Kritikák

                                                                       1. Kritika

                                                                       2. Kritika 

9. rész - Annabell

Ez a rész most nem lett olyan hosszú, és annyira jó, ezért előre is bocsánatot kérek. De azért remélem tetszik majd nektek. Köszönöm  a sok megjegyzést és pipát , és a 6 rendszeres követőt. A facebook csoportban már 16-on vagyunk. Nagyon szépen köszönöm , hogy olvastok. Előre is elnézést kérek a helyesírási hibák miatt ( ha vannak , de szerintem biztos vannak ).  Már most elmondanám , hogy a blogot 20-25 részesre tervezem. Ennyit volt a mondani valóm.
Jó olvasást , és előre is BOLDOG  ÚJÉVET. Timi



-  Luke- kezdtem halkan- én....én nem is tudom- kerestem a szavakat , mire Luke még jobban magához szorított. Ez elég is volt ahoz , hogy újra eleredjenek a könnycsatornáim. Ha így folytatom , lassan ki is száradok.
- Nagyon sajnálom- mormolta Luke a fülembe.
- Nem a te hibád- öleltem át a derekát.- ha nem vagy ott , most már én is halott lennék.
- Nem akarom , hogy haza menj , azt akarom , hogy itt maradj. Itt tudok vigyázni rád.- távolodott el töllem , hogy tudjon a szemembe nézni.
- Köszönöm.- suttogtam meghatódva , aztán felnéztem a szemébe. A tengerkék szemei még az éjszakában is gyönyörűen csillogtak. Arra eszméltem fel , hogy Luke arca lassan közeledik az enyém felé, és keze közé fogta azt. Elakadt a lélegzetem. Habozott. A szemei az ajkamról a szemeimre vándoroltak , majd vissza. Mivel úgy éreztem , hogy mindjárt összeesek , ha nem csókol meg  , megragadtam a tarkóját  , és lehúztam magamhoz. Az ajka hihetetlen gyengeséggel simúlt az enyémhez , majd lassan mozogni kezdett , az enyémet is mozgásra késztette. Puha ajkai varázslatosan mozogtak enyéimen  Lassan felült engem is magával húzva,  és egyre hevesebben csókolt.  Azt hiszem , ha megszakítottam volna a csókot , belehaltam volna. A karjaimat a nyaka köré fontam , így húztam őt közelebb magamhoz.
- Sophie- suttogta rekedten , miközben eltolt magától.
- Igen ???- néztem rá nagy szemekkel.
- Ne érts félre- kezdte , miközben megfogta a kezem- fontos vagy nekem- mondta mire legördült az arcomon egy könnycsepp. Ezt Luke is meglátta.
- Ne sírj csillagom.- ölelt át szorosan- Nem azt mondtam , hogy nem szeretlek , hanem azt , hogy nem akarom elsietni. Veled nem.

1 hét múlva

Most már jobban vagyok. Igazság szerint anyu temetése után teljesen összetörtem. Szörnyű rémálmaim voltak. Kezdtem lassacskán megőrülni. De sosem voltam egyedül. Luke vigyázott rám , egy percre sem hagyott magamra. Akkor sem amikor hisztiztem  vagy  amikor fuldokoltam a köhögés és a sírás miatt. Végig virrasztotta az éjjeleket miattam. Örökre hálás leszek neki.
A gondolatmenetemet az ajtó nyílása szakította félbe.
- Szia.- köszönt mosolyogva Luke , amikor meglátta , hogy ébren vagyok.
- Szia.
- Ma sokáig aludtál. Kipihented magad ???- kérdezte , miközben elhúzta a függönyt , hogy bejusson a napfény , a sötét szobába.
- Aha- mondtam megdörzsölve a szemem.
- Ma éjjel nem ébredtél fel- jött közelebb , és lágy puszit nyomott a homlokomra.
- Mondhatok valamit???- kérdeztem.
- Általában megtiltom , hogy beszélj velem , de most kivételt teszek.- mondta mosolyogva , mire rávertem egyet a karjára.
- Idióta!- ráztam meg a fejem , miközben mosolyra húztam a szám.- Éhes vagyok. Lemehetek a konyhába, vagy.....
- Sophie. Megmondtam , hogy ez már a te házad , azt csinálsz amit szeretnél. És van egy jó hírem. Megvették a házat.
Hát igen. Luke , anyu halála után minden holmimat ide hozta , a házat pedig mára sikerült eladni.
- Köszönöm- mosolyogtam.
- Nincs mit , de most gyere enni. Azután pedig van egy meglepetésem.
- Mi ????
- Ha elmondanám nem lenne meglepetés.- húzta gonosz mosolyra a száját , majd ajkait az enyémeimre tapasztotta , de hamar megszakította a kialakuló csókot.
- Sophie! Sajnálom! Tudom , megbeszéltük , hogy nem csókollak meg , míg nem leszel jobban , de.....- egy csókkal halgattattam el , és mosolyra húztam a számat , amikor halk sóhaj szakadt fel a torkából , mivel beleharaptam az alsó ajkába.
- Menjünk enni- mondtam kis idő után.

- Na , hová megyünk ????- kérdeztem , miután befejeztem a gyümölcs saláta elfogyasztását.
- A tóhoz.- mondta lelkesen.
- Normális vagy ????- kérdeztem hitetlenkedve.
- Miéert???
- Luke , október van , a tó vize ilyenkor rettentően hideg.
- Az Istenit. Te még nem vagy nephilim. Még érzed a hideget és a meleget.
- Pontosan.De  akkor mit csinálunk????- kérdeztem.
- Lenne pár ötletem.- nézett rám , egy huncut mosoly kiséretében , mire elröhögtem magam- De szerintem nézzünk meg egy filmet.
- Szerintem ez a legjobb döntés.

Elballagtunk egy tál popcornal , kólával , csokival a nappaliba , ahol Luke elinditotta a filmet. Felvillant a kép , én pedig rágcsálva ültem le az ágyra , a popcornos tállal. Luke szorosan mellém telepedett le. A fejemet a vállára hajtva , és a hátamat a mellksának döntve néztem a filmet , ami mondjuk nem kötött le annyira mint Luke , aki egéssz végig az ujjaival a kézfejemet cirogatta.

Luke ágyában ébredtem. Észre sem vettem , hogy elaludtam.
- Annabell!!!! Be ne merj oda menni!!!!!- hallottam meg Luke hangját , majd nyílt az ajtó , és egy szöke lány lépett be rajta. Hirtelen elöttem termett , és szorosan átölelt. Annyira meg voltam lepődve , hogy reagálni sem tudtam.
- Jajj, Sophie. Annyira örülök , hogy megismerhetlek. Egyáltalán nem hasonlítasz rám.- távolodott el tőlem.
- Annabell???- kérdeztem meglepődve.
- Ismersz???- kezdte csillingelő hangon- Annyira klassz nem ??? Láthatod az ezelőtt 200 évvel meghalt rokonodat.
- Mi van ???- néztem Luke-ra kétségbeesetten, mire közelebb jött , és leült mellém.
- Te nem meséltél nek rólam????- nézett Luke-ra felháborodva.
- Képzeld el , hogy meséltem neki egy keveset rólad , de most akár el is mehetnél , ribanc.- morrogta Luke.
- Jajj. Még mindig pipa vagy rám , amiért megcsaltalak ???? Az a férfi már rég nincs az élők között. És ahogy látom , neked sincs szükséged rám. De neki- mutatott rám- van. Sophie , segíteni akarok , ...
- Nem kell a segítséged !!!! -ordította Luke.
- Mit csobogsz kis patak ? Olyan gátat teszek az arcodra , hogy két hétig duzzadt lesz !!!- mondta Annabell csípőre rakva a kezét.
- Wow! Annabell , a facebookról idézgetsz. Büszke lehetsz magadra.- tapsolt Luke cinikusan , mire elröhögtem magam. Ennél gyerekesebb beszélgetést még nem hallottam.
- Visszatérve. Sophie , én jártam egy nephilimmel. Tudom milyen leszel az átváltozásod után. Segíthetek.- mondta komolyan.
- Ne hidd el amit mond !!! Habár az is megtörténhet ,hiszen a félvilággal járt már.- mondta Luke , és hátradőlt az ágyon. Számba sem véve Luke-ot Annabell-re néztem.
- Akkor tudsz segíteni ???
- Igen.

8. rész - Az angyal és az ördög

Hello. Karácsony napjához közeledve gondoltam kirakom a nektek szánt karácsonyi ajándékomat. Nagyon szépen köszönöm a tölletek kapott biztatásokat. Köszönöm , hogy olvastok. Kellemes ünnepeket kívánok.
 Timi.



- Sophie !!!!! Itt van Luke!- hallottam anyu hangját. Éppen a szobámban bámultam magam a tükörben. Nem sikerült időben elkészülnöm , mivel reggel amiután felkeltem segítettem anyunak elkészíteni az ebédet , és rendberakni a házat.
-Mindjárt jövök !!!- kiáltottam le. Egy fekete ruha mellett döntöttem  , ami felül ,  a mellemnél tökéletesen simult , a szoknyarésze pedig libegössé bővült egésszen a térdemig. Egy fekete , saroknélüli cipővel társitottam . A hajamat pedig szabadon engedtem. Minimális sminket kentem az acomra  , majd kiléptem a szobám ajtaján.
- Sophie , megkértelek , hogy terítsd meg az asztalt!- mondta anyu , amikor beléptem a konyhába.
- Hello.- mondtam Luke felé nézve.
- Szia Sophie.- mondta majd végigmért a tengerkék szemeivel. Lassú mosoly terült el az arcán , amikor rájött , hogy elállt a lélegzetem.
- Megterítem az asztalt.- mondtam majd a szekrény felé mentem. Amikor Luke mellé értem , megfogta a karom  , így kénytelen voltam megállni.
- Gyönyörű vagy.- suttogta a fülembe , majd elengedett.
- Vörös arccal léptem a szekrényhez , elővettem a terítéket , és megterítettem az asztalt.

- Jó étvágyat.- ült le anyu a kerek asztalhoz  , miközben rám és Luke-ra nézett.
- Jó étvágyat.- mondtam egyszerre Luke-kal.
- És mond csak Luke- kezdte anyu- mit tervezel , mit csinálsz , amiután befejezted a gimit???- fejezte be anyu , mire megállt a a húsgombóc a torkomon.
- Jaj! Sophie. Hogy lehetsz ilyen ügyetlen??- veregette meg a hátamat anyu , mivel annyira köhögtem, hogy könnycseppek folytak végig az arcomon. Amiután kicsit megnyugodtam , Luke-ra néztem. Ő tudta miért volt ilyen fura reakcióm.
- Nem megyek egyetemre.- mondta ki Luke nemes egyszerüséggel .
- Nem ???- kérdezte anyu hitetlenkedve.- Én mindig úgy képzeltem el , hogy Sophie barátja is elvégzi az egyetemet.
-Anyu!!!- néztem rá tágra nyílt szemekkel , miközben Luke a pohara után nyúlt. Most derítettem ki mit érzek Luke iránt , nem lenne jó ha anyu elijesztené.
- Mi van ???-nézett rám anyu értetlenül.
- Luke és én csak barátok vagyunk . CSAK BARÁTOK!!!!- emeltem fel a hangomat , bár tudtam , hogy ennélsokkal többet érzek Luke után.
- De olyan bályosak vagytok együtt.- mondta anyu mire nemes egyszerűséggel lefejeltem az asztalt. Luke-ból kitört a röhögés , anyu pedig hitetlenkedve nézte a 17 éves lány viselkedését. Majd hirtelen nagy dörömbölés hallatszott a pejárati ajtó felől.
- Ki lehet ez ???- kérdezte anyu majd a bejárati ajtó felé indult , majd hallatszott ahogy kinyitja azt. Ezután minden nagyon gyorsan történt. Anyu sikolytását , majd az ezt követő pisztolylövést hallottam meg . Hamar az ajtófelé rohantam , majd szembe találtam magam Nicolas-szal. A pisztolyt rám szegezte , mire két erős kar ragadta meg a derekam , felemelt és rohanni kezdett. Becsuktam a szemem ezért nem láttam , ahogy Luke kemény teste áttöri a becsukott ablakot , ami szilánkokra törik. Néhény engem is elért így egy csomó karcolással lettem gazdagabb. Ezután a szél süvítését hallottam meg, majd kinyitotam a szemem. Az erdőben szaladtunk. Majd valahol a sűrűjében megálltunk.
- Sophie , könyörgöm , mondj már valamit , bassza meg!!!!- mondta Luke idegesen , miközben a földön ültem és előre-hátra ringatóztam.
- Vissza kell mennem !!!- pattantam fel.
- Még mit nem !! Nicolas pont azt a pillanatot várja , hogy visszatérj!!- ragadta meg a vállam és az arcomba ordított.
-De addig anyu meg is halhat !!! Nem érdekel , ha meghalok, meg kell mentenem anyut.- ordítottam és is.
- Nem!!!! Sophie nem !!!! Nem bírnám el , ha téged is elveszítenélek!!!!- ordította , ha lehet még hangosabban.
- Akkor gyere velem , és segíts! Mert vagy veled , vagy nélküled , de én úgyis visszamegyek.- mondtam halkabban. Becsukta a szemét , pár másodpercig gondolkodott , majd felkapott a hátára.
- Redben , menjünk , de végig mellettem kell maradnod!- mondta majd elindúlt. A ház elé érve első látásra olyan volt , mintha senki sem lenne itthon. Majd a nyitott ajtóban megpillantottam anyut. Egy vértócsában feküdt eszméletlenül. Gondolkodás nélkül rohantam oda. Megnéztem a pulzusát , már nagyon gyengén vert a szíve. Mentőt kell hívni. A zsebemhez kaptam , csak éppen ruhában voltam , ezért sem zseb , szem mobil.
- Körbenéztem mindenhol , Nicolas eltünt , hogy van anyukád ???- jött le Luke a lépcsőről. Észre sem vettem , hogy mikor ment fel.
- Mentőt kell hívni.- mondtam , miközben anyu kezét szorongattam , és éreztem , ahogy patakokban folynak a könnyeim.
- Hívom.- lépett Luke a falon levő telefonhoz.

Amiután megjöttek a mentősök , engem és anyut elvittek , Luke pedig autóval jött utánunk. Anyut direkt a műtőbe vitték , én pedig egy padra ültem le , miközben az ujjaimat ropogtattam.
- Jól vagy ???- kérdezte Luke pár perc múlva. A kisírt szemű , ideges lány nézett pissza rá egy " komolyan kérdezted ??? " pillantással. Amiután Luke rájött , hogy nem lehet velem beszélni nem szólalt meg , egésszen addig amíg nem jött egy nővér.
- Maguk Hope Morgan hozzátartozói ???- kérdezte az idős  , szöke hajú nővér , mire bólintottam.
- Nagyon sajnálom.- kezdte a növér , mire éreztem , ahogy lassan kifut az erő a végtagjaimból- Az orvosok mindent megtettek amit csak lehetett , de sajnos az nem volt elegendő. Hope meghalt.- fejezte be , mire térdre rogytam , az arcomat a tenyerembe temettem és úgy sírtam mint még soha.Olyan érzés volt , mintha ráültek volna a mellkhasomra.Konkrétan fuldoklottam , és úgy éreztem , hogy kiszakad a szívem.

- Sophie...-hallottam meg Luke hangját , mire megragadta a karom és felrángatott a földről. Luke szorosan átölelt , miközben a hajamat simogatta és folyamatosan csitított. Luke nem mondott semmit , némán ölelgetett , de tudtam , éreztem , hogy nagyon sajnálja ami történt.
- Ne-nem a a te hi-hib-ád.- öleltem át a derekát és szorosan a vállába fúrtam az arcom.
- Menjünk haza. -mondta Luke .
- Nem akarok haza menni !!! Soha többet!!!- mondtam hisztérikusan.
- Nem is haza hozzád , hanem hozzám. Soha többet nem hagylak egyedül.- tolt el magátol , hogy a szemembe nezhessen- Értetted ??- kérdezte , mire bólintottam.
- Kislány-kezdte a nővér- itt vannak a rendőrök. Szeretnének beszélni veletek.
- Sophie Morgan ???- hllottam a nevem a hátam mögül.
- Igen?????-  kérdeztem még mindig sírva.
- Jonson nyomozó vagyok. Van pár percük????- kérdezte a magas férfi , mire bólintottam.
- Rendben . Jöjjenek velem , kérem.- mondta a nyomozó majd elindult a hosszú folyosón.
 Amiután beértünk egy üres szobába , kikérdeztek minket. Luke mindent elmondott a nyomozónak, közben én síirtam , és közben bólogattam.
- Köszönöm az együttműködést- fogott kezet Luke-kal , majd rám nézett-  őszite részvétem.
- Köszönöm- mondtam suttogva , és a sok sírástól rekedten.

Amire hazaértünk már beesteledett. 17 éves koromban egyedül kell megszervezzem anyu temetését. Ettől a gondolattól újra elkezdtem sírni. Luke támogatásával felértem a szobába , és ruhástól befeküdtem az ágyba.
- A másik szobában leszek- mondta , majd becsukta az ajtót. Kb. egy órán keresztül bámultam a falakat. Nem akartam egyedül lenni. Féltem. Nagyon féltem. Még mindig sírtam , de most még a fejfájás is társult . Össze kell szedned magad Sophie. Mondogattam magamnak. Felálltam , és a fürdő felé vetem az irányt. Eszembe juttott az első alkalom amikór Luke házában voltam. Az emlék hatéséra mosolyra húzódott a szám, aztán a tükörbe néztem. Elfolyt a sminkem , a szemeim feldagadtak és vörösek voltak. Pont ugy néztem ki mint egy zombie. Lemostam a sminkemet , levetköztem és bemásztam a kádba. Hagytam , hogy a forró víz beborítsa a testemet. Amiután rendbe szedtem magam (már amennyire rendbe tudtam szedni magam ) , majd visszamentem a szobába. Az üres ágyat kb. fél percig figyeltem. Semmi kedvem nem volt abban a hideg és nagy ágyban aludni. Az ajtóhoz léptem , kinyitottam , kiléptem a folyosóra és csendben benyitottam Luke szobájába. Lábujjhegyen mentem el az ágyáig.Mélyen aludt. Hallottam , ahogy szuszog. Leültem az ágya szélére. Úgy aludt mint egy csecsemő. A szőke tincsei csapzottan lógtak az arcába. A sötét szempillái meg sem rebbentek , a szája pedig résnyire nyitva volt. Lassan felemeltem a takarót , és mivel még volt hely mellette , odafeküdtem , arcomat a mellkhasához szorítottam .   
-Sophie ??-hallottam meg Luke halk és édes hangját.

7. rész- "érzések"

Hello. Igen , itt egy újabb szombat , egy új résszel. egy kicsit ugrottam a történetben , remélem nem baj. Ne felejtsetek el csatlakozni a facebook csoporthoz , pipálni , megjegyzéseket írni és persze feliratkozni. Köszönöm , hogy olvastok. Ölel Timi.
- Két héttel később -

November 13. Rohamosan közeledett ez a nap. A szülinapom. Az a nap amikor már nem leszek egy "normális" ember. Nephilim. Luke elmesélte amit tudott róluk , de azon kívül , hogy nagyon erős , gyors ás legyőzhetetlen leszek , nem sokat tudtam meg. Máma szeptember 26 , péntek , ami azt jelenti , hogy suli. Az elmúlt két hétben úgy érzem , közelebb kerűltem Luke-hoz . Minden reggel utánap jött , elvitt suliba , minden szünetben mellettem volt , és minig ő vitt haza. Madeline felajánlotta , hogy ha akarom , ő elvisz suliba és haza is hoz , de elutasítottam , mivel , azthiszem kezdtem jobban bízni Luke-ba , mint Madeline-ba. Ezután többet nem beszélt velem. Ellenem fordult. Bármilyen alkalmat megfogott , hogy lealázzon.

Éppen a cipőmet húztam fel , amikor meghalottam , hogy valaki kopoktat. Mivel biztos voltam , hogy Luke az , hamar kinyitottam az ajtót.
- Jó reggelt csillagom.- köszöntött mosolyogva. Na igen. A hét eleje óta szólít  így , mióta egy füzetlapot telirajzoltam csillagokkal. A hét elején még idegesítő volt , mostanra már megszoktam.
- Szia- mondtam egy lábon egyensúlyozva , mivel még mindig a cipőm fűzőjével bajlódtam.- Korán jöttél.- mondtam az órára nézve.
-Aha- jöt be a házba , maga után pedig becsukta az ajtót.- Hamar elkészültem.-mondta , és a konyha felé indult.- Reggeliztél?- kérdezte felém fordulva.
- Nem . -ráztam meg a fejemet.
- Van tojás ????
-Aha- feleltem , és felültem a konyhapultra.
- Akkor máma reggel a híres tojásrántottámat készítem el neked.- nézett fel rám és féloldalra húzta a száját. Én a fejemet rázva mosolyogtam rá.
- Öt hét .-mondta miközben a tojást kavargatta.Mély levegőt vettem.
- Tudom - mondtam.
- Izgulsz ????
- Neeeem!!!- mondtam cinikusan, mire elröhögte magát.- Rettegek.- mondtam suttogba.
- Nem engedem , hogy bajod essen.- éreztem meg a kezeit a vállamon. Ahányszor megérintett , mindig elektromosság futott végig az egéssz testemen.
- Tudom- mondtam és felnéztem Luke-ra. A mellkasát a térdeimnek nyomta. Felnéztem , az arca csak néhány centire volt az enyémtől. Majd sercegés hallatszott. Mindketten a kályha felé kaptuk a fejünket.
- A francba. Ez odaégett.- mondta majd elröhögte magát.
- Beérem egy szendviccsel.-mondtam röhögve.

A suliba érve rohantam a fizikalaborba. Madeline szúrós pillantásokat küldött felém miközben helyet foglaltam.
- Vegyétek elő a füzeteket , és kezdem a diktálást.... - kezdett bele a tanár az órába.


Az utolsó órám francia volt.
- Bonjour,  madame Sophie. - ült le mellém Luke.
- Bonjour. - mosolyogtam rá.- Holnap szombat.
-Tudom.
- Ne felejtsd el !- néztem rá tágra nyílt szemekkel.
- Nem felejtem el , hogy édesanyád meghívott ebédre. - nyitotta ki a francia füzetét.
- Voltál valaha Franciaországban ???- kérdeztem témát váltva.
- Nem.- mondta mire bejött a tanárnő.
Feleléssel kezdtünk , Madeline ötöst kapott , aztán továbbmentünk az anyaggal. Gondolom Luke unta az órát , mert két perccel a diktálás után abbahagyta az írást , kitépett egy lapot a füzetéből , írt valamit majd elém tolta.
" Nem , de szeretnék"
Visszaírtam , hogy "?"
Azonnal jött a válasz
" Kérdezted , hogy voltam-e Franciaországban "
" :-) "
" Össze vesztetek Madeline-val ???"
" úgy látszik , am egybe írjuk , összevesztetek"
Amiután Luke elolvasta egy " naneee, komolyan mondod ???" pillantással nézett rám , mire elröhögtem magam.
- Nagyon örülök , hogy ennyire érdekel a francia , de megkérnélek , hogy  fogd vissza magad , és ne zavard a többieket.
-Rendben , bocsánat.-mondtam.
- Nem máár! Csak egy figyelmeztetés ??? Fogadni merek , hogy nem írt semmit a füzetébe.- mondta Madeline gonosz mosollyal.
- Igazad van Madeline , Sophie , Kérlek hozd ki a füzeted.-mondta a tanárnő , mire mély levegőt vettem és felálltam . A tanár felé vettem az irányt mire valaki megragadta a csuklóm.
- Madeline , te mennyit írtál , mert végig minket néztél.- mondta Luke , miközben a csuklómat fogta.
- Nem is igaz !!- mondta majd felém fordúlt- na mi lessz már ?? Indúlj ribi- mondta feltérdelve a székére.
- Talán ha egy kicsivel több eszed lenne lehetnél sültkrumpli.- mondta Luke hátradőlve a székén , mire az egész osztály felröhögött.
- Menjetek a francba !!!- nézett Madeline körbe.
- CSENDET!!!!!- hallottam meg a tanárnő hangját. El is felejtettem , hogy órán vagyok.- MADELINE ,SOPHIE ÉS LUKE MOST MENTEK KIFELE!!!!
- Tanárnő , elvehetem a táskámat is , mert ez az utolsó óránk.- kérdezte Luke , mire a tanárnő még idegesebb lett.
- IGEN !!! HAZAFELÉ !! NE IS LÁSSALAK TÖBBET HÉTFŐIG- mondta a tanárnő , majd hátat fordítva írni kezdett a táblára. Kélassz , 10 percel az óra kezdete után hazaküldenek. Hamar becsomagoltam , majd Luke kiséretében az ajtó felé indultam.
- Madeline , te nem mész?-kérdezte a tanárnő.
- Nem ! Attól , hogy ők egéssz órán beszélgetnek , meg nem figyelnek , én még akarok tanulni.- mondta ,Madeline ,  aztán Luke kinyitotta az ajtót és kilépett a folyosóra , én pedig magam után becsuktam az ajtót. Amiután kiértünk az udvarra Luke rám nézett , és ösztönösen , egyszerre röhögtünk fel.
 Annyira röhögtem , hogy muszáj volt leülnöm a lépcsőre , mert éreztem , hogy nem birom tovább , Luke is a példámat követte.
- Sültkrumpli !!! Ez meg honnan jött ???- néztem fel Luke-ra mire mégjobban röhögtünk. Én a szememet törülgettem , Luke pedig végig feküdt a lépcsőn , a fejét pedig az ölembe helyezte , és  úgy röhögött tovább. Én már nem röhögtem , hanem értetlenül néztem Luke-ra.
- Mi van ???- nézett fel rám mosolyogva. Tudta , tudta , hogy zavarba hozott.
- Semmi.- mondtam mosolyogva , és belenéztem a mélykék szemeibe. Hát ez nagyon rossz ötlet volt , hiszen teljesen elvesztem bennük.
- Na most miért bámulsz ????- kérdezte , mire elvörösödtem.
- Nagyon szépek a szemeid- mondtam ki gondolkodás nélkül , és amiután elhagyta ez a mondta a számat lesütöttem a szemem. Ha az elöbb vörös voltam , akkor ki kellene találni egy új kifejezést arra ahogy akkor égett a fejem. Luke elmosolyodott majd az arcomra nézve megjegyezte , hogy szép a szinem. pont úgy nézek ki , mint aki krém nélkül mend a tengerpartra úgy három ávre.
- Haha , nagyon vicces. Szerintem induljunk , mert anyu mindjárt megy munkába.
- Oké , gyere. - húzott fel a lépcsőről és a kocsi felé indult.

Miközben Luke vezetett én addig nyomkodtam a CD lejátszót , amig nem kaptam valami jót.
- Úr Isten !!! Ez Green Day!!! Imádom -mondtam és elkezdtem énekelni az american idiot-ot.
- Don't wanna be an American idiot.- kezdtem.
-Don't want a nation under the new mania- folytatta Luke. Abban a percben két dolog is felmerűlt bennem. 1. Luke ismeri a Green Dayt. 2. Azta , ennek a srácnak hihetetlenül jó hangja van.
- Nem énekelsz tovább ???- kérdezte Luke.
- De igen - mosolyodtam el- Neked nagyon jó hangod van.
- Tudom- mondta , majd az arcomat láttva elröhögte magát.
- Idióta-mondtam röhögve, majd folytattam az éneklést.

Hazaérve anyut láttam meg , miközben kijött az udvarra.
- Szia anyu- száltam ki Luke kocsijából.
- Szia kicsim- ölelt meg- majd átnézve a vállam felett Luke-ra nézett.
- Szia Luke.-köszöntötte.
- Hello Hope- mondta luke. Na igen. Két hét elég volt anyunak , hogy megszeresse Luke-ot. igazság szerint anyu és Luke remekül kijönnek egymással. Anyu arra is megkérte Luke-ot , hogy tegezzék egymást.
- Remélem holnap jössz.- nézett anyu Lukera.
- Persze , hogy jövök. De most már megyek. Szia Sophie.- nézett rám.
- Szia Luke.- mosolyogtam rá.
Amiután Luke és anyu elmentek , megcsináltam a házikat , és délután hat felé letelepedtem a kanapéra filmet nézni, amikor megszólalt a csengő. Kedvtelenül az ajtóhoz sétáltam , és kinyitottam.
- Te mit keresel itt???- kérdeztem lepetten , amikor megláttam , hogy ki áll az ajtó mögött.
- Gyere velem , akarok mutatni valamit. gondolom , már tanultál- nézett rám mosolyogva Luke.
- Igen , de hova megyünk???
- Majd meglátod.
Amiután felhúztam a cipőmet és bezártam az ajtót Luke mellé sétáltam.
- Mássz fel a hátamra.- utasított.
- Mi van ??? Nem!!!
- Sophie , ha gyalogolunk , akkor két órába is beletelhet az út, ha szaladok , veled a hátamon , akkor tíz perc is elég.- mondta majd az arcomat látva megfogta a kezem- Vigyázok rád- mondta mire elmosolyodtam , felülteam a hátára , becsuktam a szemem , és éreztem , ahogy Luke elindul. Süvített a szél a fülemben , de igy is meghallottam Luke hangját.
-Nyitsd ki a szemed , csillagom- kiáltotta mire kinyitottam a szemem. Minden elmosódott körülöttem , olyan volt mintha egy szupergyors kocsiban ültem volna. Bármelyik percben nekimehettünk volna egy fának , mivel biztos vagyok benne , hogy az erdőben futottunk. majd hirtelen minden megállt. Nagyokat lélegezve ültem le a fűre.
- Jól vagy?- nézett rám Luke aggódva.- Elsápadtál.
- Aha- vettem egy mély levegőt. - Csak ez egy kicsit gyors volt- néztem fel rá.
- Bocsi- mondta.
- Neem!!! Semmi baj! Jól vagyok- mondtam mosolyogva , majd körbenéztem. Egy tó elött voltunk , amit körbevette a sok erdő. Csodálatos látvány volt.
- Hűű... Ez gyönyörű- mondtam
- Tudtam , hogy tetszeni fog- mondta , majd felhúzott a földröl.- Ide ülj le- mutatott egy keritésre , a tó partján. Amiután leültünk , nem nagyon beszélgettünk. A gondolatainkba merülve néztük a csodaszép tájat.
- Köszönöm- mondtam halkan.
- Mit ??- kérdezte Luke.
- Mindent. Azt , hogy mellettem vagy jóban , és rosszban. , és hogy barátom vagy , és , hogy vigyázol rám.- mondtam a tavat bámulva.
- mindig melletted leszek , és vigyázni fogok rád.- mondta megfogva a derekam , és közelebb húzva magához. A fejemet a vállára hajtva néztem a tavat.


Hazaérve letusoltam és ágyba bújva gondolkodtam. A Luke iránt érzéseim napról napra növekedtek. Vakon megbíztam benne. Úgy érzem , mintha már legalább Három éve ismerném. Olyan hamar ültem fel az ágyamban , hogy még én is megijedtem. A felismerés agyoncsapott. ÉN SZERELMES VAGYOK LUKE-BA.

6. rész - " Ez nem lehet igaz "

Sziasztok.  Egy kis késéssel , de itt van a 6. rész is. Köszönöm az ötödik részhez írt 3 megjegyzést , köszönöm azoknak akik csatlakoztak a fb.  csoporthoz,  és persze köszönöm azoknak akik olvasnak.
Ha van kedvetek csatlakozzatok a facebook csoporthoz is . Köszi.
Nem is papolok tovább , jó olvasást.  ;-)




-Vámpír????- ültem fel hirtelen.
- Aha - ült fel Luke is velem szemben.
- Jó. Erre majd még visszatérek. Nicolas.
- Mi van vele ??? - kérdezte Luke.
- Ő is bukott angyal? - kérdeztem.
- Aha.
- És miért akart megőlni???
- Te nem vagy egy átlagos lány , Sophie.  Mit tudsz apádról ???
- Hogy jön ide apu ????
- Csak mondd el , hogy mit tudsz róla.
- Öt hónapos voltam amikor meghalt , csak annyit tudok , hogy rákban halt meg .
- Apud nem ember .- mondta ki könnyedén , bennem pedig eltört valami.
- Apu is olyan mind te???- kérdeztem számomra is ismeretlen hangon.
- Nem . Ő angyal.
- Nem lehet. Azt hittem , hogy egy angyal csak úgy jöhet a földre,  ha......
- Két lehetőség van arra.- vágott a szavamba Luke- Vagy lejössz , gyilkolsz , és bukott angyallá válsz,  vagy eljössz és nem gyilkolsz . De..
- S , te miért őltél meg egy ártatlan embert??? - vágtam bele én is Luke szavába.
- Mert ha nem , akkor úgy járok mint apád.
- Hogy járt apám? ??- kérdeztem idegesen és értetlenül.
- Ha egy angyal úgy jön le a földre , hogy nem gyilkol , akkor nem mehet vissza az egekebe , de nem is él örök életet.  - mondta Luke , és szomorúan rám nézett.
- Hány évet él egy angyal a földön ???- kérdeztem idegesen.
- 3-4 évet.-  mondta , nekem pedig eleredtek a könnycsatornáim.
- 3-4 évet. - mondtam sírva. Luke megfogta a vállam , de annyira ideges voltam , hogy kirántottam a vállam Luke szorításából , és az ajtó felé vettem az irányt.  Sajnos Luke gyorsabb volt nálam,  elkapta a vállam . -Most nem mehetsz el!-fordított meg , mert eddig a hátamnak beszélt.
- Miért???- kérdeztem szipogva.
- Még van valami amit tudnod kell. - mondta én pedig érdeklődve néztem az arcába- Tudod.... Amikor egy angyal meg egy ember ....khm....szóval.... amikor lefekszenek egymással...- kínlódott megtalálni a megfelelő szavakat,  én pedig elröhögtem magam a bénázásán.
- Ne nevess!!! Nem vagyok a szavak embere. - mondta sértődötten.
- Az látszik - mondtam és a sírós kedvem ellenére elkecagtam magam.
- Szóval.  Ott maradtam el , hogy  a gyermek ami születik az félig angyal félig ember.  Egyszóval nephilim.
- Mi???
- Nephilim.
- Jó jó.  De az mi ????
- Egy nagyon erős , ritka faj.
- Mennyire ritka?- kérdeztem.
- Hát...- húzta el a száját.- Te vagy az utolsó.
- Én???? - lepődtem meg.-A többiek????
- Végeztek velük a bukott angyalok.
- Mi...miért???- kérdeztem.
- Azért , mert a nephilimek el tudják pusztítani a bukott angyalokat. Azért jöttek le az angyalok a földre , hogy egy új fajt hozzanak létre ami el tudja pusztítani a bukott angyalokat, de végül kiderült , hogy egy angyal gyermeke 18 éves koráig pont olyan mint egy ember. Csak azután változik át erőssé és halhatatlanná.-fejezte be Luke  a mondandóját.
- Ezért akart megőlni Nicolas.- érveltem logikusan , mire Luke bólintott.- Te miért nem őltél meg eddig ???- raktam fel azt a kérdést ami már tegnap óta a fejemben van.
- Nem tudom. Csak egyszer őltem meg egy embert. És akkor megfogadtam , hogy soha többé.
- Taylor-t ????- kérdeztem gondolkodás nélkül.
-Mi ??? Nem !!! Egy férfit azon a napon amikor bukott angyal lettem.
- Igaz. Bocsi.- néztem Luke szemébe.- Még van valami amit tudnom kéne???
- Igen. Senkinek sem mondhatsz semmit , és senkiben sem bízhatsz !!!- mondta Luke miközben a szekrényéhez lépett.
- Anyuban sem ???
- Benne sem. És szeretném ha ez mindig nállad lenne.- nyújtott felém egy tőrt.
- És mégis hol tartsam ???- kérdeztem teljesen ledöbbenve , mert azért mégsem járhatok az utcán egy késsel.
- Mit tudom én. Rakd a csizmádba , vagy a táskádba. Csak legyen mindig nállad. Értetted ???- kérdezte.
- Aha- mondtam  , és közben Luke-ot figyeltem , mert éppen úgy döntött , hogy mindent kipakol a szekrényéből.
- Tessék- emelkedett fel , és felém nyújtott egy kulcsot.
- Az meg mi ???
- Nem egy véres rongy , megfoghatod.- nyomta a kezembe , mire egy szúros pillantással ajándékoztam meg.- A házkulcsom.- javította ki magát.
- Minek az nekem???- kérdeztem értetlenűl.
- Ha valami történik nyugodtan átjöhetsz.
- Nem veszélyes egy idegennek átadni a házkulcsot ????
- Már nem vagy idegen számomra.- én pedig elmosolyodtam , majd hamar el is tűnt a mosoly az arcomról , hiszen eszembejutott egy elég fontos kérdés.  Mit mondok anyunak ???
- Luke!
- Mi???- nézett rám .
- Mit mondjak anyunak ? Miért nem voltam suliba , miért nem hívtam ?
- Igen ezen én is gondolkodtam.
- És mire jutottál????
- Semmire , csak gondolkodtam. - mondta pimasz mosollyal.
- Hahaha.- feleltem gúnyosan.
- Nyugi.  Szóval arra gondoltam- húzta el a mondat végét , csak ezért , hogy idegesítsen vele- hogy,  te azt mondod az anyudnak , hogy....
- Luke !!!!!!!- kiáltottam rá.
- Jó na , azt mondod , hogy elromlott az autód , a telefonod pedig már a suliba lemerült , emiatt nem tudtál hívni senkit.
- És mivel anyu délután 5-től  kezdi a munkát , ezért már fél 5-kor elindul , azt is mondhatom , hogy úgy sem lett volna aki utánam jöjjön. - egészítettem ki Luke-ot
- És én , este , amikor jöttem hazafelé megtaláltalak és hazahoztalak.
- És én máma reggel hamarább indultam,  mert te korábban jöttél utánam. - mondtam suttogva - Ez tökéletes.  Köszönöm. - néztem Luke-ra hálásan. Induljunk . - mondtam boldogan.
- Állj meg okostojás - ragadta meg a karomat- ha azt akarod , hogy el is higyje , talán meg kellene várjuk a fél   4-et.- mondta Luke .
- Igazad van. - mondtam- De mit csinálunk addig? ??
- Reggelizünk.

A konyhába leérve felűltem a pultra , s közben Luke-ot figyeltem , aki sürgött- forgott a konyhában
- Tojásrántottát csinálok. - nézett rám Luke mire bólintottam.
- Kavargatod ??- mutatott a kályhán lévő tepsire.
- Igen .- álltam fel és Luke mellé mentem. Nekiálltam kavargatni a tojást, közben Luke sajtot reszelt a tepsibe . Néha- néha a csípőjével elérintette az enyémet , emiatt főzés közben végig bizsergett a hátam.
Miután csendben megettük a reggelit , Luke kérésére segítettem mosogatni.
- Én mosogatok , te törülgetsz. - mondta Luke. A rongyot a kezembe vettem , és vártam , hogy a szőke megmossa az első tányért.
- Ezután mutatok neked valamit.
- Mit ???
- Majd meglátott
Pár másodperc hallgatás után megszólaltam.
- Azt mondtam visszatérek Annabellre.
- Aha. - mondta Luke a kezembe nyomva a villákat.
- Hogy nézett ki ???- kérdeztem . Hogy miért , nem tudom. Csak egyszerűen kíváncsi voltam a lányra aki miatt Luke bukott angyal lett.
- Szép volt , és szőke.  Majd mutatok képet.
- Mikor jöttél le a földre ??-  kérdeztem a késeket törülgetve.
- 1886 -ban.
- Akkor emelték fel New Yorkban a szabadság szobrot.
- Aha.  Na be fejeztük , gyere. - ragadta meg a karom és a terasz felé húzott. Kiérve egy ajtó felé vettük az irányt , amely a ház oldalán volt.
- Ez az ajtó hova vezet ??? - kérdeztem.
- A pincébe. - mondta Luke .Kicsit félve mentem oda le.
- Mi ez ???- kérdeztem , amikor leértünk. A pince pont úgy nézett ki mint egy múzeum.  Tele képekkel és papírokkal.
- Ő Annabell.- emelt fel egy rajzot Luke.

Trailer

Sziasztok. Meghoztam a blogom trailer-ját. Nagyon szépen köszönöm Barby-nak , hogy elkészítette . Itt van Barby-nak a blogjának a linkje.   http://amazingblogdesin.blogspot.hu
Nézzétek be , ha van kedvetek.

Nem is húzom tovább a szót.  Köszi , hogy olvastok.

5. rész- " Bukott angyal "

Sziasztok. Itt van a blogom ötödik része. Ha tetszik iratkozzatok fel, pipáljatok. Ja , és csatlakozzatok a Facebook csoporthoz is a linkre kattintva.





Luke hátán egy V alakú , fekete seb ékeskedett . Luke elém lépett , letérdelt , a kezeit pedig a térdemre rakta. Nagy , kék szemeivel az enyémeket nézte. Én leblokkoltam. Az eszem okos fele azt mondta " Rohanj , ne gyere vissza. Felejtsd el Luke-ot! " a másik fele pedig azt , hogy " Maradj . Ez a srác megmentette az életed.  Ennyivel tartozol neki! "
- Sophie,  könyörgöm mondj valamit.  Sophie !!!- fogta meg a karjaimat.
Hiába kényszerítettem a számat beszédre , egy kicsi hang se jött ki a számon.
- Sophie !!!! - rázott meg.
-MI.......VA..VAGY..T..T..... TE?!-böktem ki végül.
- Elmondom. De előbb kérlek szépen nyugodj meg. - simogatta meg a karomat.
- Hogy a fenébe szeretnéd , hogy megnyugodjak ???? Bökd már ki , hogy mi vagy.- ordítottam , majd éreztem ahogy  könnycseppek folynak végig az arcomon.
- Ülj le - mondta Luke nyugodtan.
- Nem!!! - ordítottam az arcába.
- Bassza meg ! Sophie , ülj már le !!!- jött közel hozzám.
- Nem!!- kiáltottam fel , mire Luke felemelte a kezét. A szemeimet szorosan szorítottam össze , a  karjaimat pedig védekezés képen az arcom elé emelve vártam , hogy megüssön . Mivel nem éreztem meg az ütést , lassan leeresztettem a karjaimat , és Luke szomorú arcába néztem.
- Ülj le Sophie. - mondta nyugodtan és hátat fordítva nekem leült az ágyra. Én is helyet foglaltam mellette , és csendben vártam , hogy mondjon valamit.
- Nem vagyok ember. - mondta ki végül.
- Nem mondod.- néztem rá szúrós szemekkel. Mivel nem mondott semmit folytattam.
- Gyors vagy és a tested olyan kemény mint egy szikla. Tudom mi vagy.- mondtam suttogva , és Luke-ra néztem.
- Hát azt kétlem.
- Vámpír vagy .- suttogtam.  Luke kb. fél percig csak bámult,  aztán elröhögte magát.   Hátradőlt az ágyon és a hasát fogva röhögött tovább.
- Most mi van ??? - néztem Luke-ra kérdőn és rávertem a combjára ,  mivel úgy döntött , hogy nem fejezi be a röhögést.
- Ez.... Ez. .... nem találom a szavakat.  - mondta és tovább röhögött.  Az én arcom pedig vörösebb volt egy ráknál.
- Most már be is fejezheted.- néztem Luke-ra.
- Jó.  Bocsi. - mondta majd újra elröhögte magát.
- Luke !!!- néztem rá szúrós szemekkel.
- Tudom , tudom.- komolyodott meg egy kicsit , de azért láttam , hogy legbelül még jól szórakozott rajtam.- De komolyan , hogy jutott eszedbe ilyesmi???
- Nem tudom. - mondtam , majd eszembe jutott , hogy miért is vagyok most itt. - Mi vagy te ?- kérdeztem Luke-ot , mire a fiú arca elkomorodott.

- Ne ijedj meg. - mondta , és megfogta a kezem. Felnéztem Luke szemeibe , amik fehéren csillogtak.  Ijedtemben próbáltam elengedni Luke kezét , de mintha összeragadtunk volna.  A fejemet sem tudtam elfordítani , ezért kénytelen voltam Luke-ra nézni.  A fiú szemei megvakitóttak , emiatt nem láttam semmi mást csak feketét.  A feketeség elnyelt.

~A következő pillanatban egy idegen helyen ébredtem fel. Ha az előbb csak feketeséget láttam , akkor most pont az ellentétét láttam. Fehérséget. Nem voltak falak , nem volt padló , de mégis olyan érzésem volt , mintha egy szobában lennék. Nehéz elmagyarazni.
- Luke.  Tudod mi történik ha lemész az emberek közé.
- Szeretem őt , Noah.- halottam meg Luke hangját.
Megfordultam , és megláttam a szőkét.  Tátva maradt a szám , hiszen a fehér nadrágján és meztelen felsőtestén kívül a két , fehér angyalszárny is a szemembe akadt.
- Úr Isten !- kiáltottam fel jó hangosan , de senki sem hallott meg. Majd Luke felém sétált.  Legelőször azt hittem ,hogy meghallott , de nem állt meg előttem , hanem egyszerűen átsétált rajtam. Ja , hogy láthatatlan vagyok??? Jó tudni. Lehet , hogy meghaltam. Vagy csak álmodok.  A francba Sophie!  Ébredj már fel. Teljesen bepánikoltam.  Mit csinált velem Luke???

- Luke ! Mit csinálsz  ?-
hallottam meg egy lány hangját.
- Inkább boldog leszek Anabellel örökre bukott angyal ként , mint , hogy magányos legyek itt fent!- ordította el magát majd beleszökött egy fekete lyukba.
- Nee!  - kiáltotta Noah és egy szőke lány.
KB.  10 percig csak vártuk , hogy Luke visszatérjen. Mi a fene történik itt???
- Utánna megyek ! - mondta Noah.
- Felejtsd el. Luke elment. Soha többé nem lessz olyan mint amilyen volt.- mondta a szöszi lány.  Majd hirtelen két magas alak jelent meg , és egy fura nyelven szólaltak meg. Noah arca elkomorodott , a szöszi pedig ugyanazon a fura nyelven válaszolt.  Majd megjött Luke.  A szárnya és a kezei vörösek voltak a vér miatt.  A szöszi lány sírva a földreesett , Noah pedig Luke-hoz sietett. A két idegen alak elfogták Luke-ot ,  a földre verték és letépték a szárnyait.  Én , Noah és a szöszi lány egyszerre kiáltott un fel. De sikításunkat össze sem lehetett hasonlítani avval , ami  Luke torkából jött ki. Könnyek áztatták az arcát , a háta pedig a vértől vöröslött. Az egyik magas pedig egy idegen nyelv kíséretében lelökte Luke-ot a fekete lyukba.  Majd újra minden feketeségbe borult. ~

Egy kémény melkhason ébredtem. Egy kéz pedig a hátamat simogatta.  Annyira megnyugtató volt , biztonságban éreztem magam.
- Luke ???- suttogtam.
- Hmm??- mormolta Luke.
- Nagyon sajnálom. - mondtam.
- Mit??
- Ami veled történt.  Rossz volt látni is.- mondtam  szomorúan , a kezemet pedig Luke melkhasára helyeztem.
- Sajnálom , hogy látnod kellett. - mondta.
- Még most sem értem.  Akkor mi vagy te pontosan ???
- Egy bukott angyal. - mondta.
- Oké.  Ígérd meg , hogy ezentúl csak az igazat mondod.- emelkedtem fel egy kicsit , hogy a szemébe tudjak nézni.
- Ígérem- mondta én pedig visszahelyeztem a fejemet Luke melkhasára. Igazság szerint tetszett , hogy így ölelkezve fekszünk Luke ágyában.
- Ki az az Anabellel ???- kérdeztem.
- Anabellel egy nyomorult , idióta lány.-felelte.
- Ő is bukott angyal???-kérdeztem.
- Nem . Ő vámpír. - mondta. 

4. rész- " MI vagy te ??? "

~Sophie szemszöge~

Egy idegen szobában ébredtem.  A fehér falaknak köszönhetően azt hittem kórházban vagyok.  De amiután megláttam a nagy ablakot a szoba bal felén ,  biztos voltam benne , hogy egy idegen szobában vagyok. Majd észrevettem a hatalmas francia ágyat amiben feküdtem. Mivel megijedtem karjaimra támaszkodtam.  Olyan nagy fájdalom hasított a jobb vállamba , hogy hátraestem az ágyban.  És akkor minden bevillant.  Ahogy szaladok Luke felé , ahogy eltalál a golyó , ahogy nekiesek a kemény földnek. Úr Isten ! Hátha az idegen házában vagyok.  Az idegen.  Ennek a gondolatnak a hatására eszembe jutott az a sebesség amivel az idegen földnek csapta Luke-ot. Az a sebesség amivel Luke kergette az idegent.  MI LEHET LUKE ???
Felkeltem  és az egyik ajtó felé vettem az irányt , mivel a szobában két ajtó volt egymás mellett.  Lassan nyitottam ki a jobb oldali ajtót , ami a fürdőbe vezetett.  Becsuktam és a másik ajtó felé nyúltam.  Ezt is olyan lassan nyitottam ki mint a fürdőszoba ajtaját , és  halkan kiléptem a kis folyosóra. A szobával szemben volt még egy ajtó,
a folyosó végén pedig egy lépcső  .
A másik ajtó elé léptem. Most kopogjak be ??? Kb. fél percet álltam , és gondolkodtam , hogy kopogjak vagy sem. Végül lassan be nyitottam.  A helyiség ugyanolyan volt mint a másik , annyi különbséggel , hogy az ágyon lévő takaró sötét kék volt. Az ágyban Luke aludt , a hátán feküdt , az egyik egyik kezét pedig a feje alá helyezte.  A látványon elmosolyodtam.  Pont úgy nézett ki , mit egy csecsemő. Angyali arcát így jobban meg tudtam vizsgálni.  Gyönyörű volt , még a piercing is jól állt az alsó ajkában. Lassan húztam be az ajtót , majd felfedező útra indultam.  Lementem a falépcsőn és egy hatalmas helységben találtam magam.  Hatalmas , fehér falakkal rendelkezett a szoba , a közepén pedig egy hatalmas tv állt egy fekete asztalán.  A tv-vel szemben egy fekete kanapé volt , előtte pedig egy üvegasztal. A lépcsővel szemben volt a bejárati ajtó.  A tv-s asztal mögötti falon egy üvegajtó volt amit két hatalmas ablak fogott közre.
A szoba végében egy fehér ajtó volt. Elsétáltam az ajtóig , majd kinyitottam és a konyhában találtam magam.  Fehér bútorok díszítették , a konyha végében pedig egy fehér asztal volt , amit hat szék vett körbe. Kinéztem az ablakon , szeptemberhez képest szép idő volt. Hirtelen késztetést éreztem ahoz , hogy kint legyek a napsütésben. Vissza ballagtam a nagyszobába , kinyitottam a teraszhoz vezető ajtót és kiléptem . A terasz gyönyörű volt,  fából készült a padlózata , és egy kanapé állt rajta. Ez viszont fehér volt. Nekitámaszkodtam a korlátnak és a tájat figyeltem.  Az udvar nem volt olyan nagy , a kerítés pedig kőből volt.  Luke haza is az erdő szélén volt. Majd oldalra néztem és ...... és a saját házam égkék falait látom meg a fák között.  Ezt nem hiszem el. Luke az a szomszéd aki a közelünkben lakik. Az egyetlen szomszéd . Aztán eszembe jutott anyu.  Úr Isten!  Most mit gondolhat , miért nem vagyok othon ??? Várjunk csak , nem is othon kellene legyek , hanem suliban.  Jaj , ha Madeline tudná , hogy Luke mit tett. Ezt nem mondhatom el neki.  Titokban kell tartsam Luke titkát.  De mi Luke titka. Hmm... Lássuk csak gyors , pont mint egy vámpír.  Egyből Edward jutott eszembe a Twilight-ból.  Úr Isten ! Luke egy vámpír.  Hamar a nyakamhoz emeltem az ujjaim , de nem voltak harapás nyomok rajta.
- Mit csinálsz itt ??- halottam meg Luke hangját.  Ijedtemben kirázott a hideg. Hamar szembefordultam Luke-kal.  Csak egy rövidnadrág volt rajta . Két fecske volt tetoválva a melkhasára , és jól kidolgozott izmai voltak.
- Ööö... csak nézelődtem- mondtam és újra a táj felé fordultam. Luke mellém jött és felrakta a kezeit a korlátra.
- Hogy vagy? - kérdezte kis idő múlva.
- Jól. - mondtam.
- Nagyon sajnálom ami a tegnap történt- mondta. Luke-ra néztem , ő pedig engem nézet.
- Nem. El kell mondanod mi történt a tegnap , mert semmit sem értek!  - emeltem fel a hangom.
- Nem akarod tudni.- nézett a szemembe.
- De igen Luke,  akarom tudni - húztam ki a hátam.
- Akarod tudni ? - húzta ki ő is magát.
- Igen!!! -ordítottam az arcába. Majd minden nagyon hamar történt.  Elkapta a derekam , felemelt és szaladni kezdett.  Sűvített a szél a fülembe , habár a házban voltunk , a dolgokat pedig elmosódva láttam a nagy sebesség miatt .  Még időm se volt kiáltani , mert amikor nyitottam volna a számat már az ágyon ültem abban a szobaban ahol ébredtem a reggel.
- Úr Isten ! - néztem Luke-ra rémülten.
- Akartad tudni ki vagyok ?? - kérdezte , de nem volt erőm válaszolni , ezért csak bólintottam egyet. Majd hátat fordított nekem.
- Úr Isten! Luke - mondtam , mire megfordult. A szemében szomorúságot láttam.

3. Rész - " Az idegen"

Hű ha.  Nem gondoltam volna , hogy máma még tudok részt hozni. De láss csodát , sikerült. Remélem tetszik eddig a blog.  Ne felejtsetek el nyomot hagyni bármilyen formában.  Köszönöm az eddigi biztató megjegyzéseket , nagyon jól estek.  Nem is papolok tovább , jó olvasást.  ;-)

~Sophie szemszöge~

Amiután kétszer belerugtam a kocsi kerekébe és egy egészségeset hisztiztem magamban , egy kocsi dudálására lettem figyelmes. Az idegállapotomnak köszönhetően már készültem ordítani a rám dudáló személyre , de amikor megláttam ki ül a vezetőülésen , megfagyott a vér az ereimben.
- Jól vagy?  - kérdezte Luke amiután kiszált az autóból.
- Aha- mondtam számomra is vékony hangon.
- Mi lett az autóval? Úgy füstöl mint egy kémény.
- Gőzöm sincs. - fordultam az autó irányába.
- Hát , van egy olyan érzésem , hogy ezzel nem jutsz messzire. Hazaviszlek. - indult a kocsija felé.
- Mi??- sokkoltam le - Nem kell - riadtam meg. A pulzusom valahol az űrben volt , és éreztem ahogy ki megy az erő a testemből.
- Ugyan már.  Gyere.  - lépett felém , én meg ösztönösen hátráltam.
- Jól vagy? - úgy nézett rám ,  mint egy hülyére.
- Ne gyere közelebb !!- emeltem fel a hangom hisztérikusan . Én félek ettől a gyerektől. 
- Hé,  nyugi.  - jött közelebb , én pedig egészen a kocsim csomagtartójáig hátráltam.
- Maradj ott. - ordítottam.
- Sophie , gyere menjünk , nem bántalak- jött felém óvatosan.
- Hazudsz !! Gyilkos vagy !! - mondtam ki akaratlanul.
- Mit mondtál??- torzult el az arca. Ha már belekezdtem legalább fejezzem be a mondandómat.
- Te őlted meg Taylort! - ordítottam az arcába , majd megütöttem a mellkasát. Hangos sikoly hagyta el számat.  Olyan  volt a mellkasa mint egy szikla .
- Basszus !! Sophie , jól vagy? - emelte fel jobb kezemet.
- Ne érints el !! - kaptam ki a kezemet a két tenyere közül. Rettenetesen nagy fájdalmat éreztem a kezemben , de nem mutattam ki. Nem szabadott lássa , hogy gyenge vagyok.

- Jaj , de bájos.  - hallottam egy vastag , horror filmbe illő hangot. - Luke , tudtam , hogy gyenge vagy , de ennyire azért mégsem lehetsz.  Vagy de ???
-Nicolas- mondta Luke összepréselt ajkai közt.
- Egy nyomorult lányt sem tudsz kivégezni ???- szólalt meg az ismeretlen , majd hirtelen  egy fekete valami suhant el előttem , majd a következő pillanatban Luke már nem előttem volt , hanem az út másik felén feküdt a földön.
- Úr Isten! - kiáltottam fel  és Luke felé vettem az irányt , de valaki hátulról elkapott.
- Hova  hova ?? Hmm ??- suttogta a fülembe az ismeretlen. Hírtelen szorítani kezdett.
- Engedd el !!! - halottam Luke hangját , majd az ismeretlen , szorító kezei eltűntek .
- Luke !!! - kiáltottam amikor már legalább két perce vártam , hogy újra előkerüljenek a verekedő alakok.
- Sophie !!- hallottam Luke kétségbeesett hangját .
- Luke !!! - kiáltottam én is , majd hirtelen az ismeretlen előttem termett emberi alakban. Fekete haja volt. Férfias , angyali arcán huncut mosoly húzódott. Tetőtől talpig  feketébe volt öltözve. Rám szegezte fekete pisztolyát.  Ösztönösen hátrálni kezdtem.  Eközben a jobb kezem is rettenetesen fájt.
- Ne!! - ordította Luke. Meg akart menteni , vagy csak ő akart végezni velem. Nem tudom , de akkor nem is érdekelt. Az ismeretlen Luke-ra szegezte a pisztolyát.  1 , 2 , szaladtam Luke felé.  3 , 4 az ismeretlen meghúzta a ravaszt.  5 a golyó repült Luke felé . 6 Luke elé érek.  7 a golyó eltalált.
7 másodperc alatt mindennek vége lett. Nekiestem a hideg aszfaltnak,  és lassan feketeségbe borult a világ.

~Luke szemszöge~

- Sophie ne !!! -szaladtam a lány felé , majd letérdeltem mellé.
- Hm.  Ez jobban ment mint gondoltam.  Az utolsó is meghalt.  - hallottam Nicolas hangját.  Mire felnéztem , már eltűnt.
Sophie-ra néztem. Kerestem a helyet ahol eltalálta a golyó. Úr Isten!  Ez csak a válla.  Helyre jön.
- Annyira sajnálom Sophie- lehettem csókot az arcára , a karjaimba vettem , majd a kocsim felé indultam. Lefektettem a hátsó ülésen , beültem a vezetőülésre és haza indultam.
Nem is figyeltem az utat . A gondolataiba merültem.
Ez a lány feláldozta magát értem , pedig még nem is ismer.  Nem tudja mi vagyok.  Nem tudja milyen szörnyű dolgokat műveltem el.
Még soha sem éreztem ilyent . Még Annabelláért sem.

Hátra pillantottam Sophie-ra. Ahogy ránéztem , eszembe jutott az arca , amikor kimondta , hogy gyilkos vagyok.  Igaza van.

Amint hazaértem ölembe kaptam Sophie-t , felvittem a szobámba , lefektettem az ágyra , levettem a felsőjét , kifertőtlenítettem és bekötöztem a sebeit , majd betakartam , és kiléptem a szobából.
Ezentúl vigyázni fogok rá.    Mert tudnom kell , hogy  biztonságban van. Mert érzek iránta valamit. 

Részek

1. rész

2. rész

3. rész

4. rész

5. rész

6. rész

7. rész

8.rész

9. rész

10. rész

11. rész

12. rész

13. rész

14. rész

15. rész

16.rész

17,rész

18. rész

19.rész

20.rész

2. rész- "Álom"

Sziasztok. Meghoztam a blogom második részét.  Ha tetszik iratkozzatok fel és pipáljatok , mert nem haragszom meg :-D . Jó olvasást.

Egy palacsinta sütővel a kezemben indultam ki az udvarra.  Már sötét volt.
- Van valaki ott??- ordítottam. Igazság szerint nem vagyok félős , de most  rettegtem.
- Ha hó!!!!- kiáltottam újra , amikor mozgást hallottam a hátam mögött.  Olyan hamar fordultam meg , hogy még az egyensúlyomat is elvesztettem. De szerencsére meg álltam a két lábamon , ami rettenetesen remegett.
Aztán újra mozgást hallottam a hátam mögött , és újra megfordultam. A palacsintasütő is remegett a kezemben.
- Áááááá- sikítottam fel , amikor egy autó fényszórója jelent meg az udvarunkon.
- Kicsim ! Mi történt ??- pattant ki anyu a kocsiból. Érdekes.  Nekem nem az jutott legelőre eszembe , hogy elkezdjek sírni , hanem , 1 mit keres itthon ilyenkor anyu ? 2 megvette az autót ???
- Mi történt ? - ismételte meg anyu hisztérikusan.
- Csak valamilyen állat volt. - nyugtattam anyut , bár egyáltalán nem voltam biztos benne.
- Rendben , gyere menjünk be.
- Várj! - álltam meg , majd anyura néztem. - megvetted az autót ???
- Igen - mosolyodott el. - És elengedtek a munkából.
- Klassz. - csuktam be az ajtót.
Amiután megettük a vacsorát , el búcsúztam anyától , és lefeküdtem
aludni.
Éjjel elég fura álmom volt.

Szaladtam. Egy erdőben szaladtam , valamikor éjjel. Egy fa törzse mögé bújtam , ott pihentem meg. Ránéztem a kezeimre , véresek voltak.
- Meg vagy. - hallottam egy ismerős hangot a hátam mögött. Újra szaladni kezdtem. Féltem.  Hogy mitől , nem tudom. Csak egyszerűen féltem. Hirtelen a lábam megakad egy fagyökérben , és óriásit estem.  A hátamra fordultam , de már túl késő volt.  Utolért.
- Neee.... - kiáltottam.
- Most meg vagy. - kacagott fel , majd az ismeretlen közelebb jött mire a hold fénye megvilágította az arcát.
- Luke- ordítottam.

Remegve és izzadtan ültem fel az ágyamban. CSAK EGY ÁLOM VOLT. Nyugtattam magam. Ránéztem az órámra , fél kettő , éjjel.  Klassz.  Most , hogy alszom vissza ???

Reggel fáradtan ébredtem fel. Azthiszem  valamikor éjjel 3 fele aludtam el. Amiután elfogyasztottam a reggelit beültem az autóba és elindultam a suli felé. A fizika terembe érve megláttam Madelinet.
- Beszélnünk kell- mondtam , leraktam a táskámat és Madeline karját megragadva indultam a mosdó felé.
- Igen ? - kérdezte .
- Az éjjel Lukeról álmodtam. - mondtam suttogva.
- Mi van ???- ordította Madeline. - Mit álmodtál???- mondta halkabb , szinte már suttogó hangon.
Nagy levegőt vettem és elmeséltem mindent.
- Ne félj , csak egy álom volt. - nyugtatott Madeline amiután elmeséltem mindent. Majd megszólalt a csengő.
- Menjünk.  - indult el Madeline.
Ahogy kiértünk a folyosóra , Madeline hirtelen megállt , ezért én a mosdó ajtajában álltam meg.
- Mi van ? - löktem meg egy kicsit Madelinet , hogy ki tudjak nézni a folyosóra.  Bár ne tettem volna.
Luke jött velünk szembe , Madeline-nal tartva a szemkontaktust. Amikor észrevett engem huncut mosolyra húzta a száját.
- Hello Sophie. - mormolta amikor mellém ért.  A hideg is ikrázott a hangsúlyától.
- Gyere- ragadta meg a kezem Madeline. - Ne is halgass rá.  Nem barátkozol vele. Nem is beszéltek.  Ne feledd,  nem szabad beszélned vele. - magyarázta tovább , majd kinyitotta a fizika labor ajtaját.
A fizika és a második óra ( biológia ) nagyon unalmasan teltek , nem is figyeltem oda. A gondolataim másfele vándoroltak.
Aztán következett a matek.
A második sorban foglaltam helyet. Luke pedig a harmadik sorban , milyen meglepő , pont a hátam mögött.
- Szia Sophie cica- suttogta a fülembe  amikor elhaladt mellettem.
- Ne szólíts így !- fordultam hátra ösztönösen.
- Na , végre , beszélsz velem! - csapta össze a két ,  nagy tenyerét.
Én idegesen előre fordultam.
- Annyira aranyos vagy , amikor ideges vagy - éreztem meg leheletét a fülemen. Miért kellett copfba kötnöm a hajamat ????
- Hagyj békén Luke,   komolyan. - próbáltam összeszedni magam.
- Még mindig ideges vagy.
- Nem vagyok ideges - fordultam hátra hirtelen.
- Kisasszony!!!! Ismételje meg amit mondtam. - mondta a tanárnő.
- Én zavartam Sophiet.  - mondta Luke a hátam mögül.
- Luke ?? Megkérlek , ne zavard a társaidat.
- Rendben,  bocsánat tanárnő. - mondta Luke.  És ennyi.  Nem kapott büntetést,  nem rakták ki óráról,  nem csináltak neki semmit.  Ilyen nincs.

Nagy nehezen az óra is eltelt. Amint kiléptem a teremből , valaki megragadta a karomat és húzni kezdett. Legelőször megijedtem , de amiután megláttam Madeline hosszú , fekete haját , a nyugalom elterjedt a testem minden porcikájában.

- Na mi volt az órán?  - kérdezte Madeline.
- Semmi - hazudtam.
- Luke nem csinált semmit??
- Nem . Csak egyszerűen a matek tanárnőt figyeltem.- újabb hazugság.
- Luke hol ült?????
- A hátam mögött.  - Na ez most nem volt hazugság.  1 a 2 ellen.  Nem túl jó.

Az utolsó óra után elköszöntem Madeline-tól , beültem az autóba és elindultam hazafelé. Éppen az erdőn hajtottam keresztül , amikor hirtelen megállt a kocsim.
- Mi a.....? -szálltam ki az autóból,  és felnyitottam a motorháztetőt.
Olyan sűrű füst jött ki , hogy muszáj volt köhögjek,  mert úgy éreztem mindjárt megfulladok.
Pont most romlott el az autóm.  Milyen nagy szerencsém van. A telefonom után nyúltam , és már indítottam volna a hívást , de hála a szerencsémnek lemerült. Klassz , most , hogy jutok haza??

1 rész - "Csak egyszerűen megkérdezte a nevemet"

Sziasztok. Meghoztam a blogom első részét.  Ha tetszik , kérlek hagyj nyomot magad után.
Jó olvasást. :-)

A táskámat felkapva rohantam az automhoz. Igazából ez anyu autója , de mivel a munkatársa elvitte a munkába  , anyu nekem adta az autót . A  suli felé vezető utat már ismertem , hiszen tegnapelőtt  voltam bejelentkezni. Az átlagomnak köszönhetően fel is vettek.  Így máma kezdem a sulit.
Szerencsém volt , mivel épp akkor csengettek amikor leparkoltam a suli előtt. Amiután bezártam az ajtót , rohantam a titkárságra.
- Csókolom.  Sophie Morgan vagyok. A tegnape.....
- Tudom ki maga - szakított félbe. - A 124-es teremben kezdi , kémiával. Ez az órarendje , a tankönyvei , az iskola térképe és azt hiszem ennyi- nyomott a kezembe a titkárnő egy halom könyvet és lapot.
- Köszönöm- emeltem fel a könyveket és elindultam a 124-es terem felé. Amiután sikeresen fel értem a második emeletre valaki , a nagy rohanásnak köszönhetően,  nekem jött.  Mondanom sem kell , hogy minden könyv ami a kezemben volt a földön landolt.
- Úr Isten ! Bocsi , tényleg nem akartam.  Jól vagy? Annyira sajnálom. - segített fel a földről egy lány , majd kezdte felemelni a könyveket meg a szétszórt lapokat.
Én pedig csak bámultam.
- Tessék - nyomta a kezembe a könyveket. - Ja bocsi , várj segítsek. - vette el a felét.
- Köszi -mondtam.
- Mi a neved ? Az enyém Madeline Stewart. Mi az első órád ?? Hányadikos vagy ?? Hány éves vagy ? Én jövő hónapban 18 . Utolsó éves vagyok , és kémia az első órám. - hadarta el , majd nagy levegőt vett és rám mosolygott.
- Oké.  Elsősorban Sophie vagyok. Két hónap múlva 18,  én is utolsó éves vagyok és nekem is a kémia az első órám.
- Iii de jó !!! Ne már !!! Jujj! ! - húzta el a száját Madeline , amit sehová sem tudtam rakni.
- Mi van ??? - néztem rá a vörös rúzst viselő lányra.
- Luke mellett van csak hely. - mondta szomorúan
- És ??? - kérdeztem mert elsősorban nem tudtam ki az a Luke , és miért baj ha mellette ülök.
- Majd elmesélem szünetben. - nyitotta ki az ajtót.
- Kisasszony,  elkésett! - hallottam egy mély hangot a teremből.
- Igen de találkoztam az új osztálytársunkkal. Sophie-val. - mondta Madeline.
-Oh , értem.  Jöjjön beljebb kisasszony. - nézett rám a tanár. - Mr. Brown a nevem , az öné pedig Sophie Morgan , nem de ???
- De igen
- Foglaljon helyet ott - mutatott a legutolsó padra , ahol egy szőke fiú ült. Tehát ez lenne Luke.
Madeline egészen a padomig kísért , le rakta a könyveket a padra , összehúzott szemmel  nézett Luke-ra , majd elment. Luke csak mosolyogva nézte Madeline minden mozdulatát.
- Köszi Madeline! - mondtam.
- Nincs mit - nézett Vissza rám komor arccal.
Ezután helyet foglaltam mindent be raktam a táskámba , kivéve a kémia felszerelést . Miután elhelyezkedtem, Luke felrakta a karját a székem támlájára,  mire bizsergést éreztem a hátamban.
- Hello.  Luke vagyok. - nézett rám.
Egyenesen a táblát néztem . Most mondjam meg a nevemet ??? Vajon miért komorodott el Madeline arca Luke nevének hallatán ??? Nem mondom el a nevem.
- Sophie vagyok- mondtam , lehet , hogy Madeline volt pasija , ezért reagál így amikor Lukeról van szó.
- Sophie...- mondta mély hangon- Szép név.
- Ööö... Köszi - néztem rá.  Most akkor mi van ??? Miért mond ilyeneket ??? Annyira elkalandoztak a gondolataim , hogy észre sem vettem , hogy Luke-ot nézem. Ő pedig engem. Gondolom azért szólt ránk a tanár,  mert Luke arca centikre volt az enyémtől.
- Khm.  Elhiszem , hogy kémia órát ír az önök órarendjében , de nem ilyen kemiára gondoltam.  Szóval szeretném ha az ilyen jellegű dolgokat szünetben rendezzék el . Köszönöm. Szóval , visszatérve....- folytatta a tanár , de én már nem is figyeltem , csak Madeline arcát amin a félelem sugárzott. Mit csinált Luke , amitől ennyire fél Madeline ???

A szünet rettenetesen lassan jött. Annyi kérdés volt a fejemben , hogy képtelen voltam figyelni az órán.
Nem akartam többet beszélni Luke-kal. Izzadt a tenyerem az izgalomtól,  görcsölt a hasam. Már a vége felé rosszul lettem , és akkor csengettek. Madeline már a padom mellett állt , a táskáját pedig a kezében tartotta. Szó nélkül figyelte ahogy össze szedem a dolgaimat , majd nemes egyszerűséggel kirángatott  a folyosóra.  Amiután be raktuk a táskákat a szekrénybe ( elég közel van Madeline szekrénye az enyémhez) Madeline ki vezetett az udvarra , pontosabban a suli melletti bokrok közé ültünk le.

- Mi történt közted és Luke között?- szólalt meg.
- Nem tudom. Csak egyszerűen megkérdezte a nevemet.
- És te elmondtad ???
- Igen - feleltem , mert nem tudtam pontosan mi a baj.
- Sophie...
- Mi van?!- kiáltottam fel.- Mi a francért nem mondod már el , hogy miért félsz Luketól??? - ordítottam az arcába.
- Embert őlt Sophie !!!- ragadta meg a két vállam.
- Mi ?- hűlt meg a vér a testemben.
- Igen. Úgy kezdődött mint veled. Jött egy új lány ,Taylor.  Barátnők lettünk.  Majd jött Luke.  Akkor még úgy fogtuk fel a nyomulását , hogy Taylor tetszik neki. Majd pár hét múlva Taylor már nem is beszélt velem. Csak Luke-kal lógott. Majd egy este Taylor meghívott magához , hogy segítsek ruhát választani , mert buliba ment Luke-kal. A szülei szerint aznap este Taylor nem ment haza.  Másnap reggel megtalálták a testét , az erdőben , és.... és.... és- sírta el magát - össze volt vagdosva , és.... és.... A hátán egy hatalmas x volt vágva. - fejezte be és elsírta magát.
- Úr Isten.....-motyogtam.
- De ne félj , vigyázni fogok rád. - ölelt át szorosan.
- De honnan tudod , hogy Luke volt az? ??
- Senki sem tudja , pont ezért nincs börtönben. De , most gondolj bele.- mondta szomorúan. És igaza volt. Minden nyom az sugallta , hogy Luke volt a tettes.

A következő 5 órában kiderült , hogy csak három órán vagyok együtt Lukeval.  Kémia , Francia és matek.
Madelinenal pedig angolon, fizikán , tornán és technológián.

A suli végén   elköszöntem Madeline-tól , és éppen indulni akartam amikor anyu hívott.
Amiután elmondtam milyen volt az első sulis napom , ( Luke-ról nem mondtam semmit , csak azt , hogy a kémia laborban ő a padtársam)  anyu elmesélte , hogy felvették de sajnos éjjeli műszakba , vagyis délután 5-től reggel 8-ig. Egész héten dolgozik , és hétvégenként othon van.  És kapott eladó autót is , ezért a régit nekem adja.

Mivel máma anyu már nem jön haza , el döntöttem , hogy megcsinálom a házikat , majd megnézek egy filmet.

Miközben a The mortal instruments-et néztem egy fura hangot hallottam kintről. 

Szereplők

Sziasztok

Gondoltam most bemutatom a szereplőket.
Ahogy új szereplő lesz a történetben bővítem a bejegyzést.

                                                                             Sophie

Hope 

( anyu)

Madeline

Luke

Annabell

Prológus

A bútorszállítók  estefele végeztek is , úgyhogy egyedül maradtam az új szobámban , ami nem volt valami szép látvány  . Eredetileg egy csomó dolgom lett volna , de mivel holnap suli , ehhez volt legkevésbé kedvem.
A fejemben cikázó gondoltokra kerestem a választ. 
Milyen lesz a holnapi nap ???
A társaság már össze van szokva,  és most jövök én.  Vajon befogadnak?

-Kicsim !!! Megjöttem!  Kipakoltál??- halottam meg anyu hangját.

Abban a pillanatban olyan hamar pattantam fel a dobozról , hogy az ölemben tartott könyv  leesett a földre.
-Sophie  - jött be anyu a szobámba- nem sikerült kipakolni???- mosolygott , majd felemelte a kedvenc könyvemet a földről.
- Ezt olvasod újra?? - emelte fel  anyu a Twilight-ot .
- Tudod , hogy a kedvencem.

Anyu a tökéletes ellentétem. Nem csak a belső tulajdonságaink különbözőek , hanem a külsők is.
Amíg anyu magas , szőke , karcsú és iszonyatosan szép az arca én alacsony vagyok és barna hajú . A karcsúságot legalább anyától örököltem. Viszont én félénk vagyok , és soha nem volt egy barátnőm sem .
A tesóm , Harry volt az egyedüli barátom.  De ő ezelőtt egy évvel halt meg.  Pont ezért költöztünk anyával Forks-ba. Hogy felejtsünk.
Forks egy kicsi város valahol Washington mellett. Erdők veszik körül és rengeteget esik az eső.  Ha megszoktam Angliát , ezt is meg tudom szokni.
Aput nem ismertem meg , mert a  születésem után egy évvel meghalt.  Most 17 vagyok. A házunk szép , égkék színű falai vannak. Pont az erdő lábánál van. Egy szomszéd van közelben , az is úgy 50m- re innen.  A többi viszont több mint 2 mérföldre találhatók.
Holnap viszont kezdődik a suli. Most jobb ha nekilátott a szobám berendezéséhez.