3. Rész - " Az idegen"

Hű ha.  Nem gondoltam volna , hogy máma még tudok részt hozni. De láss csodát , sikerült. Remélem tetszik eddig a blog.  Ne felejtsetek el nyomot hagyni bármilyen formában.  Köszönöm az eddigi biztató megjegyzéseket , nagyon jól estek.  Nem is papolok tovább , jó olvasást.  ;-)

~Sophie szemszöge~

Amiután kétszer belerugtam a kocsi kerekébe és egy egészségeset hisztiztem magamban , egy kocsi dudálására lettem figyelmes. Az idegállapotomnak köszönhetően már készültem ordítani a rám dudáló személyre , de amikor megláttam ki ül a vezetőülésen , megfagyott a vér az ereimben.
- Jól vagy?  - kérdezte Luke amiután kiszált az autóból.
- Aha- mondtam számomra is vékony hangon.
- Mi lett az autóval? Úgy füstöl mint egy kémény.
- Gőzöm sincs. - fordultam az autó irányába.
- Hát , van egy olyan érzésem , hogy ezzel nem jutsz messzire. Hazaviszlek. - indult a kocsija felé.
- Mi??- sokkoltam le - Nem kell - riadtam meg. A pulzusom valahol az űrben volt , és éreztem ahogy ki megy az erő a testemből.
- Ugyan már.  Gyere.  - lépett felém , én meg ösztönösen hátráltam.
- Jól vagy? - úgy nézett rám ,  mint egy hülyére.
- Ne gyere közelebb !!- emeltem fel a hangom hisztérikusan . Én félek ettől a gyerektől. 
- Hé,  nyugi.  - jött közelebb , én pedig egészen a kocsim csomagtartójáig hátráltam.
- Maradj ott. - ordítottam.
- Sophie , gyere menjünk , nem bántalak- jött felém óvatosan.
- Hazudsz !! Gyilkos vagy !! - mondtam ki akaratlanul.
- Mit mondtál??- torzult el az arca. Ha már belekezdtem legalább fejezzem be a mondandómat.
- Te őlted meg Taylort! - ordítottam az arcába , majd megütöttem a mellkasát. Hangos sikoly hagyta el számat.  Olyan  volt a mellkasa mint egy szikla .
- Basszus !! Sophie , jól vagy? - emelte fel jobb kezemet.
- Ne érints el !! - kaptam ki a kezemet a két tenyere közül. Rettenetesen nagy fájdalmat éreztem a kezemben , de nem mutattam ki. Nem szabadott lássa , hogy gyenge vagyok.

- Jaj , de bájos.  - hallottam egy vastag , horror filmbe illő hangot. - Luke , tudtam , hogy gyenge vagy , de ennyire azért mégsem lehetsz.  Vagy de ???
-Nicolas- mondta Luke összepréselt ajkai közt.
- Egy nyomorult lányt sem tudsz kivégezni ???- szólalt meg az ismeretlen , majd hirtelen  egy fekete valami suhant el előttem , majd a következő pillanatban Luke már nem előttem volt , hanem az út másik felén feküdt a földön.
- Úr Isten! - kiáltottam fel  és Luke felé vettem az irányt , de valaki hátulról elkapott.
- Hova  hova ?? Hmm ??- suttogta a fülembe az ismeretlen. Hírtelen szorítani kezdett.
- Engedd el !!! - halottam Luke hangját , majd az ismeretlen , szorító kezei eltűntek .
- Luke !!! - kiáltottam amikor már legalább két perce vártam , hogy újra előkerüljenek a verekedő alakok.
- Sophie !!- hallottam Luke kétségbeesett hangját .
- Luke !!! - kiáltottam én is , majd hirtelen az ismeretlen előttem termett emberi alakban. Fekete haja volt. Férfias , angyali arcán huncut mosoly húzódott. Tetőtől talpig  feketébe volt öltözve. Rám szegezte fekete pisztolyát.  Ösztönösen hátrálni kezdtem.  Eközben a jobb kezem is rettenetesen fájt.
- Ne!! - ordította Luke. Meg akart menteni , vagy csak ő akart végezni velem. Nem tudom , de akkor nem is érdekelt. Az ismeretlen Luke-ra szegezte a pisztolyát.  1 , 2 , szaladtam Luke felé.  3 , 4 az ismeretlen meghúzta a ravaszt.  5 a golyó repült Luke felé . 6 Luke elé érek.  7 a golyó eltalált.
7 másodperc alatt mindennek vége lett. Nekiestem a hideg aszfaltnak,  és lassan feketeségbe borult a világ.

~Luke szemszöge~

- Sophie ne !!! -szaladtam a lány felé , majd letérdeltem mellé.
- Hm.  Ez jobban ment mint gondoltam.  Az utolsó is meghalt.  - hallottam Nicolas hangját.  Mire felnéztem , már eltűnt.
Sophie-ra néztem. Kerestem a helyet ahol eltalálta a golyó. Úr Isten!  Ez csak a válla.  Helyre jön.
- Annyira sajnálom Sophie- lehettem csókot az arcára , a karjaimba vettem , majd a kocsim felé indultam. Lefektettem a hátsó ülésen , beültem a vezetőülésre és haza indultam.
Nem is figyeltem az utat . A gondolataiba merültem.
Ez a lány feláldozta magát értem , pedig még nem is ismer.  Nem tudja mi vagyok.  Nem tudja milyen szörnyű dolgokat műveltem el.
Még soha sem éreztem ilyent . Még Annabelláért sem.

Hátra pillantottam Sophie-ra. Ahogy ránéztem , eszembe jutott az arca , amikor kimondta , hogy gyilkos vagyok.  Igaza van.

Amint hazaértem ölembe kaptam Sophie-t , felvittem a szobámba , lefektettem az ágyra , levettem a felsőjét , kifertőtlenítettem és bekötöztem a sebeit , majd betakartam , és kiléptem a szobából.
Ezentúl vigyázni fogok rá.    Mert tudnom kell , hogy  biztonságban van. Mert érzek iránta valamit. 

Részek

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8.rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16.rész

17,rész

18. rész

19.rész

20.rész

2. rész- "Álom"

Sziasztok. Meghoztam a blogom második részét.  Ha tetszik iratkozzatok fel és pipáljatok , mert nem haragszom meg :-D . Jó olvasást.

Egy palacsinta sütővel a kezemben indultam ki az udvarra.  Már sötét volt.
- Van valaki ott??- ordítottam. Igazság szerint nem vagyok félős , de most  rettegtem.
- Ha hó!!!!- kiáltottam újra , amikor mozgást hallottam a hátam mögött.  Olyan hamar fordultam meg , hogy még az egyensúlyomat is elvesztettem. De szerencsére meg álltam a két lábamon , ami rettenetesen remegett.
Aztán újra mozgást hallottam a hátam mögött , és újra megfordultam. A palacsintasütő is remegett a kezemben.
- Áááááá- sikítottam fel , amikor egy autó fényszórója jelent meg az udvarunkon.
- Kicsim ! Mi történt ??- pattant ki anyu a kocsiból. Érdekes.  Nekem nem az jutott legelőre eszembe , hogy elkezdjek sírni , hanem , 1 mit keres itthon ilyenkor anyu ? 2 megvette az autót ???
- Mi történt ? - ismételte meg anyu hisztérikusan.
- Csak valamilyen állat volt. - nyugtattam anyut , bár egyáltalán nem voltam biztos benne.
- Rendben , gyere menjünk be.
- Várj! - álltam meg , majd anyura néztem. - megvetted az autót ???
- Igen - mosolyodott el. - És elengedtek a munkából.
- Klassz. - csuktam be az ajtót.
Amiután megettük a vacsorát , el búcsúztam anyától , és lefeküdtem
aludni.
Éjjel elég fura álmom volt.

Szaladtam. Egy erdőben szaladtam , valamikor éjjel. Egy fa törzse mögé bújtam , ott pihentem meg. Ránéztem a kezeimre , véresek voltak.
- Meg vagy. - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögött. Újra szaladni kezdtem. Féltem.  Hogy mitől , nem tudom. Csak egyszerűen féltem. Hirtelen a lábam megakad egy fagyökérben , és óriásit estem.  A hátamra fordultam , de már túl késő volt.  Utolért.
- Neee.... - kiáltottam.
- Most meg vagy. - kacagott fel , majd az ismeretlen közelebb jött mire a hold fénye megvilágította az arcát.
- Luke- ordítottam.

Remegve és izzadtan ültem fel az ágyamban. CSAK EGY ÁLOM VOLT. Nyugtattam magam. Ránéztem az órámra , fél kettő , éjjel.  Klassz.  Most , hogy alszom vissza ???

Reggel fáradtan ébredtem fel. Azthiszem  valamikor éjjel 3 fele aludtam el. Amiután elfogyasztottam a reggelit beültem az autóba és elindultam a suli felé. A fizika terembe érve megláttam Madelinet.
- Beszélnünk kell- mondtam , leraktam a táskámat és Madeline karját megragadva indultam a mosdó felé.
- Igen ? - kérdezte .
- Az éjjel Lukeról álmodtam. - mondtam suttogva.
- Mi van ???- ordította Madeline. - Mit álmodtál???- mondta halkabb , szinte már suttogó hangon.
Nagy levegőt vettem és elmeséltem mindent.
- Ne félj , csak egy álom volt. - nyugtatott Madeline amiután elmeséltem mindent. Majd megszólalt a csengő.
- Menjünk.  - indult el Madeline.
Ahogy kiértünk a folyosóra , Madeline hirtelen megállt , ezért én a mosdó ajtajában álltam meg.
- Mi van ? - löktem meg egy kicsit Madelinet , hogy ki tudjak nézni a folyosóra.  Bár ne tettem volna.
Luke jött velünk szembe , Madeline-nal tartva a szemkontaktust. Amikor észrevett engem huncut mosolyra húzta a száját.
- Hello Sophie. - mormolta amikor mellém ért.  A hideg is ikrázott a hangsúlyától.
- Gyere- ragadta meg a kezem Madeline. - Ne is halgass rá.  Nem barátkozol vele. Nem is beszéltek.  Ne feledd,  nem szabad beszélned vele. - magyarázta tovább , majd kinyitotta a fizika labor ajtaját.
A fizika és a második óra ( biológia ) nagyon unalmasan teltek , nem is figyeltem oda. A gondolataim másfele vándoroltak.
Aztán következett a matek.
A második sorban foglaltam helyet. Luke pedig a harmadik sorban , milyen meglepő , pont a hátam mögött.
- Szia Sophie cica- suttogta a fülembe  amikor elhaladt mellettem.
- Ne szólíts így !- fordultam hátra ösztönösen.
- Na , végre , beszélsz velem! - csapta össze a két ,  nagy tenyerét.
Én idegesen előre fordultam.
- Annyira aranyos vagy , amikor ideges vagy - éreztem meg leheletét a fülemen. Miért kellett copfba kötnöm a hajamat ????
- Hagyj békén Luke,   komolyan. - próbáltam összeszedni magam.
- Még mindig ideges vagy.
- Nem vagyok ideges - fordultam hátra hirtelen.
- Kisasszony!!!! Ismételje meg amit mondtam. - mondta a tanárnő.
- Én zavartam Sophiet.  - mondta Luke a hátam mögül.
- Luke ?? Megkérlek , ne zavard a társaidat.
- Rendben,  bocsánat tanárnő. - mondta Luke.  És ennyi.  Nem kapott büntetést,  nem rakták ki óráról,  nem csináltak neki semmit.  Ilyen nincs.

Nagy nehezen az óra is eltelt. Amint kiléptem a teremből , valaki megragadta a karomat és húzni kezdett. Legelőször megijedtem , de amiután megláttam Madeline hosszú , fekete haját , a nyugalom elterjedt a testem minden porcikájában.

- Na mi volt az órán?  - kérdezte Madeline.
- Semmi - hazudtam.
- Luke nem csinált semmit??
- Nem . Csak egyszerűen a matek tanárnőt figyeltem.- újabb hazugság.
- Luke hol ült?????
- A hátam mögött.  - Na ez most nem volt hazugság.  1 a 2 ellen.  Nem túl jó.

Az utolsó óra után elköszöntem Madeline-tól , beültem az autóba és elindultam hazafelé. Éppen az erdőn hajtottam keresztül , amikor hirtelen megállt a kocsim.
- Mi a.....? -szálltam ki az autóból,  és felnyitottam a motorháztetőt.
Olyan sűrű füst jött ki , hogy muszáj volt köhögjek,  mert úgy éreztem mindjárt megfulladok.
Pont most romlott el az autóm.  Milyen nagy szerencsém van. A telefonom után nyúltam , és már indítottam volna a hívást , de hála a szerencsémnek lemerült. Klassz , most , hogy jutok haza??

1 rész - "Csak egyszerűen megkérdezte a nevemet"

Sziasztok. Meghoztam a blogom első részét.  Ha tetszik , kérlek hagyj nyomot magad után.
Jó olvasást. :-)

A táskámat felkapva rohantam az automhoz. Igazából ez anyu autója , de mivel a munkatársa elvitte a munkába  , anyu nekem adta az autót . A  suli felé vezető utat már ismertem , hiszen tegnapelőtt  voltam bejelentkezni. Az átlagomnak köszönhetően fel is vettek.  Így máma kezdem a sulit.
Szerencsém volt , mivel épp akkor csengettek amikor leparkoltam a suli előtt. Amiután bezártam az ajtót , rohantam a titkárságra.
- Csókolom.  Sophie Morgan vagyok. A tegnape.....
- Tudom ki maga - szakított félbe. - A 124-es teremben kezdi , kémiával. Ez az órarendje , a tankönyvei , az iskola térképe és azt hiszem ennyi- nyomott a kezembe a titkárnő egy halom könyvet és lapot.
- Köszönöm- emeltem fel a könyveket és elindultam a 124-es terem felé. Amiután sikeresen fel értem a második emeletre valaki , a nagy rohanásnak köszönhetően,  nekem jött.  Mondanom sem kell , hogy minden könyv ami a kezemben volt a földön landolt.
- Úr Isten ! Bocsi , tényleg nem akartam.  Jól vagy? Annyira sajnálom. - segített fel a földről egy lány , majd kezdte felemelni a könyveket meg a szétszórt lapokat.
Én pedig csak bámultam.
- Tessék - nyomta a kezembe a könyveket. - Ja bocsi , várj segítsek. - vette el a felét.
- Köszi -mondtam.
- Mi a neved ? Az enyém Madeline Stewart. Mi az első órád ?? Hányadikos vagy ?? Hány éves vagy ? Én jövő hónapban 18 . Utolsó éves vagyok , és kémia az első órám. - hadarta el , majd nagy levegőt vett és rám mosolygott.
- Oké.  Elsősorban Sophie vagyok. Két hónap múlva 18,  én is utolsó éves vagyok és nekem is a kémia az első órám.
- Iii de jó !!! Ne már !!! Jujj! ! - húzta el a száját Madeline , amit sehová sem tudtam rakni.
- Mi van ??? - néztem rá a vörös rúzst viselő lányra.
- Luke mellett van csak hely. - mondta szomorúan
- És ??? - kérdeztem mert elsősorban nem tudtam ki az a Luke , és miért baj ha mellette ülök.
- Majd elmesélem szünetben. - nyitotta ki az ajtót.
- Kisasszony,  elkésett! - hallottam egy mély hangot a teremből.
- Igen de találkoztam az új osztálytársunkkal. Sophie-val. - mondta Madeline.
-Oh , értem.  Jöjjön beljebb kisasszony. - nézett rám a tanár. - Mr. Brown a nevem , az öné pedig Sophie Morgan , nem de ???
- De igen
- Foglaljon helyet ott - mutatott a legutolsó padra , ahol egy szőke fiú ült. Tehát ez lenne Luke.
Madeline egészen a padomig kísért , le rakta a könyveket a padra , összehúzott szemmel  nézett Luke-ra , majd elment. Luke csak mosolyogva nézte Madeline minden mozdulatát.
- Köszi Madeline! - mondtam.
- Nincs mit - nézett Vissza rám komor arccal.
Ezután helyet foglaltam mindent be raktam a táskámba , kivéve a kémia felszerelést . Miután elhelyezkedtem, Luke felrakta a karját a székem támlájára,  mire bizsergést éreztem a hátamban.
- Hello.  Luke vagyok. - nézett rám.
Egyenesen a táblát néztem . Most mondjam meg a nevemet ??? Vajon miért komorodott el Madeline arca Luke nevének hallatán ??? Nem mondom el a nevem.
- Sophie vagyok- mondtam , lehet , hogy Madeline volt pasija , ezért reagál így amikor Lukeról van szó.
- Sophie...- mondta mély hangon- Szép név.
- Ööö... Köszi - néztem rá.  Most akkor mi van ??? Miért mond ilyeneket ??? Annyira elkalandoztak a gondolataim , hogy észre sem vettem , hogy Luke-ot nézem. Ő pedig engem. Gondolom azért szólt ránk a tanár,  mert Luke arca centikre volt az enyémtől.
- Khm.  Elhiszem , hogy kémia órát ír az önök órarendjében , de nem ilyen kemiára gondoltam.  Szóval szeretném ha az ilyen jellegű dolgokat szünetben rendezzék el . Köszönöm. Szóval , visszatérve....- folytatta a tanár , de én már nem is figyeltem , csak Madeline arcát amin a félelem sugárzott. Mit csinált Luke , amitől ennyire fél Madeline ???

A szünet rettenetesen lassan jött. Annyi kérdés volt a fejemben , hogy képtelen voltam figyelni az órán.
Nem akartam többet beszélni Luke-kal. Izzadt a tenyerem az izgalomtól,  görcsölt a hasam. Már a vége felé rosszul lettem , és akkor csengettek. Madeline már a padom mellett állt , a táskáját pedig a kezében tartotta. Szó nélkül figyelte ahogy össze szedem a dolgaimat , majd nemes egyszerűséggel kirángatott  a folyosóra.  Amiután be raktuk a táskákat a szekrénybe ( elég közel van Madeline szekrénye az enyémhez) Madeline ki vezetett az udvarra , pontosabban a suli melletti bokrok közé ültünk le.

- Mi történt közted és Luke között?- szólalt meg.
- Nem tudom. Csak egyszerűen megkérdezte a nevemet.
- És te elmondtad ???
- Igen - feleltem , mert nem tudtam pontosan mi a baj.
- Sophie...
- Mi van?!- kiáltottam fel.- Mi a francért nem mondod már el , hogy miért félsz Luketól??? - ordítottam az arcába.
- Embert őlt Sophie !!!- ragadta meg a két vállam.
- Mi ?- hűlt meg a vér a testemben.
- Igen. Úgy kezdődött mint veled. Jött egy új lány ,Taylor.  Barátnők lettünk.  Majd jött Luke.  Akkor még úgy fogtuk fel a nyomulását , hogy Taylor tetszik neki. Majd pár hét múlva Taylor már nem is beszélt velem. Csak Luke-kal lógott. Majd egy este Taylor meghívott magához , hogy segítsek ruhát választani , mert buliba ment Luke-kal. A szülei szerint aznap este Taylor nem ment haza.  Másnap reggel megtalálták a testét , az erdőben , és.... és.... és- sírta el magát - össze volt vagdosva , és.... és.... A hátán egy hatalmas x volt vágva. - fejezte be és elsírta magát.
- Úr Isten.....-motyogtam.
- De ne félj , vigyázni fogok rád. - ölelt át szorosan.
- De honnan tudod , hogy Luke volt az? ??
- Senki sem tudja , pont ezért nincs börtönben. De , most gondolj bele.- mondta szomorúan. És igaza volt. Minden nyom az sugallta , hogy Luke volt a tettes.

A következő 5 órában kiderült , hogy csak három órán vagyok együtt Lukeval.  Kémia , Francia és matek.
Madelinenal pedig angolon, fizikán , tornán és technológián.

A suli végén   elköszöntem Madeline-tól , és éppen indulni akartam amikor anyu hívott.
Amiután elmondtam milyen volt az első sulis napom , ( Luke-ról nem mondtam semmit , csak azt , hogy a kémia laborban ő a padtársam)  anyu elmesélte , hogy felvették de sajnos éjjeli műszakba , vagyis délután 5-től reggel 8-ig. Egész héten dolgozik , és hétvégenként othon van.  És kapott eladó autót is , ezért a régit nekem adja.

Mivel máma anyu már nem jön haza , el döntöttem , hogy megcsinálom a házikat , majd megnézek egy filmet.

Miközben a The mortal instruments-et néztem egy fura hangot hallottam kintről. 

Szereplők

Sziasztok

Gondoltam most bemutatom a szereplőket.
Ahogy új szereplő lesz a történetben bővítem a bejegyzést.

                                                                             Sophie

Hope 

( anyu)

Madeline

Luke

Annabell

Prológus

A bútorszállítók  estefele végeztek is , úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban , ami nem volt valami szép látvány  . Eredetileg egy csomó dolgom lett volna , de mivel holnap suli , ehhez volt legkevésbé kedvem.
A fejemben cikázó gondoltokra kerestem a választ. 
Milyen lesz a holnapi nap ???
A társaság már össze van szokva,  és most jövök én.  Vajon befogadnak?

-Kicsim !!! Megjöttem!  Kipakoltál??- halottam meg anyu hangját.

Abban a pillanatban olyan hamar pattantam fel a dobozról , hogy az ölemben tartott könyv  leesett a földre.
-Sophie  - jött be anyu a szobámba- nem sikerült kipakolni???- mosolygott , majd felemelte a kedvenc könyvemet a földről.
- Ezt olvasod újra?? - emelte fel  anyu a Twilight-ot .
- Tudod , hogy a kedvencem.

Anyu a tökéletes ellentétem. Nem csak a belső tulajdonságaink különbözőek , hanem a külsők is.
Amíg anyu magas , szőke , karcsú és iszonyatosan szép az arca én alacsony vagyok és barna hajú . A karcsúságot legalább anyától örököltem. Viszont én félénk vagyok , és soha nem volt egy barátnőm sem .
A tesóm , Harry volt az egyedüli barátom.  De ő ezelőtt egy évvel halt meg.  Pont ezért költöztünk anyával Forks-ba. Hogy felejtsünk.
Forks egy kicsi város valahol Washington mellett. Erdők veszik körül és rengeteget esik az eső.  Ha megszoktam Angliát , ezt is meg tudom szokni.
Aput nem ismertem meg , mert a  születésem után egy évvel meghalt.  Most 17 vagyok. A házunk szép , égkék színű falai vannak. Pont az erdő lábánál van. Egy szomszéd van közelben , az is úgy 50m- re innen.  A többi viszont több mint 2 mérföldre találhatók.
Holnap viszont kezdődik a suli. Most jobb ha nekilátott a szobám berendezéséhez.