12. rész - "fogságban"

Sziasztok.  Egy kis késéssel , de itt van a 12. rész. Nem is tudom mit mondjak. Köszönöm a 11 rendszeres olvasót , 6949 oldalmegjelenítést , a sok- sok megjegyzést ( itt és a Facebookon ) . Köszönöm , hogy olvastok , és az első díjamat. Hálás vagyok.
Remélem tetszik az új rész.
Ha igen , akkor pipáljatok , írjatok megjegyzéseket , iratkozzatok fel.
Puszi , Timi :-)

"Amikor azt hiszed minden rendben van , hirtelen utadba áll valami tönkretéve mindent"

Az asztalnál ülve arra eszméltem fel , hogy valami nekiütközik a homlokomnak.
- Ez meg mi volt ?- kérdeztem megsúrolva az eltalált helyet.
- Olivabogyó.-mondta Annabell , miközben egy szelet sajtot nyomott szájába.
- És miért dobtál meg olivabogyóval ?- kérdeztem értetlenül.
- Azért , mert nyitott szemmel alszol az asztalnál , miközben beszélek hozzád.- vonta meg a vállát.
-Ez olyan Annabell fajta viselkedés.-magyarázta Luke- Ha nem figyelsz rá , akkor felhívja magára a figyelmet nagyon fura módon. Jelen esetben egy olivabogyóval.- fejezte be Luke a mondatot , mire Annabell felemelte a poharát és a tartalmát a fiú arcára öntötte .
- Bazdmeg !- ugrott fel a székről Luke és végignézett a szürke pólóján levő sötét folton , ami azt jelezte , hogy az anyag már beitta a vizet.- Havin vagy ?- kérdezte Luke mérgesen , mire hangosan felkacagtam.
- Én nem , de a tüneteid alapján te igen .- tette csípőre a kezét Annabell.
- Én fiú vagyok ! Nekem ....- szakította félbe Luke mondatát a csengő.
- Ez ki lehet ?- kérdezte Annabell.
- Nem tudom. Sophie , maradj itt.- mondta Luke és a bejárati ajtó felé vette az irányt.
"Még mit nem " gondoltam magamba és én is a többiek után mentem , majd amikor megláttam ki áll az ajtóban , teljesen lefagytam.

Hatalmas szemei az arcomat figyelték , valaha fekete , de mostanra már szőke hajzuhatag omlott a vállára. Ajkai félénk mosolyra húzódtak.
- Szia Sophie.- mondta szinte suttogva.
- Szia Mádeline.
- Beszélhetnénk ?- kérdezte ?
-Nem .
- Igen.- mondtam egyszerre Luke-kal.
- Csak pár perc.- mondta Madeline.
- Miért jöttél ide? Honnan tudtad , hogy itt vagyok ?- kérdeztem.
- Beszélhetnénk csak mi ketten ? - kérdezte Madeline.
- Luke. Nem megyek ki a házból , igérem.
- Nem.
- Kérlek. - néztem a kék szemeibe.
- Két perc.- Mondta és a konyha felé vette az irányt.
- Válaszolnál a kérdésemre ?- kérdeztem Madeline-tól , amikkór már csak ketten maradtunk a hatalmas szobában.
- Legelőször a régi házadnál kerestelek , de egy nénike nyitott ajtót , aki azt sem tudta , hogy ki vagy.- mondta mosolyogva , miközben leült a kanapéra .- Azután már tudtam , hogy Luke-nál leszel. Sajnálom , azt ami történt anyukáddal.Tudod ki a gyilkos ?
- Nem .- hazudtam.
- Luke volt.-mondta.
- Mi ?- kérdeztem , miközben próbáltam visszatartani a röhögést.- Luke végig a hátamnál volt.
- Valaki a bandájából.- mondta szomorúan.
- Milyen banda Madeline ? Itt nincs semmilyen banda!
- De igen! És téged is meg fog őlni! Ő egy rossz ember!
- Nem ! Ő meg akar védeni.- tiltakoztam. Szegény Madeline. nem tudhatja , hogy a fél világ természetfeletti lény.
- Miért nem jössz többet a suliba? Megtiltotta ?
- Nem !
- Tudom , hogy nem szabad elmondjad , mert akkor végez veled. de adj egy jelet. Segíteni akarok. - mondta suttogva,
- Milyen jel Madeline ? Nem tart senki fogságba!
- Madeline , most menj haza ! Elég volt.- hallottam meg Luke hangját.
- Nem tudom mit csináltál vele. de ezt nem hagyom annyiba. Megmentelek Sophie. Igérem.- mondta , majd megfordúlt és kiszaladt az ajtón.
- Jól vagy ? - ölelt át Luke.
- Igen- feleltem , de a gondolataim Madeline körül forogtak.- Szegény lány , lassan kezd bedilizni.- mondtam nagyot sóhajtva.

- Komolyan gyerekek. Csináljunk már valami érdekeset- jött be a szobába Annabell.- Meghalok az unalomtól.Sophie- ragyogott fel a szeme- Még van három hét , és 18 leszel!- mondta ünnepélyesen.
- Ne is haljam.- mondtam letakarva a füleimet.
- Komolyan mondom, amiután megbizonyosodtam arról , hogy minden rendben az átváltozásod után - nézett rám Madeline- elmegyek innen , mert rosszabbak vagytok egy 80 éves öregasszonynál.- mondta megrázva a fejét.
- Nézzünk meg egy filmet.- ajánlottam.
- Van egy jobb ötletem.- mondta Annabell gonosz mosollyal.- Gyere Sophie.
- Hova ?
- Fel a szobámba. Luke , te menj öltözni , maradj a fekete farmer , fekete póló kombinációnál. Gyere Sophie , elviszlek titeket egy klassz helyre. Találkozunk itt lent kerek két óra múlva. Pontosabban 5 óra 34 perckor. Nyomás.

- Nem !- mondtam hisztisen , amikor Annabell végre kinyögte , hogy hova megyünk.
- Ne már ! Jó buli lesz ! És végre te is kimozdulsz a házból.- mondta Annabell ruhákat válogatva.
- Luke tudja , Hogy buliba rángatsz el minket ?
-  Majd megtudja. Ezeket vedd fel.
- Miért akarod , hogy pont ma este elmenjünk?
- El kell intéznem valamit , és nem akarok egyedül menni. Max 20 perc Sophie , és jövünk haza.
- Miért nem mondtad el Luke-nak , ha csak ennyiről van szó?
- Mert ha előre tudja , biztos nem enged el egy vámpírokkal teli buliba.
- Sophie, máma nem fognak bántani.
- Hogy érted ?- kérdeztem értetlenül.
- Telihold van.  Ha egy vámpír ezen az estén embervért iszik , meghal. Idióta vérfarkasok , és az idióta törvényeik.- mondta Annabell unott arcot vágva.
- Miért ?
- Mert ez az egyedüli este , amikor a vérfarkasok átváltoznak , csak ilyenkor tudnak vadászni.
- Nem értem.
- A vérfarkasok és a vámpírok ellentétek. Ha egy vérfarkas a vámpír vadászidejében vadászik , meghal. Ha nem szegjük meg a törvényeket , nincs háború. Így mindenkinek jobb. Most már menj , és öltözz át. - mondta Annabell , egy csomó ruhát a kezembe nyomva.
- Te teljesen hülye vagy ?- kérdeztem , amikor felvettem az Anabellel által kiválasztott ruhákat. - Ez egy blúz , hol a nadrág ???
- Az egy ruha. - mondta Annabell , miközben sminkelte magát.
- Nem ! Ez egy blúz ! Kérek egy nadrágot. - húzogattam magamon a darabot.
- Az egy ruha.  És habár nekem nagyobb a mellbőségem , mint a tiéd , elég jól áll.
- Úgy nézek ki mint egy ribi.
- Nem igaz , és most gyere , ki kell sminkeljelek. - ragadta meg a vállam , és leültetett egy székre.

- Na jó.  Annabell,  hova megyünk ???- kérdezte Luke amiután lementünk a nappaliba.
- Egy buliba.
- Sophie,  menj fel és öltözz át. - mondta Luke nyugodtan.
- Mi van ? De még nem is mondtam , hogy vámpír bulira megyünk. - Luke fél percig csak nézte Annabell -t , majd felém fordulva mérgesen megszólalt.
- Sophie,  menj fel , és öltözz át.
- Nem ! Komolyan Luke , telihold van.  Ilyenkor nem bántják.
- Annabell.  Nem tudom , hogy gondoltad , hogy elengedem Sophie-t.
- Luke , hallottál arról a szóról , hogy szórakozás ? Megtíltod Sophie-nak , hogy szórakozzon. - habár nagy kedvem nem volt bulizni , Annabell-nek igaza volt.  Erről akaratlanul is Madeline jutott eszembe.  Luke tényleg fogságban tart. De tudom , hogy szeretetből teszi.
- Annabell , menj te a buliba.  Én is inkább itthon maradnék. - mondtam suttogva , mert nem akartam , hogy veszekedjenek.
- Kösz Sophie.  Menjetek a fenébe! - ordította Annabell.

- Sophie , könyörgöm menj és öltözz át. - mondta Luke mérgesen.
- Hé , nyugi .- öleltem át a derekát.
- Hogy szeretnéd , hogy megnyugodjak ?- ordította az arcomba , mire a meglepődéstől hátra tántorodtam.
- Nem értem , hogy miért vagy ilyen ideges. - emeltem fel a hangom.
- Mert felelőtlen ! Tudja jól , hogy mennyi veszély fenyeget , és ő mégis egy vámpírokkal teli buliba akar vinni.
- Nem vagyok gyerek , tudok vigyázni magamra !- most már én is ordítottam.
- Nem szabadna elhagyd a ház területét!
- Nem vagyok a foglyod , nem zárhatsz be!
- De igen !- ordította dühösen. Én pedig olyat csináltam , mint még soha. A tenyerem nagy csattanással ért a fiú arcához. Luke kerek szemekkel nézett rám , az arcát pedig megdörzsölte , ott ahol a tenyerem helye lassan kirajzolódott. Még mindig ideges voltam , és Luke sem tünt a legnyugodtabb személynek. Dühös szemekkel néztük egymást , majd  hirtelen nagyon közel kerültünk egymáshoz. Puha ajkaival vadul csókolta az enyémeket. A keze a combomra csúszott , úgy késztetve ugrásra. A lábaimat összefontam a csípője körűl. A kezei vándor útra indultak a hátamon , míg meg nem találták a ruhám cipzárját. Luke megszakította a csókot , ami halk nyögést váltott ki belőlem. Újra sűvített a szél a fülembe , majd már Luke ágyában feküdtem , és közben a ruha is lekerült rólam. Hevesen csókolta az ajkaimat , majd a melltartó csattjához nyúlt.
- Szeretlek Sophie. - suttogta , és kicsattolta a melltartót amit a szoba valamelyik sarkába dobta .
- Én is . - mondtam és lehúztam magamhoz.