2. rész- "Álom"

Sziasztok. Meghoztam a blogom második részét.  Ha tetszik iratkozzatok fel és pipáljatok , mert nem haragszom meg :-D . Jó olvasást.

Egy palacsinta sütővel a kezemben indultam ki az udvarra.  Már sötét volt.
- Van valaki ott??- ordítottam. Igazság szerint nem vagyok félős , de most  rettegtem.
- Ha hó!!!!- kiáltottam újra , amikor mozgást hallottam a hátam mögött.  Olyan hamar fordultam meg , hogy még az egyensúlyomat is elvesztettem. De szerencsére meg álltam a két lábamon , ami rettenetesen remegett.
Aztán újra mozgást hallottam a hátam mögött , és újra megfordultam. A palacsintasütő is remegett a kezemben.
- Áááááá- sikítottam fel , amikor egy autó fényszórója jelent meg az udvarunkon.
- Kicsim ! Mi történt ??- pattant ki anyu a kocsiból. Érdekes.  Nekem nem az jutott legelőre eszembe , hogy elkezdjek sírni , hanem , 1 mit keres itthon ilyenkor anyu ? 2 megvette az autót ???
- Mi történt ? - ismételte meg anyu hisztérikusan.
- Csak valamilyen állat volt. - nyugtattam anyut , bár egyáltalán nem voltam biztos benne.
- Rendben , gyere menjünk be.
- Várj! - álltam meg , majd anyura néztem. - megvetted az autót ???
- Igen - mosolyodott el. - És elengedtek a munkából.
- Klassz. - csuktam be az ajtót.
Amiután megettük a vacsorát , el búcsúztam anyától , és lefeküdtem
aludni.
Éjjel elég fura álmom volt.

Szaladtam. Egy erdőben szaladtam , valamikor éjjel. Egy fa törzse mögé bújtam , ott pihentem meg. Ránéztem a kezeimre , véresek voltak.
- Meg vagy. - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögött. Újra szaladni kezdtem. Féltem.  Hogy mitől , nem tudom. Csak egyszerűen féltem. Hirtelen a lábam megakad egy fagyökérben , és óriásit estem.  A hátamra fordultam , de már túl késő volt.  Utolért.
- Neee.... - kiáltottam.
- Most meg vagy. - kacagott fel , majd az ismeretlen közelebb jött mire a hold fénye megvilágította az arcát.
- Luke- ordítottam.

Remegve és izzadtan ültem fel az ágyamban. CSAK EGY ÁLOM VOLT. Nyugtattam magam. Ránéztem az órámra , fél kettő , éjjel.  Klassz.  Most , hogy alszom vissza ???

Reggel fáradtan ébredtem fel. Azthiszem  valamikor éjjel 3 fele aludtam el. Amiután elfogyasztottam a reggelit beültem az autóba és elindultam a suli felé. A fizika terembe érve megláttam Madelinet.
- Beszélnünk kell- mondtam , leraktam a táskámat és Madeline karját megragadva indultam a mosdó felé.
- Igen ? - kérdezte .
- Az éjjel Lukeról álmodtam. - mondtam suttogva.
- Mi van ???- ordította Madeline. - Mit álmodtál???- mondta halkabb , szinte már suttogó hangon.
Nagy levegőt vettem és elmeséltem mindent.
- Ne félj , csak egy álom volt. - nyugtatott Madeline amiután elmeséltem mindent. Majd megszólalt a csengő.
- Menjünk.  - indult el Madeline.
Ahogy kiértünk a folyosóra , Madeline hirtelen megállt , ezért én a mosdó ajtajában álltam meg.
- Mi van ? - löktem meg egy kicsit Madelinet , hogy ki tudjak nézni a folyosóra.  Bár ne tettem volna.
Luke jött velünk szembe , Madeline-nal tartva a szemkontaktust. Amikor észrevett engem huncut mosolyra húzta a száját.
- Hello Sophie. - mormolta amikor mellém ért.  A hideg is ikrázott a hangsúlyától.
- Gyere- ragadta meg a kezem Madeline. - Ne is halgass rá.  Nem barátkozol vele. Nem is beszéltek.  Ne feledd,  nem szabad beszélned vele. - magyarázta tovább , majd kinyitotta a fizika labor ajtaját.
A fizika és a második óra ( biológia ) nagyon unalmasan teltek , nem is figyeltem oda. A gondolataim másfele vándoroltak.
Aztán következett a matek.
A második sorban foglaltam helyet. Luke pedig a harmadik sorban , milyen meglepő , pont a hátam mögött.
- Szia Sophie cica- suttogta a fülembe  amikor elhaladt mellettem.
- Ne szólíts így !- fordultam hátra ösztönösen.
- Na , végre , beszélsz velem! - csapta össze a két ,  nagy tenyerét.
Én idegesen előre fordultam.
- Annyira aranyos vagy , amikor ideges vagy - éreztem meg leheletét a fülemen. Miért kellett copfba kötnöm a hajamat ????
- Hagyj békén Luke,   komolyan. - próbáltam összeszedni magam.
- Még mindig ideges vagy.
- Nem vagyok ideges - fordultam hátra hirtelen.
- Kisasszony!!!! Ismételje meg amit mondtam. - mondta a tanárnő.
- Én zavartam Sophiet.  - mondta Luke a hátam mögül.
- Luke ?? Megkérlek , ne zavard a társaidat.
- Rendben,  bocsánat tanárnő. - mondta Luke.  És ennyi.  Nem kapott büntetést,  nem rakták ki óráról,  nem csináltak neki semmit.  Ilyen nincs.

Nagy nehezen az óra is eltelt. Amint kiléptem a teremből , valaki megragadta a karomat és húzni kezdett. Legelőször megijedtem , de amiután megláttam Madeline hosszú , fekete haját , a nyugalom elterjedt a testem minden porcikájában.

- Na mi volt az órán?  - kérdezte Madeline.
- Semmi - hazudtam.
- Luke nem csinált semmit??
- Nem . Csak egyszerűen a matek tanárnőt figyeltem.- újabb hazugság.
- Luke hol ült?????
- A hátam mögött.  - Na ez most nem volt hazugság.  1 a 2 ellen.  Nem túl jó.

Az utolsó óra után elköszöntem Madeline-tól , beültem az autóba és elindultam hazafelé. Éppen az erdőn hajtottam keresztül , amikor hirtelen megállt a kocsim.
- Mi a.....? -szálltam ki az autóból,  és felnyitottam a motorháztetőt.
Olyan sűrű füst jött ki , hogy muszáj volt köhögjek,  mert úgy éreztem mindjárt megfulladok.
Pont most romlott el az autóm.  Milyen nagy szerencsém van. A telefonom után nyúltam , és már indítottam volna a hívást , de hála a szerencsémnek lemerült. Klassz , most , hogy jutok haza??