva fordulok egyet , így most én vagyok felül. Luke belemosolyog a csókba és játékosan beleharap az ajkamba. Ügyetlenűl próbálom levetni róla fehér pólóját. Amikor sikerül megszakítom a csókot és vegigsimítok a tetovált melkhasán.
- Tökéletes. - suttogtam , majd rájöttem , hogy mit mondtam , ezért zavartan nézek a kék szempárba.
- Nekem te vagy a tökéletes. - suttogta vissza , majd újra megcsókolt. A pólómat rutinosan húzta le rólam , majd a melltartó csattjához nyúlt.
Kopp. Hallatszott a folyosóról. Luke megszakította a csókot és az ajtó felé nézett.
Kopp. Hallatszott sokkal jobban a magassarkú cipő érintkezése a padlóval. Majd újra és újra.
- Annabell. - suttogta Luke, mire rémülten néztem az arcába.
- Most mit csinálunk ???
- Aludj !- vont a melkhasára , mire becsuktam a szemem.
Kövit gyorsan!:D:)
VálaszTörlésSietek :-D
Törlés